Dunántúli Napló, 1988. április (45. évfolyam, 91-119. szám)
1988-04-13 / 102. szám
1988. április 13., szerda Dunántúli napló 3 Csak egy mozi Hatvan film félévente Dicséretes müsorpolitika Többször hallottam, hogy emberek arról panaszkodnak, hogy a pécsi mozik műsora nem igazán változatos. Előfordul - mondják — hogy a három „nagy" mozi egy héten keresztül ugyanazt a filmet játssza, a rétegérdeklödésre számot tartó filmet pedig a harmadik játéknapon már nem tudja megnézni az ember, mert érdeklődés hiányában akkor már egy nagyobb tömegeket vonzó filmet tűztek a műsorra. Akad azért olyan filmszínház is a városban, amelyik mind programja változatossága, mind pedig a rétegigények kielégítése szempontjából megkülönböztetett figyelmet érdemel. A Huszárik Mozi a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán működik. 1982-ig ez a mozi is a városi hálózatba tartozott, periférikus volta miatt azonban akkor a megszüntetésének gondolata is felmerült. Csak egy ötlet kellett, hogy ez a veszély elmúljon a mozi feje felől, és a KISZ, az egyetem és a Moziüzemi Vállalat közösen üzemeltesse tovább, öt év múlva pedig a mozi újabb lépést tett az önállósulás felé, 1987. január 1-jétől a teljes szervezeti különválással társadalmi mozivá szerveződött. Mindössze két kötelezettsége maradt a Moziüzemi Vállalat iránt; a műsorjelentés és a MOKÉP-filmek kölcsönzésének elszámolása. A Huszárik Mozi szervezeti felépítése meglehetősen egyedi. Az üzemvezető Szilágyi László, a JPTE TK közművelődési titkára, rá hárulnak a működtetéssel kapcsolatos technikai, adminisztratív, összehangoló feladatok. A vetítést egy nyugdíjas mozigépész, a Házi készítésű plakátok hirdetik a mozi programját jegyek árusítását és beszedését pedig egymást váltva hat egyetemista diák végzi. Ha a filmszállítót is számoljuk, akkor is csak egy híján tízen vannak. A munkáltatói jogot az egyetemi KISZ-bizottság gyakorolja, amely egyben a pénzügyi felügyeletet is ellátja. Amennyiben a bevétel és a kiadás között negatív különbség jelentkezne, azt a bizottság kiegyenlíti. Ellenkező esetben, mint például a legutóbbi félév során is, a többletet a mozi fejlesztési céljaira vagy egyéb közművelődési célokra, kiállításokra, koncertekre fordítják. A városi hálózatból ' történő kiválása után jelentősen megváltozott a mozi arculata. Nem is annyira küllemét, mint inkább műsorpolitikáját tekintve. A mozi évről évre markánsabb, szellemileg műveltető, komoly ismeretanyagot hordozó, némileg az oktatáshoz is kapcsolódó programmal áll a közönsége elé. Évente 120 filmet vetítenek, öt év alatt - ennyi idő alatt végez egy egyetemista - hatszázat. Ha ennek csak egy töredékét is nézi meg egy-egy hallgató, már akkor is sokat tett a mozi az egyetem egyik céljának eléréséért, hogy az intézményt sokoldalú értelmiségiek hagyják el. De nem elhanyagolható a közösségteremtő funkció sem, hiszen itt minden vetítési alkalommal minden kar minden diákja találkozhat egymással, ami nem jelenti azt, hogy középiskolások, fiatal értelmiségiek ne látogatnák a mozit. Szerencsésen alakultak a filmszínház kapcsolatai is. 1982-ben még Fodor László volt a vezetője, aki korábban a Magyar Filmintézetnél dolgozott. Az akkoriban a filmek megszerzésére használt személyes jó kapcsolatai a későbbiek során hivatalossá váltál« és öröklődtek. A filmek nagy részét a MOKÉP-től és a Magyar Filmintézettől szállítják, és a velük való kapcsolat a mai napig annyira megerősödött, hogy a Huszárik Mozi minden filmet megkap, ami kiadható. Ilyen módon széles választék segíti egy-egy félév műsorának összeállítását. Az évek során kialakult gyakorlat szerint a műsorpolitikát három fő elv vezérli. A mozi lehetőleg sokrétűen igyekszik bemutatni a magyar filmművészetet, átfogó képet ad a kortárs filmekből, valamint olyan filmtörténeti ritkaságokat is műsorára tűz, amelyek már régen nem láthatók más filmszínházakban. E három irányvonal szinte mindent felölel. Ezen belül aztán több témakör köré csoportosulnak a filmek. Egy-egy ciklus bemutatandó művei fűződhetnek ugyanazon rendezőhöz, egy központi gondolathoz, színészekhez, de az összeállítás apropóját adhatja nemzeti tematika vagy műfaji hasonlóság is. így találkozhatnak a nézők Fellini, Godard, Bergman, Antonioni, Wajda, Menzel stb. filmjeivel, megismerhetik a humor, a zenés műfaj, a krimi és a western legjelesebb képviselőit, több film segítségével kalandozhatnak a szerelem szépségei és furcsaságai között, képet alkothatnak egyes történelmi korokról. A műsor összeállításánál a szervezők az üzletpolitikán kívül maximálisan figyelembe veszik a közönség igényeit is. Még a kezdetleges propaganda is kiváló látogatottságot biztosít a mozinak. Többnyire zsúfolásig megtelik a 300 fős terem, de a szervezők rugalmasságára jellemző az is, hogy ha szükséges, kétszer egymás után is levetítik a filmet. A felsorolt számtalan pozitívum ellenére azért néhány gond is akad a Huszárik Mozi háza táján. A nézőket kényelmetlenül érinti a székek minősége, mert bizony nem a legfelhőtlenebb kikapcsolódást jelenti egy kétórás film végig- nézése. Lecserélésükre azonban pénzszűke miatt nincs remény a közeljövőben. Ugyancsak technikai problémát okoz, hogy amennyiben a közönség részéről’ igény lenne rá — az épület bezárása miatt — nincs lehetőség a film utáni beszélgetésre. Ezt a gondját talán a közeli kollégium oldhatná meg a mozinak. A mozi hagyományaihoz hűen számos érdekességet tartalmaz a közelmúltban elkezdődött félév. A program Shakespeare-héttel kezdődött, majd február második felétől az ötvenes éveket bemutató alkotások, új kortárs filmek, valamint neves vendégrendezőkkel megtűzdelt Tarkovszkij- és egy filmmúzeumi sorozat érdekes egyvelegét kínálta a mozi. A félév western-klasszi- kusok bemutatójával zárul. Ezen az ajánlaton túl a mozi ebben a terminusban sem szakít a korábbi hagyományokkal, és amennyiben lehetőség nyílik rá, premier előtti vetítéseket, rendezői találkozókat szervez, a perifériára szorult, rétegigényeket kielégítő kurióz filmek pedig továbbra is a Ha- tártörés-sorozát keretében kapnak nyilvánosságot. A Huszárik szervezői tehát semmi különlegeset nem csinálnak, csak maximálisan igyekszenek kihasználni lehetőségeiket. Ez is „csak egy mozi". De jó mozi. Kaszás Endre Képernyő előtt Amióta a televízióban elkezdődött a Vers — mindenkinek sorozat, szombatonként sokkalta több néző találkozhat egy-egy költeménnyel, mint ahányon a verset olvassák. A kötetek, folyóiratok példányszáma, melyekben a mai irodalom megjelenik, néhány száztól néhány ezerig terjed. Ehhez képest a tévé szombat esti nézettsége több millióra tehető. De ez a számszerű növekedés nem feltétlenül jelent minőségi változást. Hiszen — mint egy korábbi jegyzetemben utaltam rá — az ilyen „hézagpótló”, nagy műsorok közötti kisprogramok gyakran szünetként funkcionálnak. A lényeg azonban az, hogy egy ilyen versműsor a költészettel való találkozásnak, ha a tényét nem is, de legalább a lehetőségét megteremti. Ennek a lehetőségteremtésnek egy eddig példa nélkül álVersnap ló módjára vállalkozott a Magyar Televízió, amikor április 11-én, A költészet napján, az első program teljes műsorát az irodalomnak, a lírának szentelte. Mivel a jeles dátum, József Attila születésnapja ezúttal hétfőre esett, a televíziót nem kötötték a kötelező erejű rendszeres programok. Ebből a szempontból azonban tünetértékűnek tartom, hogy erre a vállalkozásra egy hagyományosan adásszüneti napon került sor. Mintegy öt órán keresztül különböző műfajú összeállítások mutatták be a magyar 4s az egyetemes líra költőóriásait, antológiák szerzőit, s a műveket, a költészetet. Ami e példaértékű vállalkozásból elsősorban említést és elismerést érdemel, az a gesztus, mely — nézetem szerint — nem csupán a költészetet illeti, hanem szélesebb összefüggéseket érint. Nagy Lászlót idézve: „e tévéazúrral bélelt világban" a kultúra általános leértékelődésének lehetünk tanúi. Pontosabb azonban úgy fogalmazni, hogy nem a kultúra értékelődik le, hanem az a szerep, amit életünkben betölt. E szerepvesztés egyik jele az, hogy a művészetet mind többen nézik életpótléknak, aminek azt a szerepet szánják, hogy az élet nehézségeivel szemben legyen könnyű, annak konfliktusaival ellentétben legyen harmonikus. A művészet azonban, ha nem hazudni akar, hanem az igazat akarja kifejezni, akkor nem tehet mást, mint hogy a nehézségekről és a konfliktusokról beszél. Ehhez azonban felnőtt olvasókra, József Attila kifejezésével élve a „meglett ember"-e k közösségére van szükség, akik ezt a szembesítést nemcsak hogy elviselik, de el is várják a művészettől, az irodalomtól. Ma az ember semmilyen viszonylatában nem érezheti magát teljes embernek: hol munkaerő, hol ügyfél, hol adóalany. Egy vers világának átélésekor azonban megérezhet- jük, hogy mi is az az emberi teljesség, s hogy milyennek mutatkozik a világ és benne az egyén, ha nem egy-egy elidegenedett szerep nézőpontjából, hanem az egész felől látjuk és éljük át. Általános társadalmi helyzetünk és közérzetünk is összefügg azzal, hogy a kultúra integráló nézőpontja helyett már évtizedek óta a gazdasági, a politikai szféra egyoldalú nézőpontja érvényesült. A művészet nem pátosz, nem ünnepi dísz, a költészet nem taktika, nem művészetpolitikai feladat, nem irodalmi belügy. A költészet haszna annyi, hogy — önmagunk szabadságára és korlátáira ébredő - emberek vagyunk általa. M. P. KI védje a mérnökök, kutatók érdekelt? (2.) Az MTESZ hivatása Az ágazati szakszervezetek elvesztették értelmiségi arculatukat, a legtöbb helyen fokozatosan megszűntek az egyes rétegek sajátos érdekeinek megfogalmazására képes szakmai szakosztályok. Társadalmi közéletünkből hiányoztak vagy háttérbe szorultak azok az érdekképviseleti szervek, amelyek időben, erélyes fellépésükkel jelezték, az illetékes fórumok és a nyilvánosság elé tárták volna a szellemi szféra fokozatosan romló pozícióit. Minden jel arra mutat, hogy a finomabb érdektagozódást és az önszerveződést mellőző, a csak felülről szervezett össztársadalom képe és igénye örökre a múltté. Már az ötvenes évek derekán, majd az 1968-as gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor megjelenik az igény a különböző érdekérvényesítések rekonstruálására. A hetvenes években világossá válik, hogy a társadalom erőit a nemzeti újratermeléshez csak úay lehet felvonultatni, ha erősödik részvételük a termelési elosztási folyamatokban. Egyenlő esélyeket Az érdekképviseleti szervezetrendszer rekonstrukciója azonban nem eredményezett egyenszilárdságú szerkezetet. Erősebbek voltak például az ipari munkásság, ipari nagyüzemek, az energiaszektor és a nehézipar pozíciói, mint a már említett szellemi szféra, vagy az oktatás érdekérvényesítési lehetőségei. Napjaink valósága adós mindenékelőtt a különböző szakmák, foglalkozások, kor- és munkajelleg-csoportok érdekeit önállóan hordozni képes, egyenrangú, szimmetrikus felépítésű, érdekképviseleti intézményrendszer kiépítésével. Olyannal, amelyben a kutatók, a mérnökök, oktatók, vagy más keresztmetszetben a tudomány, a műszaki fejlesztés, a felsőoktatás érdekérvényesítési pozíciói nem rosszabbak a gazdaság és társadalom más szereplőinek érdekérvényesítési képességeinél. Nyilvánvaló, hogy a társadalmi önszerveződés kibontakozása, a különböző rétegek, csoportok egyenrangú autonóm, az érdekek kifejezésére és közvetítésére szolgáló — nem formálisan működő — mechanizmusok és különböző szakmai racionalitások, (műszaki, közgazda- sági, jogi, egészségügyi, környezetvédelmi, esztétikai, szervezeti stb.) figyelembevétele nélkül a gazdaság minőségi fejlődése nem indulhat meg. Hegújuló képviseleteket A modernizációt szorgalmazó, az infrastruktúra, az életminőség és a tudás fontosságát felismerő társadalomnak van igazán szüksége az öntevékenységre, önkormányzatokra, arra, hogy a munkások, parasztok, kutatók, mérnökök, közgazdászok, pedagógusok, orvosok, pénzügyi és más szakmák képviselői egyenrangú részesei legyenek a döntések előkészítésének, meghozatalának, végrehajtásának. Ez eredményezheti, hogy nem lesznek kirekesztett, másodvagy harmadrangú szereplői a társadalomnak, és mint gondolkodó, cselekvő emberek elkötelezett részesei lesznek a gazdasági-társadalmi kibontakozásnak. Ilyen társadalmi felépítés és működés mellett a központi vagy helyi akarat nap, mint nap találkozhat a különböző közösségek érdekeivel, és végbemehet a kölcsönös és állandó korrekció, önkorrekció, kétirányú mozgás alakul ki a demokratikus közvetítő csatornákban. Mindezek után megkérdezheti az olvasó, hogy miképpen ítélem meg a tudósok egyes csoportjainak önálló szakszervezet létrehozására irányuló törekvéseit, vagy éppen — munkahelyemhez közelebb maradva - a mérnökszakszervezet újbóli talp- ráállítását. Ami a tudósok kezdeményezéseit illeti, arra egy rövidebb és hosszabb távra szóló válaszom van. Jelenleg annak van realitása, hogy a történelmileg kialakult keretek között kell a tudomány képviselőinek is keresni a mainál jobb érdekkifejezés lehetőségeit. Hozzáteszem rögtön, hogy nem kizárólag és nem elsősorban a szakszervezet nyakába kell varrni a tudomány, az értelmiségi munka fontosságának deklarációkban és a valóságban megnyilvánuló ellentmondásait. Nyilván távlatilag nem lehet elzárkózni olyan jószándékú szakszerveíet-alapítási törekvésektől sem, amelyek túlmutatnak a mai ágazati kereteken. Ehhez persze számos politikai, jogi és szervezeti kérdést kell még tisztázni. Ügy gondolom, hogy a szakszervezeti mozgalom egységét őrizve a szakszervezetnek magának kell ezeket a hiteles válaszokat, a valós igényekkel összhangban a jövőben megadni. Jogosítványok és garanciák Ami a mérnökszakszervezet dolgát illeti: megítélésem szerint haló poraiból ma már nem feltámasztható. A mérnökszakszervezet feloszlatásakor létrehozott MTESZ, a reálértelmiség közösségeire támaszkodó érdekképviseleti szervezet már ma is. Pozícióinak, a birtokba vehető és alkalmazható érdekképviseleti eszközrendszernek javításával olyan társadalmi szervezetté tehető . a jövőben, amely képes a formálódó, új intézményrendszerben önálló társadalmi szereplővé válni. Ehhez szükség van olyan egyenszilárdságú érdekképviseleti struktúrára — szakítva a hagyományos érdekképviseleti szereposztással — ahol a demokratikus érdekérvényesítési működésben az MTESZ a reálértelmiség önálló, az állami szervekkel nem ösz- szeolvadt független érdek- hordozójaként léphet feJ, megkapja ehhez a jogosítványokat, garanciákat. A műszaki fejlesztés, a reálértelmiség érdekeinek jó képviseletére tulajdonképpen a tudás hasznosulása, a szellemi teljesítmények, a termelés minőségének javítása, tehát magának a gazdasági és társadalmi kibontakozásnak érdekében van szükség. Dr. Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese Ojdonsagok, érdekességek
