Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-15 / 104. szám

1988. április 15., péntek Dunántúli napló s Hz idegenforgalom kérdéséi Facsonkok éktelenkednek a sikondai tóban Fotó: Kóródi Gábor Technika­nap a pécsi úttörő­házban A pécsi Szabó István Úttörőhöz április 16-án 8 órától technikanapot szer­vez. A programban szere­pel 8 órától egy számító- gépes vetélkedő, 10 órától holográfiái előadást, be­mutatót tart dr. Bányász István, 11 órától papírhaj­togatás lesz, amelyet a japán Mitsui-Sen vezet. Egész nap megtekinthető a mini kamion- és munka­gép-kiállítás, amelynek az anyagát Roszprim Attila és Roszprim László állítot­ta össze. A 220 kisgép két hétig lesz megtekinthető. Veszélybe! a baranyai Országos bajnokságra készül Keresve sem találhatott vol­na a turistaszezon kezdete előtt aktuálisabb témát a Me- csekvidéki Idegenforgalmi Bi­zottság, mint a baranyai üdü­lőtavak helyzetének megvitatá­sát. A megyei tanács székhá­zában megtartott tegnapi ta­nácskozáson mindenesetre szó esett a gondokról, a tenniva­lókról és a lehetőségekről is. Nagy kór viszont, hogy a tó­gazdák nem voltak jelen a megbeszélésen, így nem érte­sülhettek arról, hogy egy új technológia segítségével meg­őrizhető a tavak vízminősége. A szakemberek tíz baranyai tavat sorolnak az üdülésre hasznosíthatók közé. A több mint 150 hektárnyi vízfelület elvileg jó lehetőséget kínál csónakázósra, fürdésre, sőt egyik-másik a horgászatra is. Óriási gond viszont, hogy a mesterségesen kialakított ta­vak többsége mind rosszabb állapotba kerül. A romlás okai többfélék, de elsősorban eliszaposodásról van szó. Egy tavaly augusztusi felmérés szerint például az or- fűi tóból 24 000 köbméter lera­kódást kellene eltávolítani. Kedvezőtlenül befolyásolja egyébként a vízminőséget a patakok vizével érkező szeny- nyeződés. A vízgyűjtőterületek mezőgazdasági kultúrája, a csatornázatlanság egyenes kö­vetkezménye a lassú romlás. Felvetődik a kérdés, mivel lehetne elejét venni a folya­matnak? A Dél-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság szerint csök­kenteni kellene az üdülőtavak igénybevételét. A felmérések szerint ugyanis a Balatonnál 10—17 emberrel számolnak hek­táronként, míg a pécsi és az Szomorúan kereste fel 15-000 rovatunkat a pécsi Va­sas József nyugdíjas, amatőr daléneklő, aki már csak 12 társával jár össze a pécsi Vasutas Művelődési Házba he­tente vagy havonta, hogy kö­zösen gyakorolják az éneklést. Hosszasan részletezte a közös éneklés örömét. Mindnyáján munkás-nyugdíjasok. Az önfe­ledt éneklés sem feledteti fő­gondjukat, hogy nincs igazi menedzserük, tanítójuk, aki se­gítené zenei fejlődésüket. Gyakran szerepelnek, például a pécsi nyugdíjasházban, sze­reti őket a közönség, de nincs aki összefogja őket. Megtudtuk többek között dr. Várnai Ferenc megyei ének­zenei felügyelőtől, hogy haj­dan, vagy 15 éve ő hozta ösz- sze az akkor is lelkes énekese­orfűi tónál ennek éppen tíz­szeresével. További javaslat, hogy növelni kellene a tavak vízutánpótlását, jobban ügyel­ve arra, hogy a csatornázatlan területekről ne jusson be sok szennyeződés. Szükség lenne a fenéküledék és vízminőség rendszeres vizs­gálatára. Furcsd helyzet, de a tavak létesítésekor ezt nem tet­ték kötelezővé, és azóta sem kéri számon senki. Márpedig a változások követése nélkül igazából egyetlen tó sem mű­ködtethető megfelelően. (Azért van például az, hogy a baj csak akkor derül ki, amikor annak már szemmel látható jelei vannak.) A baranyai üdülőtavak „fel­javításához" mintegy 8—10 millió forintra lenne szükség. A Pécsi-tónál az iszaplerakó­dás okoz gondot, de el kellene távolítani a tófenéken maradt tuskókat és mintegy 400 ezer forint értékű egyéb munka is elvégzésre vár. A malomvölgyi tavaknál ugyancsak akadnak feladatok, a sikondai tavakból 10—15 ezer köbméternyi iszapot kellene eltávolítani, az éger­völgyi tónál a hordalékfogók kitisztítása vált szükségessé. Az iszaptalanítás eddigi módszere az volt, hogy leeresz­tették a tó vizét és azután gé­pekkel kotorták ki a medret. Kovács Árpád, a vízügyi igaz­gatóság üzemvezetője szerint azonban létezik egy újabb megoldás is, amelyre több éves garanciát is vállalnak. Az el­járás szabadalmaztatása most folyik, ennek ellenére Bara­nyában is vállalnának olyan kísérletet, amely a módszer ha­tékonyságát igazolná. két a Pécsi Pávakörben. Het­venen énekeltek akkor együtt. A Ságvári Művelődési Ház adott nekik helyet, majd a Jó­zsef Attila Művelődési Központ és végül, 1984 óta a pécsi Vasutas Művelődési Ház az „otthonuk". Itt a kicsi létszá­mú népdalkört először Horváth Cáborné vezette, majd ezt a feladatot Geresdiné Nők Ma­riann kapta meg, de ő tavaly óta gyed-en van. Új szakta­nácsadó alkalmazására nincs pénz, de a helyet továbbra is biztosítják. Vállalkozó kelle­ne, aki esetleg társadalmi munkában felkarolná a lelkes, irányítást, szakmai tanácsadást váró kis dalos csoportot. Ne­hogy a népdalkörré zsugoro­dott hajdani pávakör végleg megszűnjön. Tóth Csaba mester­fodrász Kócos, tmeses Kleopátra­frizura A Pécsi Fodrászipari Szövet­kezet egyik neves férfifodrásza, Tóth Csaba. A szövetkezetnél tizenhét év óta dolgozik, több pécsi üzletben megfordult. Je­lenleg a Szabadság út 54. szám alatti férfifodrász üzlet­ben van a munkahelye. A középtermetű, erős testal­katú fiatalemberről első pil­lantásra senki nem mondaná, hogy frizuraművész. Munkaidő­ben megáliásnyi ideje sincs - a vendégek szünet nélkül vált­ják egymást. Ezért a szabad­idejében sikerül beszélget­nünk. Mint mondta — más pá­lyára készült, próba szerencse alapon választotta ezt a szak­mát. A családból senki nem biztatta, és nem beszélte le — az édesapja gépkocsivezető, az édesanyja gondnok — saját döntése vezette a fodrászat felé. — Az első szakmai gyakorla­tok után már éreztem, hogy jól választottam — meséli — nagyon lelkesek voltak a ta­nítómestereim. Aztán munkába állás után is figyeltem a kol­légákat, ők pedig oktattak, ta­nítottak. Tulajdonképpen Ham­mer György, Szél István, Hesz János és a jelenlegi felkészí­tőm, Fischer Imre biztattak ar ra, hogy a szakmunkásvizsgám után — 1974-ben — én is pró­bálkozzam- a versenyzéssel. — Sikereket ért el rögtön? — Nem, sőt! De szerintem minden kezdő versenyzőnél az számít, hogy részt vehessen, lássa a kollégákat, a tapasz­talt mestereket dolgozni. A fo­gások ellesése és rengeteg gyakorlás, felkészülés után már jöttek a sikerek. Háromszor nyertem el a Szakma Ifjú Mes­tere címet, első helyet értem e! a Baranya-bajnokságon, or­szágos versenyeken kétszer egymás után első lettem, így kerültem be a mesterek verse­nyébe. Aztán a mejgyar válo­gatottnak is tagja lettem. Múlt év őszén az Európa-bajnoksá- gon a középmezőnyben végez­tem. Most készülök az április 17-i budapesti országos baj­nokságra és a mesterbajnok­ságra. — Mindehhez bizonyára ren­geteg gyakorlás kell a munka mellett. .. — A szabadidőm legnagyobb része erre megy el. Segít a felkészítőm, és a kollégáim többsége. Bírálják a munká­mat, elmondják mi a jó, és min javítsak. Hetente 10-15 óra szükséges erre. Sajnos gond a modellek „beszerzése". Általában a vendégkörömből kérek meg valakit. Számít a hajminőség, a küllem, és az hogy fiatal legyen. Sajnos, semmiféle hivatalos térítés nem jár a modellnek azért, hogy különböző frizurákat kreálok neki, és „elveszem" a szabadidejét. A versenyeken való részvételét sem tudom pénzzel honorálni. Uayan a szállást és az utazást fizeti a cég, de az étkezésről én gon­doskodom. Egy-egy verseny há­romhavi felkészülést igényel, és ez átlagosan 15 000 forint ki­adást jelent nekem . .. — Mit szól ehhez a család? — A feleségem már nem szól érte, sőt, örül is a sikereim­nek. A szüleim pedig támogat­nak. A kislányom és felesé­gem, valamint a szüleim tud­ják, hogy a munkám veszi igénybe a szabadidőm nagy részét. — Milyen az idei frizuradi­vat? — A férfiaknál oldalt és há­tul rövid, a fejtetőn viszonylag hosszú, darabos, tincses és zselézett. A női divat változa­tos: továbbra is hódít a kleo- pátra-frizura, de most kóco­sabb, tincsesebb. — Meddig szeretne verse­nyezni? — Még csak 31 éves va­gyok, így az elkövetkező évei­met is a versenyzésre szá­nom. Szeretem a szakmám, és hasznosítani tudom a verse­nyek tapasztalatait. Ennek pe­dig a vendégeim látják a leg­nagyobb hasznát. .. A. E. Megkérdeztük: Miért kallódik el egy pécsi daloskör? Pártértekezlet előtt Bonyodalmak a választás körül Tudósítania, nem minősíte­nie kell az újságírónak, mégis, hadd írjam: jól szolgálta az MSZMP májusra összehívott or­szágos értekezletének előkészí­tését oz az alapszervezeti tag­gyűlés, melyen részt vehettem tegnap délután a Szigetvári Konzervgyárban. A III. műsza­kiakból szerveződött alapszer­vezet élénk, ellentmondásokat sem nélkülöző vitája, mit az állásfoglalás-tervezet felett folytattak, két és fél órán ke­resztül tartott. Tetszett, hogy pontonként haladva elemezték a dokumentumot — észrevéte­leit mindenki konkrétan ahhoz fűzve; nem tetszett, hogy fel is olvasták a tervezet szöve­gét; tetszett, hogy azonban csakhamar eltekintettek ettől, hiszen mindenki áttanulmá­nyozta már a szöveget, aláhú­zásokkal, széljégyzetekkel lát­ta el; s méginkább tetszett, hogy az addig felolvasó sem sértődött meg az indítványon — sőt aláhúzta, új stílusú párt­munkára van szükség, még ilyen apróságokban is, még az alapszervezetekben is. Hát még a nagypolitika alakítá­sában! A vélemények előtt kér­dések sora: hogyan kerülhet­tünk ilyen helyzetbe; személy szerint is, ki felelős a nem eléggé megalapozott döntése­kért; a helytelennek bizonyult választásokért; miért nem vet­tük jobban figyelembe már 10— 15 évvel ezelőtt a kisebbség! véleményeket; miért nem ele­meztük, van-e igazságuk? . . . S a válaszokban egyetértő és különböző álláspontokat fejtettek ki az alapszervezet tagjai, s helyesen. Nem sza­vazták le egymást; a többség a kisebbséget; a pártértekez­letre való készülés akkor le­het eredményes, ha oda a tag­ságot, sőt, a társadalmat fog­lalkoztató minden kérdés eljut. Helyeslésre talált a párton belüli választási rendszer to­vábbfejlesztésének megfogal­mazott igénye, hogy mennyire az, a taggyűlés végén derül ki, amikor bonyodalom támadt az országos pártértekezlet kül­dötteinek megválasztása körül. S mivel ezzel kapcsolatban másutt is voltak zavarok, szük­séges hangsúlyozni: az alsóbb szintű pártszervezetek, -bizott­ságok csak ajánlásokat tesz­nek a megyei pártbizottság­nak, azaz jelölnek, s nem köz­vetlenül választanak küldötte­ket. Éltek is a lehetőséggel a jelölésre, s javasoltak gyári személyt is a városi pártbizott­ság ajánlásában szereplők mellé. S ha már a választásnál tartunk, érdemes közzétenni a tervezet kétciklusos ajánlásá­hoz a konzervgyárban elhang­zottakat: ne két ciklusban le­gyen megállapítva a párttiszt­ségviselők „hivatali" ideje; az eredményesség legyen az egye­düli mérce; ha valaki már egy év után alkalmatlannak bi­zonyult a feladatok ellátására, akkor azt hívják vissza azon­nal. Mint ahogy, aki valóban eredményes, oz megválasztha­tó legyen harmadszorra is. Hasznosnak, jónak minősítet­te a taggyűlést Kovács József- né, az MSZMP Baranya Me­gyei Végrehajtó Bizottságának tagja, aki felszólalásában el­mondta, a felsőbb pórtszervek híven továbbítják és képvise­lik a tagság véleményét: ő is magával viszi a megyei párt­bizottsági ülésre az itt elhang­zottakat. Bodó L. Meddig érvényes egy gyógyszerrecept? Több olvasónk is panasszal fordult szerkesztőségünkhöz, hogy az orvos által felírt re­cepteket nem adják vissza, vagy a gyógyszereket csök­kentett mennyiségben kapják meg a gyógyszertárakban. En­nek okaira kerestünk választ. — A gyógyszereket három nagy csoportba soroljuk — tá­jékoztatott dr. Szíjártó Tibor, a pécsi Arany Sas patika ve­zetője. — Egyes készítménye­ket vény nélkül árusítunk. Má­sokat csak orvosi receptre válthatnak ki egyszer vagy esetleg többször is a betegek. A csoportok között állandó a mozgás. Ennek több oka is van: Az adott készítmény már kevésbé hatásos, ezért kivon­ják a forgalomból. A vény nél­kül kapható gyógyszerről ki­derül, hogy addig nem ismert mellékhatásai vannak, ezért csak receptre váltható ki. A többszörösen ismételhető gyógyszerek sorából kiemelték azokat is, amelyeket egyes fia­talok gyenge narkotizáló ha­tásuk miatt használtak. Ezek a változások a Szociális és Egészségügyi Közlönyben je­lennek meg, amit a gyógyszer­tárak, az egészségügyi intéz­mények és a körzeti orvosok nem egy időben kapnak kézhez. Az évek során változik o gyógyszerek csomagolása is. Egyes készítményeket nagyobb kiszerelésben hoznak forga­lomba, máshol csökkentik o tabletták számát. Például, ha az orvos a régi húszas csomagolású egységre emlékszik, és ennek megfelelően írja fel a recep­tet, ilyenkor előfordul, hogy nem a vényen szereplő doboz számot, hanem a szükséges mennyiséget szolgálják ki o betegnek, a szabályoknak megfelelően. A vények általában egy hó­napig érvényesek. A többszö­rösen ismételhetőket három hónapig lehet beváltani. Ugyanakkor, ha például anti­biotikumot rendelnek a beteg­nek, amit azonnal ki kell vál­tani, azt két-három hét eltel­tével csak akkor fogadják el, ha a gyógyszert kúraként sze­di a beteg. Ezzel is segíti a jogszabály az öngyógyszerezés megakadályozását. A gyógy­szertáraknak nem célja, hogy megtagadják a gyógyszerek kiadását. Az értógító, vérnyomáscsök­kentő és szívgyógyszerek 30— 100 szemes csomagolásban is forgalomba kerülnek, ugyanis ezeket általában kúraszerűen használják. Ezekből a készít­ményekből — amennyiben több dobozzal írnak fel belőle - hiány esetén a vényen szerep­lő mennyiség egy részével szolgálják ki a beteget. A re­cepten ezt jelölik, és rövid időn belül kiadják a fennma­radó mennyiséget. Ez azonban minden hiányzó készítményre vonatkozik, Előfordulhat olyan eset is, hogy a gyógyszertárban készü­lő gyógyszert ismételhetőre ír­ja fel az orvos. Azonban a készítmény tartalmaz olyan al­kotórészeket, amelyeket több­ször nem lehet kiadni, ilyen­kor ismét fel keli íratni a haj- szeszt, étvágygerjesztőt, köhö­géscsillapítót, orreseppet. A gyógyszerészek minden eset­ben tudják, hogy milyen sza­bályok alapján lehet visszatar­tani vagy ismételni a vényt. Sz. K. Cs. J.

Next

/
Thumbnails
Contents