Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)
1988-05-24 / 143. szám
1988. május 24., kedd Dunántúli napló 3 Nem szemét, értékes másodnyersanyag! Nagyüzem a MÉH Gomba utcai telepén A patikatisztaságot hiábavaló dolog lenne itt számon- kérni. A hatalmas csarnokban papírhalmok, kint a szabad területen egymástól gondosan elkülönítve vas, lemez, távolabb színesfémhalmok. Mindenütt gépek: markolók, aztán a HS—600-as ollózó daraboló ás tömörítő, nem messze tőle a Becker bálázó, az alligátor- olló épp pihen, bent a papírcsarnokban ontja a 300 kilós bálákat a Boa. Az iparvágányon vagonok sorakoznak, azokban érkező, vagy már méretre vágott elszállítandó vasak, a bejáratnál zárt vagonba hordják a papírbálákat a fürge targoncák. A kiszu- perált mezőgazdasági gépeket, gépjárműveket és erőművi kazánblokkokat lángvágók szabdalják adagolható méretre. A MÉH pécsi, Gomba utcai telepe a Dél-dunántúli Vállalat legnagyobb ilyen nagyüzeme a régióban. Komáromi Károly, a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese a lelkem- re köti: ,,Mi nem szemét, hanem másodnyersanyag-gyűjtő vállalat vagyunk." S aki ilyesmivel foglalkozik, mint a MÉH, annál hiába is kérnénk számon a patikatisztasógot. Tóth Miklós telepvezető-helyettestől tudom, hogy a pécsi telepen válogatják, készítik elő és adagolják a Pécsről és környékéről beszállított hulladék papírt, vasat, fémet, háztartási textíliát, és az előfel- dolgozást követően — a megrendelői méret, minőségi és mennyiségi igényeknek megfelelően — továbbítják azt az újrahasznosító cégeknek. Érkezik ide anyag az Eszék utcai vállalati konténeres átvevőhelyről — melynek keresik az új, gazdaságosabb üzemelési formáját —, a Páfrány utcai szerződéses átvevőhelyükről, a saját Gomba utcai átvevőhelyükről, a Basamalom utcai magán átvevőtől. A HS— 600-as kiszolgálására hozzák az anyagot Komlóról — mely a pécsi telep átvevőhelye tavaly óta —, aztán a vállalat barcsi, szigetvári, siklósi és mohácsi telepéről. A nap szinte minden órájában érkezik az anyag vasúton, teherautón vagy konténerben. A jól gépesített Gomba utcai hótéripar darabol, válogat, tömörít, redszerez, és a megrendelőknek rendre-módra küldi tovább a kívánt nyersanyagot. Szefcsik József telepvezető jellemző adatot közöl: az elmúlt évben 101 millió értékű másodnyersanyagot továbbítottak a hazai feldolgozóiparnak, illetve exportra. A Gomba utcai méretekről. Vasból a havi átlagos, 850 tonnás saját begyűjtésüket a telepközi forgalom 450 tonnájával kiegészítve, szelektálva szállítanak Dunaújvárosba — szigorú méret és minőségi szabványelőírásoknak megfelelő vasat —, míg lemezbálákat Dunaújvárosba és Csepelre. S, hogy ne fuuladjanak bele a vas- és lemezhulladékba, a MÉH Tröszt lehetőségeit kihasználva eddig idén laza lemezhulladékból és acélforgácsból 454 tonnát indítottak tőkés exportra. „Szerencsére envhe telünk volt, így nem volt különösebb fennakadásunk a begyűjtésben és a feldolgozásban” — mondja a teleo- vezető-helyettes. A fémbegyűjtésnél érződik legjobban a konkurencia, hisz a jó üzlet reménye hajtja az e szakmával foglalkozó más cégeket, vagy a nekik bedolgozó magánkereskedőket. Fém terén az akkumulátor vezet, melyet csakis kompletten vesznek át és így szállítiák — a szigorú környezetvédelmi előírásoknak megfelelően —, a budapesti Metallokémiához úirahasznosí- tásra. A nézhulladékok (sárga- és vörösréz, bronz, alpakka! innen Csepelre, Székesfehérvárra és Mosonmagyaróvár*•» jí C JKLkm A BOA bálázógép készíti a 300 kilós papirbalakat és megrősödött „Március 15." szocialista brigád. Az össztársadalmi haszna nehezen forintosítható a vállalat Gomba utcai telepének. De a konkrét haszna tevékenységüknek az előkészítésből, válogatásból, darabolásból származik. Erre szükségük is van, ezért nagyüzem, ezért iparosította a MÉH Vállalat a tevékenységét. Murányi László ra jut el előkészítve, míg a bontandó, réztartalmú anyagokat a vállalat újiregi bontótelepére továbbítják. Az alumínium hulladékok végállomása az apci Qua- litál. A papírcsarnokból napi átlagban 20—25 tonna papír indul útnak Budafokra, a finom, famentes papír Szentendrére, és a papír minőségétől függően szállítanak Csepelre, nagyritkán Dunaújvárosba is a 300 kilós bálákból. Ahányfélé papír, annyiféle átvételi ár. Külön-külön mást ér a hullámpapír, a fekete-fehér, aztán a színes újságpapír, a vegyes papír és a finomabb, (famentes, a számítógép-leporelló és a makulatúra) papír. A textilátvétel talán a legkényesebb terület, hisz egyre szigorodnak az átvételi, minőségi követelmények. A vállalatoktól és a lakosságtól csakis mosott fehér textíliát (pamutot és vószonanyagot), míg az iskolai gyűjtésekből mosott színes textíliát is vesznek át. A Gomba utcai telepnek is nyomasztó gondja, hogy nem vehetnek át gumit — egyelőre —, mivel a BCM-mel nem tudtak a vállalat számára is elfogadható árat kialakítani. A BCM továbbra is rásegít az olajtüzelésre a gumiégetéssel, de más csatornákon jut hozzá a gumihoz (autóköpenyekhez), így a gumitüzelést gazdaságosan végezheti. A másik kellemetlenséget az üvegátvétel jelenti. Az üvegipar csakis fehér üveghulladékot vesz át — a MÉH számára áron alul. A MÉH felfejlesztette ipari hátterét, s mind erőteljesebb kereskedelmi tevékenységet is folytat. A Gomba utcai telepen is végzik a szükséges előkészületeket a fáradtolaj- begyűjtésére, s emellett mind több anyaggal közvetlenül is kereskednek. A belső telepről kihelyezték a haszonvasértéke- sítő területet biztonságos helyre. „Kint van a bejáratnál a tábla, hogy veszélyes üzem. Nem engedhető meg, hogy a gépek között bent turkáljanak’ az emberek. Ez baleset- veszélyes" — jelenti ki a telepvezető. Kínálnak különféle méretben és alakzatban hengerelt szálanyagokat, használt ruhát, szőnyeget, sikeresek a kabát- és a gyermekruha-ak- cióik. A csúcsidő a tavasz és az ősz a telepen. Ez jelenti a legtöbb gondot is, hisz ennél a munkánál rendkívüli a gépek és berendezések igénybevétele. Emiatt gyakorta kell gépeket, tevékenységeket átcsoportosítani, ha valamelyik gép kiesik. „Legalább tíz embert azonnal felvennénk” — mondja a telepvezető. Ha nagyon I Dobszai József szakmai gya- összejönnek a munkák, akkor | korlatból négyeseket kap, el__ ha szükséges — a hétvégén méletből azonban van mit jais tart a nagyüzem a Gomba j vítania. A szakmunkásvizsga utcában. Ebben is élenjár az után minél előbb le akarja idén huszas létszámra duzzadt I tenni a mestervizsgát. Legin59 tsz és 4 társulás „bankja ## Félmilliárdos lőtt a megyei KTA Versenyben a bankokkal Nem csökkent a szerepe I Tíz évvel ezelőtt, 1978-ban hozták létre Baranya megye termelőszövetkezetei a Kölcsönös Támogatási Alapot - rövi- debb nevén KTA-t—■ azzal a céllal, hogy átmeneti pénzügyi gondjaikon gyorsan és rugalmasan átsegíthessék egymást. A fogadtatás nem volt egyértelmű. Főként a jó pénzügyi helyzetben levő szövetkezeteknek voltak fenntartásaik, mondván, a KTA-ból számukra nem származik előny, hisz a befizetett pénzalap kizárólag a gyengék megsegítését szolgálja majd. Ezek a kezdeti kételyek azonban rövid időn belül eloszlottak, a KTA szervezettsége teljes körűvé vált, s ma már 59 baranyai tsz és 4 tsz-tórsu- lás tagja a TESZÖV keretében működő KTA-nak. Hosszú ideig a tsz-ek egyedüli „bankja" a KTA volt. A bankrendszer korszerűsítése azonban újabb kihívást jelentett. Új bankok jöttek létre, újabb lehetőségeket kínálva a pénz hatékony elhelyezésére. Mennyiben csökkentette mindez a KTA szerepét, tettük fel a kérdést Vadál Bélának, a megyei KTA elnökének?- A KTA szerepe nem csökkent, sőt a befizetett tőke tavaly ugrásszerűen megnőtt. A tartalékalapot az új szabályozók felszabadították, s a tagszövetkezetek választhattak, vagy adózva maguk használják fel, vagy pedig adómentesen átutalják a KTA-ba. A nagy többség ez utóbbit választotta, s ezzel múlt év végén 170 millió forinttal gyarapodott az alap, ami most megyénkben megközelíti a félmilliárd forintot.- Milyen plusz előnyt nyújt a KTA a bankokkal szemben? — Nemcsak a megyei, de az országos alap is a tagok rendelkezésére áll. Az OKTA alaptőkéje 6 milliárd forint, ebből nőtt ki a MEZŐBANK a maga 1,2 milliárd forintos alaptőkéjével. S ezzel csak érzékeltetni akartam a nagyságrendet, illetve azt a nem lebecsülendő szerepet, amit a KTA betölt a tsz-ek pénzügyeiben. Milyen plusz előnyt nyújt? Nos, mi is bankkamatokkal dolgozunk. másképp aligha állnánk a versenyt a bankokkal, ©sztolékot nem fizetünk. A KTA legnagyobb előnye a gyorsaság, rugalmasság. Minden hó első hétfőjén összeülünk és elbíráljuk a befutott hitelkérelmeket. Áprilisban például 37 millió forintot osztottunk szét.- Kik és milyen célból kérnek hitelt? — Nemcsak a pénzügyileg gyengébb, de egy-két kivétellel a jobb pénzügyi helyzetben levő termelőszövetkezetek is kérnek és kapnak is hitelt, elsősorban üzemviteli célra. A KTA-ban gyorsan forog a pénz, a lejárati idő általában három hónap, de legfeljebb egy év, A beruházási hiteleket 3 évre adjuk, de ezek aránya lecsökkent. A termelőszövetkezetek árbevételei nem folyamatosak, mint például az ipari üzemeké, o költségek, kiadások viszont folyamatosan jelentkeznek. Ezt hivatottak áthidalni a rövid lejáratú * üzemviteli hitelek. A visszafizetési fegyelem megyénkben jó, ezért is tudjuk többször megforgatni a pénzt, s ezért tudunk — a lehetőségeinkhez mérten - minden kérést gyorsan, szinte azonnal kielégíteni.- Rné — Anyagilag nem ösztönzi semmi a kisiparost a tanulótartásra Tanító kőművesmester Kozármislenyben Öröm másoknak fészket rakni — Pucher Istvánnak jó híre van a faluban — mondja a kozármislenyi Dobszai József másodéves kőműves szakmunkástanuló. — Hallottam, hogy kiváló mester, mások is szeretnek vele dolgozni. Nála nincs lógás, csak kemény munka. Tudtam, hogy foglalkozik tanulókkal, így nyolcadikban félév után megkerestem: nem vesz-e fel most is újat. Hát így kerültem a keze alá. Az első munkanapon rögtön beállították falazni. A mester és a segédek természetesen segítettek. — Az állami cégeknél más a helyzet: iskolatársaimmal beszéltünk erről, s arra a következtetésre jutottunk, hogy ott több a tanuló, nem tudnak annyira foglalkozni velük, mint itt, ahol mindössze kettőnket kell oktatni. A másik tanuló Tóth László. Ö elsős. Váltjuk egymást, éppen ellenkező héten megyünk iskolába, illetve munkába. Pucher István kőművesmester (jobbról) és segédei ezekben a napokban egy pécsi présház átalakításán dolgoznak. kább falazni szeret, mert az mutatós, amit pedig csak a „kell” miatt csinál, az a meny- nyezetsimítás. — Ez a szakma jobban kéz- reáll nekem, mint bármelyik: saját örömömre és persze másokéra is építhetek — így vall a tizenhat éves fiatalember, szavait mélyen áthatja a hivatástudat. A kozármislenyi Pucher István 1967-től mestere a szakmájának, s majdnem azóta foglalkozik kőművestanulókkal. Első tanítványa a felesége öccse volt (tulajdonképpen az ötlet is tőle származott). Azóta tizenöt fiatalt nevelt a szakmára, s méltán büszke arra, egy sem váltott közülük mesterséget.- Egyrészt a tudásomat, a tapasztalataimat szeretném átadni, másrészt nők adni a ugyanis senki tőlük. Nagyon amit csinálok, nak fészket rakni a legnagyobb dolog. Az emberek a fél életüket az otthonukban töltik, s s éppen ezért nem mindegy, szakmát kívákezükbe, ezt sem veheti el szeretem azt, hiszen m ásokhogy hogyan sikerül egy-egy házépítés. A megbecsülést akkor érzem, ha újra visszahív az, akinek egyszer már építettem valamit. Miközben ezt mondja, mutat is a Pécsi úti házra, amelyen éppen dolgoznak: tizenöt éve ő húzta fel, s most az akkori alapvakolatot színezik, meg egy garázst is csinálnak. — Anyagilag megéri a ía- nulótartás? — Ez egy anyagi haszon nélküli tevékenység, ráadásul idegileg igen fárasztó. Az első két év kidobott energia, a harmadik évben ezt azért behozzák a tanulók, tehát így lesz a haszon nulla. Az ösztönzés mindössze annyi, hogy a befizetendő adóból kilencezer forint kedvezmény jár annak, aki foglalkozik tanulókkal. 1988 előtt pedig ennek az ösz- szegnek az egyharmadát kap-^ tűk. Pucher István a KIOSZ helyi megbízottja, az intézőbizottság elnöke. Jól ismeri a kisiparosok helyzetét. A kőművesek közül Kozármislenyben rajta kívül tanulóval senki sem foglalkozik. — Milyen alapelvek szerint tanítja a fiatalokat? — Először is felnőttnek tekintem őket. Meghallgatom a véleményüket, javaslatukat. Kizárólag szakmai munkát végeztetek velük: az első napon kőműveskanalat, fándlit, kalapácsot nyomok a kezükbe. S büszke vagyok arra, hogy az életben megállják a helyüket. A mostani három segédem mindegyike egykor a tanítványom volt. A kőművesség nem egyenlő a téglaművességgel. Mi kővel is dolgozunk, a tanulóim a lábazatok készítésének tudományát, a kőfaragást ugyanúgy elsajátítják, mint az alapozást, falazást, vakolást és még sorolhatnám mi mindent. Pucher István a Baranya megyei mester-vizsgabizottság tagja, immár öt éve. Az ötvenes években a technikumi tanulmányait abba kellett hagynia, mert a szülők nem bírták anyagilag a rajzeszközök és egyebek finanszírozását. Az akkor tizenhat éves fiatalember megmaradt az építőiparnál, az apai mesterséget folytatva, sőt túlszárnyalva. L. Cs. K.
