Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-04 / 123. szám
1988. május 4., szerda Dunontait napló 3 Nem minden érték, ami pénzt hoz Demokrácia és értéktisztelet Interjú Mezei Józseffel, Pécs Város Tanácsa művelődési osztályvezetőjével Tizenkét ország tizennégy művészének kiállítását nyitotta meg hétfőn délután Bükkösdi László rendező az Ifjúsági Ház galériájában. Ez a közös tárlat a most ötvenesztendős Erdős Jánost köszönti, és egyúttal neki is köszönhető. Az Európa különböző szögleteiből más és más stílustörekvéseket hordozó alkotásokat most az hozza egy kiállítóterembe, hogy az alkotók valamennyien Erdős János kollégái, barátai. Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Finnország, NSZK, USA, Anglia, Norvégia, Svédország, Spanyolország és Svájc területéről származnak ezek a barátságok, utazások, kiállítások, művésztelepeken való együttdolgozás, magyarországi itt- tartózkodás gyümölcsei. A kiállítás egy hétig, május 9-ig látható. Képünkön: Ludwig Schmeisser és Szilágyi Gábor (Jugoszlávia) alkotásai A Pécsi Szimfonikusok héthetes turnéja Munkára serkent# lég ke írben Élménybeszámoló a koncertútról Húsz éve él Pécsett. Népművelés-könyvtár szakot végzett Szombathelyen, pedagógiát Pécsett, majd pedagógiát és szociológiát az ELTE-n. Pályáját Szigetváron, Ibafán, Bük- kcsdön kezdte, majd tizennégy évet dolgozott a megyei köz- művelődés különböző posztjain, öt évet tonitott óraadóként o felsőoktatásban. Az elmúlt öt évben a közművelődés, a művészet- és tudománypolitika területeivel foglalkozott a megyei pártapparátusban. Tőmondatokban így lehet felvázolni Mezei lózsel eddigi pályáját. Nemrég Pécs Város Tanácsa művelődési osztályának vezetését vette át a nyugalomba vonult Csorba Tivadartól.- Olyan időszakban lát munkához, amikor a hangulatromlás az intézményekkel, Így a tanácsokkal való elégedetlenséget is hozza — a városi pedagógusparlamentre utalnék, mint egy közeli ilyen megnyilvánulásra. Mivel lehet ilyenkor kezdeni az osztályvezetői munkát?- A rosszkedv, a kívánság- lista benyújtása egymagában nem visz előbbre. Lehet, sőt biztos, hogy alapvető dolgokon nem is tud segíteni a tanács. Azokon a gondokon főképp nem, amelyek az oktatás, a közművelődés országos struktúrájából, országos helyzetéből adódnak. A körön kívül állókkal, a követelődző magatartással egyébként sincs mit kezdeni Csak olyan emberekkel tudunk változtatni a művelődés, közoktatás helyzetén (is), akik részt tudnak és részt okarnak venni a megújítás folyamatában. I- Mit ért másfajta magatartáson? Mit kell ezen értenie Pécs 5000 művelődési dolgozójának? — Ma a művelődéspolitikában nem lehet elégséges, ha csak a „bemeneti" oldalra koncentrálunk. A kérdést a — társadalmi indokok alapján —, úgy is fel kell tenni, hogy mi történik ezután? Mennybe eredményes az elsajátítás folyamata? Ez a követelmény - véleményem szerint —, nem lehet az értékek előtérbe helyezése és a demokrácia kibontakozása nélkül. Az új helyzetben természetesen a művelődési irányításnak is változnia kell. I- Kérem, lejtse ezt ki bővebben.- Az iskolák esetében az oktatási törvény életbe lépésével a nyilvánosság, az önállóság felértékelődik. A demokrácia nem teheti hatástalanná és irányíthatatlanná az iskolát, de nem tudok demokráciát kontroll nélkül elképzelni. Ezért nekünk az intézmények ellenőrzését gondosabban kell végeznünk, és végre a minőségi munkát, a „végterméket” vizsgálni és abból kiindulva értékelni. Még ha ez a problémakör nem kevés tudományos kérdést vet is fel. Pl.: a mérés objektivitásának lehetőségét. A saját felügyeleti munkánkra, oz intézményi belső ellenőrzésre, a megyei pedagógiai és közművelődési módszertani intézetek segítségére támaszkodva előre lehet lépni. A minősítésekkel, jutalmakkal ezt keh kifejezni. I- Úgy érzi, ugyanekkor lennmarad az intézmény ön állósága? — A valódi önállóságban, amely felelőséggel is társul, az intézmény értékrendjét az ott működő kollektívának (tantestületnek, népművelőknek, művészeknek), kell meghatározni. Az intézmény vezetője az, aki a közösen kitűzött, okos célokra nem „szerez", hanem megpályázik és kap támogatásokat. Sokan azt mondják, nem lehet megvalósítani az önállóságot, mert hiányoznak hozzá a feltételek — erre azt tudom mondani, a város művelődési osztálya is a feltételek hiányával küzd, és e feltételek között kell talpon maradnia. A kérdést viszont úgy is meg kel! fogalmazni: amilyen feltételeink vannak, azokkal képesek vagyunk-e önállóan és hatékonyan gazdálkodni. A pedagógiailag átgondolt hatás, a minőség, mint végtermék elsősorban jó pedagógusok, népművelők, tehetséges művészek által születeik még. Így hát az eredményességnek ők az első számú letéteményesei. Az i rá - 'nyitásnak kötelessége, hogy őket megkülönböztetetten segítse. I — Forintra váltva mit jelent ez Pécs városában? — A művelődésügy éves költségvetése 1 milliárd forint körüli, de ennek majd fele bér, és benne vannak a fenntartási költségek, a felújítások, meg a beruházások is. Kevés ez akkor, amikor mennyiségi és minőségi hiányokat egyszerre kell pótolnunk. Az óvoda- és iskola- építések terén vannak elmaradások, elsősorban Lvov-Kert- városban. Itt a művelődési in- frcstruktúra sohasem tudta követni a lakásátadások ütemét. Most készítjük elő a 16 tantermes malomi iskola építését, jövő szeptemberre átadjuk első ütemét, 8 tanteremmel. De a feszültségeket sajnos abban a városrészben ez sem oldja meg. I — Nekem úgy tűnik, a közművelődés az iskolánál is súlyosabb helyzetben van .. ■ — Féltem a termelőüzemmé silcfnyított közművelődési intézményeket, mivel pénzt hoza- produkciók előállítására kényszerülnek. És úgy érzem, ha azokból eltűnik a kultúrateremtő és terjesztő funkció, akkor attól el kell magunkat határolni. Az ösztönzők ma a művelődési házak azon vállalkozásait támogatják, amelyek a tömeg- kultúrát terjesztik, mert ebből lehet üzletet csinálni, ami egyébként életben maradásukhoz sajnos, szükséges is. Csakhogy kulturális szempontból ez leépülést jelent, a közművelődés és művészeti élet telies kommercializálódásához vezet. Azt a logikát száműznünk kell, hogy minden érték, ami pénzt hoz — bár most ettől hangos ez ország. Egy művelődési intézményben tisztességesebb dolog kevesebb rendezvényt csinálni jó minőségben, mint fordítva. Az értékelvnek kell itt is a középpontba kerülnie. A közművelődésnek és irányításának is érdemes átgondolnia például a kultúrának a mindennapokra való, még nagyobb kiterjesztését és a gazdaság-kultúra viszonyát. Közös cselekvési lehetőségeket keresve, hisz általános kibontakozási programunkban egyébről sincs szó, mint gazdaság és kultúra egymásrautaltságáról.- Pécs 5000 művelődési dolgozója a színésztől a pedellus bácsiig (ha van még ilyen), meglehetős személyzeti leiadatokat is jelent. E tekintetben', mik a tervei? — A pályázati rendszert kívánjuk minden ágazatban általánossá tenni, és elfogadván adott személy pályázatát, 5 év múlva- számonkérni, mit valósított meg ígéreteiből. — Bármire is tereljük a szót, egy a vége: a művelődés területén is a demokrácia és a minőség tisztelete kell hogy érvényre jusson. — Igen. Akár iskolákról van szó, akár közművelődési intézményekről, akár a színházról, vagy éppen a városi televízióról. I- Az, amit elmondott, felfogható a városi művelődés- irányitás programjának?- Nem. Programok minden szinten és minden szakágban megfogalmazódtak. Én inkább egy magatartásnak érzem, amely segíthet bennünket abban, hogy e pregramokat megvalósítsuk. Gállos Orsolya — Ilyen hosszú külföldi turnéra még nem hívtak minket. Hét hétig koncerteztünk Angliában és Franciaországban a Com- pagnia D’Opera Italiana Di Milano társulatával. Remek volt az út, gyönyörű tájakon jártunk, és sikeres fellépéseket mondhatunk magunkénak — meséli Szkladányi Péter, a Pécsi Szimfonikusok ügyvezető titkára. A műsorlapok garmadájából egyet találomra felemelek. A Northamptoni ,,Lunch-time"-ra, azaz délideji koncertre invitál, amelyen a pécsi szimfonikus zenekar is föllépett. A fiatal es az idősebb korosztály kedvenc ebédideji hangversenyeit kéthetenként rendezik meg az angol városban. A színházzal egy épületben egyébként étterem is található, így a koncert közönsége a zenei élmények után gasztronómiai élvezetekben is részesülhet. Ez volt az egyedüli hangverseny, amelyet az olasz társulat nélkül adtak a pécsi zenészek. A turné programján a Tosca koncertszerű bemutatása szerepelt. — Hans Schlote, salzburgi impresszárió hívott meg minket erre az útra és kaptunk újabb ajánlatokat is. Ősszel valószínűleg az NSZK-ban, a Benelux országokban és Ausztriában lépünk föl a Nevelők Háza kamarakórusával és a pécsi Operatársulat néhány szólistájával együtt. Még nem biztos, de elképzelhető, hogy jövőre ismét felkérnek bennünket a milánói társulat zenekarával és Verdi Álarcosbáljával turnéznánk Angliában, Franciaországban. Amennyiben létrejön ez a meghívás, a szimfonikus zenekar azon tagjai is részt vennének a koncertúton, akik most e hét hét alatt itthon dolgoztak igen keményen. Szeretném ezúton is megköszönni c helytállásukat. — Gondolom, nehéz egy-két élményt kiemelni, amikor majdnem két hónap eseményeiből kell válogatni. Mégis, mire emlékszik vissza szívesen, milyennek találta a társulattal és a közönséggel való kapcsolat- teremtésüket? — A társulatban senki sem sztárkodott, noha igen neves szólisták voltak közöttük. Bábeli nyelvzavarban zajlottak a beszélgetéseink, de mindenkivel szót tudtunk érteni. Nem voltak rivalizálások, munkára serkentő légkörben teltek a próbák és a koncertek. Az is említésre méltó, hogy senki sem volt beteg, nem kellett emiatt izgulni. A közönség igen figyelmesen hallgatta végig az előadásokat. Nagyon sok fiatal tapsolt nekünk, pedig a jegyek egyáltalán nem olcsók. Nem szeretnék álszerény lenni és nem szólni arról, hogy magának az útnak is örülünk, mert turistaként nehezen jutottunk volna el ennyi csodálatos helyre. És az angliai reggelikre is szívesen emlékszem ... Az a kellemes hangulat, nyugodtság, ami övezi a reggeli étkezést. igen vonzó! B. A. Improvizációs találkozó Kétszázéves Pécsett az iskolarendszerű hangszeres zeneoktatás: az egykori városi zenetanoda születésének évfordulójáról koncertekkel, tudományos ülésszakkal és más zenei rendezvényekkel emlékezik meg a város. Az eseménysorozat ma a Liszt Teremben pécsi művéKérdezhetek Ifjúkorom két kedvenc tévéműsora kérdésekből és válaszokból állt. Ha jól emlékszem, a hatvanas évek végén, egy új korszak kezdetének látszatával egyidőben jelent meg a nyilvánosság művelésének, gyakorlásának két úttörő formája. Mindkettő forradalmi változásokat ígért, és elültetté a nézőben a megújulásba vetett hitet. A műsorok különleges atmoszférájának, izgalmakat tartogató fordulatainak egyik forrósa az volt, hogy a két program élő, egyenes adásban ment. Az egyikben szakértőkből álló zsűri előtt bármit kérdezhetett az, aki bizonyos feltételeknek megfelelt. Minden kérdésre azonnal választ is kapott: kertelés nélkül közölték vele, hogy igen vagy nem, sőt hogy is-/s, vagy nem jellemző. A barkochba azonnal bizonyította, hogy a racionalitás és a logika ösz- szeegyeztethető a műveltséggel, sőt feltételezi azt. A műsor azonban — talán véletlen egybeesés —, valamikor a reform megtorpanásának idején megszűnt. A másik kérdés—felelet program érdékességét és izgalmát az adta, hogy nem kellett egy előzetes szűrőn ótmennie annak, aki kérdezni akart, mindössze a kérdések lettek megrostálva. Elegendő feltétel volt, ha az illető (lehetőleg budapesti) telefonnal rendelkezett —, s így bizonyos aktuális témákról szabadon kérdezhetett a tévéstúdióban ülő szakemberektől. A legjobbak a külpolitikai Fórumok voltak, ahol külpolitikai újságírók szóltak tényekről és ösz- szefüggésekröl. Az évek folyamán azonban a Fórumok is megritkultak. Vagy a szerkesztők által megválogatott kérdések, vagy a közmegegyezést demonstráló válaszok veszítették el érdekességüket. A közelmúltban — a reformmal együtt — mindkét műsor újraéledt, némi módosítással. A barkochbajáték- ban és a legutóbbi Fórumban a válaszolók már nem szakemberek voltak. A fejtörő válaszait a műsorvezető, Vágó István adta meg, a múlt heti Fórumét pedig a pártapparátus magas beosztású munkatársai. Vágó István válaszaival nemegyszer félrevezeti a versenyzőt. Nem így a Fórum résztvevői. Ök eleve garantálják a válaszok hitelességét azzal, hogy a kérdések kapcsán a véleményüket mondják el. A Fórumnak ez az újszerű formája felbátorít arra, hogy elképzeljek egy olyan televíziós műsort, amelyben a néző nem kérdezhet, hanem véleményt nyilváníthat az őt foglalkoztató problémákról, és együtt érvelhet, vitatkozhat laikusként a szakemberekkel vagy a politikusokkal. A Magyar Rádióban rendszeresen elhangzanak hallgatói vélemények —, a tévének csak ezt a működő gyakorlatot kellene eltanulnia. Az ötlet persze felveti azt a kérdést, hogy ennek az elképzelt műsornak (amit az egyszerűség kedvéért ugyancsak Fórumnak lehetne nevezni), milyen szempontból válogatnák ki a résztvevőit. A legutóbbi Fórumban a műsorvezető azzal kapcsolatban, hogy milyen úton kerül a válaszolók asztalára a kérdés, azt felelte: telexen, és elmesélte a technikai útvonalat. Nos, arra a kérdésre, hogy egy egyszerű nyilatkozó állampolgár hogyan kerüljön a tévéstúdióba, azt felelhetem, hogy hazulról a tévéig valamilyen járművön, házon belül pedig liften vagy gyalog. S ha már nálam a szó, kérdezhetek? Ki tudja itt a válaszokat? M. P. szék — egykori növendékek —, részvételével rendezett koncerttel kezdődik, a hét végén pedig az Apáczai Nevelési Központban sor kerül az első országos zeneiskolai improvizációs találkozóra; május 9-én a Filharmónia bérletes koncertje lesz a Székesegyházban. Az „improvizációs találkozó” célja, hogy azok a zeneiskolai növendékek, akik ezzel a módszerre! tanulnak, illetve azok a tanárok, akik ily módon tanítanak, elméleti és gyakorlati segítséget kapjanak a háromévenként szervezett tapasztalatcsere révén. A tanulók szakemberek előtt improvizációs koncerteket adnak, ezt bizottság értékeli, a tapasztalatokat pedig szakmai tanácskozáson összegzik, és elhangzik számos elméleti előadás is. A találkozóra az ország minden • részéből érkeznek vendégek.
