Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-30 / 149. szám

1988. május 30., hétfő Dunántúli napló 5 Emelgesd a gólyalábad... Gyermeknap, 1988 Céllövészet, bábelőadás, aszfaltrajzverseny Éjszaka is az úszókat lesték Horgászmajális Majláthpusztán Németh Albert egyéni csúccsal lett első Balra Németh Albert, a horgászverseny győztese, levegőbe emelve pedig a csaknem 8 kg-os busa. Állítólag a világ legegysze­rűbb dolgai közé tartozik a gólyalábakon való lépegetés, legalábbis ezt állítja két fiú meg egy szeplős, rövid hajú kislány, miközben egy ^nagyobb lányt tuszkolnak a farudakra: emelgesd már a gólyalábad Szilvi, különben lepotyogsz ... A kis szeplős egyébként nagy­mester a gólyalábazásban, mert az Apáczai Nevelési Köz­pont 3. sz. iskolájában van­nak ilyen eszközök, és sokszor gyakorolhatnak rajtuk. Az Apá­czai Nevelési Központ gyer­meknapi eseményeinek egyik izgalmas mozzanata volt a gó­lyalábon való járkálás megta­nulása ölbei László felügyele­te mellett, aki megerősítette a gyerekek véleményét: — Tényleg nem nehéz, csak egyensúlyozni kell tudni. Gye'- rekkoromban Antalszálláson minden fiúnak, lánynak csinál­tak otthon göcsörtös akácfából gólyalábakat, jókat lelhet ve­lük mozogni. . Aki mégsem merészkedett a magasba, részt vehetett a country körtáncban, az asz­faltrajzversenyen vagy a játszó­házak programjain, meghall­gathatta a Fagyöngy együt­test. A Mecsek Áruház melletti Ybl Ntíklós tér.en gitárszó kísé­rettel folyt délelőtt aszfaltrajz­verseny. Breczo Richárd, a TASI harmadikos tanulója, el- mélyülten guggol a színes kré­ták között, még csak a tervez- getésnél tart. * - A közelben lakom, a ba­rátommal vagyok itt. Először az úttörőházban voltunk, ott játszott egy együttes, nem tu­dom mi a nevük. Szeretünk rajzolni, ezért jöttünk át.- Ezt a kisautót gyereknap-' ra kaptad? - faggatom a négy­éves Lacikát a vidámparkban, de a gyerek nem válaszol, a feleletet meghagyja a szülei­nek: - Hót arra is kaphatta, az előbb vettük az egyik ba­zárban. Most hallottuk a han­gosbemondó hirdetésében, hogy itt, a vidámparkban tar­tanak lufifújóversenyt, roller­versenyt, aszfaltrajzversenyt és légpuskalövészetet a gyerek- nap alkalmából. Minket még nem érintenek különösebben a programok, elég kicsi a fiunk, de tetszenek a rendezvények. Az Ifjúsági Ház színházter­mében éppen a BI-BÁ-BÓ bábcsoport állatfigurái nevet­tetik meg a nézőket. Kisebb gyerekek üldögélnek anyukák­kal, de vannak apukák is a széksorokban. A programok ki­lenc órakor kezdődtek, Fülöp Gyula bűvész, játszóházak, gyermekruhabemutató, videón a Hupikék törpikék szórakoz­tatták a vendégeket. Az Ifjú; sági Ház és a Konzum Áruház második alkalommal rendezte meg közös gyermeknapi ösz- szeóllítását, melynek egyik fő izgalmát a konzumbeli gyer­meknapi vásár nyereményeinek a sorsolása jelentette. Copfos kislány kakasos nya­lókát szopogatva futkározik szülei között. Nem húzták ki vásárlási szelvényének sorszá­mát, de ez cseppet sem vesz el jókedvéből: - Azt mondták anyuék, ebéd után még mozi­ba is elmegyünk, mind a hár­man I B. A. Busából a hét kiló hatvan­öt dekós még nem számít ka­pitálisnak, ahhoz azonban tisz­tességes fogásnak tekinthető, hogy egy három óráig tartó versenyt megnyerjenek vele. így hát a majláthpusztai tavon hét végén megrendezett hor­gászverseny csányoszrói győzte­sének, Németh Albertnek sem kellett szégyenkeznie ezzel a fogással, különösen, hogy egyé­ni csúcsot javított. Eddig egy hat kilós ponty volt a legna­gyobb hal, amelyet szakjába meríthetett. __ Tizenöt percig tartott, a míg a busa megadta magát — kezdi a részletes beszámolót, melynek hitelességét éppen a verseny második helyezettje, Kollárics János igazolta. Ők ugyanis egy csónakban várták a horgászszerencsét, amely aztán ki is szemelte őket a több mint 80 induló közül. — Jó a busa húsa? — kér­deztem, hogy a • szójátékoknál maradjunk, de ezzel nem tud­tam zavarba hozni Albert bá­csit. Megnyugtatott, hogy a felesége éppen ezt szereti. önkéntelenül is térfálkozásba hajtott a beszélgetésünk, mert a Vajszlói „Ormánság" Hor­gász Egyesület vasárnap reg­gelig tartó maratoni horgász- majálisát a jókedv jellemezte. Vasárnap reggeltől több mint félezren fordultak meg a fes­tői környezetű vidéken, amely­nek rendezettsége elsősorban éppen a horgászok odaadó munkáját dicséri. Utóbbi elis­meréseként Vass Zoltán, a HNF vajszlói bizottságának el­nöke jutalmakat és kitüntetése­ket adott át szombaton délelőtt a legtöbb társadalmi munkát végzőknek. A gyermeknappal egybekö­tött horgószmajális jó hangula­tálhoz a vajszlói Kisvendéglő kitelepült egysége is hozzájá­rult. Persze lehet, hogy bősé­ges kínálatuk eredménye volt az is, hogy a felnőttek számá­ra meghirdetett evezősverseny egyik indulója Búvár Kund em­lékét idéző bemutatóval szóra­koztatta a nagyszámú közön­séget. ^s. Balog N. A sejt­membránokról Sümegen Membrán-Transport elneve­zéssel a közelmúltban Süme­gen immár 18. alkalommal rendezték meg a sejtmembrá­nok működésével foglalkozó hozai kutatók konferenciáját, hogy összegezzék a legújabb kutatási eredményeket. A ta­lálkozó egyik felkért előadója volt dr. Sándor Attila, a POTE Biokémiai Intézetének adjunk­tusa, akitől azt kérdeztük, a membránokkal kapcsolatos ku­tatásoknak mi a gyakorlati hasznuk? — A sejtek membránjai vé­kony falak, melyek elválaszt-* jók a sejt kisebb részeit az egésztől, és az egész sejtet a környezetétől. A membránok funkciója: bizonyos anyagok szabályozott vándoroltatása (transzportja) az illető memb­rán egyik oldaláról a másikra. A sejteknek egyes esetekben arra van szükségük, hogy bio- lógiaildg aktív anyagokat fel­szaporítsanak belsejükben, máskor arra, hogy ezeket ki­válasszák magukból. Ezen okok miatt van szükség a kismole- kulák membránon keresztül való vándoroltatására, amit egyes gyógyszerek is befolyá­solhatnak. Saját szakterületem szempontjából — szögezte le dr. Sándor Attila — a transz­port kutatását a jövő egyik fő irányvonalának tartom. Lehe­tővé teszi betegségek patho- mechanizmusának, gyógyszerek hatásmechanizmusának meg­értését. Ezekre a kérdésekre a klasszikus biokémia mór nem adhat választ. A membránok, köztük a mesterséges memb­ránok már ipari alkalmazást is nyernek, s további alkalma­zásuk a biotechnológiában nagyon ígéretes. — Tudomásom szerint a pé­csiek a sümegi konferenciának úgymond főszereplői voltak . .. — A szervező munkát — dr. Fischer Emil professzor veze­tésével — ezúttal a Pécsi Or­vostudományi Egyetem végezte. A szervezés jogát számos in­tézményünk, a Biofizika, a Központi Labor, a Gyógyszer- tan és a Biokémia e téma te­rületén hosszú időn át kifejtett eredményes munkájával érde­melte ki. — Saját előadásában mivel foglalkozott? — A karnitin transzportjá­val, amely a gyermekkorban előforduló karnitinhiányos kór­képek megértéséhez nyújt se­gítséget. Tapasztalatainkat a pécsi Gyermekklinikával és a Gyermekkórházzal való együtt­működésünk során a gyakor­latban is alkalmazzuk. M. Z. m A krokodil ferdén mászik a falon, illetve mászna, havnem lenne a bőre kikészítve és ki­feszítve és nem tartaná mere­ven kitátott száját, amelyből előmerednek szép és görbe fo­gai. A mennyezetről légó pre­parált tüskehal — akkora, mint egy nyári vízilabda — még fé­lelmetesebb: sűrű tüskék borít­ják „testét", tűhegyesek. — Ezek hónáét valók? — Kubából például. A halat egy nagyméretű reklámszatyor­ba csomagolva hoztam, a ke­zemben tartottam KubátóJ ha­záig, repülőn, vonaton, átszál­lásoknál, de így is volt vele elég bajom a tülekedésnél ... — mondja Plechl István pécsi fűszerkereskedő, aki a József Attila és a Petőfi utca sarkán lévő kis egyszemélyes boltjában szolgálja ki a környék vásárló népét, most már jó harminc­négy esztendeje. — Sokat utazik, látom ... — mert a hétvégi ház falán még „akad” némely emléktárgy: te­vebőr kalap, izmiri cserépkorsó, faragott tányér, dél-amerikai in d i án fej - fa fa rag van y, szamo­vár, meg óriási kubai szivar, szalámi méretű ... — Családi ügy miatt másod- magamra maradtam a fiammal, még tizenöt-valahány évvel ezelőtt, aztán a húgaim ösztö­kéltek, ne üljek otthon, menjek, utazzak, így aztán ha össze­jön egy kis pénzem, akkor be­fizetek egy-egy IBUSZ-útra ... Három húga van, valamennyi kereskedő és boltvezető. — A kereskedés családi ha­gyomány? — Nem mondhatnám, csak a véletlenen múlt, hogy mi test­vérek kereskedünk, mert az apám eredeti szakmája példá­ul géplakatos, csupán a fiam követte példáját. Apám osztrák ember volt, aztán a húszas években átjött Magyarország­ra, itt vállalt munkát, Pécsett telepedett le, de szakmát vál­tott, mert a bőrgyárban dolgo­zott, mint hasító-mester. Hat­vannégyben halt meg, anyánk pedig a múlt évben. — Hogy éltek annakidején? — A Kiskrály utca kilencben laktunk, ott születtem, gyerek­korom színhelye a Rókus-domb volt, ott töltöttük a délutáno­kat iskola után, barátaimmal, mint a későbbi sörgyári főmű­vezető, a Porrogi Tibi, aztán a Rugási Bandi, aki most nyug­díjas igazgató, meg a Wesztl Laci, Longauer Tibi meg a töb­biek. Az idősebb pécsiek még em­lékeznek a .jPóhli csemegére" Póhli Henrik fűszer- és csemege­kereskedő boltjára, a mai Kos­suth utcai „Csemegére”: ami­kor Plechl István ifjú korában belépett a céghez, hogy meg­ismerkedjen a kereskedelem különös, szép világával, Póhli- éknál 12 segéd, 4 inas és 1 háziszolga dolgozott. Az inasok dolga volt mindennap kora reggel nyitás előtt lesúrolni melegvízzel a pultot, a pult mögötti dobogót, nyitásra rend­nek kellett lenni. Többnyire ők pörkölték — naponta több­ször is — a zöld szemeskávét, és persze ők hordták ki nagy hátikosarakban — rendelésre — a „komissiót", vagyis az árut, a 300 könyves vásáriónok. — Póhliéknál jól megtanul­hattuk a szakmát, kitűnő em­ber volt az öreg. Az államosítás után a Nép­bolt Vállalathoz kerül, majd az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat­hoz és — 1954. január elsejé­vel magónkeresedést nyitott, attól a naptól kezdve tagja mai napig is a KISOSZ-nak. Min­denesetre elég nagy bátorság kellett akkoriban a magánvál­lalkozáshoz. __ Volt tízezer forintom, ezt a banktól vettem fel kölcsön, összeszedtem hozzá még hat­ezret és így nyitottam. A napi bevétel többnyire aznap el­ment az árubeszerzésre, bicik­lin toltam a kenyeret a sütö­déből, de így szállítottam a többi árut is. — Ezek szerint nehezen in­dult a bolt, nem gondolt ar­ra, hogy föladja az egész vál­la íkozást? — De igen. Aztán mégis csak maradtam, mert végül is szeretem a szakmámat. Csak az a baj, hogy nyugdíj előtt állok és egy régebbi rendelet értelmében tizenhat évemet nem ismernek el, mert abbaiy az időben nem voltam jogosult a nyugdíjjárulék fizetésére. Pedig hát az életem munkával telt el ... A boltos... Rab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents