Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-27 / 146. szám

1988. május 27., péntek Dunántúli napló 3 Három esetből kettő sikerül Hogyan tudnak elhelyezkedni a cigányok? Előítélet és szakképzetlenség A foglalkoztatottságban mostanában szaporodnak a problémák, de van egy ré­teg, amelyiknek mindig is nehezebb volt elhelyezkedni az átlagosnál. A cigány származásúakra gondolok, közülük is azokra, akik szak­képzetlenek. Sőt, hogy még jobban szűkítsük a kört, a szakképzetlenek túlnyomó többsége nő. Az, hogy egyre több nő próbál állást keresni magá­nak — köztük olyanok is, akik eddig még soha nem álltak munkaviszonyban —, jelzi, hogy egyre jobban érzi min­denki: szükség van két ke­resetre egy családban. Fő­ként, ha olyan családokról van szó, ahol két, három vagy talán négy gyereket is el kell tartani. S ha valaki szakképzetlen, nem könnyű munkát találnia manapság, hiába böngészi az újsághir­detéseket, hiába fordul a munkaközvetítőhöz. Ami a cigány szórmazá- súakat illeti, ezért is létesí­tettek a városi tanács vb hivatalában egy képviseleti, közvetítő szerepet betöltő ál­lást, melynek hivatalos meg­nevezése „főállású cigány­család-segítő”. Ezt a munka­kört jelenleg Kosztics István, a megyei cigónytanács titká­ra tölti be, akinek egy négy­órás tiszteletdíjas segítője van. Hetente egy alkalom­mal, hétfő délutánonként egy és négy óra között tar­tanak fogadóórát, s egy-egy ilyen napon tizenöt-húsz-hu- szonöt ember is jelentkezik a legkülönfélébb problé­mákkal. Közülük legalább három azért keresi fel a segítőt, hogy megkérje, pró­báljon állást találni számá­ra. Ilyenkor a szokásos sor­rend az, hogy először a munkaközvetítőtől kérnek cí­meket, majd megnézik az új­sághirdetéseket, s végül a személyes, már kialakult kapcsolatok révén próbálnak állást találni a szakképzet- len cigány nők számára. Be­bizonyosodott korábban ugyanis, hogyha egy szak­képzetlen egyedül indul el a megkapott címek birtokában, hogy munkára jelentkezzen, az esetek többségében visz- szautasítással találkozik. Ahogy Kosztics István mond­ta, az indokoltnál nagyobb az előítélet. Ha azonban őhozzá, mint cigánycsalád­segítőhöz fordulnak, akkor átlag három esetből kettőnél sikerül is elhelyezni a mun­kát keresőt, ő először tele­fonon tárgyal a leendő mun­káltatóval, s ha ígéretet kap az állás betöltésére, akkor legtöbbször személyesen még el is kíséri pórtfogoltját. Igen ám, de volt rá példa, hogy nem tudott személye­sen menni, telefonon azon­ban megígérték, hogy a je­lentkezőt fölveszik. Az oda is ment, negyed óra sem telt belé, míg megérkezett, de addigra már azt közölték ve­le, hogy nem tudják alkal­mazni, az állást közben be­töltötték. Konyhalányi mun­káról lett volna szó, s nem is valami előkelő étterem­ben. Tulajdonképpen ennek a panasznak a nyomán kezdtünk érdeklődni, hogyan is van ez a dolog, valóban ilyen nagy-e az előítélet. Hangsúlyozom, csupa olyan állásról van szó, amit szak­képzetlenek is betölthetnek. Ahogy Kosztics István el­mondta, anélkül, hogy meg­nevezte volna az éttermet, ilyen azért nem szokott elő­fordulni. Ahol nem akarják alkalmazni az általa aján­lottat, ott már telefonon meg is mondják. Egyébként a há­romból két sikeres elhelyez­kedés nem is olyan rossz arány, csakhát egy idő után a szakképzetlen nők és fér­fiak által betölhető állások is telítődnek. Leggyakrabban takarítónőnek, konyhai dol­gozónak jelentkeznek, illetve a Köztisztasági, a Kertészeti Vállalathoz, a Baromfifel­dolgozóhoz, férfiaknál volt már sikeres elhelyezkedés ilyen közvetítéssel a vasútnál is. Nagy gondot okoz ezeknek az embereknek az elhelye­zése, de — és ez tökéletesen igaz — a probléma gyöke­rét sokkal mélyebben kell keresni. Hiszen ez már csak okozat. Jól látja azt Kosz­tics István és vele együtt még sokan mások, hogy az a folyamat, ami a szakkép­zetlenséghez vezet, gyakor­latilag már az óvodában el­kezdődik. A cigánygyerekek ötven' százaléka nem jár óvodába, az iskolába indu­lásnál már itt hátrányos a helyzetük. Többszörös elma­radással indulnak, rosszul tanulnak, sokan lesznek túl­korosok, így sokan be sem fejezik az általános iskolát — a láncszemek így automa­tikusan kapcsolódnak egy­másba. Az általános iskolát be nem fejezettek közül a lányok többsége igen korán férjhez megy — eleve szak­képzetlen marad. A nyolc osztályt pontosan negyven százalékuk nem járja ki. Akik pedig eljutnak valame­lyik szakmunkásképzőbe, azok közül is sokan lemor­zsolódnak — így nem csoda, ha sok fiúnak sem kerül szakma a kezébe. Mindeb­ből következik, hogy nem nőtt elvárható módon a szakképzettek aránya. S ez már azért is súlyos gond, mert a cigány lakosság öt­ven százaléka húsz éven aluli! Nagyon-nagyon hiány­zik a nevelés, , a nagyobb odafigyelés, mégpedig nem­csak az intézmények részéről, hanem családon belül is, hi­szen az alapvető indíttatást mindenki otthonról kapja. De milyen követendő jó példát lásson maga előtt az a gyerek, akinek szülei maguk is szak­képzetlenek, akit nem járat­nak óvodába és így to­vább?! S mindebből követ­kezik azután felnőtt korban a kapkodás, a sokszor két­ségbeesett álláskeresés, mert valamiből mindenkinek élnie kell. Családnak, társadalom­nak egyaránt arra kell töre­kednie, hogy lehetőleg mi­nél több embernek szakma legyen a kezében — de ezt csak úgy lehet megvalósíta­ni, ha maga az érintett egyén is tesz ezért valamit, és nemcsak mástól várja a segítséget. D. Cs. 1 pozitív és a negatív tendenciák ís foiytatédtak A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén történt tavaly a legtöbb munkabaleset. A vágó- és szúróeszközök használatából következő balesetek száma évről évre emelkedik. A foglalkozási balesetek baranyai mérlege A mezőgazdaság, az élelmiszer- ipar és a kereskedelem vezeti a listát Semmi rendkívüli változás nem mutatkozik a foglalkozási balesetek ala­kulásában a tavalyi év 'Statisztikáját és a számok mögött megbújó jellem­zőket tekintve. Ha egy mondatban kellene sűriteni a Baranya Megyei Mun­kavédelmi Bizottság legutóbbi ülésén szereplő 1987-es üzemi baleseti mér­leget, az előbb leírtak feltétlenül helytállóak lennének. A foglakozási bal­esetek 1987-es statisztikájának akad egy figyelemre méltó, jellemző furcsa­sága: mind a negatív, mind a pozitív tendenciák további folytatódásátiga­zolja. A Janus-arcú mérleg éppúgy okot ad a bizakodásra, mint a ború­látásra. Az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Baranya Megyei Felügyelősége hatáskörébe tartozó gazdálko­dó szervezeteknél — s ebbe a körbe a bányavállalatok nem tartoznak — az elmúlt évben 3762 foglalkozási baleset kö­vetkezett be, vagyis mindössze eggyel kevesebb, mint 1986- ban. Viszont 600-zal kevesebb, mint az azt megelőző évben, s 519-cel kevesebb, mint 1984- ben! A munkavégzéssel köz­vetlenül összefüggő balesetek száma jelentősebb csökkenést mutat s pozitív tendenciával biztat: 1985-ben 3647, 1986­ban 3134, 1987-ben 3038 ilyen eset történt. A többi, vagyis az üzemi úti balesetnek minő­sülő balesetek száma a társa­dalombiztosítási szigorítások ellenére is növekvő tendenciá­jú. Munkába menet, illetve munkából jövet a tavalyelőtti 629 balesethez képest tavaly 695 következett be megyénk­ben. A tendencia egyértel­műen növekvő, mint ahogy a részarányuk is a foglalkozási balesetek összességében. Továbbra is a mezőgazda­ságban, az élelmiszeriparban, az építőiparban és a kereske­delemben a leggyakoribbak a balesetek. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén 833, az élelmiszeriparban 378, az építőiparban 289, a kereskede­lemben és vendéglátásban 300 baleset történt 1987-ben. A lis­tavezetők táborához tartozik még a könnyűipar 331 és a közlekedés-hízközlés 253 bal­Weisz Bernát Ferenc keres­kedő, királyi tanácsos aligha gondolhatott rá 1875-ben, ami­kor az iskolai takarékpénztá­rak megszervezését javasolta, hogy ötletét sok-sok évtized múlva valaki ismét előveszi. Az egykori krónikák szerint „egy évtized múlva ötödfélszáz isko­lában 24 ezer tagja volt az if­júsági takarékpénztáraknak.” Valószínűleg ez a régi példa is hatott, hogy mostanában is­mét szerveződnek iskolai cso­portok. Az ország első általános is­kolai takarékszövetkezeti cso­portja Mágocson alakult 1985- ben. Azóta Baranyában csak­nem valamennyi takaréknál legalább egy működik. Tolná­ban a zombaiak voltak az el­sők, ám időközben Tamási, Regőly és Döbrököz is felzár­kózott. Somogy megyében az öreglaki takarékszövetkezet esettel. Az előző évi adatokhoz viszonyítva különösen az élel­miszeriparban mutatkozik a ko­rábbi kedvezőbbtől erősen a másik irányba lóduló tenden­cia: egy év alatt 273-ról 379- re növekedett a balesetek szá­ma. A munkavédelmi helyzet majdnem hasonló mértékű romlását produkálta a köny- nyűipar, illetve az egyszerűbb gazdálkodási formába tartozó szervezetek, a gmk-k és a ma­gánkisipar. Tavaly a legtöbb üzemi bal­eset az ipari segédmunkás (472), a mezőgazdasági (414), az építőipari fizikai (299), a szállítási hírközlési fizikai fog­lalkozású (203) munkakörök­ben következtek be. A munka­végzés fajtája és módja alap­ján az anyagmozgatás-szállítás (767), a mezőgazdasági mun­kák (447) és a szakipari mun­kák (599) helyszínén volt leg­nagyobb a balesetek gyakori­sága. A baleseteket okozó gé­pek, berendezések közül első­sorban a kéziszerszámok, köz­lekedési eszközök, az anyag- mozgatáshoz használt eszközök okozták a legtöbb balesetet. A sérülések fajtáit tekintve a kü­lönböző tárgyak esése, ütése (727), a vágó- és szúróeszkö­égisze alatt tavaly alakult az első csoport, de tgalban már szervezik a másodikat is. Lelkes pedagógusok már régóta szorgalmazták, hogy ne csak az áfészek . privilégiuma legyen iskolaszövetkezetek mű­ködtetése. A pénzgyűjtés, a ta­karékosság alapfogalmainak megismertetése ugyanis jó ne­velési lehetőségnek ígérkezett. A másik érv, ami a takarék­szövetkezeti csoportok létreho­zása mellett szólt, a közösség­teremtési lehetőség volt. A szö­vetkezetek ugyanis azon kívül, hogy a betétgyűjtést szorgal­mazzák, különféle akciókat szerveznek, pályázatokat írnak ki és más módon, sőt anyagi­zök (604) és a balesetszerű esések (435) idézték elő a leg­több bajt. Figyelmeztető, hogy a vágó- és szúróeszközök hasz­nálata során bekövetkezett balesetek száma évről évre ki­tartóan emelkedik. A baleseteket kiváltó okok elemzése arra mutat, hogy egy tendencia feltétlenül tartós: az eseteket kivizsgálok még min­dig a kevéssé megfogható „környezeti hatás”-t jelölik meg leggyakrabban — az ese­tek kétötödében — a balesetet kiváltó elsődleges okként. Csak ezután következik a sorban a gépek, berendezések hibája, állapota, a sérültek előírás- ellenes munkavégzése, fegyel­mezetlensége, illetve gyakor­latlansága. A halálos kimenetelű fog­lalkozási balesetek száma to­vább csökkent: 1985-ben 19, tavalyelőtt 15, tavaly 13 ilyen eset volt. Ezek közül az elmúlt évben 9 járművel, illetve gya­logos közlekedés közben kö­vetkezett be. Mindössze egy esetben volt kimutatható az al­kohol, de csekély mértékben, s ez sem volt közvetlen okoza­ti összefüggésben a baleset bekövetkezésével. A halálos balesetek oka a technológiai fegyelem be nem tartása, a munkavégzés személyi és tár­gyi feltételeinek hiánya, a köz­lekedés durva megsértése volt. A korábban ijesztően gya­kori, maradandó egészségká­rosodással járó csonkulásos foglalkozás) balesetek száma tavaly az előző évihez képest 25 százalékkal, 56-ról ’ 42-re csökkent. Úgy látszik, ezen a területen a hiányosságok fel­számolására hozott intézkedé­sek eredményre vezetnek. okkal is támogatják az iskolá­kat, úttörőcsapatokat. A mágocsiak 1987-ben kap­ták az első országos elismerést, a kiváló címet, amivel termé­szetesen pénzjutalom is jár. Azt nem árulták el, hogy ezt is be- tették-e a takarékba, minden­esetre tény, hogy megtakarított pénzük mór 100 ezer forint fe­lett van. Tolnában 462 kisdiák 250 000 forintot gyűjtött össze. Boly, Szederkény, Lippó, ÍMagynyárád és Majs tanulóifjúsága eddig több mint félmilliót takarított meg. De szép eredményeket értek el az újpetrei, a szentlő­rinci takarékszövetkezetek cso­portjai is. Szocialista munkaverseny az MHSZ-ben Az MHSZ-ben folyó szoci­alista munkaverseny-mozgalom- ba elmúlt évben 155 Bara­nyai MHSZ-klub és 4 gépjár­műkirendeltség nevezett be. Tevékenységük során közel 2,5 millió forint értékben csaknem 50 000 óra társadalmi munkát végeztek objektumaik felújítá­sával, állami intézményéknek nyújtott segítségükkel. Az elért eredmények alapján idén 13 klub és 1 gépjármű ki- rendeltség érdemelte ki az „Élenjáró" címet: a pécsi 500- as Szakmunkásképző Intézet „Zrínyi Miklós", a Sopiana Gépgyár „Gagarin", a komlói Zobák-akna „Taksonyi József", a komlói 501-es Szakmunkás- képző Intézet „Csizmazia Gyu­la", a Mecseki Szénbányák pécsi Szénelőkészítő üzeme, a 'Mohács területi „Hunyadi, a Máriakéménd községi, a mo­hácsi TEMAFORG Vállalat „Kossuth Lajos", a Harkány község „Kun Béla”, a Sellyéi Víztórsulat „Saliai Imre", a Szigetvár területi „Sza'lvai Mi­hály", a szigetvári 509-es Szak­munkásképző intézet „Horváth Márk", a Szigetvári Tűzoltópa­rancsnokság honvédelmi- klub­ja és az MHSZ mohácsi gép­jármű kirendeltsége. A komlói Zobák-akna, az 501-es Szakmunkásképző In­tézet, a Mohács területi és a harkányi klub ezúttal már har­madszor nyerte el az „Élenjá­ró” címet,-amiért az MHSZ fő­titkára, az MHSZ Kiváló Mun­káért érem arany fokozata ki­tüntetésben részesítette ezeket a klubokat. MÉH­jutalomüdülések Az 1986/87-es úttörocvi hasznos- ayaggyűjtési versenyben elért ered­ményeik alapján a Dél-Dunántúlról 100 pajtás vehet részt idén nyáron jutalomüdülésen az NDK-ban, illet­ve Csillebércen, volamint Balaton- fenyves-alsán. Az elmúlt tanévben Dél-Dunántúl úttörői több mint 5,6 millió forint értékben gyűjtöttek és adtak át a MCH-telepeken a szervezett iskolai gyűjtések nyomán 1940 tonna pa­pírt, 2340 tonna vasat és fémet, va­lamint 75,8 tonna háztartási textíliát. A mezőnyben a baranyai úttörők vágták ki a rezet legjobban, hisz több mint 840 tonna papirt, 41,3 tonna textíliát és 1113,6 tonna va­sat és fémet juttattak vissza az anyagfelhasználó iparnak. A bara­nyai pajtások közül 20-an (10 fiú és 10 lány) utazhat az NDK-beli Trechwitzbe repülővel a MÉH vendé­geként, hogy július 27. és augusz­tus 9. között jó programokkal tölt­hessék el az időt. A *2,5 milliós hasz­nosanyaggyűjtés eredményeként Csillebércre is utazhat 20 baranyai úttörő augusztus 12—24. közötti időszakra. Hogy érdemes-« gyűjteni a hasz- no&anyagot, azt nem csak a juta­lomüdülési lehetőségek bizonyítják. A gyűjtőmunka által gyarapszik a csapatpénztár is és abból is sok gyerek indulhat sátortáborozésra, túrázásra. M. L A falusi bankok városba áramlásával új helyzet állt elő Pécsett, ahol az Apáczai Neve­lési Központban a Siklós és Vidéke Takarékszövetkezet lét­rehozta az első ifjúsági cso­portot. A gyerekek alig pár hónap alatt 112 ezer forintot helyeztek el a kék betétköny­vekben. A lekötött forintok után a takarékos kisdiákok nemcsak kamatot kapnak, de a na­gyobb összegű betétek példá­ul sorsoláson vesznek részt. A szövetkezetek a tagsági érde­keltségi alapból támogatják az oktatási intézményeket, jó né­hány baranyai általános iskola jutott így számítógéphez, szí­nes televízióhoz. Ferenci Demeter A Baranya Megyei Munkavédelmi Bizottság és az OMMF megyei fel­ügyelőségének vizsgálataiból azt a tanulságot és következtetést lehet le­vonni, hogy változatlanul gond van a technológiai fegyelemmel, a munka­helyi ellenőrzések hatékonyságával, illetve azon érdekeltségi viszonyok ala­kításával, amelyek a biztonságos munkavégzésre ösztönözhetnének. Figyel­meztető adat: az idei első negyedév „produkált" megdöbbentő bizonyíté­kot: áprilisig már 11 halálos foglalkozási baleset történt BaranyábanI D. I. Takarékos kisdiákok Kamatot kapnak forintjaik után

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents