Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-01 / 120. szám
Kabrita úr százezer dolláros ajándéka a Hunornak Diákszínjátszó fesztivál Az ország minden részéből érkezett 15 diákszínjátszó csoport bizonyíthatja tudását Csurgón április 29. és május 1. között, a kétévenként megrendezendő hagyományos fesztiválon. A bemutató jellegű programok, amelyeket megyei és területi selejtezők előztek meg, egyben a Ki Mit Tud? egyik előselejtezőinek is számítanak. Régiónkból csupán Somogy megyei színjátszók szerepelnek, igaz őket három csoport is képviseli. A programot az NSZK-beli Karlsruheből érkezett diákszínpad produkciója is gazdagítja. r Útikalauz 99 országba Évente mintegy 400 millió j kortársunk, köztük több mil- I lió magyar honfitársunk kél I útra, \ hogy világot lásson. I Igaz az ősi bölcsesség: ön- I magunk megismeréséhez a I legrövidebb út a világ körül I vezet. Erdős Ákos (a Dunántúli j Napló volt munkatársa) és ] Léderer Pál szerkesztésében j megjelent praktikus kis könyv : ad ehhez segítséget. A Vi- j lágútlevél című kiadvány címe tulajdonképpen mindent i elárul a csaknem félszáz ol- í dal terjedelmű útikalauzról: I „99 ország — ténvek, tippek, trükkök a külföldre utazóknak”. Mert való igaz Murphy egyik törvénye: „Akár merre tartasz, ott állsz megfüröd- ve.” A világútlevél, mint azt az előszóban is olvashatjuk, műfajilag nehezen meghatározható könyvecske. Nem helyettesíti a hagyományos bédekkereket, de jól kiegészíti azokat. Utazási lexikon és ötlettár, menetrend és telefonkönyv egyszerre. Gyakorlott utazók gyakorlatias iránytűje, amely az utazás előtt és alatt leggyakrabban felmerülő kérdésekre ugyanúgy próbál választ adni, mint azoknak, akik első alkalommal izgalommal várják, hogy hazánk határán a nemzetiszínű sorompó felemelkedjék. A könyv olyan újságírók és „vi- lágcsavargók” közös alkotása, akiknek kilométerszámlálója jó párszor körbefutott már. Verne hősei nyolcvan nap alatt járták körbe a Földet, a szuperszonikus repülés korában ennek töredéke alatt megtehetjük ugyanezt. Ezzel együtt új értelmet nyer tér és idő, ehhez jó kapaszkodó a Világútlevél című kiadvány. L. J. Kanadában a magyar termékek közül az egyik legismertebb a kesztyű Belépés csak különleges engedéllyel Mit őriznek a pécsi zálogház széfjei? Fél kiló arany, negyedmilliónyi kölcsön Néhány értékesebb ékszert mutat a pécsi Zálogház fiókvezetője. Ezeket az aranyakat ter- nészelesen nem egy ügyfél hozta be. Százezer kanadai dollár nem kis pénz, hivatalos árfolyamon csaknem 4 millió forint. A héten ilyen összegű ajándékról szóló csekket nyújtott át Faud Kabrita, a kanadai Martin kereskedő cég tulajdonosa a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat kollektívájának. A kivételes gesztusra a kiváló vállalati ünnepség keretében került sor, mondanunk sem kell, a jelenlevők legnagyobb meglepetésére, viharos tapsa közepette. Faud Kabrita régi üzletbarátja a pécsieknek, neki köszönhető, hogy a magyar kesztyű a kanadai piacon elismert és közkedvelt cikké vált, amiért is részére Gulyás József vezér- igazgató, aki egyben a Magyar Gazdasági Kamara dél- dunántúli bizottságának is elnöke, átadta az MGK emlékplakettjét és a gyár ajándékát, egy meseszép Zsolnay-vá- zát. — Az üzleti világ nem a jótékonysági egylet tagjainak gyülekezete. Minek szól a 100 000 dolláros ajándék? — szögeztük a kérdést Kabrita úrnak. — Csaknem negyedszázada kerültem baráti kapcsolatba a kesztyűgyárral, személy szerint Gulyás úrral. Most, hogy közeleg az ő nyugdíjbavonulá- sának ideje, szeretném neki, és természetesen a kollektívának emlékezetessé tenni ezt az évet. — Amikor átvette és megköszönte a kamarai kitüntetést, nagyon korrekten megemlítette, cégének üzleti sikeréit és vagyonának gyarapodását részben a Hunornak is köszönheti .. . — A kesztyűgyáriakra mindig számíthattam, amikor arra szükség volt, nagyobb mennyiségekkel és sürgős szállításokkal segítettek. Faud Kabrita 1931-ben Egyiptomban született, s még egyiptomiként — úgy jó 30 évvel ezelőtt — került kapcsolatba és kezdett el dolgozni a magyar Chemolimpex-szel, s bőrvegyészeti cikkekkel, s ugyancsak ekkoriban ismerkedett össze Gulyás Józseffel, aki akkor még a Pécsi Bőrgyár dolgozója volt. Kabrita úr 1964-ben Kanadába települt át, s tartani akarta a kapcsolatot, keresve, milyen magyar termékeket adhatna el, ami kezdetben nagyon nehéznek tűnt. Nyaksálakkal kezdte, majd amikor a magyar-kanadai kereskedelem fejlődésnek indult, szintén jó kapcsolatai révén a montreali magyar kereskedelmi kirendeltségen ajánlották, foglalkozzon a magyar kesztyűkkel, melyekre végül is egyedárusító jogot nyert. Az elmúlt csaknem negyedszázad alatt több millió pár pécsi kesztyűt adott el Kanadában, a forgalom ez idő szerint évi 300 ezer pár. Mindezeken felül Kabrita úr sok barátra tett szert, s nyilván nemcsak Magyarországon, de másutt is, miután a legigényesebb ruházati termékek nagykereskedelmével foglalkozik. — A pécsi kesztyű az olasz mellett a legmagasabb minőséget jelenti, újabban azonban felzárkóztak és nagy versenyt támasztanak, ráadásul olcsóbb áron kínálnak a csehszlovák és román kesztyűgyártók. Mit hoz a jövő?- Ez nem új dolog, verseny mindig is volt, a küzdelmet nem szabad abbahagyni, nagyon fontos, ebben a harcban együtt meneteljünk. S hogy mi lesz a 100 ezer kanadai dollár sorsa? A vezérigazgató már másnap rendkívüli igazgatósági ülést hívott egybe, de döntés természetszerűleg még nem születhetett felhasználásáról. "Arra semmiképp nem gondolnak, hogy a Magyar Nemzeti Bank által forintra átváltott összeget egyszerűen kiosszák a dolgozók között, ötleteket, javaslatokat várnak az egész kollektívától, hogy mire költsék, mondjuk gépbeszerzésre-e, avagy bármi más hasznos közösségi célra. Miklósvári Zoltán — Nem tudom pontosan — mutat a közelben lévő két nagy páncélszekrényre Józsa Ignácné, a pécsi zálogház vezetője. A tekintélyt parancsoló vas monstrumokban katonás rendben sorakoznak, kemény- papírú zacskókba csomagolva a különböző aranytárgyak. Sok-sok kilónyi, állapodunk meg. Szóval milliós értékű aranyékszert; gyűrűket, nyakláncokat, karkötőket nyilvánítottak hosszabb-rövidebb időre feleslegesnek a pécsi zálogházba betérők. Keressük a legeket. A legsúlyosabbat, a legszebben kidolgozottat, a legnagyobb ka- rátszámút. Mennyi aranyékszer, mennyi „titkos néma vágy", mennyi emlék, szuvenír sorakozik itt glédában. Abban maradunk, hogy egy 12 dekányi aranykarkötő a csúcs. Beadták, aztán majd kiváltják. Kiváltják, mint az ékszerek mintegy 90 százalékát. A maradék, amire már nincs szükség, vagy az adott kölcsönök törlesztése vagy más ok nem engedi meg a visszaváltást, a fővárosi központba kerül. Onnan aztán szétosztják őket, ezekből rendeznek többször aranyvásárt. önkéntelenül is jegygyűrűmet kezdem forgatni, erről két dolog is eszébe jut a fiókvezetőnek. Egyrészt, hogy náluk természetesen eladni is lehet aranyat, napi áron, levonva belőle a 20 százalékos vállalati hasznot. Aztán azon már különösen elgondolkozom, amit hozzátesz: sokszor feltűnnek itt „magánérdeklődők”, akik ráígérnek az árainkra. Megpróbálunk mindent ellenük, mindenesetre az épületben nem manipulálnak — mondja. A másik ügy, a zálogcédula elvesztése. Jegygyűrűnél nagyon nehéz az eset. Annyi egyforma van. Olyanok, minta házasságok. Sokszor van emiatt reklamáció. Értsük meg őket is, teszi hozzá, nagyon nehéz megállapítani az igazságot. Más esetben is nehéz az ügy. Vigyázzunk ezekre a cédulákra I Pihenésként újra legek után faggatózom. Megtudom, hogy volt már olyan nap, mikor több mint háromszáz ügyfél hagyott itt kisebb-nagyobb aranytárgyakat. Józsánénak nem kell sokáig gondolkoznia, hogy eszébe jusson: nem is oly rég valaki mintegy 250 ezer forintnyi kölcsönt kapott, kárpótlásul az otthagyott mintegy hatvan dekányi aranyékszerekért. Megtudhatnám a nevét, beszélnék vele, naivko- dok. Tisztában szeretnék lenni a titkosság feltételeivel. Senkitől sem kérdezünk nevet. Bemutatóra szól a zálogjegy, iratokat sem kérünk, hallom és végleg megnyugszom. Egyre több kliens jön közben ezen a hétköznapi reggelen, becslésünk szerint átlagos nap ez a szerdai. Apropó, becslés. A fiókvezető elmondja, hogy nem foglalkoznak. Nincs idejük, és nem is hatalmazták fel őket erre. Tudomása szerint a fővárosban, a Párisi utcában foglalkoznak ilyesmivel. Kis öröm, nagy méreg lehet ez a vállalkozóknak, hiszen a becsült érték két százalékát le kell rögtön fizetniük a szakértői véleményért. Nemsokára újabb öröm éri azokat, akik a zálogház szolgáltatásait kívánják igénybe venni. Megtudtam, hogy május végétől újra foglalkoznak műszaki cikkekkel, ruhával, porcelánnal, szőrmékkel és szőnyegekkel. Nemsokára elkészül a tágas-“Taktártér, ezzel befejeződik a zálogház épületének teljes külső és belső felújítása. A ruhákról kérdeztem a fiókvezetőt, úgy tudja, a divatos cuccokat mindenképpen átveszik „megőrzésre”, szőrmékből az újsze- rűek lesznek népszerűek, műszaki árukból szinte mindent fogadnak. Várjuk a teljes nyitást! Bodó L. 17 uikendhazatt törtek fel Harkányban Rendőrkézen a hétvégi házak fosztogatói Évente 14—15 hétvégi házat törnek fel a harkányi víkend- telepen. Ezek többnyire egyedi betörések, a legutóbbi 17 rendbeli sorozat azonban csúcsteljesítmény volt, három elkövetővel. A vezér, Dénes János, drávaszerdahelyi lakos, társai pedig Horváth János gépszerelő, valamint Orsós László. Januárban sorra érkeztek a bejelentések a Siklósi Rendőr- kapitányságra. Februárban pedig már naponként tettek bejelentést a harkányi hétvégi házak tulajdonosai, hogy feltörték, kifosztották házukat. A rendőrkapitányságon ekkor úgy döntöttek, hogy megszervezik a víkendtelep éjszakai őrzését. Amíg a nyomozók éjszaka figyelték a víkendtelepet, addig Dénes János Trabant Combijával nyugodtan furikázott Harkány környékén, míg egy szép napon igazoltatták. Az intézkedő rendőr megállapította, hogy a kocsi lejárt műszaki állapotú, így levette a rendszámtábláját. Ám két nap múlva Dénes János már ismét kocsikázott, s rendszámtábla is volt a Trabanton. (Mint később kiderült, a másik, ugyancsak lejárt műszaki állapotú Trabantjáról szerelte le). Nem sokáig. Ismét igazoltatták, majd ezt a rendszámtáblát is levette az igazoltató rendőr, s Dénes kapott egy útvonalengedélyt. Ezután a rendőr megírta jelentését, amelyben arra is kitért, hogy a Trabant Combi csomagtartójában egy 1,5 centi széles feszítővasat és egy csavarhúzót talált. Hát ilyenek a véletlenek. A nyomozók a jelentést elolvasták, amelyben egyetlen „szálka" a feszítővas volt. Ugyanis a víkendtelepen tartott helyszíni szemlén megállapították, hogy mindenütt — kettő kivételével — egy 1,5 centi széles feszítővasat használtak. Ezután kocsiba ültek, elindultak Dénes lakására. Újra a véletlen: útközben ta- 1 lálkoztak Dénessel, s közúti ellenőrzés címén igazoltatták. Dénes János ékkor felmutatta az előző napon kapott útvonalengedélyt, a rendőrök pedig felnyitották a Trabant csomagtartóját, ahol meg is találták a feszítővasat, a csavarhúzót, valamint egy Orion televízió műszerfalának ajtaját. Ezután házkutatást tartottak Dénes János lakásán, A pajtában kezdték, ahol találtak egy narancs- színű plédet, ami az egyik ví- kendházból tűnt el. iMajd következett a lakás, ahonnan előkerült egy csomagtartóra való apróság. Dénes János először nem akart emlékezni, azonban a tárgyakat beazonosítva, lassan eszébe jutottak társai nevei is. Orsós László- éknál tartott házkutatásnál tucatnyi ágynemű, több televízió került elő, amelyek közül az egyik Orion gyártmányú volt, mégpedig az, amelyiknek a műszer kisajtaját megtalálták a Trabantban. Horváth Jánoséknál jó néhány szőnyeg és néhány apróság került elő. Ö óvatosabb volt, mert szülei szigorúan tartották otthon. A szülők úgy tudták, hogy a barátok elhalt hozzátartozóinak hagyatékából származnak a tárgyak. Ezután őrizetbe vették a három fiút. Mint már említettem, s a kihallgatásnál is kiderült, a betöréssorozat szellemi szerzője Dénes János volt. Üjpet- rére jártak szórakozni, s átutazóban, Harkányban jött az ötlet, hogy ott a sok víkend- ház, tál van, csend, nekik meg nincs elég pénzük a szórakozásra. Először porcelánra specializálták magukat, amit a BÁV pécsi fiókjainál értékesítettek. Majd rájöttek, hogy a televízió jobb üzlet. Aztán már mindent vittek, amit találtak. Edényeket, dísztárgyakat, ágyneműt, fürdőköpenyeket, törülközőket, rádiókat, magnókat. A jogosítvány sztori. Dénes Jánost már őrizetbe vették lopásért, amikor párhuzamosan, ittas járművezetés vétsége miatt is folyt ellene az eljárás. Januárban kapták el, azonban a vérvizsgálat ered- iményére várni kellett. S ekkor derült ki, hogy Dénes Jánosnak sosem volt jogosítványa . . . M. Gy. vasömapiS
