Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-05 / 94. szám

1988. április 5., kedd Dunántúli napló Hatalmas vérbükkökre tekinthet a vendég „Szálloda” az arborétumban Nincs belvíz Baranyában Dolgoznak a földeken Vetik a cukorrépái" Megkezdődön- a burgonya ültetése Mohácsnál 839 cm-rel tetőzött Apad a Duna Mohácsnál hétfőn reggel 6 órakor 839 cm-rel tetőzött a Duna. Ugyanitt délben 1 ern­es apadást jegyezhettek fel, s megnyugtató, hogy az Or­szágos Vízjelző Szolgálat kedd reggelre 820, csütörtökre pe­dig 795 centiméteres vízállást jelzett. Mohácsig egyébként a Duna egész szakasza apad, a figyelést ellátók túl vannak szolgálatuk nehezén. A Mohács környékén kiala­kult helyzetről a Dél-dunántúli és az Alsó-Duna-völgyi Víz­ügyi Igazgatóság ügyeletesei tájékoztattak bennünket. Esze­rint különösebb gond nincs, az 1956-os jeges árvíz ma­gasságától 130 cm-re kiépí­tett töltések lábától 70—100 cm-re hömpölyög most az ár. A mohácsi sétány a csónak­házig víz alá került, a mo­hácsi-szigeti, lábakon álló hét­végi házak némelyikének kü­szöbszintjét mossa az ár, az apadás miatt azonban a fi­gyelést jelentő első fokú ké­szültséget fokozni nem szük­séges. B. N. A Sellyéi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet már régen kinőtte az iskolaépüle­tet. A fennállása negyedszáza­dos évfordulójára készülő in­tézet a tanteremszűkét tetőtér­beépítéssel és belső átalakí­tással próbálja megoldani. A tetőtérbeépítés 19 millió fo­rintos költségét a Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisz­térium fedezi. A tetőtér-beépítéssel azon­ban nemcsak újabb 6 tanter­met nyer az intézet, de bő­víti vendégszobatraktusát is. Ahhoz, hogy a tetőtérbeépítés ne tegye aránytolanná az épü­letet, az iskolához épített ga­rázssor tetejére felhúztak egy szintet. így a már meglévő 4 vendégszobához újabb 12 tár­sul. A 16-ból két szoba lak­osztálynak minősül, a többi­ben két-két ágy fér majd el. Mindegyik szobához fürdőszo­ba is tartozik. Nemcsak a számuk, de a három csillagos szállodai színvonalnak megfe­lelő berendezésük miatt is mondható némi túlzással, hogy ez a vendégtraktus lesz ősztől Sellye hotelje. — A leglényegesebb nye­reség számunkra természete­sen az, hogy új tantermekkel bővül az iskola, de a vendég­szobák gyarapodása új lehe­tőségeket teremt, nemcsak az intézet, de az egész község számára — mondja Czupy György igazgató. — Tartok at­tól a szótól, hogy szállodá­nak nevezzük a vendégszobá­ink számát, de kétség kívül ilyen funkciót is betölthet, mégpedig egész éven át. Sze­retnénk vállalkozói jelleggel nyitottá tenni iskolánk szállás­helyeit. Akár szerződéses kap­csolatban valamelyik idegen- forgalmi szervezettel. Ha a sellyei szakmunkáskép­ző vendégtraktusa nem is lesz igazi szálloda, de vendégei­nek kényelmet s gyönyörű kör­nyezetet kínál. Az iskola több, mint 7,5 hektáros növényritka­ságokban bővelkedő arboré­tum szélén fekszik. Ablakaiból hatalmas vérbükkökre tekint­het a szállóvendég. D. I. Hiába volt enyhe a tél, a sok eső miatt a tavaszi munkák egy-két hetes késésben van­nak Baranyában, ezért a hét­végen is dolgoztak a földeken. A sár miatt a gabonaföldeken kialakított művelőutak is jár­hatatlanná váltak, maradt a drága légi védelem. Minde­nütt felszálltak a helikopterek és a merev szárnyú repülők, s még időben elvégezték az őszi gabonák első télvégi fej­trágyázását, sőt húsvét heté­ben megkezdték a másodszori műtrágyázást és az őszi kalá­szosok vegyszeres gyomirtását is. Baranyában sehol sincs bel­víz. Ilyen veszély a Duna men­ti területeken jelentkezhet. A Dráva vidéke jelenleg ár- és belvízmentes. A munkák mindenütt meg­indulhattak. Dr. Halmai Endre, a megyei tanács osztályvezető­helyettese elmondta, hogy a hitelszűkítés miatt átmeneti pénzzavarok már nem akadá­lyozzák a vetőmag- és műtrá­gyabeszerzéseket. Van vető­mag is, műtrágya is. gondot inkább csak a szűk nitrogén­választék okoz. Felülvizsgálták az őszi ga­bonák áttelelését. A határ nagyon szép képet mutat. Április 1-jéig elvetették a me­gyében a tavaszi árpát, a za­bot és a borsó 50 százalékát. Megkezdődött a cukorrépave­tés és burgonyaültetés. Jó hír a cukorrépa-termelők­nek, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium a cukor világpiaci eladhatóságá­nak javulása miatt nem ren­delt el területkorlátozást. Ba­ranyában még a tavalyinál is nagyobb területen, 8574 hek­táron vetik el ezt a jövedelme­ző növényt. Sínen van a ju­goszláv export, s a Kaposvári Cukorgyár is vállalt újabb ter­melő partnereket. Ilyen új partner a Szentlő; rinci Állami Gazdaság is, ahol tavaly 74 hektáron próbálkoz­tak és rögtön 52 tonnás ter­mésük lett. Most 150 hektár termését szerződték le Kapos­várral. A gazdaság a megye legnagyobb burgonyatermelő­je, idén is 450 hektáron ter­melik a krumplipehely alap­anyagát és a vetőgumónak va­lót, amiből 50—60 partnernek szállítottak ezúttal. Közvetlen kistermelői árusításra nincs módjuk, de az áfészeken ke­resztül a jó fajtáik eljutottak a lakossághoz is. Április 1-jén a bogódmindszenti kerület­ben megindultak a burgonya ültetőgépek, mivel a talaj plusz 6—7 Celsius fokra mele­gedett fel. Húsvét utáni hétre jelezték a holland import evő­gumó érkezését, ha ez megér­kezik, Majlátpusztán és Tarcsa- pusztán is megindulnak az ül­tetőgépek.-Rné­Baráti társaság jön össze hétvégi délutánon Horváth Ká- loly esztergályos telkén. Itt a pellérdi elágazás előtt jobbra vezet föl egy út - Kondó(?)- dűlő, vagy mi a neve — szó­val a 8/A. olatt, ahol egy ta­műhelyben?”, a válasz meg­nyugtató. ötvenkét esztendős, kö­zéptermetű, izmos, fekete hajú férfi, nyilván a mamára üt, akinek szülei — a Michelutt' család, az olaszországi Udiné­rikára, újhagymát pucolunk a sonka mellé, Károly meg kávét készít föl a kis konyhában, a nyitott ajtón át mesél: „Ami- kat hatvan őszén megnősül­tem és az erőműtől rövid időn belül kaptam egy összkom­Egy délután a „drehussal”... karos kis házikó áll, a fehérre festett kerítés mögött. A fal mellett keskeny betonjárda, amelyet most alaposan áztat a nagypénteki eső. Amint kissé alábbhagy, az esztergályos a hűtőszekrényből veszi elő a fényképezőgépét (?) és kicsal bennünket az udvarra, kattint néhányat, legyen jó emlék ez a nap. Horváth Károlynak már volt a héten egy emlékezetes szép napja: a Munka Érdem­rend bronz fokozatát kapta a hét elején Pesten, gratulá­lunk is neki és persze „ün­neprontásként" elhangzik a kérdés: mennyi pénzzel jár, mondja, hogy nyolcezerrel, a haverok unszolják, „mennyit dobsz fel a haveroknak a bői származott ide még a szá­zadforduló idején. Károly édes­apja a hajdani PKV alkalma­zottja volt, mint villamosveze­tő. Meghalt 1980-ban, a mama öt évvel később, egyik fiútest­vére, a János pedig már 1955- ben hunyt el. A szülői házból ketten maradtak Géza öccsé­vel. — Hol születtél? — Mecsekszabolcson, mert ott laktak nagyszüleim. Né­hány nap múlva vittek haza, a Ledinára. Mi ott laktunk egy szoba-konyhás lakásban, öten éppen eléggé szűkösen éltünk, egy nagyobb méretű lavór volt a fürdőszobánk, jó proliszokás szerint. Nyers uborkát szelünk ka­tos lakást, az apám sírva fakadt, amikor meglátta a csillogó fürdőszobát . . . Aztán az anyám, a kedves kis „digó” asszony, az is mit kulizott egész életében .. .- Hogy lettél „drehus"? — Te is ismered a szakmai gúnyneveket? Drehus, vagy drehás, mindegy, annyit jelent, hogy esztergályos. Szóval a Sopianában tanultam, olyan kitűnő, aranykezű szakik kö­zött, mint Deák József, Hank Karcsi vagy a Czinderi Feri bácsi . . . Aztán mint segéd, Komlóra kerültem Kossuth-bá- nya villamosüzemébe, majd visszajöttem Pécsre a hőerő­műbe és ott dolgozom most is, egy nehéz műszerész esz­tergagépen. Most éppen sza­bályozó szelepeket forgácso­lok. Szép munka. Minden mun­ka szép. Szeretem a szakmá­mat. Meg a műhelybeli have­rokat természetesen. Bár az embernek nem mindig úgy alakul a sorsa, ahogy szeretné. Szétesett a házassága, iga­zán sajnálja, hogy lányával ritkán találkozik, de hót „mit lehet tenni?" — Az én koromban nehéz lenne egyedül élni, van egy élettársam, jól megvagyunk ketten. Hétvégén ide kijövünk, dolgozgatunk a kertben. Csak a lábom néha „odavan" az ötvenhetes emléktől . . . — Hogy értsem? — Pesten a karhatalomnál szolgáltam ötvenhét tavaszán, és amint jövünk befele Feri­hegyről, a Szemere-telepről ránk lőttek aknával és szilán­kot kaptam. Kétszer műtötték, másodszor hetvenben, de a lábam már soha nem lesz tö­kéletes. Hát ennyi lenne egy mun­kásember élete-sorsa egy esős délutánba sűrítve. Rab Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents