Dunántúli Napló, 1988. május (45. évfolyam, 120-150. szám)

1988-05-01 / 120. szám

vasárnapi A Baja bajnokságra tör (8. oldal) Műholdvevők a BHG-tól (3. oldal) Van aki lebukik, van aki nem (7. oldal) Hegyi verseny Tóth János nélkül... (8. oldal) „Világüzlet” egyforma minőséggel Bevallom, amikor először kerültem közvetlen érzékszervi kapcsolatba a hamburger ne­vű gasztronómiai csodával, el nem tudtam képzelni, mit eszik rajta a világ. Nagy, szí­vós zsemlyébe bújtatott rá­gós fasírozott volt az istenad­ta. A felénél tovább nem is birkóztam vele. A nevezetes találkozó színhelye az akkor frissen nyílt Sugár büféje volt. Utána kísérleteztem még mélyhűtött hamburgerrel is, ám ez sem tett e táplálék ra­jongójává. Lehet, hogy most változtatok magatartásomon? Ott voltam pénteken az első magyar McDonald’s étte­rem ünnepélyes megnyitásán, amikor is Marjai József minisz­terelnök-helyettes, kereskedői- j mi miniszter meleg szavakkal ! méltatta a szépen javuló ma- j gyar-amerikai kapcsolatokat melyeknek friss gyümölcse a szép Budapest belvárosi étke­zőhely. Beszéd közben — mint mindenki másé — fél szemem a kiszolgáló pultnál kalando­(Folytatás a 2. oldalon) Elutazott hazánkból George de Rappard I George de Rappard, a kanadai Alberta tarto­mány fejlesztési államtit­kára, aki a gazdasági együttműködés bővítésének egyes konkrét kérdéseiről tárgyalt Budapesten, láto­gatását befejezve, szom­baton elutazott hazánkból. Világ proletárjai, egyesüljetek! Anyák napi ünnepség a Parlament­ben Az édesanyákat köszön­tötték szombaton, a Par­lament kongresszusi termé­ben. A Magyar Vöröske­reszt országos vezetősége és a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa közös, az anyaság társadalmi meg­becsülését jelképező ren­dezvényére hatszáz vendé­get hívtak meg: többgyer­mekes anyákat, a mások gyermekeit nevelő nevelő­anyákat és sok nehézséget vállaló nagymamákat. A központi ünnepséget megnyitó beszédében Han­tos János, a Vöröskereszt főtitkára emlékeztetett ar­ra, hogy 1925-ben a Ma­gyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezte az anyák napjának megünneplését Magyarországon. Azóta hagyomány, hogy május első vasárnapján ország­szerte megemlékeznek az édesanyákról. Kifejtette: a társadalom és vezető tes- j tületei ezen az ünnepsé­gen is az édesanyák iránti j tiszteletüket, megbecsülé- j süket és szeretetüket ki- í vánják kifejezni, elismerve, ' hangsúlyozva az anyai hi- j vatás rendkívül jelentős ! szerepét a család és a : társadalom egészének éle- í tében. Ezt követően Berecz Iá- } nos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára a Központi Bízott- : ság nevében köszöntötte I az anyákat, a nagymamá- j kát. Dunantüli napió M XLV. évfolyam, 120. szám 1988. május 1., vasárnap Ára: 2,60 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A sajtszelet Pécsről érkezik McDonald's-nél Budapesten Nemzeti zászló, kitüntetések Ű| faluhoz Oroszlán Székelykapura emlékeztető ácsolt díszkapun át az oroszlói faluház udvarára jutunk. Ud­var és parkolóhely egyben. Az első rendezvényre gyülekezik a nép, a legnagyobbra: nemzeti zászló átadásával avatják fel az új létesítményt. Több mint hárommillió fo­rintba került a ház, amelynek építéséhez 600-600 ezer fo­rinttal járult hozzá a megyei, illetve a sásdi tanács. A töb­bit a 386 lakosú kisközség la­kói teremtették elő. Az összes közösségi munka értéke meg­haladta a hétmillió forintot. Az egy főre eső társadalmi munka értéke húszezer forint. E tele­püléskategóriában a legmaga­sabb az országban. Ennyit a számokról. Maga az ünnepség a rutinos közéleti emberek számára szokványos körülmények között zajlik. Fú­vósmuzsika, szavalat (a sásdi zenekar, illetve Detre Anna­mária), ünnepi beszéd. Ko­vács Sándorné sásdi tanács­elnök az »oroszlóiak áldozat- készségét méltatja, az ered­ményeket sorolja. Hogy van már színvonalas kultúrterem, ifjúsági klub és könyvtár, or­vosi rendelő, szabványméretű színpad. Dr. Szentistványi Gyű- Ióné, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa elnökségének tagja barátságos szavak kísé­retében átadja a nemzeti zászlót s vele az egymillió fo­rintról szóló ígérvényt. A szín­padon ülő Horváth Lajos me­gyei tanácselnök nevében mondják- be, hogy a Baranya Megyei Tanács 750 ezerrel tol­dotta meg a népfront díját. A protokoll rendezvény ak­kor zökken át valóban a falú ünnepévé, amikor Pozsgai Ti­bor elöljáró — aki maga is Ki­váló Társadalmi Munkáért ki­tüntetést kapott — feleleveníti a közmunkák során szerzett élményeit. Keresztnevükön em­líti az embereket. Sorban jön­nek be, többnyire a folyosóról, a hátsó sorokból, hogy átve­gyék a plaketteket, okleveleket Krasznai Antal megyei nép­front-titkártól, a tanácsok, a KISZ képviselőjétől. „Az ké­sőbb jön, a Feri” — kiáltja elő­re egy asszony. Oldódik a han­gulat. Aztán az Arany János Színház, a pécsi Mecsek Tánc- együttes és végül az esti bál teszi rá a bélyegzőt a króni­kára. H. J. Egy szóra Csaba türelmetlenül várja, hogy enni kapjon. Anyja melléhez simulva a ruhán keresztül is kísérletet tesz, hogy táplálékhoz jusson. Az anyaszeretet bizonyára még csak ösztöneiben él, s főként az etetéskor árad szét egész testében. Amikor jóllakott, elégedetten tárta szét karjait és azt „mondta”: áh... Az­tán lecsukta szemét, ajka még egy darabig csucsorít- va maradt, de csendes szu- szogása azt jelezte, hogy talán még az előbbinél is szebb világot álmodik. ,,Ö” nézte és szinte csak magá­ban azt suttogta: megsza­kad a szívem. Csaba egy évtized múlva majd egyedül marad otthon egy darab száraz kenyérrel. Még nem is hallott József Attiláról, az Anyáról, az Anyámról, a Ma­máról, a proletár asszony keserves sorsáról, hogy is sejthette, hogy az irodalom- történészek majd a század, az évezred vége felé ezeket a verseket újra elemzik, s a szeretetnél erősebbnek ta­lálják a vádat: miért nem szereti őt jobban az anyja, miért hagyja magára, miért nem foglalkozik vele? Csa­ba mit sem tud az irodalom­ról, az ország újjáépítéséről, de toporzékolva sír: ne hagyja hétszámra magára. „Ö” majd halkan kimond­ja: megszakad a szívem. Csaba estére már nem ta­lálja majd annyira száraz­nak a kenyeret, tíz év múlt- tán már kettőezer forintot fog keresni és ,,Ö” nyolc­száz forintos nyugdíjából észrevétlenül százat majd fia zsebébe csúsztat. ,,Ű" sosem kapott szülési szabadságod, gyest, gyedet. Neki nem ju­tott eszébe, hogy a gyer­meknevelésre vállalkozó nő nehezebben, sokszorta na­gyobb erőfeszítéssel tud csak érvényesülni, mint a férfiak. Leült a konyhaasztal sarká­ba és tejeskávét, meg kiflit evett és várta Csabát. Vi Csaba már felnőtt férfi lesz és nem is fog majd ar­ra gondolni, hogy „Ő" a gyermeknevelésben is hát­rányban volt a férfiakkal, neki nem segített a nevelés­ben egy keményhangú, gyors kezű férfi, amely sokszor bi­zony eredményesebb a leg­szebb szónál is. Csaba so­sem fogja megtudni, hogy bármit tesz is, „Ő” fejében csak az jár, hogy baj ne le­gyen belőle, Csabát csak az dühíti, hogy a Kis Csaba bármit tesz is, neki gondot és főfájást okoz. Csaba majd ötvenéves lesz és rit­kán látja „Öt", akkor sem több időre, mint amennyit az öregasszony a függőfo­lyosón áll, mikor elmegy és még akkor is néz utána, amikor már rég eltűnt az utca forgatagában, s magá­ban azt suttogja: megha­sad a szívem. Amiktor majd a Ki? Csaba a fiatalság minden könnyel­műségének terheit Csaba vállára teszi ,,Ő" szívinfark­tust kap, s az orvosok elké­pedve tárgyalják a ritka esetet: nyolcvankét éves, nő, alig 40 kiló, soha semmi káros szenvedélye nem volt. Miért.. . ? Mitől .. . ? Csaba majd az intenzív osztályon áll az ágy mellett, a moni­toron fogja nézni az asszony szívműködését... és meg­sejti a választ az orvosi cso­dára. „Ö" majd még egyszer visszanyeri eszméletét, a lét és nemlét mezsgyéjén még egyszer találkozni akar gyer­mekével, aki már ötvenéves is rég elmúlt. .. Lombosi Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents