Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-18 / 137. szám

1988. május 18., szerda Dunántúli napló 3 Kiss Miklós énekórát tart Fotó: Proksza László Harminc év dallal, zenével Mohácsi jubileum az énektanítás jegyében Mindenekelőtt kiigazítom korábbi híradásomat: a Szo­cialista kultúráért kitüntetést a mohácsi Park utcai Általá­nos Iskola ének-zenei tagoza­tának adományozta a minisz­ter. Méltán és nagyon megér­demelten vehette át nemrég azt a kitüntetést a tagozat fennállása 30 éves jubileumi ünnepségén Seies Vilmos vá­rosi osztályvezetőtől Kiss Mik­lós tanár úr, Bauholler József igazgató kíséretében. A véletlen úgy hozta, hogy 1958 őszén közelről ismerhet­tem azt a szerény mosolyú, vékony, szemüveges fiatalem­bert - Kiss Miklóst —, aki Pécsről érkezve igen alapos szakmai tudással, vágyakkal és am-bíciákkal, elindította ezt a tagozatot. Eredetileg könyv­tárosnak, irodalmárnak készült, miközben középiskolás diák­ként zenét is tanult, és kise­gítő zenészként hegedűn, fu­volán játszott a pécsi színhá­zi zenekarban. Az élet azután másképp hozta. Édesapja is régi ,,da­láros’', akkor a pécsi bőrgyár kórusában. Ez is egyfajta ha­tás. Tanárai pedig Maros Ru­dolf, Agócsy László, Hegyi József lettek, ami alighanem meghatározó egy fiatal ének­tanárjelölt további sorsára. A mohácsi, akkor Külvárosi Általános Iskolában 34 tágra nyílt szemű, 6 éves forma csöppség várta: az I. osztály. Velük indult a tagozat, hogy három évtized alatt mintegy 650 kiröppenő tinédzsernek muzsikában, éneklésben sok örömöt, sikerélményeket ad­jon emlékül: és az emberi élet teljességének azt az igényét, amely nem képzelhető el a zene, a dal, a hangzó muzsi­ka valamilyen formában való birtoklása nélkül. „Nem szakzenészeket aka­runk nevelni, hanem egészsé­ges lelkű és szivű embereket, akik meg tudják teremteni magukban az életünkhöz szűk séges belső harmóniát —, mondta beszélgetésünkön, meg­toldva egy megszívlelendő gondolattal: — Nem nagy dol­gokból áll a világ - de meleg legyen körülötted, ez nagyon fontos . . Ez a melegség pedig több­szörösére nőhet, mert kisugár­zik a dalolást, a zenét szerető (és tudó) gyerekek környeze­tébe is — ami, de nagyon el- kél(ne) manapság másutt Is, amikor egyre „keressük o dalt" . . . S jobbára csak né­hány felnőtt kórusnál vagy üde gyerekhangok tavaszt kö­szöntő kórusünnepein találhö- tunk ró. Meg az ének-zenei általános iskolákban, ahol, ha nem is „szakzenész-képzés" folyik, a legtehetségesebbek mégis a zenei pályát választ­ják. A Park utcai iskolából töb­ben most végzik vagy elvégez­ték a Zeneakadémiát. Lettek rajtuk kívül énektanárok is (ketten visszatérve most ott tanítanak egykori tagozatu­kon); és számosán tanárok, óvónők, orvosok, -mérnökök és oz élet minden területén helytálló dolgozó emberek — mindannyian egy kicsit gazda­gabban a muzsika által. És lettek kórustagok is szá­mosán és koncerthallgatók sok­felé az országban-világban, okik vissza nem térő diákko­ruk legszebb emlékei között idézik meg e 30 év kórus- hangversenyeit, a szereplése­ket, a díjakat, elismeréseket. Vaay, akik ott voltak a neer- pelti kórusfesztivál (Belgium) I. helyezésén. És természetesen az ének- és zeneórákat, na­ponta, Kodály álmát, leg­alább itt, a tagozaton . . . Ez együttvéve e három év­tized. És még sok minden. Olyan is, amit sokan érezhet­nek, de a legtalálóbban egy Göttingából érkezett levélben fogalmazta meg Kiss Miklós egyik tanítványa, aki biológus lett. A fiatalember megköszöni és elmondja, mennyire bol­dog, hogy élete 31 évének nagyobbik felét kórusokban énekelve tölthette. És hogy gyerekeit is ebben a szellerr ben szeretné fölnevelni . . . W. E. Földrajzi ttereir a tudományos kutatásban Kövecses dűlő, Hideg oldal - az elnevezések magukért be­szélnek és hasznos tanácsokat ódnak: ne gabonát vess, ne szőlőt telepíts erre a helyre, mert csak soványka lenne a termés. A régi földrajzi nevek gyűjtésének csak egyik haszna ez: segíti a természetföldrajzi megfigyeléseket közlő nevek hagyományozódását. A helyne­vek ismerete fontos a névtudo­mánnyal foglalkozó nyelvészek, nek, történészeknek, régészek­nek, kartográfusoknak, néprajz- kutatóknak egyaránt. Gyakran egy-egy valaha használt név segíthet nyomóra bukkanni ré­gen elfeledett településeknek. A nevek sokirányú használ­hatóságának felismerése nyo­mán indult Magyarországon 1964-ben — a világon is meg­lehetősen egyedülálló kezde­ményezésként - a földrajzinév- gyűjtés-mozgalma. Elsőként Za­la megye jelentette meg az aprólékos, sok időt, precizitást követelő gyűjtőmunkájának eredményét. Ma már a Dunán­túlon két megye kivételével el­készültek az értékes adattárak. n baranyai névadattár bemutatása A faluesúfolók titkai A kétkötetes baranyai gyűjte­mény 1982-ben látott napvilá­got a megyei tanács és a me­gyei levéltár kiadásában a Ba­ranya monográfia sorozat nyol­cadik munkájaként. E hónap húszadikán Pé- c'_tt. a Művészetek Házában „Helynévi adattáraink szerepe a tudományos kutatásban” cím­mel tartanak névtudományi ülést, amely tulajdonképpen a névadattár bemutatása is, és mivel publikálása óta immár hat év telt el, egyúttal az ér­tékeléséről, eddigi alkalmazá­sáról is szólnak a neves szak­értők. Dr. Pesti Jánoisal, a JPTE Ta­nárképző Kar docensével, a kötet egyik szerkesztőjével és írójával a névadattár keletke­zéséről, a gyűjtőmunka mód­szeréről beszélgettünk.- Kétszáznyolcvan gyűjtő, 14 szerző (közzétevő) és két szer­kesztő közös munkája ez a tu­dományos adattár. A gyűjtők zöme főiskolás, tanító, tanár, tanácsi dolgozó volt:.a szerzők a tanárképző főiskola magyar nyelvi, a horvát-szerb nyelvi és irodalmi tanszékainek, valamint az MTA Nyelvtudományi Inté­zetének munkatársai közül ke­rültek ki. Az adattár összeállítása igen időigényes, hosszadalmas fel­adat. Először összeqyűjtöttük a megye valamennyi helységének élőnyelvi - bel- és külterületi - földrajzi neveit, majd a felku­tatható és történeti nevekkel egyeztettük az élő-neveket. Ez­után következett a helyszínek­ben az adatok ellenőrzése. Ba­ranyában 1973-ban kezdődött ez a munka. A könyv hazai és külföldi fogadtatása kedvező volt, például az újvidéki egye­tem egyik professzora is írt róla ismertetőt. A már felsorolt hasznosítási lehetőségeken kívül számos egyéb értéke van a névadat­tárnak. Tartalmaz demográfiai adótokat, szól egy-egy telepü­lés lakosságának összetételé­ről, közli a falunevek tudomá­nyos igényű névetimológiáját, sőt még a falucsúfolókat is. Ezekben a tréfás rigmusokban kifejeződik egyes területek la­kosságának etnikai összetarto­zása. A tudományos feldolgo­zásuk még várat magára. A névtudományi üléstől töb­bek között azt is várják a rendezők, hogy tanárok, honis­mereti szakkörvezetők, kutatók gyakrabban forgassák az adat­tárakat. A kötet könyvárusi for­galomba nem került, de a me­gyei levéltárban megvásárolha­tó. B. A. Indiai és magyar tudományos cserekapcsolatok Erejükön felül támogatják az alapkutatásokat Nemrégiben érkezett haza Indiából a Magyar Tudományos Akadémia küldöttsége Berend T. Ivánnak, az akadémia elnö. kének a vezetésével. Az új együttműködési megállapodás értelmében kutatócserékre, kö­zös munkákra nyílna lehetőség. A feltételes módot azért kell használnunk, mert amint Tiffyi Józsel professzor, a küldöttség egyik tagja elmondta, a ma­gyar kutatók egy része fenn­tartással fogadja az indiai aka­démia invitálását, úgy gondol­ván, Tiogy a gazdasági nehéz- séaekkel küzdő India tudomá­nyos élete csekély fejlődési le­hetőséggel kecseqtet. A meg­fogalmazásból bizonyára kitű­nik, hogy Tigyi József profesz- szor, a tények ismeretében más véleményt formált: — Igaz, hogy India szegény ország, de az alapkutatásokra messze erején felül fordít, ko­molyan veszik azt az alapté­telt, hogy a tudomány a gaz­dasági fellendülést is segíti. Kutatóik általában az Amerikai Egyesült Államokban töltenek hosszabb-rövidebb tanulmányi időt és tudományos kutatóinté­zeteik nagyobb részének felsze­reltsége elsőrangú. Kiemelhetném például a Hyderabadban levő, a mole­kuláris biológiával foglalkozó kutatóintézetet, amely a világ legjobban felszerelt intézmé­nyei közé tartozik. Külön víz­rendszerük, elektromos energiát termelő erőművük is van. Del­hiben most építik fel a Nehru egyetemet, ehhez a kormánytól ezer holdas telket kaptak, de még sorolhatnám az említésre méltó kutatóhelyeket.- Jók a biofizikai alapkuta­tásaik, a sugárbiológiával, az atomenergia felhasználásával foglalkozó tudományágaik. Ki­emelt helyen szerepelnek ná­luk az endokrinológiai kutatá­sok, a kémiai és a fizikai alap­kutatások. A társadalomtudo­mányok közül a közgazdaság^ és a történelemtudományban látom a közös tevékenység le­hetőségét. Nálunk, a POTE Biofizikai Intézetében tavaly járt egy indiai biofizikus kollé­ga és az egyetem más intéze­teiben is voltak Indiából ven­dégeink. A tiszteletreméltó alapkutatási eredményeket fi­gyelemmel kísérve, csak java­solni tudom a magvar kutatók­nak a cserekapcsolatban való részvételt. B. A. Képernyő Wrolőtt fi krími kulcsa Én a tévében sugárzott bűnügyi filmeken nagyon jól elszórakoznék, ha a kiderí­tett bűncselekmény indítóoka nem lenne minden esetben olyan bárgyú közhely, vagy olyan kiagyalt, mesterkélt ötlet, ami visszamenőleg az egész filmet érdektelenné te­szi. Tévénk kétféle krimit is­mer: az akciókrimit, ahol egy pozitív nyomozó (legtöbbször amatőr vagy magándetektív, saját szakállára) lohol a bű­nösök után, akikkel többször megverekszik, leüt és leütik, el­ájul, észhez tér, hogy aztán az utolsó percben akkor érjen oda a hatóság, amikor a fő­gazember épp tetten érhető és pozitív főhősünk a halál torkából még éppen meg­menthető. A másik krimi a lélektani, ahol van egy (vagy több) hulla, és a feladat megtalál­ni az indítékot, ami csak az (általában címszereplő) de. tektívnek sikerül, aki hosszú és rendkívül filmszerű agy­munka: töprengés, vívódás, kombinálás stb. után rájön a motivációra. Ezt az indító­okot a film végső percében — a bűnös - és a néző sze­mébe vágja, aki így harmo­nikus lelkiállapotban térhet nyugovóra: megvan a krimi kulcsa. Hogy mi ez a kulcs, ami a bűnügyi történet szerint az elvetemülteket arra készteti, hogy megöljék az ártatlano­kat? Nos, a kedves olvasó (néző) kettőt találhat. Ez a kettő: a pénz és a szerelem (féltés). Az előbbi megjelenhet olyan alakváltozatokban, mint a hatalomvágy (mely­nek végső célja anyagi előny), az utóbbi pedig mint bosszú (azokért, akiket a gyilkos nagyon szeret, s aki­ket egykor sérelem ért). Ezek a krimikulcsok a leg­agyafúrtabb fordulatokban bővelkedő filmet is bagatel­lizálják, mert végső okként csak valamilyen együgyű mozzanatra mutatnak rá, s azt a látszatot keltik, mintha az emberi cselekvések egyté­nyezős motivációra épülné­nek, s így célracionális úton maradéktalanul megismerhe­tők lennének. Van azonban a krimiknek egy olyan csoportja, amely­ben az indíték racionális úton nem ismerhető meg. Itt többnyire a tettes is kívül van a racionalitás keretein: el­mebeteg, titkos pszichopata stb. Öt tehát nem logikával lehet elkapni: ide vagy in­tuíció kell, vagy valamilyen misztikus rávezetés: jóslat, orákulum, s számos véletlen egybeesés. Még ez a — főleg az angolok által kedvelt és művelt — műfaj viselhető el a legjobban, ha a film követ­kezetes marad az irracioná­lis keretek megtartásában. Itt aztán szerepelhetnek kí­sértetek, alteregók, megele­venedő holtak stb. Ez a mű­faj persze - a másik két tí­pushoz képest — sokkal me- seszerűbb, éppen a csodák túltengése miatt. A kriminek is vannak mes­teréé, pancserei és iparosai. A Magyar Televízió program­jában — valamilyen sajátos válogatás alapján - csak a két utóbbira találunk példát. Az ebben a műfajban su­gárzott sorozatok már oly­annyira egy kaptafára épül­nek, hogy alig is lehet őket egymástól megkülönböztetni. A Derrick, Az öreg, a Két férfi, egy eset, a Krimileckék ínyenceknek stb., azt a tév- képzetet keltik, mintha a krimikhez hasonlóan — a né­ző is ilyen egyszerű kulcsra járna. A néző azonban nem kulcsra jár, legfőképpen nem ilyen együgyű vagy mester­kélt krimikulcsra. M. P. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola tanácsülésén tárgyalták Együttműködés külföldi intézményekkel Ma már felismert tény, hogy a felsőoktatási intézmények sem létezhetnek széles körű nemzetközi kapcsolatok nél­kül A közös kutatási témák hallgatói, oktatói cserék, együttes publikálások az in­tézmények előrehaladását, is­mereteinek naprakészségét és munkájuk elismerését is jel­zik. A pécsi Pollack Mihály Műszoki Főiskola nemrégiben megtartott tanácsülésén is egyik napirendi pontként sze­repelt a nemzetközi kapcsola­tok áttekintése: nyolc főiskolá­val és egyetemmel tartanak különböző szintű kapcsolato­kat, számos oktató publikált külföldön is, születtek közös kiadványok és kétoldalú együttműködések keretében is tudnak fogadni hosszabb-rö­videbb időre kutatókat, hall­gatókat. Elmondták, hogy a sokszor lenézett „tudományos turizmusnak” minősített uta­zások is jelentősek, mert a későbbi együttműködések le­hetőségeit is magukban hor­dozzák. A* pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskolával a PMMF gépésze­ti kara és a Gépészeti és Épületvillamosítási Intézet há­rom témában dolgozik együtt: az acélszerkezeti keretek sa­rokmerevítő lemezeinek szi­lárdsági vizsgálatában, a hid­raulikus rendszerek kutatásá­ban és matematikai modelle­zésben, valamint hegesztési és egyéb felújítási, javítási technológiák vizsgálataiban. A partnerek emberileg is igen jó viszonyban vannak. Az építészek is megkeresték egymást, a történelmi város­részek rehabilitációjáról ta­nácskoztak, s kiállítóscserét terveznek. A Német Demokratikus Köz­társaságból a weimari Építé­szeti és Építésügyi Egyetem­mel és a Cottbusi Műszaki Főiskolával elsősorban tapasz­talatcseréket folytatnak, a Ma­tematikai és Számítástechnikai Intézet a számítástechnika mérnöki alkalmazásának, ok­tatásának lehetőségeit is számba vette a weimari főis­kolával. Készített már weimari hallgató Pécsett diplomamun­kát. Lesz majd a pécsi főis­kolán egy kiállítás, amely ké­pet nyújt az NDK-beli város­rehabilitációs törekvésekről. A Zágrábi Építészeti Egyetem Eszéki Építészeti Intézete és a pécsi főiskola Építőipari Inté­zete, az ÉPI mélyépítési tan­széke és a baj/ai Vízgazdál­kodási Intézet között erősö­dött az együttműködés. Ren­deztek Pécsett építőmérnöki szakmai napokat, amelyen ju­goszláv kutatók is előadtak, és' Eszéken is tartottak hasonló találkozót. A Wroclawi Mű­szaki Egyetemmel is felélénkült a kapcsolat a roncsolósmen- tes befon vizsgálatában, az energiagazdálkodás területén, a dugattyúszivattyúk alkalma­zása a hidraulikus szállítás­ban elnevezésű kutatási té­mákban. A szovjetunióbeli Vilniuszi Műszaki Főiskolával a koráb bi évekhez hasonlóan termelé­si gyakorlat cserét folytattak. Több éves együttműködés köti már össze a Gloucesteri Művészeti és Műszaki Főisko­lát a pécsi főiskolával, amely kapcsolat a hallaatókat az angol nyelv elsajátítására is ösztönzi. A kölcsönös tanul­mányutakon az öt év alatt több száz hallgató, oktató, ku­tató vett részt. A pécsi diá­kok közül néhányon feldolgoz­tak angol diplomatervtémákat is. Az NSZK-beli Würzburg— Schweinfurti Szakfőiskolával a főigazgatói delegációik után megbeszéléseket folytattak a geodéziai és az informatikai szakok tapasztalatairól. Az építészeti és építőmérnöki ■ ka­rok me-’óllapodtak, hogy ösz- szegyűjtik a közlésre érdemes cikkeket és lektorálás után kölcsönösen gondoskodnak megjelentetésükről. A Műszaki Főiskola több vezetője és ok­tatója tagja nemzetközi tudo­mányos szervezeteknek, ta­nácsadó testületeknek, rend­szeresen szerepelnek külföldi konferenciákon. Tudományos kapcsolataikat szeretnék to­vább is bővíteni, .amelyeknek eredményei nem csak a főis­kola, hanem a város és az ország jó hírét is öregbíthe­tik. B. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents