Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-03 / 93. szám
;yar pilóták műszaki bravúrja Szép másodpercek voltak:' a Boeing 747-es szinte kilőtte magát, belerepült a Düsseldorf—Hamburg irányba. Tegnap először szállt fel gólyajelvényes német gép Budapestről Hamburgba. A Lufthansa ezentúl minden szombaton három járatot indít Ferihegy 1-ről a Szövetségi Köztársaságba: egyet Frankfurtba, egyet Münchenbe, egyet pedig Düsseldorfon át Hamburgba. Ezzel a heti tizenkét — vagyis naponkénti kettő — járat tizenötre gyarapodott. — Megegyeztünk a Ma- léwal, hogy fejlesztjük Hamburg-Budapest légijárat Magyarország és a Szövetségi Köztársaság északi területei között a légi összeköttetést — 'mondja dr. Po- liokovits László, a Lufthansa budapesti irodájának értékesítési igazgatója. — Ezzel természetesen növeljük Magyarország és a skandináv állomok közötti légi kapcsolatot is, hiszen Hamburgban, Frankfurtban átszállhatnak az utasok észak felé. Végül is április 2-től, szombattól a Malévnak is heti tizenöt járata indul az NSZK-ba, így a két ország körött hetente harminc légijárat van. Mindkét légitársaságnak azonosak az órai. Például Hamburgba a normál menettérti jegyet a Malév is, mi is 25 809 forintért, — tehát magyar pénzért! — a jóelőre megváltott kedvezményes jegyet pedig 12 865 forintért adjuk. Továbbá a Malév vidéki kirendeltségein is lehet jegyet kapni\a Lufthansa járataira. A Malév pedig minden szerdán indít járatot Hamburgba. Repülőskörökben elterjedt a magyar pilóták sikerének híre: Frankfurtban rendszeresen mérik a fel- és leszállások zajszintjét. A magyar pilóták a Tu típusú, tehát elég zajos gépekkel is olyan műszaki bravúrokat végeznek, hogy a szocialista országok közül messze az elsők vagyunk a viszonylag zajmentes fel- és leszállás módjával, a tőkés géptípusokat is figyefembevéve a világ ötödik „zajmentes" helyén vagyunk. Földessy Dénes Szerelem első ... és utolsó részig Csak átmeneti a búcsú... Viszontlátásra, Brinkmann professzor! Hímes tojások Zengővárkonyból Kedden véget ért az utóbbi évek talán legnépszerűbb televíziós sorozata, a Klinika. A ZDF 1985-ben megkezdett szé- riájá oly sok európai ország után, nálunk is sikert aratott, olyannyira, hogy a nézők tömegei követelik folytatását. A ZDF eleve úgy kezdett néki a Schwarzwaldklinik-f\\- ■meknek, hogy a két legnépszerűbb amerikai sorozatnak — a Dallasnak és a Dinasty-nek kívántak hazai konkurenciát teremteni. 1985-ben 24 részt forgattak — ebből az első 12-t láthattuk — s azóta is újabb s újabb epizódokkal gyarapodik a történet. A főszereplőt, Brinkmann profesz- szort játszó Klausjürgen Wus- sow annak idején így nyilatkozott:- Igazi ólomszerep ez számomra. Ifjúkoromban szerettem volna én magam is orvos lenni. Ha más formában is, végül sikerült. Az állandó szereplők egy része kicserélődött az indulás óta, a sztárok - a Christát játszó Gaby Dohm, Udo megszemélyesítője Sascha Hehn - természetesen maradtak. Számíthatnak e a magyar nézők a folytatásra - erről kérdeztük dr. Sós Györgyöt, a Televízió filmfőszerkesztőségé- nek helyettes vezetőjét. — Szándékunkban van a következő epizódok megvétele. Természetesen a szinkronizálással együtt időbe fog telni, mire a képernyőre kerülhetnek, de belátható időn belül folytatódik a sorozat. — Számíthatunk-e esetleg olyan sikeres nyugati sorozatok átvételére, mint a már említett Dallas vagy a Denver- Klán? — A Dallas-filmek megvásárlása nem szerepel a terveinkben. A Dinasty-Denver-Klón sorozat iránt érdeklődnénk, előzetes tárgyalásokat mór folytattunk. A búcsú tehát időleges, leg. később a jövő évben újra találkozhatunk Brinkmann professzorral és a Klinika újabb epizódjaival. Verebics János Nekem azok a húsvéti tojások a legszebbek, amelyek ez idén is Zengővórkonyban születtek meg Bognár Jánosné, Éva néni keze alatt. Idős már ez a kéz, mégis finoman, könnyeden húzza a vonaJkó- kat, rajzokat a húsvéti tojásokra. Ugyanúgy, ahogyan ötéves korában az édesanyjától Pécsváradon eltanulta és ahogyan édesanyja is elleste valamelyik idős „szülikétől”. Éva néni 73 éves, beteges, de munkához látott a múlt héten is. Megcsinált újra egy nagyon munkás mintát, a szőlőfejest - ezt az orvosának küldte el. Az édesanyja mintája volt valaha. A meleg tűzhelyen most is ott illatozott a méhviasz. Ebbe kell belemártani a kiccát - a helyre kis eszközt Bognár János bácsi készítette: kis rézdrót van tűszerűén felerősítve egy pálcika végére, s ezzel írja, hímezi Éva néni a mintákat:- A szőlőfejest, kötőfékest, gereblyést, tulipánost — ezt magam találtam ki. Igen jól tudott tojást hímezni az anyósom is. Ö négy tulipánt tudott ráírni egy-egy mintára. A kiskutyás mintát a főkötőinkről másoltam le. Magam találtam ki a vadrózsást is. Ez a pávaszemes, a récetalpas, gyöngyvirágos, ibolyós, szegfűs, búzakalászos — nézegetjük a tálakba rakott húsvéti tojásokat. — Eleinte édesanyám csak azt a tojást engedte hímezni, amit aztán belevertünk a tésztába — emlékszik vissza Éva néni. - De mikor látták, hogy szépen sikerülnek, én is csinálhattam. A szomszéd kislánynak annyira megtetszettek, hoav kilopta a koíyospulyka alól a szeplős pulykatójást, hogy hímezzem meg . . . persze visszavitték, ki is kelt belőle a kispulyka. Langyos tojásra viszi fel ma is Éva néni a mintát a méhviaszba mártott kiccával. Valamikor vöröshagyma héját főzték meg, s abban álltak a tojások egész éjszaka. Amikor a meglangyosított tojásról letörölték a viaszt, sárga lett a hímzés, a tojás meg olyan barnáspiros — ezt nevezték pirostojásnak. Nagypéntek volt a tojáshímzés, festés napja, és aki nem értett ehhez a tudományhoz, az hímeztetett — persze nem pénzért. Hímes tojásnak viszont lennie kellett: — Ezt a keresztgyerekeknek ajándékozták a keresztszülők húsvétvasárnap délutánján. Istentisztelet után a pécsvóra- di magyarok elmentek a Magyar térre, a várkonyiak meg a kocsma alatti hídhoz. A lányok karikába álltak, daloltak — a legények is csatlakoztak a daloláshoz. Aztán itt kapták meg a keresztgyerekek a hímes tojást — húsvéti ajándéknak. Néha alig tudtam a keszkenyőmbe fogni, annyi összegyűlt. Valamikor nem volt más ajándék. Aztán mézesbábot is adtak, utóbb jött más ajándék is, a hímes tojás meg lassan elmaradt... Teljesen azért nem maradt el, és a sok föstött, matricá- zott, mindenféle hímes tojás közül most is kiválnak azok, amiket Zengővórkonyban, a hagyományos módon készítenek. Gállos Orsolya Panoráma Isabelle és a fodrász Isabelle Adjani (képünkön) újabban arról híres, hogy visz- szahozta a 30-as évek női frizuradivatját. De lehet, hogy csak a fodrásza jó üzletember. Komputerművészet A komputer egyben korunk művészeti lehetősége is. Peter Kogler fiatal bécsi festőművész számítógéppel készített portrékat. Az ezekből rendezett kiállítást így jellemezte a képzőművészeti kritika: „ A legtöbb kép márkás és eladható!" Petőfi arabul A damaszkuszi Al-Hadaf palesztin kulturális-politikai hetilap arab nyelven adta közre Petőfi három versét („Egy gondolat bánt engemet", „Füstbe ment terv” és „Szabadság, szerelem"), valamint József Attila: Kései sírató és Gyóni Géza: Csak egy éjszakára küldjétek el őket című,, első világháborús magyar katonaversét. — A fordító: Itti- kal N. Ali. Költészet napja ’88 Gazdag programokkal várják a szervezők az érdeklődőket a költészet napja ’88 ba- latonszárszói rendezvényeire- április 9—11 között. Az első napon József Attila szavalóverseny „költészet napi randevú", szakmai találkozások, beszélgetések és előadások szerepelnek a programok között, s ekkor nyitják meg Szőke György festő és grafikus kiállítását. A további napokon koszorúzások, újabb versmondó versenyek és előadások tarthatnak számot az érdeklődésre. Április 11-én Hegedűs D. Géza „Arccal a ten- gernök" címmel előadói műsort ad, Tüskés Tibor író Nagy László költészetéről tart előadást. A három nap folyamán várjáík a látogatókat a bala- tonszárszói József Attila Múzeumba, a balatonszemesi Lati- novits-emlé'kkióllításra, s várhatóan sikere lesz a könyvvásárnak is. Rádió mellett.., Aki egyedül él, mert így hozta a sorsa, még nem biztos, hogy magányos, hiszen van baráti köre, ahol feloldódhat, van munkaköre, ahol a nap bizonyos szakában elfoglalhatja magát, a sze- rencsésebbike esetleg egy kertet is magáénak vallhat, ahol eldolgozgat és nem érzi annyira az idő bántó múlását. Sokan a lakásukban találnak örömöt, a tévé, a könyv, a rádió leköti maradék idejüket és rájönnek, hogy nem is olyan nagyon rossz dolog oz egyedüllét. v_sak egy van, amitől a „magányos" retteg: a betegség, vagy jobb esetben egy múló, de nagyon kellemet'cn rosz- szullét, amely ledönti a IáMég hogy nincsenek csodák?! bárói. Ilyenkor sóhajt fel szinte kétségbeesetten: „Senki sincs, aki egy pohár vizet is adjon?" Meséli egy ismerősöm, egy nyári este elfogta a hidegrázás, háromszor indult el az ágytól a szekrényig, hogy megkeresse a lázcsillapítót, de vacogott, fázott, visszabújt. Végül előszedi a gyógyszert, akkor pedig a remegő tenyeréből ejtette ki a csillapítót és ereje nem volt már, hogy megkeresse. Azon az éjszakán megesküdött, hogy föladja agglegény életmódját és megnősül. Amikor jóval később összefutottam vele, szinte megfiatalodva, sugárzó arccal üdvözölt. „Talán megnősültél ...” — mondom neki. Érthetetlen csodálkozással nézett rám: „Ugyan már! Azért a kis futó rosszullétért..." A rádió riporterének meséli egy középkorú, egyedülélő hölgy. Szerencsétlenül járt, két helyen eltörött a karja, gyógyulása eléggé elhúzódott. Teljes magárautalt- ságban élt, begipszelt karja tehetetlen, bal kézzel látta el magát otthonában, amelyet mellesleg mindig kínos pedantériával tartott rendben, de komoly gondot okozott neki a bevásárlás, mosás, főzöcskézés is. „Senki nem volt körülöttem, aki egy pohár vizet adott volna .. ." Aztán felgyógyult és elhatározta : szabad idejében „házhoz megy” és segít a házi munkában olyan magányosan élőkön, akik betegségük miatt ideiglenesen tehetetlenek, hogy a szocialista orszá- nul, minden ellenszolgáltatás nélkül. Hihetetlen, de így van. Különösen manapság, ebben a túlzottan . „anyggias-központú” közéletünkben. Személye is ritka példának vehető: szép emberi tartása követendő lehet számunkra. Kezdetben ismeretségi körében kutatott címek után. De jelentkezését gyanúsan fogadták. Volt egy idősebb férfi, aki telefonon „rákérdezett": „így akar partnert szerezni magának? ..." Más alkalommal azt nem értették meg, vagy nem hitték el, hogy ő egy nyavalyás fillért sem kér, e „különös, önzetlen segítségért”. Ezt mondták neki: „Ez burkolt munkavállalás, majd a nyakunkra hozza az adóhivatalt. ..” Felhívta telefonon a főváros egyik ismert értelmiségi klubjának vezetőjét (a pontos címet mellőzném, nem akarom zavarba hozni őket) és elmondotta neki tisztes szándékát. Az igazgatónak nem voltak fenntartásai, azt mondta, vannak itt idősebb klubtagok, néhányat akár név szerint is említhetne, ő kiírja a klub programtábRá- jóra miről van szó, érdek: lődjék két-három nap múlva. Érdeklődött telefonon. Az igazgató távol van, helyette egy nő tartja a kagylót. „Ugyan kérem! Ez nem tiszta dolog. Maga az igazgatónkra hivatkozik, hát nem tudom, hova tette az is az eszét, hogy ilyen ügybe belemegy . . .” És vége a beszélgetésnek. Ám az egész történet — a rádió jóvoltából — elterjedt és a következő hét azonos műsorában a riporter beszámolt, a fejleményekről: a segítőszándékú hölgy több mint kétezer levelet kapott, olyan magatehetetlen emberektől, akik hittek neki és hisznek ma is a „csodákban”. \ 4 vasárnapi
