Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-21 / 140. szám

1988. május 21., szombat DunQfítült napió 3 Megkezdődött a vita az országos pártértekezleten (Folytatás a 2. oldalról) szervezeteit, az alopszervezetek legyenek működési területük önálló, felelős politikai gazdái. Vezetőiket és tisztségviselőiket maguk válasszák, és a párton belüli irányítási rendszer egy­szerűsítésével szabaduljanak meg felesleges kötöttségeik­től. Pártunk belső rendjének megfelelően a lényeges poli­tikai kérdésekben a párton be­lül a Központi Bizottságnak kell kimondania a döntő szót. Elért figyelemre méltó az a javaslat, hogy a Központi Bi­zottság szükség szerint, ha kell, gyakrabban ülésezzen, több időt fordítson a vélemények mérlegelésére. A Központi Bizottság a be­nyújtott állásfoglalás-tervezet­ben arra törekedett, hogy a párt belső életének átalakítá­sa a kommunista mozgalom alapvető értékeinek és szerve­zési elveinek megerősítését és kiteljesítését szolgálja. A ja­vasolt változásokkal jobb fel­tételeket kívánunk teremteni annak a folyamatos munkának is, amely nélkülözhetetlen a párt eszmei, politikai, szerveze­ti és cselekvési egységének megerősítése érdekében. A Központi Bizottság állás­foglalás-tervezete támogatja azt a javaslatot is, hogy a döntések előtt az előterjeszté­sekben ismertetni kell az al­ternatívákat, a kisebbségi vé­leményeket. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a véleményükkel kisebbségben maradtaknak - a többségi döntés végrehajtási kötelezett­ségét fenntartva - joguk van érveik, elgondolásaik újabb megvizsgálását kérni. A gyokorlati megoldásokat az országos pártértekezlet el­vi egyetértése esetén rövid időn belül ki lehet alakítani. Ugyanakkor a határozatok ese­tenként szükséges korrekciójá­nak lehetősége nem jelentheti a demokratikus centralizmus elvének feladását. iPárton be­lüli frakciók szervezése meg­engedhetetlen. Megváltozott viszonyok közt Az MSZMP — hazánk új­kori történelmének egy ikülö- nösen súlyos szakaszában — a szektás-dogmatikus és a revizionista nézetekkel folyta­tott kétfrontos harcban ala­kította ki új irányvonalát, állí­totta helyre a párt eszmei, politikai és cselekvési egysé­gét, szerezte vissza a töme­gek támogatását. Ma gyöke­resen megváltozott viszonyok között élünk, mégis úgy vé­lem, hogy a szocialista meg­újuláshoz szükséges szemléleti és cselekvési egység kialakí­tását elősegítheti a kétfrontos harc tapasztalatainak felhasz­nálása. A párt a jövőben sem kí­vánja azt az utat követni, hogy bizonyos elméleti tétele­ket hatórozatilag mondjon ki, de a párttagság joggal igény­li, hogy a vezető testületek állást foglaljanak a szocialista fejlődés és a reformfolyamatok fő irányát érintő legfontosabb ideológiai és politikai kérdé­sekben. A Központi Bizottság szilár­dan elkötelezte magát a szo­cialista demokrácia, az önkor­mányzat, az állampolgári kez­deményezések felkarolása. a társadalmi nyilvánosság kiszé­lesítése mellett, és ennek meo- erősítését javasolja a párt­értekezletnek. Számolnunk kell azzal is, hogy a demokrácia és a nyil­vánosság bővülő lehetőségeivel olyanok is élnek, sőt vissza­élnek, akik politikánk fő irá­nyát. sőt fennálló társadalmi rendünket sem fogadják el. Az ilyen megnyilvánulásokkal szemben —, amennyiben a né­zetek síkján jelentkeznek - a vita, a politikai harc módsze­reivel kell fellépni. A jövőben sem fogjuk azonban megen­gedni az alkotmányos rendün­ket, a szocialista törvényessé­get sértő politikai szervezke­dést, ellenséges törekvéseket. Ellenségeink számát nem akar­juk címkézéssel szaporítani, de törvényeink megtartását alkot­mányos rendünk védelmében joggal elvárhatjuk, megköve­telhetjük minden állampolgár­tól. Akadnak, akikben aggoda­lom él, és fölteszik a kérdést: vajon az új módon dolgozó párt képes lesz-e betölteni vezető szerepét? Meggyőződé­sünk, hogy igen, ha a politi­kai munkában is magasabbra tesszük a mércét, s a Közpon­ti Bizottság, a középfokú irá­nyító szervek, a párt minden szervezete és tagja ennek ér­dekében dolgozik. Nélkülözhetetlen a tájéko­zottság, a műveltség, a kultu­rált vitaképesség. Elengedhe­tetlen a szoros, mindennapi kapcsolat a dolgozó emberek­kel, kisebb és nagyobb kö­zösségeikkel. Követelmény a megalapozott, átgondolt dön­tés, a körültekintő szervező- munka. Munkánk eredményé­nek, politikánk sikerének kulcs­kérdése az, hogy meggyőző érvekkel, türelemmel, példá­val megnyerjük céljainknak az emberek többségét. Kedves Elvtársak! A társadalom életének alap­ja a munka, a fejlődésnek alapkérdése, hogy a szocialista társadalom humánus vonásai­nak megőrzésével megteremt­sük a hatékony gazdasági munka feltételeit. A 'megoldan­dó feladatok ismertek. Van ki­bontakozási és törvényerőre emelt stabilizációs progra­munk. Javaslom, hogy az or­szágos pártértekezlet erősítse meg e két programot, és a párt két év múlva esedékes következő kongresszusáig ezek megvalósítását állítsa a gaz­dasági, politikai munka előte­rébe. Az erőfeszítésnek már mu­tatkoznak a kezdeti eredmé­nyei. A múlt évben megmoz­dult, emelkedett az ipari ter­melés, a nemzeti jövedelem, az idei év első negyedében — hosszú idő óta először — ki­egyenlített volt a külkereske­delmi mérleg. Ezek jó jelek, de a szükséges fordulat még nem következett be. A haté­kony gazdálkodós megterem­téséért folytatott küzdelemben a vezető szerveknek, a kor­mánynak megvannak a maguk feladatai, de meg kell mon­dani, hogy a csata végül is a termelő és a termelést kiszol­gáló üzemekben dől el. A munkához való jog él Bevezetőmben a gazdasági munkának csak néhány elvi kérdését kívánom érinteni. A gazdasági munkát nálunk a szocialista tervezés és a piac értékítéletének érvényesítése együttesen kell hogy megha­tározza. A tervezést új módon kell felfogni. Országunk adott­ságai, gazdaságunk nyitottsá­ga miatt a nemzeti jövedelem alakulása nagymértékben függ az exporttól. A világgazdaság a gyors változás állapotában van, a kereslet és a kínálat is ettől függ. Világos, hogy ilyen viszonyok között az ötéves népgazdasági terv csak irá­nyokat programozhat és nem tervezheti meg öt évre téte­lesen az előállítandó és érté­kesítendő árumennyiséget. A hatékony gazdálkodás megköveteli a teljesítmény szerinti differenciálást. Bizto­sítani kell egyrészről a vesz­teséges termelés visszafejlesz­tését, másrészről a beruházási eszközök és az élőmunka át­csoportosítását a hatékonyan dolgozó vállalatokhoz. Érvény­ben van a munkához való jog, s ez azt jelenti, hogy gon­doskodni kell az ótképzendő, illetve átmenetileg munka nél­kül lévő emberek gondjainak intézményes megoldásáról. Az előkészületben lévő in­tézkedések között kiemelkedik a gazdasági társaságokra vo­natkozó törvényjavaslat- A Központi Bizottság megtár­gyalta és elfogadta a törvény irányelveit, de á törvényter­vezet politikai jelentősége mi­att szükségesnek tartotta, hogy a pártértekezlet állás- foglalását kérje. A készülő gazdasági társa­sági törvény megőrzi az álla­mi és a szövetkezeti tulajdon meghatározó szerepét, de szá­mol azzal a ténnyel, hogy a szocialista társadalom építé­sének hosszú történelmi sza­kaszában korlátozott mérték­ben még fennmarad a ma­gántulajdon is, és ezt célsze­rű törvényben megszabott ke­retek közt integrálni gazda­sági életünkbe. Gazdaságunk modernizálása, a szerkezet­átalakítás szükségessé teszi azt is, hogy ugyancsak tör­vényes keretek között megfe­lelő szabályozással igénybe vegyünk külföldi működőtökét mind a szocialista, mind a kapitalista országokból. A tör­vény a társasági formák sza­bályozósával meg fogja köny- nyíteni a tőkeáramlást a ha­tékonyan gazdálkodó terüle­tekre, s ezáltal segíti kibon­az a feladata, hogy amint az ország helyzete lehetővé te­szi, növelje a kutatás és a művelődés részesedését a költ­ségvetésből. A tudományos és kulturális élet irányító szervei fokozott figyelmet fordítsanak arra, hogy a rendelkezésre ál­ló ma sem csekély összegek az alkotás és a művelődés te­rületén a legjobban haszno­suljanak. Értelmiségi baráta­inktól azt kérjük, hogy kibon­takozási programunk végrehaj­tásának segítésével járuljanak hozzá a felosztható anyagi eszközök bővítéséhez. A párt régóta követi azt az elvet, hogy biztosítani kell a tudományos kutatás és a mű­vészi alkotás szabadságát. Jo­gosnak tartja azt a figyelmez­tetést, hogy a kulturális élet­ben a rosszul értelmezett üz­leti szellemre hivatkozva ne engedjük az ízléstelenség ter­jedését a valódi kulturális ér­tékek rovására. A párt számít az alkotókra a közízlés fej­lesztésében, a közerkölcsöl romboló tevékenység megfé­kezésében, a szocialista és humanista eszmék terjesztésé­ben. Bízik abban, hogy kul­turális életünk képviselői a maguk eszközeivel is fellép­nek az áltudományosság, a látszattevékenység, az erőszak kultusza, az ízléstelenség szá­mos formájának terjedése el­len. Politikai téren is kedvezőbb feltételeket kell teremteni az alkotó munka számára. Job­ban kell bízni az alkotó ér­telmiség politikai felelősség- tudatában, nincs szükség gyámkodásra, kicsinyes be­avatkozásra, adminisztratív eszközökkel történő direkt irá­nyításra. A szocialista haza jövőjéért érzett felelősség le­hetővé teszi termékeny pan- neri kapcsolatok építését po­litikai intézményeink és a va­lódi alkotó munkára kész ér­telmiségiek között. A viták az élet természetes velejárói, és sok hasznot hozhatnak, ha fél­retesszük a presztízsszempon­tokat, s a közös célért dolgo­zunk. A jövő társadalma születik Tisztelt Pártértekezlet! A pártértekezlet elsősorban belpolitikai kérdéseket tár­gyal, ezért az állásfoglalás­takozási programunk végre­hajtását. Szólni kell arról is, hogy ezek a változások nemcsak a gazdasági tevékenység szer­vezeti formáit gazdagítják. A mennyiségi változásokon túl olyan kérdésekkel is szembe kell néznünk, hogy mit kell te­kintenünk nem munkával szer­zett jövedelemnek, milyen a viszonyunk a profithoz, az osz­talékhoz vagy éppen a ki­zsákmányoláshoz. Ezeket a kérdéseket elsősorban gyakor­lati, tehát politikai s nem ideológiai kérdéseknek kell te­kintenünk. Szocialista rend­szerünk garancia arra, hogy 'hazánkban a kizsákmányoló osztályok uralma soha többé nem térhet vissza. Kedves Elvtársak! Ha több szocializmusról be­szélünk, az egyben több kul­túrát is jelent. Ha több de­mokráciát mondunk, az egy­ben magasabb műveltséget is igényel. Az országos pártér­tekezletnek nincs módja arra, hogy részleteiben foglalkozzon a művelődésügy, a kulturális élet kérdéseivel. Azt javas­lom, hogy erősítsük meg azt a régi szocialista sarkigazsá­got, hogy* társadalmunk lét­érdeke a kulturális fejlődés segítése, a tudás anyagi és erkölcsi megbecsülése. Megértem, hogy értelmiségi körökben kifogásolják a tudo­mányos és kulturális célokat szolgáló anyagi eszközök szű­kösségét, nem tudom viszont elfogadni, ha ebben kultúra­ellenes politikai tendenciát látnak. A tudományra, a kul­túrára fordítható anyagi esz­közök mennyisége nem politi­kai koncepciót fejez ki, ha­nem a szükség diktálta — re­mélhetőleg átmeneti — hely­zetből adódik. Ezzel összefüggésben több feladat is van. A kormánynak tervezet keveset foglalkozik nemzetközi kérdésekkel, de elke­rülhetetlen, hogy ezekre is kitérjünk. Erre szükség van azért, mert a világban nagy jelentőségű események men­nek végbe, s munkánk ered­ménye nagymértékben függ a nemzetközi viszonyok alakulá­sától. Röviden én is utalnék arra, hogy nemzetközi megítélésünk döntően hazai dolgaink ala­kulásától, soros feladataink megoldásától függ. Jelenleg az ország külföldi megítélése jó. Ez eddig elért eredmé­nyeinken, a szocialista gya­korlatot megújító lépéseinken és természetesen pozitívan ér­tékelt nemzetközi tevékenysé­günkön alapszik. Most, ismerve a nehéz fel­adatokat, amelyek megoldásá­val küzdünk, a figyelem ismét fokozott mértékben fordul a Magyar Népköztársaság felé. A közvetlen érdekeltségen túl azért is megfelelően kell dol­goznunk, hogy országunk, né­pünk becsülete növekedjék határainkon kívül. Napjainkban gyakran és sokféleképpen vitatják a szo­cializmus mai helyzetét a vi­lágban. A szocialista fejlődés­sel járó konfliktusok láttán egyesek a szocializmus vál­ságáról beszélnek, mások pe­dig nagyon is ósdi, konzerva­tív, kommunistaellenes néze­teket elevenítenek fel. Szerin­tem nem a szocializmus vál­ságának, hanem megújulásá­nak vagyunk tanúi. Saját ta- pasztolatainkból is tudjuk, hogy a társadalom vajúdása kínokkal jár, de ezek között a kínok között a jövő szép és egészséges társadalma szüle­tik. Bár az egyes országok fej­lettségi szintje különböző, az egész szocialista világrendszer fejlődésének új, magasabb szintjéhez érkezett. A Szovjet­unióban « és más szocialista országokban megindult meg­újulási folyamatnak óriási a jelentősége, mert mindenek­előtt a realitás, a tényleges helyzettel való szembenézés és a nyíltság a fő jellemző­je, ami a feladatok megoldá­sának első és elengedhetet­len feltétele. Számunkra, ma­gyar kommunisták számára ez mindenekelőtt azt jelzi, hoqv a szocialista fejlődés fő áramlatában haladunk, a ma­gyarországi reformfolyamatok a szocializmus fejlődésének szerves részévé váltak. A nemzetközi helyzet a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés kezdeményezései nyo­mán kedvező irányban válto­zott. üdvözöljük a szovjet- amerikai tárgyalásokat, a Wa­shingtonban aláírt megálla­podást a közepes és rövidebb hatótávolságú nukleáris esz­közök felszámolásáról és a tárgyalásokat a stratégiai atomfegyverek 50 százalékos csökkentéséről. A közeli napokban Moszk­vában kerül sor egy újabb szovjet—amerikai csúcstalálko­zóra. Népünk a világ minden békeszerető népével eqyütt bí­zik benne, hogy a világ sor­sának alakulására nagy be­folyással lévő Szovjetunió és az Egyesült Államok vezető államférfiai tovább tudnak lépni a megkezdett úton, megvalósítható a kölcsönös és egyenlő biztonság a fegy­verzet alacsonyabb szintjén, s egy enyhültebb világban biz­tosítható népünk építőmun­kájának leqfőbb külső felté­tele, a béke. Tisztelt Pártértekezlet! Kedves Elvtársak! Bevezető előadásom végé­hez érkeztem. Kérem, hogy a Központi Bizottság által be­terjesztett állásfoglalás-terve­zetet vitassák meg és fogad­ják el. Meggyőződésem, hogy a pártértekezlet eredményesen el fogja végezni feladatát. Erre annál is inkább szükség van, mert az országban az utóbbi időben sokan és sokat vitatkoztak a helyzet megíté­léséről. Amit még vizsgálni kell, azt vizsgálják meg, amit tisztázni kell, azt tisztázzák mindenütt, de a meddő filo­zofálást, a semmin sem se­gítő, tétlen sopánkodást abba kell hagyni, mert most már a tetteken a sor. A pártban egy­ségre, az országban összefo­gásra, a politikában kiállásra, a munkában helytállásra van most szükség. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a párt és a nép közös akarattal a mainál sokkal súlyosabb helyzetben, a mostaninál sokkal nehezebb feladatokat is megoldott már. Van elég erőnk ahhoz, hogy feladatainkat megoldjuk és tovább haladjunk előre a szo­cializmus építésének útján. Következetes reform mellett állnak ki a felszólalók A vita első felszólalója Ha­vasi Ferenc, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára volt. Bevezetőben kiemelte: a fő­városi pártvitákra az aktivitás, a sokszínűség, a konstruktivi- tás és a felelősségérzet volt a jellemző. A vita kezdeti szaka­szában az átfogó és radikális reformok követelése állt közép­pontban, később hasonló igényként kapott hangsúlyt szocialista vívmányaink vé­delme és a változáshoz szüksé­ges személyi feltételek megte-* remtése. Pártunk mindig gondosan ügyelt arra, hogy a pártélet a lenini normáknak megfelelően alakuljon. Az érdemi tevékeny­séget, a kommunista szellemi­séget mégis kikezdte a forma­litás, a bürokratizmus. A tag­ság ezért eltávolodott a ve­zetéstől, a párt kapcsolatai lazultak a tömegekkel. Előrehaladásunk egyik kulcs­kérdése a politikai intézmény- rendszer korszerűsítése. Bebizonyosodott, hogy úgy nem iehet eredményesnek len­ni, hogy minden területen csak egy kicsit változtatunk. Ki kell mondani, hogy átfogó társadal­mi-gazdasági változtatások kel­lenek. Az államapparátus felépíté­se, az államigazgatós tagolt­sága, a minisztériumok szer­vezete és egy sor intézmény sok vonatkozásban idejétmúlt. Igenis változtatni kell a for­mákon, a struktúrán. Az in­tézményrendszert alkalmassá kell tenni a gazdaság mened­zselésére, a gazdasági alkot­mányosság érvényesítésére. Változtatni kell az úgyneve­zett civil társadalom, az ál­lampolgár, s azok csoportjai és az állam közötti viszonyon. Az állampolgárok befolyásá­nak növelésére nagy szükség van. A hierarchikusan felépí­tett alá- és fölérendeltséget fel kell váltani az egymás mel­lé rendelt önkormányzati és önigazgatási fortnáknak. El keli érni, hogy az önkormányzati népképviseleti fórumok, köz­tük a parlament, de a taná­csok is szuverén módon mű­ködhessenek, a szocializmus intézményrendszerének -megújí- tóiként dolgozzanak. A politikai intézményrend­szer korszerűsítését az egy- pártrendszer viszonyai között kell megoldanunk úgy, hogy a vezető szerepet ellátó párt politikai tevékenysége fölött is széles körű társadalmi ellen­őrzés érvényesüljön. Havasi Ferenc ezután a tö­megszervezetek, a társadalmi szervek és mozgalmak szere­péről szólt. Ä teendők között első a párt tevékenységének megjavítása, hogy eredményesen lássa el az intézményrendszer reformjából és hatékony működtetéséből reá háruló feladatokat. Javítani kell a párt és a közélet tisztaságát, a feddhe­tetlenség, az összeférhetetlen­ség érvényesítését. Ezek nélkül nincs hitele sem az egyénnek, sem az intézményeknek. Panker Mihály, a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár gép­lakatosa, fődarusa: Ne haragudjanak, de én nem tudom elfogadni, hogy az elkövetett hibákért minden­ki egyformán felelős, a mun­kások is. Az ország nagy gondjainak megoldását mi el­sősorban fegyelmezett mun­kával tudjuk segíteni, de nem döntöttünk és nem is dönt­hetjük el dollármilliók felhasz­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents