Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-09 / 128. szám
1988. május 9., hétfő Dunántúli napló 5 Szövetkezeti kórusok találkozója Siklóson A Siófoki Dalkör egy csoportja a bemutatón Strandhírek Még csak a Hullám nyitott Ahhoz képest, hogy a déli órákban, ebédidőben jártunk a a Hullámfürdő strandján, meg-, lépőén sokan voltak. Igaz, szép volt az idő, különösen szombaton, s egyelőre a többi pécsi strand még zárva. A Balokány és a Nagy Lajos Gimnázium strandja mint rendesen, idén is csak a jövő hónap közepén nyit, Így azután aki nem fedett uszodába, hanem a szabadba kívánkozik, hogy napozhasson is, csak a Hullámba mehet. Május 2-a óta működik nyitott strandként a Hullám, aminek még az az előnye is megvan, hogy temperált vizű. A felső medencét most festik, a hét közepén már azt is használhatják a látogatók. A sportolók és a bérletesek reggel fél hattól, a jeggyel belépők 8 órától mehetnek a Hullámba, s este fél hétig maradhatnak. Működik a hullámoztató is, többnyire háromóránként, de ezt mindig a forgalomhoz igazítják. Egy dologra azonban szeretnénk felhívni a figyelmet: a Hullámban ezen a nyáron többször is előfordul majd valószínűleg, hogy teltház lesz, ugyanis most kisebb területen tudják csak fogadni a strandolókát, mert elkezdődik az építkezés, aminek eredményeképpen két év múlva új öl- *'7öt kádfürdő, büfé, pihenő lesz. Az építkezés miatti korlátozottabb befogadóképességet a júniusban nyíló, valóban nagyon szép Balokányfür- dővel próbálják ellensúlyozni. D. Cs. A pécsi Hullámfürdőben A Művészeti Szakközépiskola tanárai (Pintér József, Apagyi Mária, Árvái Attila) improvizációs műsoruk közben. Befejeződött a pécsi improvizációs találkozó Kivételes színvonal, tökéletes rendezés A kivételes műszaki színvonal ritka és élményszérű találkozásának tekinthető a szombaton és vasárnap megrendezett Szövetkezeti kórusok V. siklósi találkozója, amelyen kilenc szövetkezeti, azaz kisipari, általános fogyasztási és termelőszövetkezeti (vagy közös) fenntartásban működő kórus vett részt. A találkozó megrendezése is példaszerű volt. Következésül az elhangzott koncertek hatása, hangulata, kisugárzása is emlékezetes marad mind a résztvevők, mind a hallqatóság számára. Épp ezért álljon itt mindenekelőtt a rendező szervek neve: az OKISZ (Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa); a Szövetkezetek Baranya Megyei Bizottsága (KISZÖV, MÉSZÖV, TESZÖV); Siklós Város Tanácsa, valamint a Siklósi Művelődési Központ. A találkozót szombaton délután nyitották meg ünnepélyesen a várudvaron. A város részéről Horváth Alajos elnökhelyettes rövid köszöntőt, ^tpa- rácz Dénes, a Szövetkezetek Baranya Megyei Bizottságának soros elnöke, a KISZÖV elnöke megnyitót mondott. Majd c résztvevő együttesek: a Dombóvári Kapos Kórus (Kertész Attila), a Nyíregyházi Szövetkezetek — Bessenyei György Tanárképző Főiskola Női Kára (Ferenczi Erzsébet), az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttesének Monteverdi Kamarakórusa (Kollár Éva), a Pécsi Álész Janus Pannonius Női Kara (Ivasivka Mátyás), a Siófoki Dalkör (Tímár Imre), a Szekszárdi Szövetkezeti Madrigál Kórus (Jobbágy Valér), valamint a Siklósi Szövetkezeti Vegyeskor (Dede Ilona vezénylősével) köszöntésképp elénekelt egy-egy hangulatos, tavaszt idéző kórusművet. Egy-egy ilyen kórustalálkozó mindig ünnepi légkört teremt c városban, az utcákon, a koncerthelyeken egyaránt. Az ünnepélyes formaruhák színes eleganciája (a hölgyek hosszú estélyi ruhája, az urak szmokingja) sem lebecsülendő külsőség. Ennek s jobbára az utaztatásoknak a költségeit a fenntartók, ezúttal a szövetkezetek vállalják. Tegyük hozzá: nem kevés áldozattal; s hogy a magyar kultúrában ma még létezik amatőr művészet — nekik is köszönhető. Á szövetkezetek általában kétévenként teremtenek ■ hasonló találkozási lehetőséget ez énekkarok számára (is), tájegységenként az ország hat, köztük immár 5. alkalommal Siklós városában. Ez a találkozó, mint többen kiemelték, helyi nevezetessége révén is kivételesnek bizonyult. A Siklósi Szövetkezeti Vegyeskart ,40 éve szervezték, újjá; elődje pedig, a Siklósi Polgári Dalkör 120 évvel ezelőtt alakult meg. A kettős jubileum alkalmából Dede Ilona karnagy a Szo- cialista kultóiáért, valamint városa tanácsától a Siklós városért kitüntetést vehette át. Ami ezután, a délutáffi, esti, majd a vasárnap délelőtti koncerteken elhangzóttr mind a kilenc kórus előadásában az a zeneiség, a tisztaság és a biztonságos, könnyed előadás csodálatos élménye marad mindannyionk számára, akik hallhattuk. Olyan élmény, amilyet csak a legjobb emlékezetű nemzetközi fesztiválokon lehet megszerezni. W. E. Koncerttel és szakmai összegezéssel befejeződött tegnap Pécsett az I. Országos Zeneiskolai Improvizációs Találkozó. Körber Tivadarné, főiskolai adjunktus, a Művelődési Minisztérium főmunkatársa, a zsűri elnöke záró szavában utalt arra, hogy a szakmán belül, de még a zongoraművészből, zeneszerzőből, fuvolaművészből, tanárból és népzenekutatóból álló zsűriben is ellentmondásos, vitákkal kísért az improvizáció felhasználása a zenei nevelésben. Kétségtelen, hogy kiváló eredményt értek el diákjaikkal azok a tanárok, akik erre vállalkoztak, a szabad improvizáció itt, a találkozó bemutatóin is nagy sikert aratott. A vita akörül forog, hogy hol a határ: míg a gyermekek kreatívabbak, szabadabb gondolkodásúak, a zárkózottak oldottabbak, a lazábbak fegyelmezettebbek lesznek, kísért a diletantizmus veszélye is: megalapozott elméleti és hangszertudásra kell törekedni, mondotta. S mivel most nem volt alkalom a hosszas szakmai vitára, kezdeményezni fogja a Művelődési Minisztérium egy, az improvizációval foglalkozó konferencia rendezését az Országos Pedagógiai Intézetben. Ezután a résztvevőknek ajándékba könyvet, hanglemezt, és oklevelet adtak át, majd Lantos Ferenc, a Művészeti Iskola igazgatója a rendezők nevében értékelte a találkozót. Búcsúzóul Gonda János zeneszerző, a Bartók Béla Zenéművészeti szakiskola dzsessz-tansza- kának vezetője improvizált zongorán. . G. T. Garázsépítők Végre, hosszú kényszer- szünet után, munkához láthattak a Siklósi úti Garázsépítő és Fenntartó Szövetkezet tagjai: a téglák, cserepek a helyszínen, el lehet kezdeni - és már sokan el is kezdték — az építkezést. A kényszerszünet oka külön mese: a garázssor — párhuzamosan épül a harkányi úttal — alapozásakor egy vízvezetékre „bukkantak" ... Ha ez a városrész évszázados közműveket rejtene a felszín alatt, talán még elfogadható lenne, hogy elkerüli a tervezők figyelmét. . . Most a műúthoz 3 méterrel közelebb húzódik a garázssor, s mint dr. Harsány7 Károlytól, a szövetkezet felügyelő bizottságáriak elnökétől hallottuk-, aki ezt a hétvégét is garázsa építésére fordította -, az első ütemben 24 készül el. A tervek szerint 80-nak kellene megépülnie, de ahogy közelednek az Egri Gyula úthoz, mind keskenyebb lesz a már említett vízvezeték: engedte terület, így lehet, hogy ezen a részen 80 garázs nem is készülhet. — Talán negyven elfér... — mondja az FB-elnök. A szövetkezet a Kertvárosban összesen 320 garázs felépültével, majd fenntartásával számol. Az épületek kalákában készülnek, a telket, a téglát, a cserepeket, a garázskaput, a terveket a műszaki ellenőrzést együttesen 60 000 forintért biztosítja a szövetkezet. Arra számítanak, hogy az első ütemben épülő 24 garázs szeptemberre lesz készen, a végösszeg 100—110 000 forint körül lesz. M. A. Egymásnak segítve folyik a garázsok építése Tízezrek, túlkínálat A pécsi vásárban Csak tessék, tessék ... Van itt minden, amit a szem és száj megkíván. Már csak ez a vásári kikiáltó szöveg hiányzik. Azaz, tegnap ' nem is lett volna értelme ilyen reklámfogással becsalogatni a legnagyobb pécsi „áruházba", a havi vásárba az . embereket. Jöttek tízezrével maguktól is kocsival __ egymás hegyénh átán parkírozva szanaszét a vásártér 1 kilométeres sugarában, — gyalogosan és busz- szal. A Pannon Volán első ízben indított vásárjáratot Üj- mecsekaljáról, s valamennyi csuklós busz tömve volt a csak jeggyel utazókkal. A remény élteti az eladót és a vevőt: hátha .. . Az egyik 'pulóver megvétele úgy zajlott le, ahogy az más kereskedelmi formában ellentétben jemelyik géppel. milyen formára lehet vágni a nyerstésztát... A mozgó kulcsmásoló műhely tulajdonosa sem unatkozott a Barkaszban berendezett mozgó műhelyében, épp elég helyszíni megrendelést teljesített. „Meg kell élni" - mondta és dolgozott tovább. Állati dolgok is főszereplőka pécsi havivásáron. Malacért, 6 hetesért kértek 900-at, ugyanilyen korú kecskegidáért 800- at, kínáltak 1 éves birkát a qyapjával együtt 2400-ért, 8— 10 hetes malacot 1300-ért és 8 éves lovat 30 ezer forintért. Kutyák, kanárik, más díszmadarak, macskák, tehenek, borjak és más állatok várták únottan, beletörődve, vagy aludva, hogy gazdát cseréljenek. Legtöbbjüket újra hozzák, hátha majd akkor elkelnek . . . lenleg csakis a vásárban történhet. A vevőjelölt megkérdezte: mennyi? Az eladó válaszára (hogy kétezer), rávágta: ezerötöt adok érte. Mire az eladó: ha most leszurkolja az ezerötöt, a magáé. És az üzlet megköttetett. És még mondja valaki, hogy a kultúra (jelesül a könyv) nem árucikk! A vásártérre ki lehetett volna tenni a megtelt táblát. Hogy ki milyen eredménnyel zárta az árusítást, azt nehéz pontosan megmondani, de az biztos, hogy az igazi forgalmat az étel-italpa- vilonok és a könyvárusok könyvelhették el. Az Ifjúsági- és a Népszava Lap- és Könyvkiadó közösen öt alkalmi standon kínálta az új és a legújabb kiadású könyveket, fáradozásuk és jó üzleti érzékük —. gondolom — ismét rekordforgalmat eredményezett. Hiába, kell a jó könyv — a szemünk és a kezünk előtt. A tésztavágókat hirdető árusnak is jól zárult a vásár, igaz nem csinált mást, mint ami ilyen esetben a legkeresettebbé teszi a portékát: kis standján gyakorlatban mutatta be, hogy A „zsibi" varázsa változatlan, bár fogadkoztak az árusok, hogy nem érdemes kijönni, mert alig van vevő. Az érdeklődők meg megállós nélkül hömpölyögnek egymástól alig látva valamit a földön. sorakozó ruhákból, lábbelikből, műszaki cikkekből, gyerekjátékokból. A Mecsek Áruház sikeresen vette fel a versenyt a magánkereskedelemmel, kínálatuk szépen apadt. Úgy igazi a vásár, ha járműveket is lehet venni. Egy a tényeket fedő vélemény: van vagy kétezer autó és vagy öt vevő. A sztár — szerintem — egy Honda motorkerékpár volt 350 ezerért, aztán egy olasz Atala versenykerékpár 20 ezerért és egy roncs, rendszám- nélküli Dacia 35 ezerért, amihez talán még a vontatókötelet is hozzáadták, hiszen nem saját kereken gurult az autóvásárra. „Magasak az árak" — mondja egy autósszakember . . . De fogadni mernék, legközelebb újra itt lesz legtöbbje, hisz a jó üzlet reménye éltet a vásárban eladót és vevőt... Murányi L.
