Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-15 / 104. szám
«*■<»» ír íVnrtö .89$r IM8. április IS, péntek Dunántúlt napló A politikai intézményrendszer eredményes működése nagymértékben attól függ, hogy a párt mennyire képes megújítani saját tevékenységét. A tapasztalat ugyanis: az utóbbi években a párt a szükségesnél kisebb hatásfokkal tudta érvényre juttatni irányító szerepét. Kerekasztal-beszélge- tésünk során többek között ennek okaira is választ kerestünk. Arra is: mit kell tenni a párttagság és a felsőbb szintű pártszervek kapcsolatának javítása érdekében? Szóba került a korántsem közömbös kérdés: politizáló, vagy ügyintéző párt? A DN politikai fó rumánck vendégei: Vér László, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága osztályvezető-helyettese, Devecseri József, a Mohácsi Városi Pártbizottság titkára, Hódosi Mátyásné, a Hunor Kesztyűgyár pártbizott ságónak titkára és Juhász István, Komló Bányaüzem Pártbizottságának titkára. Szerkesztőségünket dr. Mészáros Attila, a belpolitikai rovat vezetője képviselte. Vér László: - Jóllehet, a párt vezető szerepének taglalása csak az utóbbi időben vált szélesebb rétegeket foglalkoztató témává, fontos tudni: már a nyolcvanas évek elején több kérdésben érződött: a politika érvényesítése a párt- alapszervezeteknél egyre több ellentmondásba ütközik. DN: - Lehetne ezt konkretizálni? Vér László: - A gazdaság- irányítás reformjához kapcsolódóan változott a munkahelyi pártszervezetek, alapszervezetek feladata is. Ezek a párt- szervezetek — amelyek korábban a változás szükségességét magyarázták, segítették a vállalati tanácsok, választott vezetőségek megalakulását — egyre-másra kapták az instrukciókat: ne avatkozzanak be konkrétan a gazdasági egység munkájába, ne határozzanak meg feladatokat a gazdasági vezetők számára, ne döntsenek mások helyett. Vagyis sok tiltó jellegű útmutatást kaptak, annál kevesebb tanácsot arra vonatkozóan, mit tegyenek és hogyan... Ezek a tiltások elbizonytala- nították a párttagságot, a párt tisztségviselőinek nagy részét. A bizonytalanságok miatt a pártszervezetek befolyása környezetükre csökkent, ez újabb bírálatokat váltott ki. így érthető: az a kialakult vélemény, miszerint ,,a helyes központi politikai döntések a végrehajtás gyengeségei miatt nem valósultak meg", nem igaz, és hosszabb távon ez az ellentmondás nem is tartható. — Hódosi Mátyásné: — Valóban ott kell kezdeni: miként kerülhetett ilyen helyzetbe a A beszélgetés résztvevői, képünkön balról: Vér László, Devecseri József, dr. Mészáros Attila, Hódosi Mátyásné és Juhász István. A megújulás: követelmény párt, s milyen gyorsan tudja ismét hatékonnyá tenni apparátusát? Elmaradtak a kontrollok is, a pártszervek legalsó szintjétől kezdve a Központi Bizottságig. A párttagság nem tudja: hol keresse az okokat? Ez pedig már a bizalom kérdése, és hiába mondja nekem bárki, hogy a bizalomhiány nem jellemző — bizony az! DN: — Ezzel már a párton belüli demokráciát érintjük. Nyilvánvalóan a megújulás egyik lehetősége a demokrácia továbbfejlesztése. Honnan és merre kell lépni? Juhász István: — Mint gyakorló pártmunkásnak, vannak tapasztalataim az elmúlt évek megállapításairól, törekvéseiről, jelenségeiről. Végül is kiszűrődött bennem: valamennyi párttagnak, a testületeknek és az apparátusoknak nagyobb hittel, akarattal és felelősséggel kell azt végezni, ami a feladatuk. Ez mindenképpen igény, mert a kitűzött célok, programok nem teljesültek, vagy csak egy-egy rövid szakaszban sikerült eredményeket elérni. Nem volt meg — és nincs meg most sem — az olyan egység a vezetésben, ami a feladatok végrehajtásában, a mozgósításban és az irányításban szükséges. Vagyis r.em jó az együttműködés — egyebek között a demokrácia problémája is ez. Nem azt mondom, hogy a vezetés legyen hibátlan, de legyen tiszta, tevékenysége az adott terület megfelelő irányítására korlátozódjon. Devecseri Józsel: — Nagyon fontos: tanuljunk meg vitatkozni! Több oldalról is megközelíthetem a problémát. Például a tekintélyelv oldaláról: egy taggyűlésen, ha a megyei első titkár mond valamit, vagy a városi pártbizottság titkára — besokkol a tagság. Máris merevedik a vélemény. Bár egy magas beosztásban dolgozó ember nyilván szélesebb körben lót összefüggéseket, de legalább ilyen fontos a másik oldal, a széksorokban ülők véleménye is. Mégis, mintha személyes sértésnek vennék nem kevesen, ha ellenvéleményt hallanak ... Vér László: — Tudomásul kell vennünk: egyre többféle érdek alakul ki. Van város, ven falu, van öreg és fiatalember, vannak foglalkozási csoportok — és mindegyiküknek vannak valós érdekeik. Ez mellett a szocializmus építésében részt vállalnak. így az érdekeiket a pártnak figyelembe kell vennie és ebben a párted- dig gyenge volt. A másik: a társadalom építését, az érdekellentéteket a marxizmus alapján kell megközelíteni. Nyíltan meg kell mondani, hogy a párt oz ideológiai kérdéseket elhanyagolta. Vagy rosszak voltak az adott válaszok, vagy késlekedtek. A harmadik: a párt csak akkor tud vezetni, ha van mögötte valaki. Vagyis meg kell nyerni az embereket, minden áldott nap. Ebből ered a szükségszerűség: fejleszteni kell a párton belüli demokráciát, nyíltabb politikát kell folytatni. Ezekhez — úgy vélem — az intézményrendszer jelenlegi szerkezete, fórumai nem elégségesek. Gondoljuk csak meg: ha valaki nem párttag, még csak nem is szak- szervezeti tag, nem hivő: hol beszélhet gondjairól? Hódosi Mátyásné: — Egy kicsit szeretném ezt közelebb vinni a gyakorlathoz, egy példán keresztül. A kisiskolák megszüntetése politikai döntés volt. Végiggondoltam annak idején, s mindig azt mondtam: ez egy rossz húzós volt, elvtársaim, ezért, meg ezért. Ám mivel döntés volt, nekem, mint párttitkárnak, képviselnem Leli a döntés helyességét. Ezért örülök az állásfoglalástervezetben megfogalmazottaknak: legyen lehetősége mindenkinek egy döntéssel szemben különvéleményét fenntartani és a pártfórumokon folyamatosan mondani. Nem kell szerintem attól félni — mert hogy gyengítheti a párt vezető szerepét —, ha az okos kezdeményezések, gondolatok másoktól erednek. Vér László: — Kétségtelen, az egyik legfontosabb tennivaló: meg kell erősíteni a párttagoknak azt a hitét - s erre célzott Juhász István is —, hogy nemcsak végrehajtói a központi döntéseknek, hanem beavatott részesei a politika alakításának. Minden párttag aktív munkájára, véleményére szükség van az elóbbrelépés- hez. DN: — Az állásfoglalás-tervezet szerint a párt vezető szerepének érvényesítésében fontos tényező a kádermunka. Szélesíteni kell a pályázati rendszer, a meghatározott idejű megbízatás, a többes jelölés gyakorlatát. A párt vezető szerepéről folytatott vita során milyen mértékben tapasztalták ennek igényét? Hódosi Mátyásné: - Komoly kritika érte a felelősség jelenlegi rendszerét. Ez a párt kádermunkáját is minősíti. Arctalanok a vezetők, nincsenek felelősök, sem a politikai, sem a gazdasági intézkedésekért. Devecseri József: — Az új formák bevezetésénél szerencsés lenne, ha nem csak felfelé, de lefelé is érvényesülnének a káderpolitika új elvei. Sőt: azt tapasztaltam a viták során, hogy sokan nem ,,ká- dertipusban” gondolkodnak, hanem sokkal inkább azon az alapon, alkalmas-e valaki egy munkakörre vagy sem. Tény, hogy sokan kerültek olyan beosztásba, ahonnan — hogy úgy mondjam — nem volt meg a visszavonulás „zöld útja". Vér László: — Az új vonásai a kádermtmkának csak lassan és következetlenül jutnak érvényre. A viták során az elvek helyességét senki sem kérdőjelezte meg, ám az gyakran volt hallható: nem ezek érvényesültek. Tagadhatatlan, hogy van igazsága azoknak, akik azt mondják: változatlanul érvényesül a kádermunka során a szubjektivizmus, a rögtönzés, a megérett kádercserék túlzottan elhúzódnak, nem megfelelő a káderek kiválasztásának demokratizmusa. És valóban megoldatlan a káderek tisztességes visszavonulásának, alacsonyabb beosztásba kerülésének gyakorlata, ebben a párt nem mutat példát. Az új érdekekkel együtt új érdekellentétek is keletkeznek, amelyek megoldását nem lehet sokáig elodázni, tartósan nem lehet egymásnak alárendelni. Jelenti ez azt is, hogy érzékelhetőbb és pontosabb feladat- elhatárolásra van szükség a párt- és az állami szervek között. DN: — Vagyis, amit már egyszer érintettünk: nem ügyintéző, hanem politizáló pártra van igény. Vér László: - Pontosan! Az állami és a társadalmi szervek nagyobb önálósággal dolgozzanak, ezzel együtt nagyobb felelősséggel. így — és ez erősíti a párt vezető szerepének hatékonyságát — felértékelődik a párttagok szerepe a politika érvényre juttatásában, ezzel fontosabbá válnak olyan tényezők, mint a meggyőzés, az álláspontok nyilvános ütköztetése és az ellenőrizhetőség. DN: - Végül: a viták során ielmerült, hogy a párton belül valójában melyik a vezető testület? Példát említve: a párt- bizottság v'agy a végrehajtó bizottság? Hódosi Mátyásné: — Tagja vagyok a Pécsi Városi Pártbizottságnak, maradok hát a magam tapasztalatánál. Például a káderjogosítványok a gyakorlatban a vb hatáskörébe tartoznak. Sok esetben a párt- bizottság tagjainak még csak beletekintése sincsen abba: miért a vb és miért úgy döntött, ahogy. Vannak itt tisztázásra szoruló kérdések — jogos tehát a felvetés —, jobban ki kell fejeződnie annak, hogy a pártbizottság az első számú irányító testület, nem a .végrehajtó bizottság. Juhász István: — A pártmunkában egyaránt nagy szerepe van a testületeknek és a testületek tagjainak. Mindenkor a meglévő testületeknek kell megfelelniük a választóktól kapott bizalomnak. Ez véleményem szerint annál jobban sikerülhet. minél kevesebb a hierarchiában a lépcső. Tehát, ha létrehozzák a végrehajtó bizottságok nélküli pártbizottságokat, a munkavégzés leegyszerűsödik, a jogkörök és hatáskörök egyértelműek lesznek és ez is javíthatja a pártmunka, a párt vezető szerepének hatékonyságát. Vér László: — Ha a kérdés tisztázásra szorul, akkor nem elvi oldalról, mert azt megteszi a szervezeti szabályzat. Tisztázásra elsősorban a párt- munka gyakorlati feladatainak szervezése szempontjából kell sort keríteni. Ez összefügg a testületi munka valamennyi elemével: a pártbizottsági ülések napirendjére valóban döntést igénylő kérdések kerüljenek, ezek a döntések ne az előterjesztések formális jóváhagyására korlátozódjanak, a döntéseket az ellentmondásokat feltáró vita előzze meg. A végrehajtó bizottság fő feladatát e döntések végrehajtásának szervezése, az akadályozó okok feltárása és elhárítása, a végrehajtás ellenőrzése legyen. Megyei pártbizottságunk saját munkájában már több lépést tett ennek érdekében: munkastílusát korszerűsítve a pártbizottság szerepének erősítésére törekedett. A végrehajtó bizottság munkájának változásairól pedig már a Dunántúli Napló olvasói is tudomást szerezhettek. DN: Köszönöm a beszélgetést! A KISZ Pécs Városi Bizottságának rendkívüli küldöttgyűlésén a fiatalok egy héten át a legfontosabb kérdésekben fejtették ki véleményüket, s megfogalmazták, hogy milyen feladatok hárulnak rájuk, mivel akarják elősegíteni a társadalmi-gazdasági-kultu- rólis fejlődést. Természetesen valamennyi eddig elért eredményt elismerik, de a küldött- gyűlésnek nem az éredmenyek méltatása volt a célja, hanem a gondok fölvetése és javaslattétel a megoldásukra. Nyolc szekcióban folytatták munkájukat. Most az intézményrendszer témakörében elhangzottakat ismertetjük. A felszólalók úgy látják, hogy a város lakói számára nem egyértelmű, hol és hogyan születnek a város életét befolyásoló döntések, amelyek természetszerűleg érintenek mindenkit, aki Pécsett él. A döntések meghozatala, a végrehajtás mechanizmusa ellenőrizheAz intézményrendszer tetlen, s itt elsősorban a nyilvánosság hiánya merült fel. Végül is arról van szó, hogy azok az emberek, akik ennek a városnak a lakói — életkortól függetlenül — szeretnének részt venni és részt vállalni olyan döntésekben, amelyek mindannyiunk életét érintik. S a nyilvánosság kérdése tekintetében a KISZ Pécs Városi Bizottsága is lép: a rendkívüli küldöttgyűlés óta ők azok, akik valamennyi testületi ülésüket nyilvánossá tették. Hozzájuk bárki bemehet, s tanácskozási joggal részt vehet ezeken az üléseken. Állásfoglalásukból idézem: „A régió, a város szabad mozgástere látszólagos, a szükségesnél kisebb, mind a politikai, mind az állami, mind pedig a vállalati vonal centralizált.” S mindezen kívül: a politikai intézményrendszer szervezeteiben — beleértve a KISZ-t is — a testületek működése gyakran formális, az apparátusok, a vb-k szerepe túlsúlyos. A szekció véleménye szerint mindez azzal magyarázható, hogy az egyének kiválasztásánál eddig nem volt elsődleges szempont a feladatra való alkalmasság. A jövőben azt szeretnék, hogy __ bármilyen funkció betöltéséről van szó. — A legnépszerűbb szempont játsszon szerepet: az, hogy valaki alkalmas-e valóban arra a fela datra, mit ezután el kell látnia. Kifogásként merült föl még az is, hogy hiányzik az alternatív döntés lehetősége, s ha netán mégis van ilyen, ezek valójában nem kínálnak igazi választási lehetőségét. Elhangzott az is, hogy a döntésekben a lakosság érdemi részvétele, illetve ennek a lehetősége az ügyek nyilvános kezelése nélkül megvalósíthatatlan. Ma ugyanis a nyilvánosság akkor kap szerepet, amikor már meghozták a döntéseket. Ilyen körülmények között a város valamennyi lakója már csak a kész tényekről értesül. Mit javasoltak a fiatalok? Legelsősorban azt, hogy a politikai intézményrendszer működése legyen nyilvános: szeretnék, hogy mielőbb megjelenjen egy városi napilap, hogy valamennyi fontos döntés előtt a politikai intézmény- rendszer vezetői kérjék ki szakértői csoportok véleményét, s hogy e vélemények tartalmazzanak alternatívákat. Javasolták azt is, hogy az országgyűlési képviselők és az MSZMP KB tagok egy-egy ciklusra kaphassanak részbeni vagy teljes felmentést munkahelyüktől. Javasolták azt is, hogy valamennyi választott testület tagjának munkájáról készüljön rendszeres értékelés, s hogy szüntessék meg a különböző testületi tagságból adódó átfedéseket. Elhangzott az is, hogy mindebből mit vállal a KISZ. Ezek pedig a következők: a városi bizottság tudatos közéleti menedzseléssel fogja felkészíteni jelöltjeit az 1990-es tanácstagi és országgyűlési képviselő választásokra, s önálló jelölteket fog állítani. Bekapcsolódnak a tanácskozási központok munkájába, a fiatal tanácstagokkal megismertetik a KISZ álláspontját. Az ifjúságot érintő minden lényeges kérdésben törekedni fognak más szervekkel, szervezetekkel való közös fellépésre. Nagyon fontosnak tartják és mindent megtesznek a politikai vitakultúra fejlesztése érdekében, mert ebben nemcsak a fiatalok, hanem mások is hátrányban vannak. Megpróbálják időszakos kiadványokkal színesíteni propaganda tevékenységüket. Ha a terveiknek csak egy része valósul is meg, mór akkor is el lehet mondani, hogy megérte egy hétig vitatkozni. Dücső Csilla
