Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-12 / 101. szám
1988. április 12., kedd Dunántúlt napló 3 Néhol elkerülhetetlen a szervezeti változtatás A hetvehelyi tsz fafeldolgozó üzeme, ahol ez évtől — mint új terméket — bútorléceket gyártanak a Pécsi Bútorgyár részére. Magas hatékonysággal dolgoztak a megye mezőgazda- sági nagyüzemei az elmúlt évben, a száz forint költségre jutó nyereség átlaga meghaladta a tizenhárom forintot. Az alacsony hatékonyságú kategóriába tartozó termelő- szövetkezetek és állami gazdaságok aránya lecsökkent az összes mezőgazdasági egység egyötödére. (1985-ben még egyharmados volt az arány). *- A tizenegy alacsony hatékonyságú mezőgazdasági üzem közül nem mindegyiknek a léte forog veszélyben — hangsúlyozta dr. Cseh Sándor, a Baronya Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. — A Szigetvári Állami Gazdaság és a Szentlőrinci Állami Gazdaság esetében a termelési szerkezetéből adódóan a túlélés nem kérdéses. A gödrei és a mágocsi termelőszövetkezetnél az eredmények nagyságrendje mutatja, hogy megvan fejlődési képességük. A mágocsi termelő- szövetkezet 4,7-es költségarányos nyereségmutatójába belejátszik az igen jelentős nagyságú, ugyanakkor alacsony nyereséghányadú háztáji integráció torzító hatása. A má- qocsi tsz nyeresége meghaladja a húszmillió forintot. Jó termékszerkezetű a gödrei tsz: erős az állattenyésztésben (ezt csak fokozhatja, hiszen a szarvasmarhatelep rekonstrukciója befejeződött), a növénytermesztésben stabil, a Alacsony hatékonyságú tsz-ek Baranyában hozamokban nincs ingadozás. A kedvezőtlen adottságai ellenére a termelési értékének a háromnegyede alaptevékenységből származik. Mindszentgodisán más a helyzet. A szanálási eljárás még tart, cél a veszteségforrások feltárása. Az már most látszik, hogy az alaptevékenységen belül a 'húsmarhatartást fel kell számolni. Nemhogy eredményt hozott volna, hanem például 1987-ben közel ötmillió forintot vitt el. A növénytermesztés szerkezetét is •elül kell vizsgálni. Nehezíti a mindszentgodisaiak helyzetét, az egész gazdálkodást, hogy a terület változékony domborzata a tsz-en belül egy-két hetes eltolódást eredményez a növényérésben. A vadkár is jelentős. De ha olyan növényfajtát vetnek, amilyent kevésbé kedvelnek a vadak, akkor el kell fogadni az e fajtákra jellemző alacsonyabb hozamot. A környékbeli réteket, legelőket intenzív műveléssel lehetne teljes egészében kihasználni. Az ugyanebben a térségben található Hetvéhely és Kővá- qószőlős. Hetvehely a 'megye legkisebb és egyben a legrosszabb termőhelyi adottságú termelőszövetkezete. Négyszáz hektáros szántóján eredményes nagyüzemi gazdálkodást nem lehet folytatni. — Ez a szervezeti forma fölösleges — jelentette ki Im- hoff Ferenc, a mezőgazdasági osztály közgazdasági csoport- vezetője -, a sok általános költséget nem bírják el a kis termelőszövetkezetek. Vagy kisszövetkezetté, illetve szak- szövetkezetté kellene átalakulniuk ezeknek a tsz-eknek, vagy pedig betársulással a szomszédos mezőgazdasági üzemekbe, vagy a földek bérbeadásával javíthatnak a jövedelmezőségen. A kővágószőlősi harminchat dolgozó tagú tsz- nek a huszonöt-harmincmilliós termelési értékre jó néhány olyan költség rakódik, mint egy félmilliárdos nagyüzemre, pedig annak a költségviselő képessége egészen más. Az élet fogja kikényszeríteni a szervezeti változásokat. Egyes termelőszövetkezeteknél a szűk termelési profil a veszélyforrás. Sellye tipikus példa erre: a növénytermesztés alacsony hozamú, a termelési értékben a sertéstenyésztés jelentene komoly volument, de a telep rekonstrukció még tart, csak jövőre fejeződik be, s addig a kibocsátás visszafogott. Hasonló a helyzet Kéme. sen, ahol a szarvasmarha-telep rekonstrukciója folyik, ugyanakkor itt jók, sőt a környéken a legjobbak a növénytermesztési hozamok. Egy- házasharasztiban szintén sertéstelep-rekonstrukció zajlik, ez veti vissza az eredményességet. — Bogádmindszent az egyik legkritikusabb helyzetben lévő termelőszövetkezet — állította dr. Cseh Sándor. — Szerény az állattenyésztésük és a növénytermesztésük is. A baromfiólakat helyre kellene hozni, de nem képződött' erre fejlesztési alap. A közeli Szent- lőrinci Állami Gazdaság elszívta a munkaerő nagy részét, így a tsz állandóan létszámgondokkal küszködik. A termelőszövetkezet életképességét erősítené egy másféle szervezeti formában való működés, * gondolok itt a szak- szövetkezetre, vagy kisszövetkezetre. S megoldás lenne egy eqyesülés is a szomszédos állami gazdasággal. L. Cs. K. Télből a tavaszba Munkát, lakhelyet biztosít Baranya Egy embercsoport a Baranya Megyei Tanács épületében a páternoszter előtt nem szokatlan látvány, hiszen sokan megfordulnak itt ügyintézési céllal. A tekintetek egymáson átsiklanak, a tanácsiak alig vesznek tudomást a nem őket kereső idegenekről. Azonban március közepétől valami megváltozott. A magyar nemzetiségű külföldi állampolgárok feszült arccal várnak a munkaügyi, majd a pénzügyi osztályon, de túl vannak már a legtöbb hivatalos dolgon. Szemük még az éjszakát fürkészi, ösvényt keresve a más élet reményében. Messzehagy- va szülőföldet, családot, bízva kezük erejében, tudásuk hasznosíthatóságában szálltak le a pécsi vasútállomáson a vonatról. Számuk nem éri még el a százat sem. Koruk tizennyolcnegyven közötti. Többnyire férfiak, s nagyrészt szakképzettek. — A debreceni, békéscsabai, szegedi munkaügyi szolgáltató irodákkal pár hete felvettük a kapcsolatot — tájékoztat Schmidt Károly, a Baranya Megyei Munkaügyi Szogóltató Iroda vezetője. — Egyrészt' a munka-, másrészt a szálláslehetőségekről küldtünk listát. Baranyában négyezer szabad munkahely van. Általában Gondoskodás a magyar nemzetiségű külföldi állampolgárokról szakképzetteket keresnek a munkáltatók. Mint a Baranya Megyei Tanácson dr. Kamarás Károlytól, a munkaügyi osztály vezetőjétől megtudom, nagyobb mértékű a foglalkoztatási készség, mint az elhelyezési. A két bányavállalat — a MÉV és az MSZB a Bázis Dél-dunántúli Építőipari Vállalat, a MÁV Pécsi Igazgatósága, a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a Pécsi Postaigazgatóság, a Komlói Május 1. Ruhagyár várja a munkába állókat, s elhelyezésükről is jórészt gondoskodni tudnak. — A MÁV például a közlekedési szakképzettségűeknek szerte a megyében kínál fel szolgálati lakásokat — jegyzi meg dr. Keresztes Péter, aki a külföldiek munkavállalásának tanácsi ügyintézését végzi —, sőt a Postaigazgatóság és néhány munkásszálló átmeneti szállást nyújt abban az esetben is, ha nem náluk helyezkedik el az illető. Az ideérkezettek szakmái változatosak: akad köztük asztalos, hentes, gépkocsivezető, fém- megmunkáló, varrónő, vegyésztechnikus, olajipari mesterszakmunkás. A külföldiek számára a bányamunka a legvonzóbb. Feladják — egy időre — tanult szakmájukat, hogy megteremtsék az új élet anyagi alapját. Dr. Keresztes Péter hangsúlyozza, hogy nem többletlétszámot jelent a külföldi állampolgárságú magyar anyanyelvűek foglalkoztatása, hanem a hiányterületek mérséklésében segít, ilyen az ápolónő, varrónő a nőknél, bányász a férfiaknál. Dr. Farkas Károly, a Pécs M. Városi Tanács V. B. titkára kiemeli, hogy felkészült a tanács a letelepedési szándékkal érkező magyar nemzetiségű külföldi állampolgárok fogadására. Intézkedtek, hogy néhány használaton kívüli, nem komfortos lakás tartalékként rendelkezésre álljon: a családostól érkezőknek legyen hol hajlékot találniuk. Továbbá a leendő munkaadókat összehívta a vb-titkár, hogy megismerve a munkaerőhiány tényleges összetételét az ideirá- nyításokat konkrét igényekre alapozzák. A munkába állás gyorsan megy: mindössze egy egészségügyi alkalmassági vizsgálat előzi meg, és persze a munkába járás feltételeinek a megteremtése. Ez utóbbiban segített a Komlón állást és szállást kapottaknak ä Steinmetz Miklós Egészségügyi és Közgazdasági Szakközépiskola diáksága és tanári kara (ruhaneműket hordtak össze, pénzt gyűjtöttek), valamint a Pécsi Cipőipari Szövetkezet (olcsó lábbelivel látva el a télből tavaszba tértek közül a nőket). A mezőgazdasággal foglalkozók elhelyezési kilátásairól dr. Hazafi lózselet, a Baranya Megyei Tanács V. B. titkárát kérdezem. — Azokban a baranyai községekben, ahol elhagyott házak vannak, ott köztudott, hogy nincs munka sem - mondja dr. Hazafi József. — Döntően csak azok telepíthetők ilyen helyre, akik önálló gazdálkodást kívánnak folytatni. Megkezdődött az üres épületek műszaki állapot szerinti számbavétele. A Sásdi Nagyközségi Közös Tanács már jelezte, hogy Varga községben öt-hat épület alkalmas az azonnali használatbavételre. L. Cs. K. Ki védje a mérnökök, kutatók érdekeit? ff.) Egy ház - egy szervezet Az elmúlt hetekben erőteljes közéleti hullámverést okozott az a tény, hogy az Akadémia budapesti szociológiai és történettudományi intézetének dolgozói új szak- szervezet alapítására tettek javaslatot. A MTESZ fórumon — főleg senior kollégáink, akik átélték a nemzet sorsfordulóinak politikai viharait — gyakran önmarcango- lóan elmélkednek arról, hogy helyes lépés volt-e 1948— 49-ben az ágazati szakszervezeti szerveződésre történő átálláskor megszüntetni a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetét. Többségük ma már fájlalja, hogy ez így történt. Igaz, akkor a szocializmus hőskorában őszintén hitték, hogy az új szakszervezeti struktúra érdemben elősegíti a fizikai és szellemi dolgozók közeledését, a szakmai tagozatok, szakosztályok pedig alkalmasak lesznek a szakszervezetek értelmiségi arculatának megőrzésére. Bérnivelláció az értelmiségnél Mindezek felidézését csak kiragadott példának szántam, amelyek azt bizonyítják, hogy az érdekproblematika, a társadalmi, szakmai és munkahelyjelleg-csoportok érdekkifejeződésének igénye a szocialirmus hazai történetének első időszakában és napjainkban egyaránt kitapinthatok. Más szakmák, korcsoportok képviselői is gyakran megfogalmazzák, hogy társadalmi életünkben sajnos még nem értünk elég jól az érdekek feltárásához, egyeztetéséhez. A kelleténél görcsösebben ragaszkodunk a 40 év alatt kialakult érdek- képviseleti szereposztásokhoz. Természetesnek tartom, hogy a mai nehezülő életfeltételek közepette — különböző szakmák, foglalkozások, csoportok részéről — megnőnek az igények az önkifejezésre, az eredményesebb érdekképviseletre. A tudományos dolgozók elégedetlenségét is az váltotta ki elsősorban, hogy az elmúlt időszakban — számos intézkedés ellenére — folytatódott a kutatás, fejlesztés, és a műszaki felsőoktatás pozícióinak romlása. Ma már szinte mindenki elismeri, hogy a tudományos kutatás, a műszaki fejlesztés a kibontakozás meghatározó tényezője. Ugyanakkor mit tapasztalunk: azt, hogy évek óta éles ellentmondás van a műszaki fejlődést preferáló deklarációk és reál folyamatók között. Hosszú idő óta tart a szellemi munka társadalmi leértékelődése. Joggal kifogásolják a kutatók azt is, hogy a kutatási-fejlesztési ráfordításokon belül a költségvetés csak 20 százalékkal részesedik, a 'kutatási költségek többi részét saját maguknak kell meqkeresniök. Gyákorlatilag 40 év óta tart az értelmiséggel szembeni bérnivellációs tendencia. Elsorvadt fórumok Az önálló arculatú érdekkifejeződésekre a társadalom, a közösségek' és az egyén oldaláról egyaránt szükség van. Arra persze még nagyobb, hogy az érdekkifejeződés túllépjen a hangulatkeltésen, a létező, valóságos struktúrák lerombolásán. Haszna főleg akkor van, ha erőt ad a jelenlegi állapotok meghaladására, képes felkelteni, munkára fogni és működtetni az alkotó energiákat, hisz — József Attila szavait kölcsönvéve — „a működésben van a nyugalom”. Az egy • és oszthatatlan, a feltétlen elsőbbséget élvező, a mindent kifejező össztársadalmi érdek uralkodóvá vált a szocialista fejlődés kezdetén. A döntések előkészítése, meghozatala a politikai hatalmi centrumokban ment végbe. A felülről építkező, a tényleges érdekkülönbségekkel nem számoló társadalom — bízva az össztársadalmi érdek mindenhatóságában, feltétel nélküli elfogadásában — valójában nem is igényelte a részérdekek markáns megjelenítését, egyeztetését. Sőt, gyakran megpecsételték azokat a közösségeket, szervezeteket, amelyek nyilvánosan tolmácsolták a hatalmi szervek felé bizonyos szakmák, rétegek jogos követeléseit. A Magyarországon 1949 után kialakuló politikai—állami—társadalmi szervezet- rendszerben a demokratikus és érdekképviseleti fórumok, értelmiségi szervezetek, társaságok jelentős része — a társadalom valós érdektagoltságának és a részérdekek legitim kifejezésének a háttérbe szorításával — elsorvadt. A talpon maradó, a párt vezető testületéivel szorosan összefonódó érdekképviseleti és társadalmi szervezetek érdekérvényesítési lehetősége csekély volt. Szerepük főleg arra korlátozódott, hogy képesek legyenek a „felülről jövő” központi akaratot — mint a transzmissziós tengelyek — széthordani a qazdaság és társadalom különböző, minimális autonómiával rendelkező szereplői között. Ez az út nem volt számunkra előzetesen kijelölve. Felülről építkeztek Az 1945 és 1948 közötti, lényegében koalíciós népfrontpolitikát megtestesítő, magyar népi demokratikus fejlődésből lényegileg nem is következett ez az érdekek egyirányú mozgását biztosító, felülről építkező szervezet- rendszer. 1946 júniusában például még 50 szakmai érdekvédelmi szervezet funkcionált. Az 1949 utón kialakult nemzetközi helyzet, és a hazai viszonyok nem kedveztek az érdekek sűrítésére, és alulról történő képviseletére alkalmas önálló érdekképviseleti szervek létének. A szakmai szakszervezetekből — szovjet mintára — létrehozták az „egy ház — egy szak- szervezet" kétségtelen ma is korszerű gyakorlatát megvalósítani képes ágazati szak- szervezeteket. Az akkor kialakult helyzetben a szakszervezetek, de minden más még létező társadalmi szervezet főleg a központi akarat megvalósítására szolgált. A párt kizárólagos hatalmi, körponti ér- dekhomoqenizáló és érdekkijelölő helyzete elszegényített , minden alulról induló demokratikus érdekkifeiező- dést. Ennek következtében főleg a tudomány, az oktatás és így az értelmiséq pozíciói szenvedtek csorbát. Dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese Következik: 2. A MTESZ hivatása
