Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-14 / 133. szám

NEMZETKÖZI MAGAZIN Kicsoda Francois Mitterrand? Francois Mitterrand, a 71 éves korában másodszor is köztársasági elnökké választott politikus □ szocialista párt je­löltjeként lépett fel ismét, mint 1981-ben, de amikor elindult hosszú politikai pályáján, nem tartozott ehhez a párthoz, és mostani győzelmét sem kizáró­lag szocialista platformon arat­ta, hanem a középpártok felé nyitó „széles nemzeti egység" megteremtése ígéretével. 1916-ban a dél-franciaorszá­gi Jarnacban született sokgyer­mekes polgári család ötödik fiaként. Mélyen katolikus vallá­si nevelést kapott, majd a Sor- bonne-on bölcsészetet hallgat. A háborúban hadifogságba esett, megszökött, és De Gaulle tábornok oldalán részt vett oz ellenállási mozgalomban. A háború után újságíró, de végül a politikusi pályán köt ki: 1946-ban képviselővé választ­ják. Többször is miniszter a IV. köztársaság kérészéletű kormá­nyaiban (először harmincegy évesen). 1958, De Gaulle visszatérése az ő szemében államcsíny, és az ellentáborban, a baloldalon keres helyet magának. 1965- ben a baloldal közös jelöltje a tábornok-elnökkel szemben, és szoros küzdelemre késztetve el­lenfelét, kis különbséggel ma­rad csak alul. 1971-ben újjászervezi a szét­eső, belharcokban kimerült szo­cialista pártot és közös kor­mányprogramot ír alá a kom­munistákkal. 1974-ben ismét ő a baloldal közös jelöltje Valéry Giscard d’Estaing-nel szemben, és ismét alulmarad. A szocia­lista párt az ő vezetésével azonban a baloldal, majd az ország vezető pártja lesz. S Mitterrand 1981-ben, baloldali programmal, > megszerzi Gi- scard-ral szemben a köztársa­sági elnökséget. Mitterrand humanista szocia­lista eszméi az elnökség hét éve alatt fokozatosan átalakul­tak, vezéreszméje a pragmatiz­mus lett. 1981-ben államosítá­sokkal, szociális programmal indult. Fokról fokra engedni kényszerült azonban terveiből és ígéreteiből; a kommunista párt hátat fordított a kormány­nak. A „kisemmizettek” elnöke, a „szocialista Mitterrand” hét év után „a franciák egységé­nek" képviselője, mérsékelt bal­közép program hirdetője. Nem hirdet már államosításokat, de azt igen, hogy a Chirac-kor- mány által megkezdett magán­kézbeadósokat leállítja, és a nagy vagyonokat megadóztat­ja a garantált létminimum emelése érdekében. A szélsőjobb idegengyűlölő nacionalista demagógiájától mértéktartóan, de egyértel­műen elhatárolta magát. Híve a nyugat-európai integráció erősítésének, de ezen belül ügyelni kíván a francia nemze­ti érdekekre. Híve a leszerelés­nek, de a francia atomütőerőt fenn kívánja tartani, esetleg közös nyugat-európai védelem­be építeni. A harmadik világ­nak „új Marsholl-tervet" tart szükségesnek. Mitterrendnak 1971-től máig sikerült felmorzsolnia a Francia Kommunista Pártot (amely per­sze önmaga is tehet arról a mélypontról, ahová jutott). Va­sárnapi sikere kiindulópont le­het egy másik hosszú távú po­litikai akcióhoz, amely a ha­gyományos jobboldalt zilálja szét, és kényszeríti teljes át­alakulásra. E folyamat - és a francia politikai színpad „nagy­mestere" — a következő hét év­ben Francois Mitterrand, aki „minden francia elnöke kíván lenni, senkit sem kizárva ebből az egységből”. Centristák és szocialisták szövetsége rajzoló­dik fel a vasárnapi eredmény nyomán, hosszú évekre megha­tározva a kormány irányát és összetételét. Magyar Péter Nyugatnémet turisták Kelet-Európábán A tömött bugyellórisoik miatt világszerte körüludvarolt nyu­gatnémet turisták a hangadók Kelet-Európábán is. Különösen azok az országok keltik fel kí­váncsiságukat és utazási ked­vüket, ahol új területeket nyit­nak meg a külföldiek előtt, mint a Szovjetunióban, vagy pedig bürokráciamentesen foly­nak a dolgok és vonzóak az átváltási árfolyamok, mint Ma­gyarországon — állapítja meg a DPA körképe az NSZK ál­lampolgárainak kelet-európai turizmusáról. A nyugatnémet utazók több mint egymilliárd márkát költe­nek évente öt kelet-európai or­szágban: Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, Bulgáriában, a Szov­jetunióban és Romániában. Ez az összeg mégis csak töredéke annak a 42 millió márkának, amelyet a nyugatnémet turisták hagynak maguk utón szerte a glóbuszon. E csekély részese­dés is évek óta változatlan és valószínűleg ezután sem emel. kedik. (Az NDK-t a nyugatné­met hírügynökség feltehetően ezért hagyta ki, mert a másik német államba az NSZK ál­lampolgárok zöme rokonláto­gatási célból utazik.) A vendéglátó országok szem­szögéből ugyanakkor nagyon fontos az idegenforgalomból származó deviza — mutat rá a DPA írása és ezt Magyaror­szág példájával szemlélteti: „Magyarorszáaon az idegenfor­galom bevételei meghaladták a 450 millió dollárt, 1986-ban a nyugati kereskedelem hiá­nyának csaknem a felét el­lensúlyozták a keményvalutát hozó vendégek magyarországi kiadásai”. A DPA megállapítja, hogy a többi szocialista országgal összehasonlítva a beutazás flottul megy Magyarországra és az a lehetőség, hogy a vízum a határon is beszerezhető, a nyugatnémet állampolgárt uta­zása során spontán kitérőre in. díthatja. A nyugatnémet hír- ügynökség megemlíti, hogy Budapest a vízumkényszer köl. csönös eltörlését szorgalmazza Magyarország és az NSZK kö­zött. 1988. május 14., szombat A hírügynökség adatai sze­rint az NSZK állampolgárok beutazása 27 százalékkal növe­kedett és elérte az 1,1 milliót, nyugatról csak a szomszédos Ausztriából érkeznek többen. Magyarország a szövetségi állampolgárok kedvelt úticélja Kelet-Európábán, vele szomszé­dos Románia viszont az évi 175 ezer beutazással a sor végén kullog — írja a DPA és a ma­gyarázatot keresve először is megemlíti, hogy a román ha­tárőrök és vámosok mindent felforgató alapossága, a hosz- szú várakozás és körülményes­kedés fejcsóválást vált ki az utasoknál és feltolul bennük a kérdés: mit keresnek tulajdon­képpen? A Fekete-tenger strandjai, a Kárpátok festői bércei ellenére bőségesen von szabad szállo­dai férőhely. Laurentiu Simon, a bukaresti idegenforgalmi hi­vatal osztályvezetője ennek egyik okát a romániai ellátás nehézségeit taglaló sajtójelen, tésekben látja. Vendégeink számára nem létezik az áram, meleg víz vagy ellátás problé­mája - fogadkozik. A tengerparti keményvalutás turisták ellátására a bukaresti kormány különösen nagy súlyt fektet. A nagy nyugatnémet utazási ' irodák katalógusai mégis figyelmeztetik ügyfelei­ket, hogy a melegvíz-ellátásnál előfordulhat a szűk kereszt- metszet, a vendéglők és disz­kók pedig nagyon korán zár­nak. Csernobil éve, 1986 után a nyugati turisták száma vala­mennyi szocialista országban növekedett, a legnagyobb ér­deklődést azonban a Szovjet­unió váltotta ki, a többi kö­zött a glasznoszty és a pe­resztrojka jóvoltából. Tavaly minteqy 200 ezer nyugatnémet utazott a Szovjetunióba, a nyugati látoqatók közül csak a finnek előzték meg őket. A festegető „keresztapa Két kiállítás nyílt az év elején Szicília fővárosá­ban, Palermóban. Az egyik Renato Guttusóé, a nagy­hírű festőé, a másik egy maffiavezéré, Luciano Lig- gióé. Ez utóbbi - Corleone kisváros „keresztapja” - most életfogytiglani bör­tönbüntetését tölti, mert meggyilkolt egy orvost. A világhírű festőművész tár­latát a nagyközönség ép- penhogy csak látogatja. Ezzel szemben, hogy Lig - gio „műveit” láthassák, sorban állnak a belépőért. Három nap alatt elkelt a maffiavezér mind az 55 kiállított képe, . összesen 200 millió líráért. Vásárol­ták olaszok és külföldiek egyaránt. Több külföldi galéria tervezi, hogy kiál­lítást rendez a „főnök” képeiből. Még a palermói képtár igazgatója is lel­kendezik: „Liggio primitív, naiv festő, de képeinek olyan nagy a kifejező ere­je, hogy mindenkinek a tetszését megnyerik". Az igazi szakértőknek azon­ban más a véleményük. Maurizio Catalano, a kép­zőművészeti akadémia fes­tő professzora szerint „Lig­gio olyan képeket fest, mint mondjuk az a sebész, aki kikapcsolódásképpen pingálgat". Miért van mégis ilyen nagy sikere? Gesualdo Bufalino író így vélekedik: „Emlékezzünk például arra, hogy az an­golok egy időben akasz­tottak köteleit gyűjtötték. Az embereket izgatja az ellentétek találkozása, ér­dekesnek találják, ha egy bűnözőt megszállja a szent ihlet, és alkotni kezd". Liggio a börtönben is „főnök”. Igaz, hogy csak egy művészköré, amely az elítéltekből alakult. Verse­ket is ír, és eltökélt szán­déka, hogy sajtó alá ren­dezi börtönből írt leveleit. Szerzői jogdíját és a ké­pekből befolyó összeget pedig iótékonysági célokra szánja! Corleone „jótevője” min­denki szeméből azonban nem csal ki meghatott könnyeket. Képeinek kiállí­tását a maffia elleni harc megcsúfolásának nevezte az OKP lapja. A maffia által meggyilkolt bíró, Ce- sare Terranova özvegye pedig emlékeztetett arra, hogy Liggio még a bíró­sági tárgyaláson is fenye­getően, sötét hatalma tel­jes tudatában válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Világpolitika és csillagjóslás Az ókori világbgn természe­tes dolog volt, hogy a nagy ál­lamférfiak, hadvezérek nagy döntéseik előtt — állatáldoza­tokat végző papok révén — megtudakolják az égiek véle­ményét. Ha az baljós jeleket látott az áldozati bárány zsi- gereiben, a bölcs férfiúk job­ban tették, ha egy ideig csend­ben meghúzzák magukat ott­hon. A csillagok állásából szin­tén következtettek a rózsaszínű és fekete jövőre: ma is emle­getik, hogy Julius Caesar nem vette figyelembe, hogy csillag­jósa azt súgta neki: „Óvakodj március idusától”. A következ­mények ismertek ... Meglepő módon a XX. szá­zadban sem maradtak munka nélkül az asztrológusok és a spiritiszták. Az elmúlt hetekben sok lap élcelődött azon, hogy Ronald Reagan amerikai elnök és neje időnként jobban bízik a csillagok állásában, mint a szakértőkben, de legalábbis személyes horoszkópjukat rend­szeresen tanulmányozzák. A Fehér Ház ura azonban csak a legutóbbi példa. Két korábbi amerikai elnök, Woodrow Wil­son, és Warren Harding felesé­gei rendszeresen láttak vendé­gül médiumokat. Winston Chur­chill, Nagy-Britannia II. világ- háborús miniszterelnöke szintén megkérdezte a csillagok tudóit, miután megtudta, hogy Hitler asztrológusokkal dolgozik. A náci vezér különben 1944-ben elkergette házi csillagjósát, miután az megjósolta neki, hogy elveszti a háborút... Egy néhány évvel ezelőtt el­hunyt híres német asztrológus, Margarete Buchela halála előtt felfedte, hogy rendszeres ven­dége volt Konrad Adenauer, amikor az NSZK kancellárja volt. A thaiföldi ellenzéki pártok mostanában sűrűn átkozhatják az égieket. Helyi „szakértők" ugyanis kiszámították, hogy áp­rilis 8-án, 10.42-kor jön el Prem Tinszulanond kormányfő „leg­sebezhetőbb pillanata". Azt ta­nácsolták az ellenzéknek, hogy ekkor terjesszék be a bizalmat­lansági indítványt, Prem buká­sa „biztos”. A derék varázslók csak azt hagyták ki a számítás­ból, hogy a kormányfő erre fel­oszlatja a parlamentet és új választásokat ír ki ... A legősibb jávai miszticizmus híve Suharto indonéz elnök. 1975-ben még vendégét, Gough Whitlam akkori ausztrál kormányfőt is elvitte egy bar­langba, „meditáció céljából". Indiában az asztrológiának igen nagy hagyományai van­nak: ma is minden magára adó szálloda tart csillagjóso­kat. Éppen ezért meglepő, hogy éppen az indiai kormányfő, Radzsiv Gandhi, kivétel - sem­milyen földöntúli erőben nem hisz... ^ rr rrfrr rrm Gyurufurol 40 év múltán Volt egyszer egy község Baranyóbon, Gyűrűfűnek hív­ták, s egy szép napon elnép­telenedett. A nevét ma is elő-előszedik az emlékezet valamelyik bugyrából, ami­kor arról szól a példázat, miért is szűnnek meg telepü­lések. Gyűrűfű elhalása an­nak idején sokkolta az ország közvéleményét, s jóllehet az­óta is tűntek el a térképről községnevek, ez maradt meg riadalmat keltő példának. A minap rá kellett jönnöm, hogy a sokkhatás csak a kí­vülállókat érhette, a beava­tottakat aligha. A DN 40 éves jubileuma idején az újság 1948 április- májusi példányait lapozgatva egy rövid cikkre figyeltem fel. Május 12-én jelent meg ezzel a címmel: „Küldöttség­gel kért bekötőutat Gyűrűfü és Korpád". Arról volt szó, hogy „a harmadik ötéves terv második évében szándékoz­zák kiépiteni az oroszló—vej- ti úthoz (?) Ibata község be­kapcsolását. Az előzetes helyszíni szemle után két terv alakult ki: az egyik be­kötőút Bükkösdön keresztül vezetne, a másik Heles Ián, Gyűrűlűn és Korpádon át". Nos, a gyűrűfűiek és a kor- pódiak azért keresték fel az alispánt, hogy kérjék: „az államépitészeti hivatal az ő községeiken át vezesse az utat, mert ez számukra ko­moly lejlődést jelentene". Hogyan folytatódott az ügy, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy Ibafát ma Szent- lászló felől lehet megközelí­teni, vagyis a küldöttséqjárás eredménytelen volt, a követ­kezmény viszont mindössze két évtizedig váratott magá­ra. Két éve talán, vagy három, hogy nekiindultam megnézni: mi van meg Gyűrűfűbőf. Dinnyeberkiben azonban le­beszéltek erről: nem érdemes továbbmenni, a faluból már semmi sincs meg. Még ré­gebben Ibafa felől akartam odajutni, Korpádon át, ahol akkoriban 4—5 házban lak­hattak méq. Élnek-e még az ősi nevű faluban? Nem tu­dom. De a neve szép csend­ben eltűnt, amikor Ibafa „külterületi lakott helyévé” minősült vissza. Mindezek az említett cikk olvastán jutottak az eszem­be, amikor azon meditáltam, hová is vezethetnek bizonyos negatív döntések. Gyűrűfű esetében ez az volt, hogy le­tettek a tervezett bekötőút megépítéséről. A gyűrűfűiek pedig, akik nagyon is tisztá­ban voltak azzal, mit jelen­tene számukra a kövesút, szép lassan elszóllinqóztak a faluból, s ezzel együtt aprán­ként megszűnt minden, ami a tisztességes falusi élet ke­retét jelentette. Egy más indítású beszél­getés során hallottam, hogy beszélgetőtársam valamikor látott egy az 50-es években készült térképet, amelyen az elhalásra ítélt baranyai fal­vakat tüntették fel. Gyűrűfű is ezek között volt. Úgy vél­hetjük tehát, hogy nyílegye­nes volt a kis falu útja az 1948-as eredménytelen kül­döttségjárástól a 60-as évek végi sokkoló elnéptelenedé­sig. Gyűrűfű esete azonban két dologra mégis jó volt. Az egyik, hogy a menthetetlenül elhalásra jutó falu státusát (1. Korpád) idejekorán átmi­nősítsék, hogy aztán a bekö­vetkező kihalás ténye utóbb már senkit ne foglalkoztas­son. (Egyébként is: csaknem 1100 éves történelmünk so­rán hány száz vagy ezer te­lepülés halt el erőszakos, vagy természetes módon - akár az emberek -, s hány új született? - Gyűrűfű kap­csán erről alig esett szó!) A másik sokkal fontosabb. Megtanultuk, hogy oda kell figyelni az aprófalvakra, ne­tán bele is kell szólni sorsuk alakulásába, s ha lehet, ked­vező irányba terelni azt a Gyűrűfű után született foga­lom, a falu megtartó erejé­nek növelése gyakorlati al­kalmazásával. Persze a prob­léma ezzel nem szűnt meg. Az eredeti lakóik számára mégis elviselhetetlen falvak­ból azóta is el-elköltöznek a fiatalok, az ottmaradó öre­gek elhalnak, a házak üre­sen maradnak, lassan össze­dőlnek, vagy - jobb esetben még ez előtt - új lakókat fo­gadnak be. Püspökszentlász- ló és Kisújbónya például igy lett üdülőfalu, s alakul át lassacskán ilyenné még néhány más falu is. Ez az át­alakulás pedig apránként, óvatosan kiköveteli magának a boltot, az autóval járható utat, s amelyek hiánya miatt az őslakosság elhagyta a falut, az íme, létrejön . . . De hát túl messzire jutot­tam, s nem is ide készültem. Csupán arról akartam el­mélkedni, hová is vezethet eqy nem eléggé megfontolt döntés. Nem eléggé meg­fontolt? Hát van ilyen? Gyorsan lepergetek magam előtt egy seregnyi hivatalos döntést az elmúlt évekből, amelyek — ma még — mind megfontoltnak tűnnek. Vajon hányról bizonyosodik be egy­két évtized múltán, hogy ugyanolyan elhibózottak vol­tak, mint a Gvűrűfűt ért — akkor ugyancsak megfontolt­nak hitt — döntés. Ez oedig felveti: tudunk-e ma holnapi ésszel gondolkodni, dönteni, vaqyis képesek vaqvunk-e mai érdekeket szembesíteni a tíz-húsz év múltán érvé­nyesekkel. Megtanított-e — megtanít-e — erre Gvűrűfű példája? Hársfai István :o lg altató falu- Különleges szolgáltató falu épül Hegyeshalomtól néhány kilométerre, Levél község ha­tárában az 1-es út mentén. Az Architektúra Expo elnevezésű új „kereskedelmi település” el­sősorban a Magyarországra érkező külföldi üzletemberek­nek kínál lehetőséget itthoni partnereikkel a tárgyalások lebonyolítására. Termékbemu­tatóval várja őket, így megta­karíthatják az időigényes utaz­gatás egy részét. A ráckevei Architektúra Kis­szövetkezet szervezési, építési részlegének fővállalkozásában megvalósuló falu a szó szoros értelmében közelebb hozza egymáshoz a kereskedelmi partnereket. Ennek előnyeit jó néhány vállalat időben felis­merte, s a leendő faluban már helyet foglalt irodahelyiségnek, árukészletének bemutatására, illetve olyan ház építésére, ahol saját üzletkötője vagy a külföldi tárgyaló partner meg­szállhat. Az összesen két hek­tárnyi területen egyelőre • 26 épületet állítanak fel, s az ed­dig jelentkezett nagyvállalatok, ipari szövetkezetek mellett fogorvos, fodrász is helvet kap majd itt, étterem, gyümölcsáru­sító stand, butiksor, szabad­időpark várja az ide látogató üzletembereket; a közelben pedig horgászásra, lovaglásra is lehetőség nyílik. A szolgáltató falu kialakítá­sának — az út, az elektromos vezeték, a csatornázás — elő­készületei megkezdődtek. Az épületeket az Architektúra Szö­vetkezet saját fejlesztésű, gyor­san felépíthető, faszerkezetű házaiból alakítják ki. Ily mó­don október végén megkez­dődhet az élet a speciális te­lepülésen, amelyet az igények­hez igazodva folyamatosan bővítenék, számítva a külföldi cégek érdeklődésére is. HÉTVÉGE a

Next

/
Thumbnails
Contents