Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-02 / 121. szám

1988. május 2., hétfő Dunántúli napló 5 m—mmmmmmmmmaaamm—mmmm—mmmmm Életképek... Ez a kis harmadikos gimna­zista lány, Horváth Emőke - nem mindennapi feladatot ka­pott: mint tamburmajor(-lány), ő haladt a Vasasi Bányászze­nekar élén a tegnapi pécsi fel­vonuláson. Az ötlet Mármarosi József karmestertől szármázik - a zenekar egyhangú egyet­értésével. A vasutasmérnök lá­nyának jé tízéves zenészmúltja van: hat esztendős, amikor a Gyárvárosi Általános Iskolá­ban - a híres, jónevű úttörő­zenekar — előkészítőjében is­merkedik a muzsikával. Első hangszere ú furulya. Aztán két- három év múlva felcseréli kla­rinéttal, majd megállapodik az ütöshangszereknél. — Amikor befejeztem az ál­talános iskolát?" választhattam a vasutas, illetve az ércbá­nyász vagy a Mecseki Szénbá­nyák zenekara között. Végül Mecseki majális Májusfa, szerelem Már világosodott, amikor az utolsó felcicomázott fa is a helyére került Szentlőrincen. Az élénk szél ez idő tájt hármas funkciót látott el. Egyrészt ki­bontotta a nagy sietség köze­pette kusza összevisszaságban az ágakra aggatott krepp-pa­pírokat, másrészt tesztelte a gödörásók lelkiismeretességét. (Hajnalban ugyanis már 3-4 sudár vadmogyorófa feküdt a sekélyke lyukból kidőlve, utun­kat keresztezve.) No és arra is jó volt ez a hűvös hajnali lég­áramlat, hogy a szerelmes, fé­lig szerelmes, alig szerelmes nem is szerelmes legényekei önvizsgálatra késztesse: Meg- érte-e a féltucat vér- és víz­hólyag a tenyereken, a reggel­re meggörnyedt derék, a fogak hajnali vacogása? Egyébként az utolsó fa is arra a sorsra jutott mint jó néhány társa. A többszöri ég- nekemelési kudarc után hosz- sza mintegy két méterrel, sú­lya madjnem 70 kilóval lett „rövidebb". Persze azért szem- revaló fák voltak ezek így is, csak hát könnyebb volt őket az első nagy szerelmes neki­buzdulás ideién — valamikor este kilenc és éjfél között — kidönteni, mint ugyanezt a kapitális törzset pár óra múl­va keljfeljancsi szerepre rá­bírni. Vajon így van ez a szere­lemmel is? Álmodunk valami csodálatosat, majd az első kudarcélmények, csalódások hatására fokozatosan megnyir­báljuk álmainkat? Lehet. Bár a dologhoz hozzátartozik, hogy április utplsó napjáról május 1-jére virradó éjszaka Szentlőrincen minden májusfa állító legény földöntúli erő bir­tokosa lett, arhikor saját szive hölgye ablaka előtt próbálkoz­tak a „szerelemjelkép’' égbe emelésével. Balog N. Dozso játszóház vezetője -, de annyi gyereket találtunk már akkor itt, hogy azonnal, nekiláttunk az agyagozásnak, gólyalábazásnak, ugrókötele­zésnek, aszfaltrajzolásnak, nem várattuk meg őket. Gábor Gabriella, a Mátyás Király Utcai Általános Iskola hatodikosa az úgynevezett pó­kozást csinálta, agyagozott is egy kicsit, de a gólyalábakkal egyelőre csak kacérkodott. Ba­rátnője, Tímár Éva szintén pó- kozni akart, de a motringlete- kerés nem sikeredett túl jóra, így az édesapjának adott mun­kát, aki nagy türelemmel bon­togatta a gubancot. A Tettye színpadon eközben a Dozso kick-box karatebemu­tatója zajlott. A tucatnyi kara- tést a Mecsek Táncegyüttes követte, majd versenytáncosok léptek a színpadra. A műsor­ban szerepelt még a Fagyöngy, a Pireus égyüttes, valamint a Pécsi Diákkabaré. Az állatkertfiez és a Dömör- kapuhoz látogatókat viszont egy programon kívüli műsor­szám lepte meg: autós hegyi és ügyességi verseny résztvevői lehettek mindazok, akik volán mögé ülve közelítették meg a Mecsek magasabb pontjait. De zsúfoltak voltak a turistautak és az autóbuszok is. Az állatkert kapujában Lem- le Zoltánnal, a Mecseki Kultúr- park igazgatóhelyettesével ta­lálkoztam, aki elmondta, hogy addig lesznek nyitva, amíg lesz vendég. Az állatkertbe délután háromig két és fél ezren vál­tottak belépőt. A gyerekek idén is a pónilovaglásnak örültek a legjobban. A Mecseki Kultúrpark vidám­parkjába délelőtt kilenctől fo­lyamatosan érkeztek a látoga­tók. Dr. Fülöp Istvántól, a kul­túrpark igazgatójától megtud­tam, hogy új játékot . avattak tegnap: a Szuszogót. A gyors forgású, fel-le mozgó repülő csészealjak szédülős egyének­nek nem valók. Geszti Anikó jól bírta a Szuszogót, egyéb­ként is a negyedikes kislány szereti a sebességet. Bezzeg a kisöccse elszédült, pedig Kriszti nővérük még a csészéin íjban is gyámolította. A három testvér — édesanyjuk kíséretében — "a vidámpark utón a Tettye felé vette az útját, remélve, hogy találnak még ott látnivalót. A Mecseki Kultúrpark sza­badtéri színpadán háromkor kezdődött a műsor. A Tranzit együttest dzsesszbolett-bemuta- tó követte, majd itt is Fülöp Gyula bűvész tette próbára a nézők figyelmét, bevonva őket a produkcióba. A Tranzit együttes tegnap nemcsak a Mecseken énekel­tette meg a közönséget, hanem a Balokány-ligetben és a séta. téri esti utcabálon is. L. Cs. K. „Ha jó a kedved, énekelj velünk!..." — szólt a dal teg­nap délután az alsó-tettyei rög. tönzött színpadon, s a három­tagú Tranzit együttes közönsé­gének nem sok buzdítás kel­lett, hogy bekapcsolódjon a műsorszámba. Hasonlóan nagy sikere volt Fülöp Gyula “bűvész bemutatójának; körbeállva cso­dálták kicsik és nagyok. — Délután kettőre jöttünk, egy órával a műsorkezdés előtt - mondta Marsai Györgyné, a A tamburmajor is ez utóbbinál maradtam, az­tán később a vasasi bányász­zenekarnál is játszhattam. Most mind a két bányászzene­karnak tagja • vagyok. — Mennyi szabadidőt kell ezért feláldoznia? — Változó, de nagyjából ú hét két napján Vasason ve­szek részt a próbákon, másik két nap délutánján pedig a szénbánya zenekarában.’ At­tól függ, hogy melyik zenekar­nak van legközelebb prog­ramja, koncert vagy valami ünnepség és néha temetés. Legszebb emlékek - érthető módon — a külföldi fellépések: még úttörőzenész korában járt az NSZK-ban, Jugoszláviá­ban, Olaszországban — itt két alkalommal is — a bányászze­nekarral pedig Csehszlovákiá­ban, Lengyelországban és is­mét az NSZK-ban. — Természetesen nem csak menetzenét vagyis indulókat tudunk, hanem komolyabb ze­nei művek is szerepelnek mű­sorunkon. — Ki a kedvenc muzsikusa? — Liszt, aztán Dvorzsák, Gershwin. Másrészt viszont sze­retem a diszkózenét-is. — Melyik iskolának a hall­gatója? — A Janus Pannonius Gim­názium és Szakközépiskolá­nak. Ápolónőnek készülök .. . — Hogyan választotta ezt á - nem éppen könnyű — hiva­tást? — Anyám is egészségügyi munkakörben dolgozik, asszisz­tensnő. Gyakorlati órákra a négyszáz ágyas klinikára já­runk. — Hogy fogadják a jövendő „nővérkéket”? — Csuda rendesek a nővé­rek és az orvosok, de még a gyakorló egyetemisták is. Iga­zán lehet tőlük tanulni. Ha a gimit befejezem, műtősnői Középkori vásár a pécsi Jókai téren „Lekonyulóban” a hőlégballon a szabadidőparkban Fotó: Havasi J. Üszögtől Kertvárosig Elcsépelt a hasonlat, tudom, de délelőtt 11 óra felé úgy né­zett ki a pécsi Jókai tér, mint­ha valamit ingyen osztogatná­nak. Se be, se ki. Cirkusz volt itt a javából, a Pódium Kis-' szövetkezet szervezésében, akik , a televízió és saját kapcsola­taik jóvoltából négy szponzort szereztek az egész napos lát­ványossághoz. A TRITEX, a posta, a Magyar Hitelbank és a Konzum jóvoltából több ezren érezték jól magukat. Talán még az a 15 árus is, akikhez az egyéb programok miatt alig-alig lehetett hoz­záférni. Volt itt artistamutat­vány és jazzbalett, farmerárus és helyszíni fafaragás. Meg­nyílt a Bambó (vigyázat, nem Bamba) tejivó. Elefántot je­lent ez a kedves szó idegenül és bizonyára abban a szellem­ben jött, az ötlet, amit egy ősi közmondás is tart: az igazi majális, ha az ember kajál is . . . A Magyar Tájfutó Szövetség a TV „Ablak" című műsorával közösen szervezett országos akcióhoz csatlakoztak a pécsi szervezők, akik a majális-han­gulatba illeszkedve, a május 1-i programokat gazdagítva hívták a természétkedvelőket a Mecsekbe. Vasárnap délelőtt 10 órától délután 5-ig mintegy 300 fő kereste fel a meghirde­tett túraindító állomásokat Pé­csett a Mandulásban, a Misi- na-tetőn, az állatkertnél és a Dömörkapunál. A kézbe ka­pott térkép-levelezőlapra beje­lölt helyszíneket keWett az ér­deklődőknek megtalálniok, és az ott elhelyezett lyukasztóval megjelölniük a levelezőlaphoz csatolt szelvényen az állomás ábráját. Aki legalább 4 pont Nem véletlen tehát, hogy a televízió is felfigyelt a prog­ramra, hiszen Kádár János be­széde után éppen a pécsi Jó­kai térről közvetítettek menet­kóló bemutatót, összesen nyolc­szor kapcsolták a helyszínt. Pálmai Tamás, a szervező kis­szövetkezet elnöke elmondta, hogy szeretnék rendszeressé tenni a hasonló programokat. Nyárra például igazi cirkuszt is szerveznek Pécs belvárosá­ban. Meggyőződésük, hogy a reklámért továbbra is támo­gatják őket a nagyobb válla­latok, ők pedig - profiljuknak megfelelően — továbbra is ar­ra törekednek, hogy szélesítsék a megyeszékhely kulturális programjait. Pálmai Tamás el­mondta, hogy mától új helyen, a pécsi Színház téren található fodrászatban működik a Pó­dium rendezvény- és jegyelő­megtalálósáról tudott ilyen saját maga számára kiállított igazolást elküldeni a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség­hez, az jutalmakat nyerhet és meghívást kap a szeptember végén megrendezésre kerülő országos versenyre. A folytatás - a tájfutók ál­tal Malmőben és Velencében tapasztaltak felhasználásával — várhatóan a lakóhelyeken rendezett tájékozódási verse­nyek lesznek, a térképen való eligazodás és a környezet jobb megismerésének jegyében. A „láb mindig kéznél van", és ha hozzá még egy térkép _ is kéznél van, a tájékozódás nem­csak futva, sétálva is hasznos időtöltés lehet. Nem bánták meg, akik dél­utáni programjukat Dszögpusz- tán kezdték. Természetközeiben, mégis kulturált körülmények között élvezhették a lovaspará. dét. Fogathajtás, díjugratás, lovastorna, sétakocsikázás szó­rakoztatta a nagyérdeműt, s mindez színvonalas, barátságos műsorközlés mellett. A lovastorna külön is szót érdemel. Tízéves forma kislá­nyok, kisfiúk mutattak be „ló­lengést" egy béketűrő, igazi ló hátán. Péter József, az Állat­kert égisze alatt működő kis lovascsapat edzője joggal le­het büszke tanítványaira — azok pedig őrá. A Balokányligetben eredeti­leg az egyetemisták részére szervezett majálist a pécsi If­júsági Ház, de szép számmal láttunk a nézők között más foglalkozású fiatalokat is. Négy óra tájban éppen a Topless együttes nyűvi a húro­kat. A közönség inkább csak szemlélődik. Fönt a pagodá­ban „játékbarlangot" rendeztek be — csak egyetemistáknak. A rendezők jóvoltából kipróbál- hatok.néhány Black Jack par­tit, nem sok szerencsével. A másik asztalnál a rulettgolyó pörög. Késő estig rock és disco vál­togatja egymást, aztán egy me. rész fordulattal szalonnasütés és éjfélig tartó táncház áll a programban. — Nem túl nagy kockázat? — kérdem a rende­zőket. — Félig zártkörű lesz, a Pannónia Táncegyüttes tartja. Egyszer ezt is megpróbáljuk — hangzik a válasz. Csak örülni tudunk neki. Kertváros, szabadidőpark. Házigazda az Apáczai Nevelé­si Központ. Bábműsor, bűvész, de a fő attrakció természete­sen a hőlégballon. Neki is gyürkőznek az Aknamélyítő Me- csekballon Klubjának tagjai, már-már elszáll a léggömb, amikor a tömeg nagy csalódá­sára lekonyul a hatalmas lufi, s pár perc múlva már egy jó­kora zsákban föl ■ is teszik az utánfutóra.- Erős a szél, engedélyünk sincs a repülésre — mondja magyarázólag a „főpilóta”, Bu- zsáki István. — A lényeg az, Ihogy be tudtuk mutatni, ho­gyan működik a szerkezet. A tömeg szétszéled újabb látni­valót keresni. Bozsik L. „A láb mindig kéznél van Vigasságok Ián/... szaktanfolyamot szeretnék el- . végezni. Remélem, sikerül. A tizenhét esztendős Emő­kének meglehetősen zsúfoltak a napjai: zenekari próbák, szakmai gyakorlat, aztán a ta­nulás, meg még ... mi is? — Futok, majdnem, naponta. Kint lakunk a Dózsa György úton, ott az Engel János út környékén. A lakóházak és az ipari üzemek körül három kört futunk le, az körülbelül tizen­nyolc kilométer. Többnyire a barátnőim is velem tartanak. Sportolásra nem valami ideá­lis hely, mert sok az autó, a por, benzingőz . . . szóval vala­mi új helyet kell keresnünk. — Egyszer férjhez megy: jut-e ennyi elfoglaltságra ide­je? Zenepróbákra például. Egyáltalán: van fiú ismerő­se... komolyabb? — Van. De nincs gond, mert szintén zenész. Rab Ferenc Emőke, ezúttal cintányérral

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents