Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-24 / 113. szám
Vállalkozói lakásépítés helyett a „hagyományos" Irányár: 16800 forint Folytatódik Pécsett a nagyárpádi városrész építése A közelmúltban tanácsülésen is elhangzott, majd az azt követő szokásos sajtótájékoztató kapcsán is megírtuk, a BÁZIS Építőipari Vállalat (a volt BÉV) tőkehiány miatt visszalépett a pécs-nagyárpádi városrészben az ún. vállalkozói lakásépítéstől. Ez váratlanul érte a tanácsot, hiszen kérdőjelessé tette a lakásépítés folytatását. Mi van most? Mielőtt válaszolt volna a kérdésünkre Piti Zoltán városi tanácselnök, megtekintettük a pécsi lakásépítési területeket. Pl. az előkészítés alatti pata- csi területet, ahol a MÉV részére fognak 420 lakást építeni; ennek az előkészítése folyik most, s legfontosabb elemként elkészült és csaknem üzemkész már a 2500 köbméteres víztározó. Lvov-Kertváros 7-es szerkezeti egységében - „Rózsadomb" - a napházprogram keretében a PÉCSITERV vállalkozói lakásépítése céljára kijelölt területet tekintettük meg, majd a születő nagyárpádi városrészbe vezetett az útunk. Itt néhány épületben már lezajlott az átadás-átvételi eljárás, a lakások készek, mások az átadásra készülnek. És utána - semmi. Hiányzik a rég megszokott kép: az épületek futószalagszerű „gyártása". A 4/1-3 ütemen kívül (ennek az 570 lakása kész már) termőtalajt szedik le, s építik a további ütemekhez vezető közműalagutat - ez a jövő érdekében végzett munka. A jelené pedig? A házak környezetének a rendbe tétele, utak, járdák, parkolók építése, tereprendezés . . . És most jön a válaszadás: — Amint láttuk, az idei lakásokkal már nincs gond, most a következők feltételeit kell megteremtenünk. A területelőkészítés költségei jelentik a legfőbb gondot. Számításunk szerint ma egy lakásra kb. félmillió forint előkészítési költség jut, ebből céltámogatásként 30 ezret biztosít a megyei tanács, ugyanennyit vállaltunk mi. A maradék különbözetnek - 440 ezer forintnak - be kellene épülnie a lakásárba. Ez óriási teher! Csökkenthetné a hatékonyabb munkáltatói támogatás, a másfajta hitelpolitika. És akkor nem beszéltünk az építési költségről és a lakásárról. A mai irányár Pécsett: 16,8 ezer forint négyzet- méterenként. A Farkas István utcában — tehát gyakorlatilag a város belterületén — épülő OTP-házban már 22 ezer forint az előzetesen számítható ár, vagyis annyi, amennyi a fővárosban. Tényként szögezi le a tanácselnök, hogy lakást építeni kell és nemcsak azért, mert a lakásra tényleg szükség van, hanem azért is, mert enélkül számos egyéb területen is visz- szaesés lenne. Ma mindenekelőtt a nagyárpádi városrész építésének a folytatása a fontos, éspedig azért is, mert ez Nagyárpád és Postavölgy felértékelődését is jelenti (ennek a jelei máris mutatkoznak), amint tapasztalható volt ez Mólom esetében is. Akkor hogyan lesz tovább? — A városi tanács megállapodást készít elő az OTP-vel a közös terület-előkészítést illetően, s erről május 6-i ülésén hivatott dönteni a végrehajtó bizottság. Amennyiben ez meglesz, versenytárgyalást hirdetünk a kivitelezésre. Részvételi' szándékát jelezte ugyanis már a Tolna Megyei ÁÉV is. Ha számunkra kedvező ajánlattal tud fellépni, a megszokottal szemben másmilyen panel jelenhet meg a városban. A vállalkozói lakásépítésről tehát visszalépünk a korábbi, megszokott formához. Hársfai István Kincseket rejtő Zseiicseg Kastélyszálló lesz Domolospusztán Á Ki Hit Tud? válogató előtt Tizen ketten Bachot énekelnek Hány kastélyt, hány kúriát rejtenek még vajon a baranyai dombok? Hány őspark pusztul gazdátlanul, miközben csendre, jó levegőre vágynak az emberek? — ez járt a fejemben, amikor Szigetvárról Turbók és Zsibót irányában elindulva, rátaláltam Domolos- puszta kis kastélyára. Szigetvári János építésztől kaptam a hírt — megmenekül a romantikus domolosi kastély, szállodát építenek benne. Építője nem más, mint a Boronyó Károly elnök vezette, Surján Völgye Tsz, amely igen jó hírnévre tett szert idehaza és külföldön is a zselici Gálos- fán megmentett, és a turizmus számára átadott kastélyával. A Surján Völgye Tsz az építője Makovecz Imre híres, szigetvári Vigadójának is. A hárem munka számomra a vállalkozó ízléséről és igényességéről beszél. Meg arról, hogy szívügye az a néhány érték, ami még mindig itt pusztul a szemünk láttára. A szigetvári lapályt övező zselici dombokon, a zsibóti szőlőhegyen átkelve, kis tóhoz érünk, amelyen a szép tavaszi délelőttön is ottvannak a horgászok. A tavon túl áll az egykori földbirtok központja, elsősorban is a romantikus skót, angol stíluselemeket ötvöző kastély. Kissé távolabb kis kápolna, családi sírbolt. Ezeket is megmentik. A kastély romantikus toronyszobát, amolyan „sub rosa" fülkét, kőcsipkés romantikus erkélyt, fából gazdagon faragott szerkezeteket tartalmaz. A kastélyszálló étterme, konyhája a pincében lesz. A földszinten a társalgó mellett, hat, az emeleten hét szobát helyez el az építtető tsz. Tíz igényes szállodai szobát alakítanak ki a kőhajításnyira álló magtár- épületben is, továbbá szaunát, fürdőmedencét. A kéthektáros parkban teniszpályák lesznek. Romantikus fahídon lehet majd elsétálni a halastó kis szigetére . . . — Az a célunk, hogy megmentsük, életre keltsük ezt a kastélyt is — mondta Baranyó Károly, a múltheti bejáráson, amikor a park művelésén dolgoztak kivitelezői. - Jövő májusban szeretnénk fogadni a vendégeket. Részben. Gálosfán lévő kastélyszállónk segített ahhoz, hogy ebbe is belevágjunk — az Állami Biztosító a partnerünk, valamint a Zselic- tour, vegyesvállalat, kft formájában működünk. Nemcsak szépségei, érdekességei is vannak Domolospusz- tának: itt élt és itt is lett eltemetve a Bokor Péter Száza- dunk-sorozatában is megszólaltatott Igmándi Hegyesy Kálmán, Horthy testőrségének főtisztje, aki részt vett az ellenállásban. Domolos régmúltjáról pedig Molnár Imre, a szigetvári Várbaráti Kör tiszteletbeli elnökének tollából olvasom: a Sopianae—Sabaria hadi- út mentén fekvő kis települést Donalesnek hívták a római korban. Innen eredhet a neve. Gállos Orsolya Május végén lesznek a Ki Mit Tud? előválogatói. A Baranyából továbbjutó 15 produkció közül kiemelkedik egy, huszonévesek alkotta csapat, a Bach együttesé. A nagy Johann Sebastian nevét viselő, tizenkét énekes és két hangszeres fiatal erős mezőnyre számít a selejtezőkön. Számomra mégis érdekes és fontos esemény, hogy a pécsi zenei élet, a kórusmozgalom, a zeneoktatás, ismét kiforrt magából egy figyelemre méltó, fiatal együttest. Vezetőjük iljú Dobos László, a Kodály Zoltán Gimnázium magyar—ének szakos tanára, aki 14 éve énekel a pécsi Nevelők Háza kórusában is. A Bach együttes története a következő: valami mást akartak az eddig bevált kóruséneklésben. A több és sokféle apró darab helyett, régi szerzők hosszabb lélegzetű, ritkábban énekelt műveit vették elő. Olyan alkotásokat, melyek a legigényesebb zenerajongónak is csemegét jelentenek. Aztán a Swingle Singers műfajához fordultak, azaz zenekari műveket énekelnek el. Főként Bach hangszeres és vokális műveit választják, egy Bach motettával mutatkoztak be. Másik tervük, hogy Bachkantátákat adjanak elő, annál is inkább, mivel azok ilyen létszámra íródtak. — Négy-öt éve jelentkezett egy új hullám a kórusmozgalomban, akárcsak 20—30 évvel ezelőtt — mondja Dobos László.- Az ország különböző városaiban alakultak fiatal kórusok, azokból, akiknek ma is fontos a közös éneklés, a művek élvezete. A Bach együttes tagjai között van tanár, kisiparos, orvos, főiskolás — valamennyiüknek van valamilyen zenei előképzettsége. És a zene szere- tetén kívül, ez a szűkebb kör, egyfajta közösséget is jelent. A szakma is felfedezte már őket: a Magyar Rádió Kóruspódiumának ranglétráját végigjárva, idén augusztus 20-ra elértek a nyilvános rádiófelvételig. Egyenes adásban hallhatjuk őket. Tavaly tíznapos hangversenykörúton voltak Ausztriában és az NSZK-ban, — idén is visszahívták őket Stuttgart környékére. A jövő évadban szereplésre hívta őket a Filharmónia. A Bach együttes egyébként önálló művészeti egyesületként működik, maga tartja el saját magát, tehát a bevételeiből gazdálkodik — melyekből legutóbb jótékony célú koncertre is futotta a Vöröskereszt számára. G. O. Csillésként ittv odaátról Az erdélyi férfi megtört, koránál idősebbnek látszik, pedig még csak negyvenöt éves. Többször is megpróbált már átszökni, ült érte hosszú éveket. Legutóbb két fiatalember társaságában indult neki a magyar határnak, szántóföldeken át lopózva, csúszva, mászva. Az egyik fiúnak közben leesett a cipője, mire hajnali háromkor magyar területre érkeztek, ráfagyott a sár a lábára. Most mindhárman a Mecseki Szénbányák meszesi munkásszállójának lakói, több más, magyar nemzetiségű külföldi állampolgárral egyetemben.- Hogyan kerültek Pécsre? — Debrecenben ajánlották, hogy itt felvétel van a bányában. A húsvét előtti hét végén érkeztünk, akkor már semmit nem tudtunk intézni, de a Szénbányáknál így is befogadtak, szállást, kosztot adtak. Az ünnepet követően utánajártunk a hivatalos dolgoknak, voltunk orvosi vizsgálaton, a végén felvettek bennünket dolgozni. Először csak ismerkedtünk a bányával, részt vettünk oktatáson is, Komlón vizsgát tettünk, most szerdán pedig már a termelésben voltunk. István-aknán dolgozunk, Somogyi József brigádjában, csillések vagyunk.- Hogyan érzik magukat? A munka nehéz, de meg vagyunk elégedve, jól érezzük magunkat.- Miből élnek meg?- A bányától kaptunk négyszáz forint előleget, aztán még ötszázat, meg harmincadikáig ingyen ebédjegyet. A tanácstól is kaptunk fejenként kétezerötszáz forintot. Egy szál ruhában jöttünk át, úgy hogy amit most rajtam lát, azt mind itt kaptam, a gyűjtésből, ruhaneműt, cipőt lehetett válo- gani, a katolikus egyház raktárába is elmentünk és elmehetünk minden héten. Az egyik fiú, jó magas, nem talált magának nadrágot, úgy hogy a kétezerötszázából ezer forintért vett nadrágot a boltban. A hazájában magát idegenül érző, nélkülöző, méltóságában mélyen megbántott férfival a munkásszálló háromszobás lakrészének kis ebédlőjében beszélgetek - van itt társalgó, tv-szoba is —, délelőtt tíz óra von, a két fiú még alszik, elfáradtak, a délutános műszakból este tizenegykor érkeztek a szállásra. Emberem korábban kelt, megivott egy fél liter tejet, kivételesen — mert ő is fáradtnak érezte magát - egy feketekávét is; hat forintba került — mondja —, s ezt minden nap nem engedheti meg magánaké legalább is egyelőre, a pénzt be kell osztani. Különben négyen alszanak egy szobában, jól kijőve egymással. Este meleget esznek, maguk főznek a konyhában, a közeli ABC-ben vásárolva a hozzávalót. Az erdélyi férfi főz, ő maga leginkább a paprikás ételeket kedveli. Említi, a határőrségen gulyáslevessel kínálták meg őket, nem emlékszik, mikor evett életében friss marhahússal levest. A jövőjüket hogy tervezik? A bányánál szeretnének maradni, biztatják őket, az első hónapokban csillésként 7-8 ezret is megkereshetnek, ami később 10 ezerre is felmehet, lehet vállalni pótműszakot is. S idővel lakáshöz jutni. A két 18-19 éves fiú is így gondolkodik — eredeti szakmájuk szobafestő és lakatos — ám majd meglátjuk. Mindkettő nagyon jó képű, s egyikük például éppen egy baranyai kislánnyal levelezett, akit — ha első fizetését megkapja — nagyon szeretne felkeresni . . . — Mi tetszik Magyarországon? — Minálunk szaladgálás volt az élet a napi betevő falatért. Az emberek morcosak, durvák, mogorvák, elfásultak, nem mo. solyognak, mindezt a nincste- lenség hozta. Itt? Az emberek nyugodtak, kedvesek, rendezett életet élnek. Miklósvári Zoltán Az itt tartózkodásra jogosító igazolvány vasárnapi 3
