Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-31 / 150. szám
Dunántúlt napló 3 marketing erősítése Egyetemi es főiskolai képzés, párhuzamosan Oktatási reform a JPTE Közgazdaságtudományi Karán Kihelyezett tanfolyami tagozat Budapesten Ha a gazdaság valós szakember-szükségletének eleget kívánnak tenni a közgazdászokat képző egyetemek, akkor sürgősen korszerűsíteni kell az oktatási rendszerüket - ez a felismerés oda vezetett, hogy tavaly ősszel már a Magyar Köz. gazdasági Társaság választmánya is foglalkozott e témával. Dr. Kemenes Ernő, a társaság főtitkára legutóbbi pécsi látogatásakor tömören összegezte, hogy egyrészt az általános elméleti képzést, másrészt a vállalatgazdasági problémák elméleti és gyakorlati jellegét, valamint az idegennyelv-okta- tást kell erősíteni. Az említett választmányi ülésen a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemet Zeller Gyula, a közgazdaságtudományok doktora,' tanszékvezető egyetemi tanár, a közgazdaságtudományi kar dékánja képviselte, s kifejtette nézeteit az oktatási reform szükségességéről. Arról, hogy ha az életre kívánja felkészíteni az egyetem a fiatalokat, akkor váltani kell: a jövőben olyan pályakezdőket bocsásson ki falai közül, akik mór a tanulás időszakában speciális ismereteket szereztek egy-egy témakörből. A múlt heti bólyi marketing- konferencián találkoztam Zeller Gyulával, s kértem, hogy vázolja az oktatási reform fő vonalait. — Az új képzési rendszer indítását 1989 őszére tervezzük. Ezentúl a második év befejezése után dönthet a fiatal, hogy üzemgazdász vagy közgazdász kíván-e lenni. Amennyiben az előbbi, akkor a harmadik év végén szerzi meq a diplomát, ha az utóbbi, akkor öt év alatt. Az üzemgazdászok a számvitelben, ügyvitelben lesznek erősebbek, a közgazdászok viszont az elméleti és az átfogó ismereteket követelő területeken. Elképzeléseink vannak. Az egyik ilyen például az, hogy a SZÖVOSZ-szal felvéve a kapcsolatot, kifejezetten szövetkezeti közgazdász-szakembereket 'képezzünk a mozgalom igényei szerint. De bankos, pénzügyes, idegenforgalmi ismeretek elsajátíttatását is tervezzük. Rugalmasan alkalmazkodva a mindenkori szükséglethez. Ebbe a gondolatsorba illik bele a marketingesek képzése. A pécsi egyetem eddig is élen járt a piacismeretek okításá- ban. Nem véletlen, hogy Baranya ad otthont évente egyszer az országos marketingtalálkozónak. A hazai egyetemek, főiskolák marketingokta. tói ha valamit igazán meg akarnak vitatni, akkor eljönnek a pécsiekhez. A felsőoktatási intézmények közül ugyanis itt alakult ki az a tudományos módszertani bázis, amelyre alapozva úgynevezett évfolyamintelligencia tantárggyá válhatott a marketing: az ár-, termék-, minőség-, piacpolitika összesenje. E témákból eddig három féléves tanulás után szigorlat következett. Az új rendszerben a hallgatói csoportok az esettanulmányok mellé konkrét megbízásokat is kapnak (az első ilyen kísérlet már folyamatban van). A képzés egészére vonatkozik a szemléletváltás: o leendő üzemgazdászok, közgazdászok szerezzenek pszichológiai ismereteket, kreativitást fejlesztő technikákkal találkozzanak mór a tanulás ideje alatt, s az az alapelv. hogy ne kapjon diplomát az, aki legalább egy idegen nyelvből nem tesz középfokú nyelvvizsgát (a javaslatot az egyetem eljuttotta a Művelődési ’Minisztériumba). Két pályázati felhívás Az állati termék előállítás versenyképességének fenntartása érdekében szükség van minőségjavító intézkedések és eljárások bevezetésére. Előbbre 'kell lépni-a béltartalom és a feldolgozhatóság szempontjából egyaránt megfelelő élelmi, szeripari nyersanyagtermelés, ben, a korszerű, gazdaságos, minőségi élelmiszer-előállításban. Ennek érdekében hirdet közös pályázatot a Magyar Agrártudományi Egyesület Baranya Megyei Szervezete, valamint a Baranya Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás. Pályázatuk címe: „A minőség fokozásának lehetőségei az állati termék termelés során”. Az egyéni, illetve csoportos pályázóktól elsősorban annak kidolgozását várják, hogy miként lehetne adott üzemben a hozamok növelésével együtt a termékek (tej, hús, gyapjú stb.) minőségét is fokozni, megőrizni egészen a feldolgozásig, figyelemmel a rendelkezésre álló lehetőségek kihasználására, a jövedelmezőség kedvező alakú, lására. Növeli a munka értékét, ha több állatfajnál vizsgálja a pályázó ezeket a kérdéseket, ha saját tapasztalatait tudományosan is megalapozza, esetleg kísérleti eredményekkel igazolja. A pályázatok terjedelme táblázatok nélkül nem haladhatja meq a 30 oldalt. Az elkészült munkákat két példányban, jeligésen kérik beküldeni a Baranya Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztó— Az egyetem utáni, a posztgraduális képzést is változtatni kívánjuk — tájékoztatott Zeller Gyula. — A kísérletre már idén ősszel sor kerül: a Qualitforum Minőségfejlesztési Vállalattal közösen marketing témában, minőségre orientáltan, vállalati első számú vezetők számára indítunk kihelyezett tanfolyami tagozatot Budapesten. L. Cs. K. Hazánk mezőgazdasága diákszemmel Díjnyertes baranyai tanaink Hazánk mezőgazdasága diákszemmel címmel pályázatot hirdetett a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. Az eredményhirdetésre a közelmúltban került sor Budapesten, ahonnét számos dijat hoztak a pécsi Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola tanulói. Az agrártörténeti emlékek lakóhelyemen témakörben I. díjat nyert Bogos Zoltán (IV. C.) és Kiss Gábor (IV. C), II. díjat Cservenka Norbert (II. A.), Szárszói Tamás (II. A.) és Pálinkás Norbert (II. C.), III. díjat Hetesi Róbert (IV. C.). Jutalomban részesült Schmidt Tamás, a mohácsi Marek József Mé- zőgazdasági Szakközépiskola diákja. A természet és település; az urbanizáció ökológiai gondjai lakóhelyemen témakörben jutalomban részesült Bárvárth Katalin, a pécsi Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola tanulója. A múzeum főigazgatójának díját a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola nyerte el. Az iskolában a honismereti szakkör vezetője, illetve a jutalmazott diákok felkészítője dr. Cseh István. lyára (7623 Pécs, Rákóczi út 34.). A pályázatokhoz zárt borítékban csatolni kell a pályázóik) nevét és munkahelyét. Beküldési határidő: 1988. október 1. A pályázatok díjazása: 1. díj 15 000, II. díj: 10 000, III. díj 5000 ft. Korszerű anyagok, konstruk. ciók, technológiák '88 elnevezéssel pályázatot hirdet a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Magyar Gazdasági Kamata, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, az Építésügyi és Városfejlesztési, az Ipari, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi, valamint a Közlekedési Minisztérium. A cél: a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technikai, tedhnológiai megoldások kidolgozása, bevezetése, elterjesztése. Pályázni lehet új, korszerű szerkezeti és segédanyagok gyártásával és alkalmazásával, konstrukciókkal és termékekkel, korszerű technológi. ákkal; az ezekkel kapcsolatos fejlesztési, szervezési javaslat, tál, megvalósított, vagy megvalósult fejlesztések átvételével, illetve elterjesztésével. A díjazásra összesen 9 millió forint áll rendelkezésre, A részletes pályázati felhívás az MTESZ Szakértői Irodájától igényelhető, címük: Budapest II., Fő u. 68., postacím: 1371 Bp. Pf.: 433., telefon: 358-512. _____ Fél Pécset ők építették________ R ikker Mihály vezérigazgatóhelyettes nyugdíjban Remélem, megbízható alkatrésze voltam az építő gépezetnek... Hír: Rikker Mihály, a BÁZIS Dél-dunántúli Építőipari Vállalat vezérigazgató-helyettese nyugdíjba vonult. — Beleszülettem egy építődinasztiába, a két nagyapám kőműves-, illetve ácsmester, az apám szöbafestőmester volt. Most jutott a birtokomba az egyik déd- vagy ükapám segédlevele: 1848-ban tette le az „áts” segédvizsgát. Apám ötéves koromban meghalt, így a testvéreimmel együtt — egy kivételével, aki pék lett — folytattuk a szakmát, hogy megéljünk. A bátyáimnak köszönhetem, hogy kőművesként felszabadulva tovább tanulhattam a Budapesti Állami Felső- építőipari Iskolában — emlékezik Rikker Mihály, s megszokott ■mozdulatokkal babrálja elválaszthatatlan pipáját. A dohány ismét parázslik, elégedetten pöfékeli a füstöt. — Vagy tizenöt éve tértem át erre, addig elég nagy dohányos voltam. Ez más, mint a cigaretta, bibelődést és önfegyelmet kíván, nem úgy van, hogy csak előkapom és rágyújtok. Egyébként eldöntöttem: 'még húsz évig pipázok, aztán abbahagyom. Nyugodtan várja a kérdéseimet, bár az elején nem szívesen állt kötélnek. „Minek? Végeztem a munkámat és még meg se haltam, hogy nekrológot kelljen rólam írni." Eszembe sincs őt „eltemetni", csak az érdekel, hogy az építőipar utóbbi négy évtizede mit jelentett neki, aki benne élt? — Először is néhány vállalatot, melyek megszűntével a jogutódnál dolgoztam tovább. A Pécsi Építőipari Nemzeti Vállalatnál kezdtem, dolgoztam utódjánál, a 73. számú Építőipari Trösztnél és annak 73/1. számú pécsi vállalatánál, mígnem az megszűnt és jogutódánál 1955. január 1-jétől a'Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalatnál tevékenykedtem tovább, de a BÉV is megszűnt, a SÁÉV-val egybeolvadva már BÁZIS Dél-dunántúli Építőipari Vállalatként működik. Voltam művezető, építésvezető-helyettes, építés- vezető, diszpécser, főépítésvezető, főmérnök, műszaki igazgatóhelyettes, még vezérigazgató-helyettes vagyok és rövidesen nyugdíjas leszek. — Munkákban mit hozott ez az időszak? — Dolgoztam Tolnán sertéstelep-építésnél, Mohács környékén ugyancsak mezőgazda- sági létesítményeken, Simon- tornyán a bőrgyári rekonstrukción, Kaposváron a fonoda építésénél, Pécsett a meszesi lakótelepen, az uránbánya ipari létesítményeinél, közreműködtem Uránváros és Lvov- Kertváros, a BÉV panelüzemének és ipari telepeinek építésében. Különösen a hatvonas évek végén volt rengeteg munkánk, akkor építettük meg a tv-tornyot, a Műszaki Főiskolát, a BCM mélyépítési munkái, aztán az egyetemi tömb, majd a ... — újra rágyújt, hogy ne kelljen tovább folytatnia a felsorolásukat. Túl hosszú lenne a lista. — A szakma mennyit fejlődött? — Rengeteget. A háború után, az újjáépítéstől a hagyományos módszerek és a gyengécske gépesítettség voltak jellemzőek, a hiányosságokat a rendkívül nagy lelkesedés és akarás ellensúlyozta. Az intenzív gépesítés a hatvanas évek elején kezdődött (panelüzem stb.), a BÉV-aél is az előregyártott szerkezetek, a toronydaruk és a földkotrógépek és később a kézi gépek térnyerése váltak jellemzővé. Az új technológiák bevezetésében is élen járt a vállalat, ezért tettünk és áldoztunk is eleget. — És a szaktudás? — Szerencsémre mindig olyan közösségben dolgozhattam, ahol jó szakemberek voltak a főnökeim és igen jó pallérok a munkatársaim ... A kollektívánkkal a munkástól a mérnökig szinte minden feladatot meg tudtunk oldani, felépítettük a fél Pécset la- kóházastúl, közintézményestül... Komótoson kipiszkálja a hamut a pipájából, azt újratömi és közben a hajdani pallérokról beszél, akik a laikusok szerint hajcsárok voltak. „Ez így nem igaz. A szakmájukhoz kiválóan értettek, megkövetelték a rendes munkát és a fegyelmet. Velük könnyű volt dolgozni, sokat lehetett tőlük tanulni."- A munkatársaktól is?- Mindig jó gárdával dolgoztam együtt, és jól összetartottunk a munkában, a munkaidőn túl. Ma is még sokan barátok vagyunk. Volt kitől, kiktől tanulnunk. Mellettünk is sok szorgalmas, tehetséges szakember nevelődött ki, ma a vállalat gerincét zömmel ők képezik.- Lényegében egyetlen vállalatnál tíz évig volt építésvezető és főépitésvezető, és maid harmincig főmérnök. Nehéz volt ez a majd négy évtized vezetőként?- Attól függ. Vállalaton belül könnyebb dolgom volt. Életemben talán soha nem kellett utasítanom, mindig csak kértem, de ha azt nem teljesítették, azt nagyon udvariatlan dolognak tekintettem. Nem főnök-beosztott, hanem mindig is partneri viszony kialakítására törekedtem. Kifelé ez néha roppant sok konfliktussal járt. Tudtuk, hogy a szakembereinkkel és a technikánkkal, technológiánkkal mire vagyunk képesek, és néha nagy csatákat kellett vívnunk, hogy megértethessük másokkal: ezt vagy azt a feladatot a körülményeink miatt képtelenség teljesíteni, ha megszakadunk is. Ezt sokszor nem vették figyelembe és nem is hitték el. Pedig a teljesítéshez a feltételeket is biztosítani kell... A líbiai munkáknál is megtettünk minden tőlünk telhetőt. Nem mi tehetünk arról, hogy az egész balul ütött ki. — Annyi szakmai váltást megért már a hagyományos építkezéstől a tömegméretű (iparosított) lakásépítésen át. Az utóbbi néhány évben ismét átrendeződik az ipar. Mit hozhat a jövő? — Kissé háttérbe szorul a tömegtermelés és újra előtérbe kerülnek a klasszikus tudású és szépségű építő szakmák. Meg kell találnunk az új és a hagyományos építőipar megfelelő egyensúlyát Ez a mai idők kivédhetetlen követelménye. Nyugdíjas éveivel kapcsolatos . terveiről faggatom. — Egyelőre még bent vagyok a forgatagban. A szakmától nem szeretnék elszakadni, de tudom, hogy be kell illeszkednem a nyugdíjas életbe. Any- nyit tudok, hogy nagy célokat nem tűzhet maga elé az ember, de eltunyulni sem szabad. Várakozással tekintek az első szabad nyaram elé. Lesz végre elég időm a családra, a szőlőmre, az olvasásra, a bélyegeim rendezésére. Csaba fiam belgyógyász a székesfehérvári megyei kórházban — ott is gyakrabban vár a két unokám —, Tibor fiam még nőtlen, építőmérnökként dolgozik a bős-nagymarosi vízlépcsőnél. Feleségem is túl sokat vállalt eddig magára, hogy nyugodt hátországot teremtsen a munkámhoz. Nélküle nem hiszem, hogy mindezt végig tudtam volna csinálni. Rikker Mihály beszélgetésünk végeztével sokadszor megkérdezi: „Miért kell rólam írni? A kollektíváé az érdem és nem az enyém. Én csak' egy, remélem megbízható alkatrésze voltam ennek a gépezetnek.” Ez a „gépezet” az ő esetében nem csupán csak a vállalatát, az építő szakmát is jelenti. Megalakulása óta tagja az Építőipari Tudományos Egyesület Baranya Megyei Szervezetének és több évtizeden át annak vezetőségében, valamint a megyei MTESZ végrehajtó bizottságában is tevékenykedett. Évek óta foglalkoztatja, hogy megépüljön végre a pécsi Technika Háza, reméli, immár rfyugdíjasként, megéri annak megépültét. Murányi László'
