Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-29 / 148. szám
Csehov, csak oroszul A képünkön látható Fran- coise Chasseure párizsi színésznő oroszul tanul, mert szerinte Csehov: Három nővér című drámájának Mása szerepét csak ezen a nyelven lehet hitelesen eljátszani. A világ legnagyobb ujjlenyomata A világ legnagyobb ujjlenyomatát készítette el Cesar Baldaccini olasz származású francia festő, aki két ember- nyi magasságú emberi kisujjat faragott ki bronzból, rajta ujjlenyomatokkal. Meddig él egy film? Egy svájci kulturális statisztikai iroda Európa tíz legnagyobb tévécsatornájának programjai alapján összegyűjtötte a mozifilmek életkorát. Eszerint a forgatástól számított átlagosan 7 évig vesznek át a tévéállomások mozifilmet. Szuperjegyüzérek A bécsi Staatsoper legutóbbi Puccini: A Nyugat lánya című operájának előadásán — melyben a férfi főszerepet Placido Domengo énekelte — olyan jegyüzéreket fogtak el, , akik még fél előadásra is uzsoraáron adták a jegyet. Szünet után kijöttek és fejenként 500 schillingért, vagyis 3000 forintért adtak el két földszinti széket. Amikor a színész zsarol Túlburjózott a haknierdő! - vélik az ország művelődési szakemberei. Mert hakniból, vagyis az alkalmi színész-énekes csoportok többnyire szórakoztatás céljából szervezett zenés, vidám műsoraiból egyetlen év alatt több mint tízezret rendeznek az országban - engedéllyel! Ezenkívül legalább ennyi a színházak, magánszervezők, kisszövetkezetek, vagy maguk a színészek oyan haknija, amit nem kell engedélyezni. A közönség szórakozni, búfelejtő módon nevetni szeretne, de ma már nincs erre annyi pénze, mint a korábbi években volt. Megcsappantak a munkahelyi kulturális alapok is. Jogos tehát az igény: csak jó műsorért fizetnek! Idézünk néhány panaszt: az ország egyik rangos színművészé a Szegedi Ifjúsági Házban, látva, hogy telt ház van, a szerződésbeli megállapodott 3000 forint helyett szinte az utolsó percben 4000-et kért, másképp nem Irtják a haknierdőt Megalakul a szórakoztata igazgatóság volt hajlandó elkezdeni a műsort. Vas megyében, ahol a művelődési osztály szúrópróbaszerű esti ellenőrzéseket tart, egy szervező ellen kártérítés iránti pert indítottak, mert Horvátzsidányban színvonaltalan műsort rendezett. Több megyében panaszolják, hogy a kisszövetkezetek, magánszervezők egy estére 4—5 műsort is lekötnek, pedig egyetlen estére zsúfolva ennyi, már biztosan színvonaltalan. Ezek a szervezők viszik a sápot, a művészeti alapigénnyel nem törődve. Legjobban dr. Sótonyi Sándor, a Somogy Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője foglalja össze a problémát: - Az ellenőrzés az érvényes jogszabályok ellentmondásossága miatt eddig nem volt zökkenőmentes. A gyakorlatban megoldhatatlan, hogy a rendező szerv a műsort a rendezvény előtt megtekintse s emiatt sok a zsákbamacskaszerződés. Javasoljuk, hogy központi intézmények kapják meg minden Magyarországon bemutatható rendezvény engedélyezésének jogát s előtte ellenőrizzék az elvárható művészi színvonalat. Ugyancsak megoldás lehetne, hogy ezek a központi intézmények rendszeresen tájékoztassanak bennünket a műsorok tudnivalóiról, például az áráról. Mindezek okán most a Művelődési Minisztérium közművelődési főosztálya rendet teremt. Azzál a megfontolással, hogy a jövőben a művelődésen belül nő a szórakozás iránti igény, a Belkereskedelmi Minisztériummal egyetértésben még az idén életbe lépő minisztertanácsi rendeletet készített elő. Tervezik: létrehozzák a szórakoztatóműsor igazgatóságot. Ha erre nem lesz anyagi lehetőség, akkor az ŐRI és Filharmónia helyett a művészek működési engedélyét az illetékes művészeti főiskolák adják ki, illetőleg nyilvántartják és ellenőrzik. A szabályok megszegése esetében az engedéy egy évig terjedő időre visszavonható, illetve a művészt a színházon kívüli fellépéstől eltilthatják. A „zsákbamacska” műsorrendelés kiküszöbölése érdekében pedig a legjobb produkciókat videóra veszik, s a megrendelő művelődési intézmények előre megnézhetik. Földessy Dénes Psota Irén Utalom az újságírónőkel-... — Utálom az újságírónőket, mindig csők bosszúságot okoznak nekem! Az a hercehurca a könyvemmel és utána a sok érteden kérdés; itt a könyvesboltban is egy női újságíró akart erről faggatni és erre te is nő vagy ... — háborodik föl Psota Irén, annak az öt percnek az elején, amit az interjúra szánt. Ezek után alig merem megkockáztatni, hogy mégiscsak jó lenne, ha mondana valamit a könyvével kapcsolatban felröppent hírről, miszerint nem is ő írta. A Vasárnapi Híreken ugyan megjelent ennek cáfolata, de kevesen olvasták, és így maradt a pletyka. — Aki nem hiszi, keresse meg az újságot és olvassa el. Ha hitelt érdemlő lett volna annak az újságírónőnek — ő is nő — az állítása, hogy az ő munkáját tulajdonítottam el, hót beperelt volna. így én fordulhatnék törvényes igazamért, de nem szeretem a törvényes eljárásokat. Már nem törődöm ezzel a sértegetéssel és akkor tessék, ezzel zaklatnak! A maradék néhány percben megpróbálunk nyugodtabb vízékre evezni. Szerepekről, elfoglaltságokról és nyári terveiről ejtünk néhány szót. — Imádom a tengert — lelkesedik Psota Irén. A legkedvesebb számomra a kék Adria, de a többieket sem vetem meg. Régóta nem vállalok nyári fellépéseket, szükségem van a kikapcsolódásra, a pihenésre, a tengerre. Idén nyáron utazom a Kanári-szigetekre, Ciprusra és az Adriára is. Eddig csak a Csendes-óceánban csalódtam, mert nevével ellentétben elképesztően zajos. Ezzel a röpke interjúfélét be is fejezzük, hat óra, akit érdekel, már várakozik a Művészetek Háza nagytermében, ahol a programnak megfelelően Psota Irénnel beszélget Vas- Zoltán Iván, a pécsi Nemzeti Színház főrendezője, aki főiskolás korában Psota Irén körül statisztáskodott. Psota Irén leül és az elkövetkező egy órában felforrósít- ja a terem levegőjét. Válaszol a rendező és a közönség kérdéseire, de igazából ő a beszélgetés vezetője. Szikrázik és vibrál, komoly és vidám egyszerre. — Egyformán érvényes bennem mindennek az ellentéte is. Rögtön idézőjelbe teszek mindent. Nagyon illik rám a jellegzetes színházi maszk, a legörbülő és a nevető szájú figura. A két véglet vagyok, Yerma és a Bohóc — magyarázza, mintegy válaszolva a fel sem tett kérdésre. Szerepek, rendezők, . pályatársak. A szeretet és a tisztelet hangja az arra érdemesekkel és a fellobbanó méreg a szakmájukhoz nem értőkkel szemben. — Én mindig ráálmodom a szerepeimre, és bizony nem szeretem, ha nagyon megfésülge- tik, mert ami fölösleges, azt én magam is elhagyom egykettőre! Rengeteget dolgozik. Egy-egy mozdulat, mindent megmutató szempillantások, a híres „psotai” utánozhatatlan karakterek komoly, elemző mu-nka eredményei. Éjszakákon át — bár az alvást igen kedveli — töpreng a figurán, addig formálja, míg úgy nem érzi, tényleg elcsípte a szerep legeslegszemélyesebb valóját. De ugyanilyen gondot fordít a díszletekre és a jelmezekre is. A Zorbá- ban például ő találta ki azt a „cuki", fáradt, barackszínű selyempapucsot, amely kétszínű tollal, minden lépésnél klaffog- va szinte kis jellemrajzot nyújt a hősnőről. Legújabb horoszkópjából is fölolvasott egy részletet és annak a Kosnak a tulajdonságai sokban hasonlítanak Psota Irén jellemvonásaihoz. A beszélgetés végén előkerülnek a könyvek, a művésznő dedikálja, még egy-egy virágot is biggyeszt a neve mellé. A könyv, „Szerelmeim, szerepeim és a szemtanúk" cimű rendkívül érdekes, olvasmányos és hű tükre Psota Irén egyéniségének, stílusának. Böngészem a kezembe nyomott, Huszti Péter aláírásával ellátott levelezőlapot: „Egy éjszaka alatt behabzsoltam ezt a torokszorító naplót, Tháliának küldött szemérmetlen szerelmi vallomást és hűségfogadalmat... Fejbe vágott és felemelt. Elcsüggesztett és erőt adott." Az én könyvemet is dedikálta a művésznő és mosolya ragyog: ugye nem baj, hogy először kicsit mérges voltam az újságíró- nőkre és neked mondtam el ... B. A. Jubilál a domböuári gimnázium • • Öregdiákok szövetsége Ünnepi évkönyv a nagy eseményre Egyhetes műsorsorozat A két háború között az ország tíz legjobb középiskolája közt tartották számon, de ma sincs rossz híre az egykoron az ország nádoráról, később az illegális KMP pénztárosáról elnevezett dombóvári gimnáziumnak. Hetvenöt évvel ezelőtt alapították lelkes községi lokál- patrióták. Először a polgári iskola épületében, 1929-től a mai kor követelményeinek is mindenben megfelelő palotában folyt a tanítás, számos híres embert adva Magyar- országnak és a nagyvilágnak. Mégis, az Esterházy Miklós, majd Gőgös Ignác Gimnáziumnak a legfőbb vonzerejét az állandó és tisztes színvonal jellemezte és jellemzi inkább, semmint a nagy csillogás. Az innen kikerülő diákok kevésbé versenyezhetnek a fő- és nagyvárosi elitgimnáziumok válogatott fiaival—lányaival, mégsem múlik el úgy tanév, hogy két-három tanuló ne jutna be valamelyik tantárgy versenyének országos döntőjébe. A jubileumi ünnepségek már múlt szombaton, május 21-én elkezdődtek tavaszi kórustalálkozóval — a dombóvári Kapos Kórus szervezte- továbbá az öregdiák képzőművészek — Judith Wagner, Rab-Kovács Éva, Majoros János, Újvári Lajos és Szekeres Emil — kiállításának megnyitásával. (A megnyitót Békés Sándor öregdiák, az MTV Pécsi Stúdiójának vezetője mondta, magát a jubileumi hetet pedig Brunner Vince városi párttitkár, szintén öregdiák „indította el".) A hét folyamán több érdekes előadás hangzott el — dr. Ördög Ferenc (öregdiák), állami-díjas nyelvészé. Tüskés Tiboré, az iskola volt tanáráé —, volt aztán nyílt nap és iskolatörténeti vetélkedő. A jubileumi köszöntő műsort tegnap rendezték meg. Póla Károly, a Tolna Megyei Tanács művelődési osztály- vezetője köszöntötte a résztvevőket, dr. Berta Bálint igazgató emlékezett meg az iskola háromnegyed évszázados történetéről, majd a gimnázium művészeti csoportjai adtak műsort. Délben ünnepélyes közgyűlést tartott a dombóvári öregdiákok szövetsége, melynek során Kafka/ Ferenc művelődési miniszterhelyettes mondott köszöntőt — mint az iskola volt tanulója. Osztálytalálkozókkal, művész-közönség találkozóval, iskolabállal zárult a jubileumi hét. H. J. Radio mellett... Megyek a... Nem tudom nem késő e mór most rászoknom az édességre, mintegy elkerülve azt a szomorú tényt, hogy -, buta maradok. Pedig több évtizedes fönnállásom óta mélységesen utálom az édességet — úgy, mint pancsolt édes bort, édes üdítőt, agyoncukrozott lekvárokat, mákos tésztát és murcit, édes-bús ma- gyarnótót és Courts-Mahler összes regényét. De most cukrot kellene ennem, ha már egyszer gyermekkoromban lemaradtam róla. Igaz ugyan, hogy a hét egyik napján a rádió délelőtti műsora a táplálkozás kultúrájával foglalkozott — több neves szakember közreműködésével —, ahol is elhangzott a figyelmeztetés: ne együnk zsíros és édes ételeket — s főként a gyermekeket ne szoktassuk rá a nehéz étkekre, mert hazánkban már minden második ember cipel magán több-kevesebb túlsúlyt, s e helyzet e tekintetben máig sem javul. „Kevesebb sót, kevesebb cukrot..." — mondják. Olvastam Yutkin angol táplálkozáskutató kis könyvecskéjét, amelyben azt írja, hogy a cukornak jóformán alig van értékes élettani hatása. Hazai statisztika, amely szerint a cukorbetegek 90 százaléka elhízott. Magas az érrendszeri betegségek száma, magas a koleszterin, a vérzsír s egyebek. A rádió külföldi tudósítói is megszólalnak. Az Egyesült Államokban egyre jobban az alacsony koleszterin-tartalmú ételek felé fordult a közfogyasztás, nagy sikere van a cukormentes gyümölcsdzsemeknek, az éttermek sokasága kínálja — sikerrel — a nyers zöldségféléket könnyű húsok mellé köretként, csak úgy, mint Franciaországban. Egy hazai tejipari szakember elmondja, valószínű, ebben az évben elérjük az egy főre eső tejtermékfogyasztásban a 200 kilót, és ez reményt keltő jelenség. Másfelől viszont még mindig túlzottan hódolunk a hagyományos magyar konyha nehéz, zsíros produktumainak. A riporterek a vásárcsarnokban megszólítanak néhány vásárlót. Mi lesz holnap — szombatra utalnak — napi étkezése a családnak? Egy asszony: „Reggelire fehérpecsenye, délben rántott hús, rizzsel..." Másik asz- szony: „Annyi minden egészségtelen a világon, hát miért éppen a jó kiadós ebédektől fosszam meg magam .. . ?!” A stúdióban valaki megjegyzi: „A hétvégi családi asztalokról soha nem hiányzik a rántott hús rizzsel, a pörkölt rizszsel, a töltöttkáposzta —, benne főtt rizzsel ..." Valóbari így van. Orvosnő mondja: „Sajnos az elmélet mellett nincs végrehajtás. Meg kell nézni a gyermekélelmezési konyhákat: a menü majdnem mindenütt zsíros húsokból, puffasztó babokból, édestésztákból áll... Pedig éppen a gyermekeknél kellene elkezdeni az egészséges táplálkozást, hogy az egész életükre meghatározó legyen ..." De hát sajnos — a gyermekek által annyira kedvelt — üdítőitalok is annyira cukrozottak, hogy elvesztik eredeti gyümölcsízűket, zama- tukat. A rádió, televízió, sajtó kemény csatát vív manapság az egészséges életmód gyakorlásáért. Csakhogy... És most visszatérek első soraimra. Pécs egyik élelmiszerboltjában szórólapot osztogatnak. Kiadója: „Csemege Édesipari Vállalat. Alapítási éve: 1910." Ez a szöveg olvasható: „Az emberiség kutatási sikereiben az édességek döntő szerepet játszanak. Ezt Redby amerikai professzor állítja ... A professzor szerint a gyerekek édesség iránti szeretetét a szellemi növekedés természetes hajtóereje okozza . . . Engedni kell a gyermekek édességfogyasztását" — írja a röplap. Hát tessék fogorvos és belgyógyász bácsik: önök aztán beszélhetnek, akár a falnak. Tudom, hogy amikor — éppen vasárnap lévén — ebéd előtt olvassák családi körben eme kis dolgozatomat (remélem), akkor Kovács apuka lecsapja az újságot, aztán megjegyzi; „Na aztán a Rab Feri is elmehet a náthás ... Anyjuk! Hozd már azt az ebédet. . . dél van!” vasamapi
