Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)

1988-04-02 / 92. szám

1988. április 2., szombat

Dunántúlt flaplö

5

................. ........................................<■>-*» —-............................................................................. .................... m

J

t IcíemeBIced© bywiiIcci ©li®**!©»*#®©

Dr. Grastyán Endre

Állami Díj

Bölcs kiegyensúlyozottság, nyugodt derű árad egyéniségéből, szavaiból tudományos kíváncsiság és elhivatottság. Zavarban vagyok. Tudom, hogy eddigi tudományos munkásságának teljes bemutatása aligha fér el egy ünnepi portréban, de mentegetőzésemet mosolyogva hárítja dr. Grastyán Endre professzor, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Mindig az idegrendszer kutatása vonzotta. Már soproni középiskolás éveiben úgy gondolta, hogy az idegrendszer működése megismerésén keresztül rövidebb úton juthat el saját maga és mások megértéséhez. Néhány évig teológiát tanult, azután a Pécsi Orvosi Egyetemre jelentkezett. Az első egyetemi óra fizika lett volna, de ő tévedésből Lissák Kálmán professzor fiziológiai előadására ment be és valószínűleg ez az élmény is megerősítette korábbi elhatározását. Harmadéves korától kezdve járt externistaként Lissák Kálmán intézetébe dolgozni. Éjszakákon át kísérletezett. Német nyelvtudása mellé, megtanult angolul, hiszen a szak- irodalom nyelve akkor is az angol volt. Az idegfiziológiai kutatások akkoriban két nagy ágra tagolódtak. Pavlov tanításaira, és a nyugati idegfizio- lógusok analitikai törekvéseire. Bár a két irányzat ellentétes volt egymással, ők megpróbálták összeegyeztetni, alkalmazni mindkettőből az új megállapításokat. A nemzetközi tudományos áramlatba az ötvenes évek végén robbant be Grastyán Endre néhány munkatársával. Az archicortex elektromos tevékenységét tanulási folyamatban vizsgálták. De míg a nyugati kutatók mély narkózisban regisztrálták csak a kísérleti állatok agyába helyezett elektródák közvetítette jeleket, addig Grastyánék szabadon mozgó, tanulásra serkentett állatok agyának elektrofizioló- giai megnyilvánulásait vizsgálták. A tudományos közlemény kutatási áramlatot indított el, citációs klasszikusssá vált, vagyis huszonöt éven át, a világon e témakörben a legtöbbet idézett tudományos hivatkozási forrás, alap lett. Grastyán professzor a tanulás, a memória, az emóció, a motiváció idegfiziológiájával foglalkozik azóta is, és számos tanítványa is folytatja e terület kutatását. más és más szempontból.

— Mindig nagyon szerettem játszani. A nyolcvanas évek eleje óta foglalkozom a játék, e nagyon illékony szabadságfunkció fiziológiájával. A játék fontosságáról, pszichológiájáról és etológiájáról sokat publikáltak, de az agy „fogaskerekeinek" működéséről nem. Már a játék-helyzet megteremtése sem egyszerű feladat. Évek munkájával rájöttünk, hogy az a macska, amelyik éppen jóllakott és a táplálékot kis nehézség után, saját maga szerezheti meg, hajlandó játszani a felkínált tárgyakkal, golyókkal, pingponglabdákkal. Az is kiderült, hogy az ételhez jutás rövid várakozó periódusában a feszültségét is játékkal vezeti le. A méréshez különleges, apró, könnyű rádió adóvevő készülékre van szükség, hogy az állatot semmi se zavarja, mert például a folyosón becsapott ajtó is kizökkenti a játékából. A vevőberendezést szerencsére Kellényi Lóránd kitűnő biológus elektromérnökünk megszerkesztette; adót vásároltunk. Most úgy néz ki, hogy OTKA és OKKFT támogatásokból tudunk még egy berendezéshez jutni.

— Ne haragudjon az alkalomhoz nem illő kérdéshez, nem szokta sajnálni a macskákat?

— A macskák a kedvenceim. Kísérleteink nem járnak fájdalommal, mert az elektródák agyi beültetése altatásban történik, utána pedig nem zavarja őket. össze lehet velük barátkozni, de vannak olyanok is, akik például éveken át, konzekvensen nem szimpatizálnak egyikünkkel, másikunkkal. Ak- 'kor van csak 'baj, amikor szükség van a 'kísérleti állat agyára ...

— Hogyan sikerül beosztani az idejét a kutató, az igazgató, a magánember feladatai között?

— Időm nagy részét ma is a munkám köti le, nem is tudnám másképpen elképzelni: a kutatás, az intézet vezetése, a külföldi tudományos levelezések, publikálások, a fiatalok menedzselése. Néhány nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja vagyok, ebből

is akad . elfoglaltságom, de cserébe ingyen megkapjuk a folyóiratot. A Magyar Tudományos Akadémián a biológiai osztály tagja vagyok, ezen belül a neurobiológiai bizottság elnöke. Hazai és szocialista országbeli agykutatás motivációs témakörének koordinálása a feladatom. Oktatok, és időnként TIT-előadásokat is tartok. A megyei szervezetnek elnöke vagyok. Voltak, akik már kifogásolták, miért „aprózom", el a tudományt ismeretterjesztő előadásokkal. Számomra érdekes feladat és öröm, ha megérti a hallgatóság a tudományos törekvéseket. Amikor hazamegyek olvasok, zenét hallgatok, tv-t is nézek. A zene kamaszkorom óta szenvedélyem. Több kedvenc zeneszerzőm volt. A barokk muzsika az állandóan hallgatottak közé tartozik és újabban Purcell. Nagyon szeretem Bartókot, csak az a baj, hogy mivel panellakásban lakunk, a szomszédok már többször átzörögtek, hogy ne ricsajozzak ... Kővágószőlősön vettem egy telket, igen olcsó volt, mert általában félnek az emberek, hogy „sugárzik” az a terület. Egy cseh faházat állítottam a kertbe. Én kastélynak hívom, és a könyveimmel alkalmanként kivonulok. Olvasok, pihenek és füvet termesztek, szomszédaim nagy elégedetlenségére.

B. A.

Kiváló Hűvész

Eck Imre

A Pécsi Balett előadásában, új koreográfiával Gyulán bemutatott A csodálatos mandarinjában Eck Imre is színpadra lépett az elmúlt nyáron. Az öreg gavallér villanásnyi szerepében nyújtott megrendítő pillanatokat. Mindenkit meggyőzve, hogy nemcsak kiváló alkotásokra, művekre, de a pantomim-mozgás eszközeivel egészen egyedi felfogású színészi teljesítményekre is képes.

Jelenlétét a balettszínpadon és magát a megújult, megújított Mandarint is szimbolikus erejűnek, vallomásnak, ha úgy tetszik, üzenetnek érzem, ma is.

A Pécsi Balett világát, s ezzel a hazai modern 'táncművészetet immár jó 27—28 éve megteremtő Eck Imre művészetéről, sikereiről a nyolcvanas évek első felében, s közepetájt fokozatosan egyre ritkábban hallhattunk. Mindannyian tudjuk, a Pécsi Balett különböző okokból tartós hullámvölgybe került, s évekig nem, vagy alig tudott elmozdulni egy kialakult mélypontról. Művészi létéért, megújulásáért nem ok nélkül aggódtunk.

Azután most egy-két éve új arcok jelentek meg az együttesben. Még előbb néhány vezető művészével, .Eck új kamaraművel (Szerelem), majd ugyanebben a témakörben teljes estés darabba! (Don Juan bolondjai, szeretői voltunk) jelentkezett, Majd korunk egyik legszorongatóbb jelensége, az agresszivitás és annak működési mechanizmusa foglalkoztatta egy megkapóan szép, nagyobb lélegzetű táncművében. (A terror).

Ez idő tájt, ide értve több Pécsett, illetve Gyulán, szabadtéren bemutatott új tánc- színházi művét, a szakmában és a sojtában is jó néhányon

megfogalmazták: Eck Imre,

úgy tűnik, új alkotói korszakához érkezett.. .

Számomra mindez s a jelenlegi időszak alkotói lendülete nála a Pécsi Balett első, kimagasló korszakára, a hatvanas évekre emlékeztet, amikor még erre a városra figyelhetett a magyar tóncélet és a világ. Témái,, teremtő képzelete művei, formában, tartalomban egyaránt mindig valami újat, meglepőt tárnak elénk, miközben ott jelenvalónak érezzük Eck Imre korábbi önmagát, belső világát. Képei, mozgás- és gesztusnye'vi szimbólum- rendszere, a megjelenítés gyakori többértelműsége ma sem könnyen „emészthető" jelek és jelzések összessége. Eck táncházi világa nyitott világ, ahol az elvont és bonyolult áttételekben, folyamatokban ábrázolt jelenségek öntörvényűén hatnak ránk. ítéletre, döntésre, konzenvenciákra késztetve.

Az elmúlt hetekben Budapesten dolgozott. Az Operaház Kamarabalettje fiatal koreográfusok önálló estjével jelentkezett nemrég, ahová, mint a magyar modem táncművészet doyenjét, őt is meghívták.

Új műve, a Lear király, mint annyi más kamarabalettje az elmúlt ‘években, ezúttal is négyszereplős: Lear és három lánya. Pécsett a Kék balett szerepel a színház műsorán; Veszprémben a Pickwick klub c. musicalhez készített koreográfiát. Miközben nyári tervein is dolgozik. Pécsett Vidákovícs Antallal egész estés darabot állít színre, Gyulán pedig új koreográfiában a Carmina Buránál.

Eck Imre jelenléte a magyar táncművészetben egy három évtizedes pályaív szép, új reneszánszát jelzi.

W. E.

Április Negyediké Érdemrend

Dr. Hazafi József

— Itthagyni ezt a munkát? — kérdez vissza csodálkozva c/r. Hazafi József Baranya Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottságának titkára. — Nem, ez soha nem jutott eszembe . . . Bár, ha visszagondolok: ebben szerencsés körülmények is közrejátszottak. Több mint negyedszázada, 1962-ben kezdtem el dolgozni az igazgatási munkában, először a pécsi II. kerületi tanácson, majd a városi tanácson, rövid időt eltöltöttem a megyei pártbizottságon is — de itt is az igazgatási munkához kötődtem —, s 16 éve vagyok a megyei vb titkára. Nos, hol itt a szerencse? Először is tanácsi társadalmi ösztöndíjjal végeztem az egyetemet, ez eleve azt jelentette számomra: igazgatási területen fogok dolgozni. Mégpedig egy olyan korban — az ötvenes évek végét és a hatvanasokat gondolom —, amikor szinte szívta magába az ember: kell tartozni valamilyen közösséghez, s ezekkel a közösségekkel foglalkozni kell. Ez bennem nagyfokú érdeklődést váltott ki, erre fogékony voltam. Mindezt együtt tartom a szerencsémnek. Gondolja csak el: abban az időben milyen szép célok, tervek voltak! Ezek magukkal tudtak ragadni — gondolom, sokan másokat is —, egyre hatékonyabbnak bizonyult, egyre érdekesebbnek az igazgatási munka is, aminek végül a csúcsa egy nagyon korszerű, egy nagyon jó jogszabály volt: a harmadik tanácstóivény 1971- ben.

— Természetesen izgalmas részterületei ma is vannak a tanácsi igazgatási munkának. Például az elöljáróságok. Mélyen meg vagyok arról győződve, hogy a jövő egyik letéteményesei abban a folyamatban, amelynek végeredménye az kell legyen egyik oldalról, hogy az elöljáróságok kellően megalapozott feltételek birtokában valódi gazdái lesznek a településeknek, más oldalról teljesül az a missziójuk, hogy a nem székhelyközségek lakossága és a tanács között közvetlen kapcsolatot ' teremtenek. Vagy egy másik izgalmas téma: a közhatalmi tevékenység. Hogyan lehetne a tanácsi hatósági munka szolgálati szerepét még érzékelhetőbbé tenni? Nem a szó szerinti szolgáltatásokra gondolok —, bár természetesen ilyen is van a munkánkban —, hanem ez a szolgálati szerep úgy fejlődjön ki, hogy egyúttal elősegítse, világossá tegye a társadalmi-politikai döntéseket. Ezt ma nagyon fontosnak tartom, mert a közhatalmi munka átalakulóban van. Mind szélesebb az a sáv, amikor az államigazgatási szerv dönti el, beavatkozzék-e — megfelelő jogcímmel és módon — egy folyamatba.

— Ma persze nehezebb a tanácsi igazgatási munka, a tanácsi irányítás. Ám ha azt nézzük, hogy o tanácsok által ígért programok teljesültek, akkor munkánknak nagy értéke van. A jövőben a tanácsok anyagi eszközei szerényebbek lesznek, lassúbb ütemű fejlesztésre nyílik csak lehetőség. A kormányprogramból eredő sajátos tanácsi feladatok az ellátás területére koncentrálódnak. A közvetlen cél tehát: megelőzni az ellátási feszültségeket, elsősorban szervezéssel, jó koordinációval. Ezek a lehetőségeink és egyúttal a tartalékaink, a következő évek tanácsi munkájában ezekre kell támaszkodnunk.

M. A.

A Hunka Érdemrend ezüst fokozata

Bozsits József

Bozsits József, a sellyei nagyközségi pártbizottság titkára nem sellyei születésű, de életének javarészét ebben a községben élte le, és olyan ragaszkodással, szeretettel, tán még elfogultsággal is beszél Sellyéről, hogy a falu szülöttjei sem különbül.

— A kezdettől megragadott az itteni táj különleges szépsége, ritka adottságai, s legalább annyira az itt élő emberek mentalitása. Nagyon igyekvő, szorgalmas emberek. S bár az ormánságiak zárkózottságáról nagyon sok hiedelem él a köztudatban, én azt tapasztaltam, hogy szeretik a nyílt beszédet, könnyű velük kapcsolatot teremteni. ’Ezért is maradtam itt. Tagadhaiat- lon, a döntésbe belejátszott az a fontos körülmény, hogy feleségem sellyei születésű, így a kötődésnek családi vonatkozása is van.

Bozsits József 1940-ben a Somogy megyei Zákányban született, igen népes családban. A nyolc testvér között a sorban ő a harmadik. Szűkös anyagi körülmények, de boldog családi élet övezte gyermek- és ifjúkorát. Apja vasutas volt, s mint nagycsaládosnak, a MÁV nyújtott segítséget a gyermekek tanulásához. így lett Bozsits József vonatforgalmi technikus, de a család anyagi helyzete miatt, a bölcsészkaron tett sikeres felvétele ellenére is, forgalmi szolgálattevő a MÁV sellyei állomásán. 1959-ben, hét évvel később állomásfőnök. Közben is, utána is szakmai vonalon tanult tovább, amelynek végső stációja a közlekedési

üzemmérnöki végzettség megszerzése volt. Mozgalmi munkásságában jellemző adat, hogy a KISZ alapító tagjai közé tartozik. A pártnak 1963 óta tagja. A sellyei nagyközségi pártbizottság végrehajtó bizottságába 1972-ben választották be, s 1977-ben lett a pártbizottság titkára. Időközben elvégezte a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemet és az MSZMP Politikai Főiskoláját.

— A járási székhelyi rang megszűnte után is magasan maradt az itt élő emberek igényszintje, erős a hajlandóság a község fejlődéséért, gyarapodásáért való összefogásra. Ezzel az erővel kell okosan politizálnia pártbizottságunknak partneri kapcsolatban a tanáccsal, a társadalmi és tömegszervezetekkel, gazdasági egységekkel. Sikerét olyan létesítmények megvalósulása igazolja, mint az új óvoda, a szabadidőhöz, vagy a torna- csarnok. Mint vasutas, mint egy kis állomás főnöke megszoktam a fegyelmezettséget és az önállósággal járó v felelősséget. Ezeket a tulajdonságokat becsülöm partnereimben is, a pórtmunkában, a községpolitika alakításában, mégha ez vitákkal is jár. A lényeg, hogy utána közösen, egységben cselekedjünk. S még valami, ami a vasutas múltból fakad. Egy vasutas soha nem azt mondja, hogy munkába megy, hanem azt, hogy szolgálatba. Én a mostani tisztségem sem munkának, hanem szolgálatnak tekintem.

D. I.