Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-26 / 145. szám

1988. május 26., csütörtök Dunántúlt napló 3 Lesz villany a személyi pincesoron? Éledezik újra ez a szép kis település a villányi út mellett, mélyen a dombok között, er­dők mellett. Mindössze ötszá­zan élnek itt, de mondják a személyiek, felkapott hely lesz a pincesor és zártkertek terüle­te. Az egyik szőlősgazda mondja, a fiatalok innen bi­zony nem akarnak elmenni. Érezni a hangjában az elége­dettséget, és talán megfogal­mazhatjuk a büszkeségüket is azokért a fiatalemberekért, akik szeretnék a vállukra ven­ni a falu gondjait, megoldani terveit. Osztottunk-szoroztunk szom­baton, hogyan lehetne a leg­olcsóbban vállalkozni a zárt­kertek villamosítására. Sok helyre kellenek a forin­tok, és nehéz elfogadni, hogy a szőlők, a zártkertek villamo­sítását sem az állami fejlesz­tés, sem a hitelpolitika nem támogatja. Aki belevág, annak huszonötezer forintot muszáj az asztalra tenni. Ebben a számolgatásban fel­merültek a település jogos igé­nyei, és a szőlősgazdák számos megvalósítható javaslatot mondtak el a költségek csök­kentésére. Hogy is áll most a villamosítás terve? A DÉDÁSZ előzetes javaslata szerint egy­millió forintba kerül, amihez minden . telektulajdonosnak 25 000 forintos hozzájárulása szükséges. A pincesoron gaz­dálkodók érdekeihez azonban hozzátették a falu igényét; Kozármisleny társközségei kö­zött ma már Személy az egyet­len, ahol a ravatalozóhoz nem vezet villany. Ha a tanács ezt bevezetné, csökkenthetné a mögötte húzódó zártkertek vil­lamosításának költségét. Ott van a felhagyott tsz-majorban egy tronszformátor-állomás, amelyet beépíthetnének az it­teni tervekbe, ez is lefelé ke­rekítené az összegyűjtendő fo­rintokat. Feladták a leckét Török Zsig- mondnak, a községi elöljáró­nak, de Oaál Zoltán, a kozármis- lenyi tanács vb-titkára is ígér­te a közvetítést: a közös ta­nács a félévi zárszámadáskor, és a terv módosításakor ve­gye figyelembe a személyiek igényét. S van még egy tartaléka a személyieknek ezekben a ter­vekben: azoknak a fiatalem­bereknek a szorgafma, akik minden nehézség árán igye­keznek keresztülvinni ezeket a terveket: Török Zsigmond, Miátovics Mihály és Horváth János is az üres szertár eladá­sát sürgette, ezzel is támogat­hatnák a tanács döntését. A legnehezebbre Sarosácz Tibor vállalkozott: pénzintézetekkel tárgyal a falubeliek hitelfelvé­telének lehetőségeiről. Gáldonyi M. Egy pécsi iskola rőzős ügyei Az értékes festmény a tornaterem mennyezetén, és a beázás nyoma a falakon. Fotó: Szundi György Veszélyben Magyarország legértékesebb tornaterme A helyiség fehér falait el­csúfítják a nagy, piszkos szélű vizfoltok, potyog a vakolat, a mennyezeti freskó elhanyagolt­nak tűnik. Tornadresszes gyerek- csapat fut be a terembe, majd a tanár vezényszavára egymás mellé sorakozva végzik a be­melegítő gyakorlatokat. Nem is sejtik, hogy Magyarország legszebb és legértékesebb tor­naterme az övék. Első látásra nincs is rajta semmi rendkívüli, sőt.. . A pécsi, Kulich Gyula Utcai Általános Iskola és Diákotthon különálló udvari épületében vagyunk, amelynek hátsó fala az itt húzódó városfalhoz ta­pad. A múlt század második felében építették, hajdanában itt volt a püspöki könyvtár. A tornateremmé alakított helyi­ség mennyezeti freskója a Pé­csett található 19. századi fali­képek legnívósabb maradvá­nya. Az iskola akár büszke is lehetne 'értékeire, de hosszú évek óta mindez inkább csak gondot jelent. Az épület fölött eljárt az idő és pusztulását csak gyorsítja a makacs vize­sedés. A nagyobbik tornater­met, a lépcsőházat és egy ok­tatótermet veszélyeztet a szi­várgó nedvesség. Az igazgatónő, Für-Kovács Istvánná meséli, hogy 1983-tól 1987-ig a Műemléki Felügye­lőség pécsi csoportja teljes belső felújítást végzett. Többek között a tornaterem tetőszerke­zetét is átalakították, valamint a vizesedő falak (amely a vá­rosfallal érintkezik) kátrányré­teggel vonták be és eléje egy vékony védőfalat húztak fel. Hiába. 1988-ban, egy évvel a munka befejezése utón ugyan­az a helyzet, mint öt éve: a víz útját nem sikerült eltorla­szolni. Varga Gábor, az iskola tmk-műhelyének vezetője a lépcsőházba kalauzol. Félő, hogy a falak egy-két év múlva rázni fognak, mert itt futnak a villanyvezetékek. Az iskola fel­újítására közel húszmillió fo­rintot költött már eddig a Pé­csi Városi Tanács. Ennél többet nem tehetnek. A négy évig tartó technikai kivitelezést részben az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség irányította. Schönerné Pusztai Ilonát, az építészeti osztály ve. zetőjét kérdeztük: mi lehet a vizesedés oka? A válasz nem késik: a városfal. Ez ugyanis olyan szerkezetű, mint egy szendvics: két szilárd kőréteg között egy lazább összetételű „töltelék” van, amely az idők során elkorhadt, elpusztult. Ha ez a fal átveszi a nedvességet, tovább is adja. A védőréteg­ként felhúzott kátrányon elég csak egy kis repedés: a víz már azon keresztül is átszivá­rog. Volt azonban egy másik fel- tételezés is: a városfal mellet­ti alagút építésekor talán meg­sérült a régi vízelvezető rend­szer. Az UNIBER, mint beruhá­zó megbízásából a budapesti Földmérő és Talajvizsgáló Vál­lalat felméréseket végzett. A szakvélemény elkészült. Gerdei Róbert, az UNIBER műszaki el­lenőre ismertette annak rövid tartalmát. A lényeg: az alagút­nak semmi köze a vizesedés­hez. a bajok forrása - az ő véleményük szerint is — a vá­rosfal. A hetvenes években le­bontották az alagút felé eső épületeket, amelyek tulajdon­képpen védőrétegként szolgál­tak. Mióta a terepviszonyok megváltoztak, az eső szabadon áztatja a városfalat. A problé­ma végléges megoldására is javaslatot tesz a szakvélemény. Egy olyan modern technikai el­járást ismertet, amellyel tény­legesen vízzáróvá lehetne tenni az iskolaépület belső falait, így a freskók is megmenekül­nének a további pusztulástól. Csak egy a bökkenő: az eljá­rás közel kétmillió forintba ke­rül, az iskola kasszája pedig üres... Ó. Zs. Fákaf rongáló kamion öreg fákat tett tönkre egy külföldi kamion Pé­csett a Káptalan utcában, a Zsolnay Múzeum közelé­ben május 24-én késő dél­után. A múzeum dolgozói és a járókelők arra lettek figyelmesek, hogy nagy reccsenéssel törnek le a combvastagságú, nagy mé­retű ágak a gesztenyefák­ról. Az útra és a járdára hullott két gally. Szeren­cse, hogy a járdán hala­dók pár méterrel odébb tartózkodtak. A kamionos egy pillanatra megállt, mi­után látta, hogy baleset nem történt, tovább haj­tott. Egyes szemtanúk sze­rint a megengedettnél gyorsabban vezetett. A megrémült emberek csak annyit tudtak megfigyelni, hogy osztrák, vagy nyugat­német jármű volt. Az egyik, csaknem öt méter hosszú ágat magával von­szolta a gépkocsi egészen a Zsolnay Múzeum bejá­ratáig. Czakó Ferenc és restaurátor kollégái az út- szélre vonszolták az ágat. Szerdán délelőtt a Város- gondnokság intézkedett és eltávolította a jelentős mennyiségű gallytörmelé­ket. Két fa sérült meg, az egyiknek egy súlyosabb ága a törzs tövében bere­pedezett, de nem esett még |e. Tény, hogy az ut­cán az utóbbi időben ne­héz közlekedni. Nem azért, mert ott parkolnak a mú­zeumlátogatókat hozó bu­szok, hanem amiatt, hogy köztük szabálytalanul sze­mélyautók is állnak. A Káptalan utca 4. és 5. között komoly kiterjedé­sű, üres parlagterület ta­lálható. Vajon azt nem le­hetne buszparkoláyá átala­kítani? Cs. J. Lakók kontra taxisok A háborúskodás a személyszállítóknak sem érdekük Elkeseredett hangú levelet kézbesített szerkesztőségünkbe a posta: a tizenöt aláíró pa­naszának oka, hogy a Keszüi úti taximegálló egész nap, de főleg éjszaka zavarja a nyu­galmukat . .. A Keszüi út 61-es számú ház előtt vagy 4-5 méterre van a taxi-droszt. Szinte nincs olyan perc, hogy ne állna utasra vár­va 1—2 taxi. Éjszaka is jártam ott, akkor előfordult, hogy ne­gyedórán keresztül üres volt a megálló, de utána szinte egymás után három taxi is ér­kezett. Nappal a forgalom za­jában elveszik az ajtócsapko­dás, a CB-forgalmazás, éjsza­ka azonban a viszonylagos csendben a beszélgetések is felerősödnek, az ajtócsukódá- sok szinte mennydörgésszerűén szólnak. A lakásban állandóan zárva vannak az ablakok, érhetően, hisz a kiságyban pihenő hét­hónapos kisbabának nyuga­lomra van szüksége. — öt éve vettük ezt a há­zat, most már tudjuk, hogy azért adták el, mert a régi tu­lajdonosok nem tudták elvisel­ni ezt az állandó lármát — mondja Szécseiné Müller Mar­git. - Képzelje el, hogy nyá­ron, a nagy hőségben sem tudjuk kinyitni az ablakokat. Ami éjjel itt van .. . ! Hango­san szólnak a magnósrádiók, szünet nélkül forgalmaznak a CB-kkel, ha több kocsi áll a megállóban, akkor a vezetők kiszállva, vagy léhúzott abla­kokon keresztül hangosan be­szélgetnek. Megértem, hogy unatkoznak, s valamivel agyon kell ütni az időt, de ezt hal­kabban is tehetnék. A fiatalasszonyból áradnak a panaszos szavak, nem tudja kihez forduljanak. A férje a közelmúltban bejelentést tett a rendőrségen, választ még nem kaptak. — Mondják, örüljünk, hogy ilyen közel van a taxiállomás a lakásunkhoz. Kétségtelen, hogy előnyeJs van, telefonunk nincs, így sürgős esetben való­ban jó, hogy pár lépésre van­nak a taxik. De ennek nagy óra van. Nekünk az lenne a kérésünk, hogy száz méterrel lejjebb, a játszótér elé helyez­zék át az állomást, vagy ha ez nem megy, akkor viselkedjenek kultuiáltabban a taxisok. A szomszédos házak lakói is hasonló véleményen vannak. Baricz Józselné szerint tűrhe­tetlen ez az állapot. — Éjszaka többször kiszó­lunk, hogy legyenek egy kicsit halkabban, akik éppen ott vannak, azok elcsendesednek, de aztán jönnek újak, s kez­dődik minden elölről. Az em­ber nem könyökölhet állan­dóan az ablakban! Komolyan mondom, reszketve várjuk ,a nyarat. Ezen a droszton, csakúgy mint valamennyi pécsiben, a maszek társaságok és a Volán taxijai egyaránt megállnak, várakoznak. Ezt csak ezért szükséges megemlíteni, ne­hogy valaki azt higgye, a la­kók „támadásának” célpontjai a maszekok. Áldásos tevékeny­ségük aligha vitatható, hisz amióta léteznek, a városban percek alatt megérkezik a hí­vott taxi. Hogyan vélekedik a másik „oldal”? Több taxissal beszéltem, s szinte valameny- nyien egyetértettek avval, ne­kik nem érdekük a háborús­kodás a környék lakosságával.' — Nézze, mi az utasokból élünk, tehát azokból is, akik Pécs ezen a részén laknak. Megértem, hogy roppant kel­lemetlen lehet éjszaka szünte­lenül zajt hallgatni. Nekünk kell alkalmazkodni — mondja egyikük. A kék kockás Dacia vezetője is hasonló véleményen van. — Egyszerűen megoldható a dolog: éjszaka többnyire a társaságok tagjai dolgoznak és a volánosok. össze kell 'hívni az egyes társaságok tag­jait, s felhívni a figyelmüket arra, hogy azokban a drosztok- ban, melyek környékén házak vannak, vigyázzanak a lakók nyugalmára. Ez nekünk is fon­tos. Meséli, hogy még volános idejében a Budai vámnál vcí rakozott éjszaka, s rádiózott. A tízemeletes épületből lejött az egyik lakó, megkérte, hogy a rádiót hagyja bekapcsolva, s jöjjön föl vele a lakásba. — Őszintén mondom, megle­pődtem. Olyan hangosan szólt a rádió, mintha az ablakban lett volna. Természetesen elné­zést kértem. Hiába, éjjel min­den hang erősebbnek tűnik. — Az nem lenne jó megol­dás, ha a taxiállomást a ját­szótér mellé telepítenék? — üzletileg egyáltalán, hisz itt nagyot lendít a forgalmon, hogy az autóbusz-állomás előtt van. Nekünk kell figyelmeseb­beknek lennünk! Az ügyben természetesen nem vállalhatjuk föl a bírói szerepet. Az egyik taxis javas­latát mindenképpen figyelem­reméltónak, s ajánlhatónak ta­láljuk: a taxitársaságok és a Volán lépjen, a taxivezetőket figyelmeztessék a kulturált ma­gatartásra. $ ha valaki ellen azután is panasz érkezik, ne maradjon el a büntetés! Roszprim Nándor Feledékeny autósok, lelkiismeretes házfelügyelők Lakossági járőr Újmecsekaiján is Szűknek bizonyult a Hazafias Népfront Körösi Csorna Sándor utcai helyisége a minap, ami­kor az első uránvárosi lakossá­gi járőr önkéntesei Szőke At­tila rendőrőrnagy eligazítását hallgatták. Az akció vezetője röviden szólt arról, hogy az immár több mint egy éve működő Bűnmeg­előzési Tanács irányításával Lvov-Kertvárosban ma már rendszeresek a lakossági őrjá­ratok. Többségében önkéntes rendőrök, munkásőrök, ifjú gárdisták vállalkoznak arra, hogy bejárva a városrész ut­cáit, tereit, feltárják azokat a rehdellenességeket, amelyek alkalmat adnak, vagy adhat­nak bűnelkövetésre. * Mire kigyúltak az utcai lám­pák, nyolc csoportban 92 ön­kéntes indult útnak. Javarészt újmecsekaljai lakosok, de el­jött néhány tapasztalt kertvá­rosi „öreg járőr" is. Az egyik legnehezebb fel­adatot a 8-as csoport kapta, hisz a Veress Endre utcától délre fekvő területet kellett be­járniuk a modellező bázistól a Misi cukrászdáig, beleértve a Páfrány utcai garázssort és a kiserdő térségét. Az eligazí­táskor látott falitérképen ugyanis ezt a körzetet „ékesí­tette" a legtöbb kis piros jel, amely a bűnelkövetés szem­pontjából a legveszélyeztetet­tebb helyeket tartja számon. A csoport László István ön­kéntes rendőr irányításával a Veress Endre utcai élelmiszer- boltnál látott munkához. Az üzlet ajtaját, ablakait rendben zárva találták, ám a mögötte lévő parkolóban egy vadonatúj fehér Skoda várta feledékeny gazdáját. A tulaj ugyanis va­lószínűleg ma este elfeledke­zett arról, hogy amikor a ko­csit néhány hete valamelyik Merkur-telepen átvette, nem­csak olyan kulcsot kapott ami az önindítóba való, hanem olyat is, ami az ajtó záróba is éppen passzol. A járőrözők az ülésre he­lyezték a szokásos formanyom­tatványt, amely a feledékeny autósok figyelmét hívja fel ar­ra, hogy kocsijukat nyitva ta­lálták, majd az ajtókat bezár­ták. így talán a Skodának is lesz olyan nyugodt álma mint a gazdájának . . . Néhány házzal odébb egy vajszínű Moszkvics tulajdonosa jóval éberebb volt, mert a ha­todik emeleti ablakból azon­nal kiszúrta, amint a kocsijá­hoz nyúltak. Lerohant, aztán megnyugodva látta, hogy senki nem akarja elkötni a járgányt, és amikor az egyik önkéntes­ben felismerte a szomszédját, hálálkodni is kezdett. Néhány perce jött meg vidékről és bi­zony még a csomagtartót is nyitva felejtette. Tíz óra után a legtöbb lép­csőház már zárva volt, de pél­dául az egyik Páfrány utcai négyemeletes alagsorában csö­vesek is tábort verhettek vol­na, mert nem valószínű, hogy a házfelügyelő ilyen késői órában fogja a pincelejórót kulcsra zárni. A garózssoron, úgy tűnik, vi­gyáznak az emberek az érté­keikre, mert minden ajtó zárva volt. Még az is, amely nerr; csak Ali Baba szavára, de egy rabló kézmozdulatára is enge­delmeskedett volna. A tulaj­donos nagyon gondosan kettőt is fordított a záron, csupán a duplaszárnyú vasajtó alsó és fölső reteszeit feledte el vissza­nyomni. Mesebeli kincsek ugyan nem voltak a garázsban, de az a néhány autógumi, no meg a kerékpár, nem lett volna rossz fogás egy betörőnek. A név és a cím a garázson, így a tulaj­donost azonnal értesítették. Az éjszaka csendjében már messziről hallani, emelkedett a hangulat a Misiben. Olyany- nyira, hogy a térre érve egy kisebb csetepaténak is szem­tanúi lehettünk. A csoportveze­tő azonnal beszólt az adó­vevőn és mielőtt a komolyabb pofonok csattogása vette vol­na át a bentről kiszűrődő ze­ne ritmusát, megjött az URH-s kocsi. Egy tagbaszakadt fiatal­embernek támadt némi nézet- eltérése két másik vendéggel. Láthatólag nem ragadós mál­naszörptől akadozott a nyelve, amikor az őt igazoltató főhad­nagynak magyarázgatni pró­bálta a történteket. A rendőr­tiszt végül szelíden a pirosan- kéken villogó Ladába invitálta az illetőt. (Később megtudtuk, nem kellett a detoxikálóba szállítani, így hazafuvarozták, hogy aludja ki magát.) Éjfél is elmúlt már, mire az összes csoportvezető leadta a jelentést. A városi és a me­gyei rendőrkapitányság veze­tői, akik kezdettől fogva a helyszínen kísérték figyelemmel az első uránvórosi lakossági őrjárat tevékenységét, elége­dettek lehettek. Nem csak azért, mert az akció résztvevői bár nagyon alapos munkát vé­gezve aránylag kevés rendelle­nességet tapasztaltak, de azért is, mert a mai őrjárat is bi­zonyítja; társadalmi összefo­gással, a lakosság aktív segít­ségével sokat lehet tenni a bűncselekmények megelőzé­séért. Az összesítésből kitűnt, hogy bár most Uránvárosban is elég sok lezáratlan gépkocsit talál­tak, de az itteni házfelügyelők jóval lelkiismeretesebben csuk­ják a kapukat, alagsori helyi­ségeket, mint Kertvárosban. Néhol gond van a közvilágítás­sal, és a járőrszolgálat tagjai egyéb baleseti forrásokat is észleltek. Ezeket az észrevéte­leket a rendőrség továbbítja majd az illetékes vállalatok­nak, intézményeknek. A legközelebbi lakossági őr­járatot Újmecsekaiján június 10-én szervezik. Addigra bizo­nyára megkerül annak az el­veszett forgalmi engedélynek a gazdája, amit a lakossági járőrök ezen az éjszakán ta­láltak. Az okmány Ramarzli István Pécs-Vasas, Iparos utcai lakos nevére szól és a rend­őrségen átvehető. Nógrádi Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents