Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-08 / 127. szám

Országosan elismert példa az „atomváros” Nemzeti Zászló Paksnak 72 uteában 90 ezer négyzetméter út, 23 utcában vállalta a lakosság a szennyvízcsatorna teljes költségét, 38 ezer négyzetméter park épült társadalmi összefogással Pénteken este ismét ünne­pelt Paks: immár egymást kö­vető harmadik esztendőben ve­hették át a HNF Országos Ta­nácsától kapott Nemzeti Zász­lót. Pakson két esztendő alatt 72 utcában csaknem 90 ezer négyzetméter út épült társa­dalmi munkával, alig számba vehető a járdaépítés mennyi­sége, 23 utcában vállalták a szennyvízcsatorna-építés teljes költségét a lakók, 38 ezer négyzetméter park épült társa­dalmi összefogással, jó néhány közintézményt korszerűsítettek az állampolgárok segítségével. Pakson pénteken este „vá­rosbált" rendeztek: csaknem 800 paksi lakos érkezett az ese­ményre, batyujukban saját ma­guknak és barátaiknak is ele­gendő finomságokat hoztak, hogy emlékezetessé tegyék az ünnepet, amit tulajdonképpen maguknak rendeztek. Több ut­cabált is rendeztek, rendeznek- pénteken este például a Hársfa utcában volt valóságos lakodalom. Az utca két végét lezárták, táblák hirdették, hoay a tisztára felsöpört, asztalok­kal, hangulatvilágítással, deko­rációkkal díszített utcában a nagymamáktól az unokákig a résztvevők akár hajnalig szóra­kozhattak a fogadott zeneka­rok muzsikájára . . .- Hogy sikerült az embereket megnyerni, közösségeket kiala­kítani, amikor az egyén, az ál­lampolgár egyre inkább saját gondjaival magába lordul, nemcsak a közösségi munkára, a közéleti részvételre, szórako­zásra is nehéz rábírni . . .? Jákii Péter Paks Tanácsának elnöke, a kamaszkor döbbene­tes lendületével fejlődő tele­pülés VÁROSFÖJE (ATYJA) fia­tal korát csak egyetlen mon­dat jellemzi: — Rájöttünk arra, hogy jelszavakkal semmire sem megyünk! A demokrácia leg­szorosabban értelmezett meg­valósítása az alulról építkezés, a teljes nyilvánosság, a rendel­kezésünkre álló pénzeszközök hatékony felhasználása a leg­fontosabb. Abból indultunk ki — mondja —, hogy az embere­ket közvetlen környezetük ér­dekli igazán, örülnek, hogy terveinkben szerepel a Skála Sztráda Áruház, az új középis­kola, majdan főiskola létesíté­se Pakson, de a lakosság leg­közvetlenebb, sürgető igénye, hogy az év minden napján be tudjon állni személygépkocsijá­val garázsába, a szennyvíz ne ablaka előtt folyjon . . . — Mi a város kötelessége, mit ad a lakosság? — Az anyagi lehetőségeink szerint majdan csak a követke­ző évezredben, nem is az ele­jén lenne arra mód, hogy Paks valamennyi utcája csatorná­zott, aszfaltozott legyen. Há­rom éve merész tervet fogadott el tanácsunk: a közösség ere­jére támaszkodva egy-eay év alatt évtizedes léptékkel kíván, tunk előrehaladni, elsősorban a lakosságot a legközvetleneb­bül érintő közművesítés terén. Ma nem ünnepi szlogen kije­lenteni, ho'-'v az 1990-es évek elejére Paks minden utcája csatornázott, aszfaltozott lesz. Az utcák képviselői felaján­lásokat tettek - mi rangsorol­tuk ezeket. A teljes nyilvános­ság előtt azok a közösségek nyerték a pályázatokat, akik a legtöbb munkát és anyagi hoz­zájárulást vállalták. Jóleső ér­zés volt tapasztalni, hoay a kö­zös munka valódi közösséggé kovácsolta az utcák és terek néoét, ezek számomra talán még többet jelentenek, mint a számokban mérhető városfejlő­dés . . . — Milyen szervezett keretei vannak, milyen szervező erő képes a tanácsi támogatást, a közösségi áldozatvállalást gya­korlati munkával formálni? — A Városvédő és Szépítő Egyesület nálunk nemcsak ta­nácsadó, véleményező testület, elsősorban a munkára orientá­ló és azt megszervező testület. Paks minden utcájában a la­kossággal közösen mérték fel: hány négyzetméter járda, út, hány folyóméter csatorna, hány darab fa ültetésére lenne szük­ség, hol lehetne játszóteret ki­alakítani, mennyi ehhez a la- kossáai támogatás és mennyi a tanács lehetősége . . . A Paksi Költségvetési üzem pedig gyorsan, jó minőségben végzi el a munkákat. — Bizonyára sok kiváló kö­zösség, egyén kap most külön is elismerést, arra kérem, né­hányat említsen meg . .. — Nagyon nehéz megkülön­böztetést tenni - vívódik ma­gában Já ki i Péter. — A Duna- kömlődi HNF a Faluház építé­séért tett nagyon sokat, Fors­ter József és Tilki Péter, az Atomerőmű dolgozói pedig az egyéni áldozatvállalásban nyújtották a legtöbbet . . . L. J. Elégtelen A húsvétkor árusított pácolt- füstölt húsok és töltelékek mi­nősége összességében megfe­lelt a szabvány előírásainak, mindazonáltal akadtak az idén is megszívlelendő tanulságok. Ez derül ki a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élelmi­szer Ellenőrző Állomás április hcvi gyorsjelentéséből. Az állomás ellenőrei 26 terméket vizsgáltak meg, kö­zülük kettőt kifogásoltak. A Székesfehérvári Állatforgalmi és Húsipari Vállalat .‘füstölt kö­tözött sonkája, a megengedett­nél több nitrátot és sót tar­talmazott, így csak tovább­feldolgozva engedték forga­lomba hozni. A Dombóvári Ál­lami Gazdaság dalmandi hús- füzemében előállított füístö'Jt Icpockán, a hús-szalonna ará­nya az előírt 4:1 helyett, 1-1 arányú volt, ami igencsak meg­csúfolása a minőségnek. Mind­ezeken túl, a húsvéti idény­árukat általában is érte kifo­gás, a leggyakrabban előfor­duló hibák: a húsok nem meg­felelő formázása, felületük sö­tét színe, a bőrös felületen szőrvégek maradtok, sőt né­hány terméken puha zsiradék is előfordult. A Baranya Megyei Élelmi­szer Kereskedelmi Vállalat ta­valy, húsvét előtt 80 ezer ki­logramm füstölt terméket érté­kesített boltjaiban. Az idén már csak 55 ezer kilogramm eladá­sát tervezték, ám a kereslet csökkenését tapasztalva, ebből a mennyiségből is visszamond­ták 10 ezer kilogrammot, így a tavalyinak mindössze 60 szá­zalékát értékesítették. Ha­sonló forgalom-visszaesést köny­velhettek el a Csemege Keres­kedelmi Vállalat és a Zöld­ért boltjai. Kérdés: a piaci igényekhez igazodva, a hús­iparral összefogva, miért nem hirdettek meg alkalmi árleszál­lítást, fölélénkítve ezzel a ke­resletet?! Kifogás érte a Baranya Me­gyei Sütőipari Vállalat siklósi üzemében készült finom fo­nott kalács és a kétkilós házi jellegű kenyér minőségét, mi­után sem térfogatuk, sem alak­juk és bélzetük nem felelt meg a szabvány előírásainak. A technológiai hibát elkövetők­kel szemben fegyelmire tettek javaslatot. Elszürkült, zöldes árnyalatú, a jellegzetestől eltérő szagú és ízű volt a Szentlőrinci Álla­mi Gazdaság vajszlói feldolgo­zójában készült burgonyape- hely. Az ok: gyenge, hibás, beteg nyersanyagot használ­tak fel. A minőségcsökkenés mértéke 40 százalékos, amiért is fegyelmire tettek javasla­tot. Miklósvári Z. 3M9.1 itnétcsr magasban A kupola fölött, a daru tetején Péntek délutánra megépülf a Színház terén a daru Ha valaki azt mondja, hogy negyven méter magasban járt, az így első hallásra szinte csekélységnek tűnik — igen ám, csak éppen nem mindegy, hogy ez a negyven, azaz pon­tosabban 39,1 méter magas­ság milyen körülmények között közelíthető meg. Mert ugye egy épület belsejében, lépcsőn fölfelé haladva igazán nem nagy ügy. De próbáljon csak meg valaki ilyen magasban, egy daru tetején dolgozni — már az sem könnyű, hogy oda följusson, főként, ha nincs is igazán gyakorlata az ilyesmi­ben. A pécsi Színház téren hétfőn láttak munkához az Építőipa­ri Gépesítő Vállalat dolgozói, s tegnap délutánra be is fe­jezték a darutelepítést. A Pingon 180-as típusú, futó­macskás, ellengémes kúszóda­rura azért volt szükség, mert csak ez a típus felel meg, gémkinyúlása és teherbírása miatt a célnak, azaz annak, hogy a darutelepítés után a színház kupoláján a födémcse­rét meg tudják csinálni. Ezt a fajta darut előzőleg Pakson alkalmazták, a színház födém­cseréje utáni időre egyelőre még nem érkezett újabb meg­rendelés. A különböző típusú daruk esetében három para­métert kell figyelembe venni: az általa emelhető súlyt, a kinyúlást és a magasságot. Minthogy pénteken reggel még az utolsó műveleteket vé­gezték, a feljáró létra még nem volt kimerevítve. Aki a daru tetejére akart — vagy kénytelen volt — följutni, an­nak a minden lépésre mozgó, s levegőben himbálódzó lét­rán kellett fölkapaszkodnia, csak a saját erejére, ügyessé­gére és lélekjelenlétére bízva magát. Mert aki egyszer ott megcsúszik .. . Igaz, kesztyű, védősisak mindenkin van, sőt biztonsági öv is, de az csak arra jó, hogyha az ember valahol megáll, akkor kikösse magát — menetközben az nem véd a bármikor bekövetkezhető zuhanástól. Fotóriporter kollégámmal engedélyt kaptunk, hogy kizá­rólag saját felelősségre föl­mászhatunk az imbolygó létrán a darura. El is indultunk, de nem sokkal a kezdet után, úgy éreztem magam, mintha az égbe vivő bibliai Jákob lét­ráján araszolnék fölfelé és, be kell vallanom, hogy noha még soha senki azzal meg nem vádolt, hogy gyáva nő lennék, sőt, még a pénteki kudarcom' után sem tartom magam annak, hamarosan visszafordultam. Nem mertem vállalni, hogy végig fölmegyek, mert egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne nézzek le­felé. És éppen ezt nem sza­bad. Viszont azóta sem győzőm kellőképpen csodálni kollégá­mat, aki rettenthetetlenül vé­gigment a létrán, holott az ilyesmi az ő számára sem tar­tozik a mindennapos feladatok közé. És irigylem is, mert mint mondta, iqazán szép volt a ki. látás. Akik pedia fönt dolgoz­nak, azok a mi számunkra ki­fejezetten vakmerőknek tűn­nek. Még valamit feltétlenül el kell mondani: Sotkó László, az ÉGV kirendeltségvezetője említette, hogy észrevették: a Kossuth Lajos utcában a já­rókelők, meg a környező épü­letekben lakók és dolqozók félnek, tartanak a darutól, s attól, hogy esetleg valami le­esik. Nos, a szakemberek min­denkit biztosítanak afelől, hogy aqgodalomra semmi ok, maximális biztonsággal dolgoz­nak — illetve dolgoztak, mert most már a födémcserét vég­zők veszik át a munkát. Dücső Csilla Fotó: Proksza László Mézédes virágillat, bogarak dongása tölti meg a levegőt, amikor május elejére virágba borul a nárciszos. Páratlan ter­mészeti ritkasággal büszkél­kedhet a Somogy megyei nagy­község, Babócsa; az egykori grófi gyümölcsös, és még ko­rábban a középkori mezőváros területén május elejére két-há- rcm holdnyit borít virágba a csillagos nárcisz. Egyedülálló látvány, talán az északibb vi­dékek hangamezőihez hason­lítható. A nép úgy tartja errefelé, hogy a csillagos nárciszt, amely kerti párjánál később nyílik, a török hozta el Kelet­ről. Letelepítette, a virág el­szaporodott „kivadult", mező- nyi területet borított be. Ezért nevezték el a helyet Basakert­nek. A babócsaiak mindig példás rendben tartották a Basaker­tet, a termelőszövetkezet a füvét kaszálta, a gyümölcs­fáit védte. Nem lett szemétle­rakodóhely, és ma sem látni még egy elhajított gyufaszá­lat sem. Természetvédelmi te­rületté nyilvánították. Az már a feledésbe merült, hogy vár is állt itt a közép­korban — csak az írások őriz­ték emlékét. Két éve, dr. Ma­gyar Kálmán, a kaposvári mú­zeum régésze egy gótikus, va­lamint egy még korábbi, ro­mánkori templomocskát talált a Basakert, vagyis a régi me­zőváros megerősített várában, melynek falait már csak enyhe halom mutatja. A helybeliek, elsősorban a tanács és a tsz szívvel-lélekkel támogatták a régészeti leletek megóvásának ügyét. Pénz hí­ján gépi erőt, munkát, anyagot adtak, gondoskodást, és sike­rült az idei feltárásig megóvni az értékes műemlékegyüttest. Babócsa 600 éve mezőváros, 1990-ben ünnepli fennállásá­nak 950. évfordulóját. Ekkorra szeretnék megnyitni a nárci- szosban a szabadtéri múzeu­mukat. Tudományos ülésszakot és helytörténeti monográfiát is terveznek erre az évforduló­ra. A középkori romok fölé, az egykori, templomok méretére, alakjára emlékeztető védőte­tőt emelnek és a falakat'kon- zerváljók. A nárciszos természeti ritka­ságával, az itteni termálvizű stranddal, kis kempinggel, parkkal, kastéllyal és a sza­badtéri múzeummal, ma is olyan hely, ahová érdemes el­látogatni. Gállos Orsolya A turista gazdasági jelenség Miért- haragszanak az osztrák kereskedők? Ez itt a kérdés: miért nem szeretnek bennünket a kelet­ausztriai osztrák kereskedők? Kari Blecha belügyminiszternek a menekülttáborra vonatkozó elmúlt heti bejelentése mö­gött ugyanis — a „politikai menekült” fogalom devalváló­dása mellett, — elsősorban az a magyarellenes hangulat hú­zódik meg, amelyet Ausztriá­nak Magyarországhoz közel eső részéből a kereskedők keltet­tek. A turista ugyanis egyben gazdasági jelenség: vásárol! Kelet-Ausztria kereskedőinek érdekvédelmi szervezetei pe­dig már néhány éve, de külö­nösen tavaly nyár eleje óta harcoltak az osztrák fizetések­hez képest olcsó magyar árak ellen. Különösen hétvégeken ■tömegével viszik haza Buda­pestről, Győrből, Szombathely­ről, legfőképpen Sopronból a magyar élelmiszert, mosószert, sőt a nálunk árusított Marl­boro cigarettát, fele, vagy ne­gyed annyi árért. Nem szólva a számukra olcsó magyar fod­rászatról, szemüvegről, fog­orvosi dijról. Az osztrák kereskedők mind­ezt a zsebükön érzik, ezért keltik a hangulatot. Tavaly ősszel már az osztrákoktól el-, kobozott magyar árut kamio­nok szállították el. Csakhogy az áraink még mindig alacso­nyak és már nem volna elég kamion a vámrazziára. Ráadá­sul megfordult a kocka: a ja­nuár 1-ién életbe lépett sza­bad utazási rendszerünk kö­vetkeztében, szemben a ta­valy egész évben összesen 460 ezer magyar turistával, az idén már eddig közel 300 ezer járt Ausztriában. Hiszen uta­zási jog van, valuta viszont kevés, Így a kevés pénzzel megjárható közeli Ausztriában a magyar turista lesz sajátos gazdasági jelenség. Olyannyi­ra, hogy kissé áformálja az osztrák kereskedelmet. Hiszen a kevés pénzt jól beosztják, és nem élelmiszert, vagy luxus­cikket, hanem elsősorban mű­szaki árut vesznek, mert az a leghasznosabb. A bécsi té­vé szerint az idén 3 milliár- dot hagynak ott schillingben, túlnyomórészt a műszaki bol­tokban. Igaz, az osztrák tu­rizmusban a magyarok létszá­muk szerint csak a nyolcadik' helyen vannak. De a bevásár­ló turizmus árutömege szerint a magyarok: elsők! Mindez lecsapódott a köz­hangulatban is. A turista el­len azonban semmit sem lehet tenni. A közöttük lévő töredék viszont, kint akar maradni, ráadásul Ausztriát csak ugró­deszkának használná, az USA, Kanada, Ausztrália felé. Az osztrákok tehát ettől a kis rétegtől megvonják a pénzt, nem kaphatnak — sokszor egy­két éven át — osztrák ellátást, szállást. A szállást ugyanis a tábor kultúrálatlan, nemzetkö­zileg vegyes embertömege mi­att sokszor felcserélik panzió­val, amit a menedékjogot ké­rők számára az osztrák ál­lam fizet. Bár a tábor nemzet­közi összlétszáma legfeljebb egy pici falu lélekszámának felel meg, de valódi politikai menekült már réqen nem volt közöttük. Ezért az osztrákok a magyarok előtt lényegében bezárják a tábort. Földessy D. vasárnapi 3 Nárciszmező a Basakertben Babócsát érdemes lesz felkeresn

Next

/
Thumbnails
Contents