Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-11 / 70. szám

198S. március 11., péntek Dunántúlt napló 3 Támogatják a fiatalokat és a nagycsaládosokat A belvárosi rekonstrukció keretében újitják (el a Zrínyi téren álló volt Török Bólint házat Fotó: Lauter László Ülést tartott a megyei nemzetiségi bizottság ülést tartott tegnap Pé­csett a Megyei Tanács nemzetiségi bizottsága. Lantos Jóisel elnök veze­tésével. A testület meg­tárgyalta és elfogadta a Megyei Tanács rendeleté­nek tervezetét a nemzeti­ségi jogok érvényesülésé­nek előmozdításáról, a nemzetiségi politika helyi megvalósitásának kérdé­seit a Lippói Községi Kö­zös Tanács közigazgatási területén, valamint a nem­zetiségi művelődésben dol­gozó értelmiségiek hely­zetéről szóló beszámolót. Kevesebb tanácsi lakás épül Szigetváron A hetedik tervidőszakra ter­vezett Hatvanegy bérlakásból előreláthatólag Harminc épül meg Szigetváron. A tanács tervei között szerepel, hogy a fennmaradó harmincegyet a nyolcadik ötéves tervidőszak­ban építi meg. A lakásprog­ram lelassulásának egyik oka, hogy csökkentették az állami támogatás összegét, így az építési költségek kétharmadát a városnak kellene kifizetni. A már megkezdett építkezéseket befejezik, de az újabb épüle­tek tervezését, alapozását meg sem kezdik. Az idén huszonöt tanácsi bérlakást adnak át, áprilisban húszat, októberben ötöt. A Zrínyi téren álló volt Tö­rök Bálint házat állították hely­re. A huszonöt tanácsi bérla­kás így a belvárosi rekonstruk­ció része. A patinás épület is visszanyeri eredeti formáját a keleti részen, amelynek felső szintjén öt lakást alakítottak ki. Az épület fogadószintjén továbbra is fodrászüzlet és könyvesbolt kap helyet, vala­mint helyreállítják a gyógy­szertárat is. A déli oldalon hozzáépített új szárnyban ko­pott helyet a további húsz la­kás. A lépcsőzetes lakáshoz jutást segíti, hogy a használatbavé­teli díj összegét visszafizetés­kor a hatszorosára emelték. Ez a tanácsrendelet nem tesz kü­lönbséget az összkomfortos, komfortos, félkomfortos lakások között és abban sem, hogy ezek a belvárosban vagy egy külvárosi részen falálhatók. Az elmúlt év végéig ez a díj a négyszeres volt. Tavaly tizen­hármán adták vissza a laká­sukat a tanácsnak, mert vagy lakást vásároltak, esetleg épít­keztek. A felemelt visszatérítés óta már hárman mondtak le tanácsi lakásukról. Jelenleg kettőszázhetven la­kásigényét tartanak nyilván, közülük száznégyen várnak ta­nácsi bérlakásra. A lakásra- várók közül nyolcvan a fiatal házas és tizenkilenc a nagy- családos. Lakásépítésre és vásárlásra a tanács kamatmentes és vissza nem térítendő kölcsönt ad. Ezekben a kedvezmények­ben a fiatal házasok, a két vagy többgyermekes családok, illetve az azokat egyedül ne­velő szülők részesülhetnek. A vissza nem térítendő támoga­tás az első lakáshoz jutást segíti, ennek összege harminc­ezertől nyolcvanezer forintig terjed. A kamatmentes köl­csön felső hatóra száznyolc­vanezer forint. Az egyedülállók lakásgond­ját garzonházak és egyszobás lakások építésével próbálják megoldani. A városba sok fia­tal értelmiségi költözött az utóbbi években, akiknek a la­káshoz jutását a vállalatokkal és intézményekkel közösen a tanács is segíti. Az új városi kórház dolgozóinak lakásgond­ját is a tanács és az intéz­mény közösen oldotta meg. Szigetváron a tanács vezetői fontos feladatuknak tartják o magasan képzett, jó szakem­berek letelepítését. Ebben az évben harminckét OTP-s lakást is átadnak. A Turbéki utcában még lehető­ség van negyven közművesített telek kialakítására. A Hóból— Kishobol közötti részen még hatvan telket parcelláznak ki. A közeljövőben a szigetvári tanács tervezi a bérlakásokra megállapított jövedelemhatá­rok módosítását, valamint a támogatások bővítését. A la­káselosztás ez évi tervét a véqrehaitó bizottsáq március véqi ülésén tárgyalja meg. Sz. K. Egy nőnek többet kell produkálnia „Sajnálom azokat, akik ezt nem élték át., tf — Az első lövést harmincnégy éves koromban adtam le, tehát igazán nem lehet azt monda­ni, hogy túl korán kezdtem foglalkozni ezzel a sportággal, viszont még ma is versenyzek mondja Almási Lászlóné, s mosolyogva teszi hozzá: — tudja, aki egyszer megsza­golta a puskaport, az már ott is maradt a klubban, megsze­rette ezt a sportot. Almási Lászlóné nyolc éve titkára a pécsi Sopiana Gép­gyárban működő MHSZ lö­vészklubnak; egyébként már régi klubtog, a gyárban pedig tizennégy éve dolgozik mint sztk-ügyintéző. Pécsett ötven­négy MHSZ-klub működik, s ő az egyetlen női titkár. Ez már önmagában is ritkaság, de nem is csoda: mint beszélgeté­sünkből kiderül, rendkívül ala­csony a nők aránya. — Ha ez egyáltalán nem szokás, hogyan esett éppen ön­re a választás annak idején? — 1974-ben lettem klubtag lövész sportolóként, azután vol­tam az MHSZ-klub gazdasági ügyintézője. Talán azért tör­tént így, mert mindig volt va­lamilyen társadalmi funkcióm, szerintem elég jó a szervező- készségem, s amikor valamit vállaltam, akkor igyekeztem a legjobb tudásom szerint elvé­gezni. A kollégáimmal is meg­találtam a hangot. Mégis, ami­kor felkértek, én lepődtem meg a legjobban. Az első meglepe­tés után megtiszteltetésnek éreztem, s nagyon igyekeztem megfelelni a feladatnak. A kudarcot ugyanis nehezen tu­dom elviselni. És tényleg, kudarcról nem is Társadalmi Szemle A Társadalmi Szemle már­ciusi száma szerkesztőségi cik­ket közöl A továbblépés esé­lyei címmel, mely jelenlegi bel­politikai helyzetünket elemezve irányítja rá a figyelmet a tár­sadalmi-gazdasági kibontako­zási program megvalósulásá­nak folyamatára. Néhány kér­désben részletesen is foglal­koznak a programhoz kapcso­lóié feladatokkal. így Váncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter a kor­mányprogramhoz kapcsolódó élelmiszergazdasági feladatok­kal foglalkozik, Illés István, a közgazdaságtudományok kan­didátusa eladósodásunkról fej­ti ki gondolatait, míq Kósáné Kovács Magda, a SZOT titká­ra a szakszervezeti mozgalom néhány fontos kérdésével fog­lalkozik. Kitér arra, hogy a tagság azt várja a mozgalom­tól, hogy próbálja meg csök­kenteni o gazdasági stabilizá­ciónak a bérből és fizetésből élőkre háruló terheit. Néhány olyan szakszervezetet érintő bírálat elemzésére vállalkozik, melyek az utóbbi időben fel­erősödtek. A Művelődéspolitikai jegyze­tek rovatban Mezei Józsefnek, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága munkatársának (ma mór Pécs város tanácsa osz­tályvezetője) „Népművelési" szemlélettel korszerű közműve­lődés? című írását találhatják az olvasók. A szerző többek között arról fejti ki vélemé­nyét, hogy a közművelődési párthatározat megjelenése után tizenhárom évvel alig léptünk túl a „kultúraterjesz­tés" népművelési szemléletén. Pedig a közművelődés 1974-től élő új fogalma új tartalmat is feltételezett, átfogó művelődés- politikai koncepciót az egyén és a közösség egészének mű­velődésére, olyan össztársadal­mi cselekvést, amelyben nem­csak minden értelmiségi és munkás lehet „népművelő", de minden politikai, társadalmi intézmény is, mert tevékenysé­gében, más alapfunkciók ki­egészítéseként, megjelennek a közművelődési célok. Felhívja a cikk a figyelmet arra is, hogy a korábbi párthatározat­bon szorgalmazónak megvaló­sítására, nehezebb feltételek között, a gazdasági-társadalmi kibontakozás programja kínál újból lehetőséget azzal, hogy a társadalom és gazdaság minden szféráját megújítva, lendületet kíván adni a szocia­lista építésnek. Sok körülmény teszi indokolttá, hogy tudato­sodjon a kultúra, ezen belül a közművelődés szerepe a re­formfolyamatban. Ha valóban meg akar újulni e tevékenység, a közművelődés valódi értelme­zéséből kell az új gyakorlatot kialakítani. M. E. beszélhetünk, hiszen nyolc éve tartó MHSZ klub titkársága alatt kétszer nyerték el a „Ki­váló klub" címet, s a város ötvennégy klubja közül az első háromba tartoznak. Ez termé­szetesen a magas színvonalú munkát jelenti, de azért nem volt könnyű elérni ezt az ered­ményt, mert ahogy Almási Lászlóné mondta: — Ezen a területen is ta­pasztalom, hogy egy nőnek többet kell produkálnia, rá­adásul sorozatosan, mint egy férfinak ahhoz, hogy elismer­jék, de ha ez sikerül, akkor — talán fogalmazhatnék így is —, szinte meghajolnak előtte. Sok teendővel jár a klub­titkári elfoglaltság is, s emellett nemcsak versenyez, hanem a klubban tanít is fiatalokat, két általános iskolának a honvéd- szakkörös gyerekeit, hiszen az utánpótlás nagyon fontos. Per­sze itt is nagyon eltolódott az arány — úgy látszik, ez a lö­vészetnél minden korosztálynál jellemző: tizenötből maximum 2—3 a lány. A nők, mondja, úgy látszik idegenkednek a fegyver gondolatától, pedig valójában félreértelmezik, s nem veszik észre, hogy ez sport, nem más. — Nekem kifejezetten ideg­nyugtató, s a sport arra nevelt, hogy az életben is tudjam fe­gyelmezni magam. Ezenkívül szórakozás, hobbi, értelmes el­foglaltság, jó társaság, közös­ség. Az embernek a munkán és a családon kívül is meg kell találnia azt a helyet, ahol jól érzi magát, barátokra lel, fel­oldódik — és az igényes em­ber ehhez hasonló helyeken ke­resi a szórakozást, a barátokat. Leginkább csak érzem, igazán nem is tudom megfogalmazni, milyen az, ha már csak az ed­zés hangjait meghallom, vagy ott állok a lőállásbán. Ezt min­den sportoló ugyanígy átérzi, valójában nem lehet pontosan kifejezni. De nagyon sajnálom azokat, akik ezt nem élték még át soha. Dücső Csilla Egy kormányszerv a Helyét keresi Az ifjúság igazgatása „Szívósan kotozkodo munkamódszerre van szükség/" Sok bábája volt az ifjúság­nak már eddig is, közte még- el el-eltűnt a gyerek. Érdek- védelmi szerepet tölt be a KISZ, amely évtizedeken ke­resztül szinte monopolhelyzet­ben volt hivatva szólni a tizen- huszon-harmincéves korosztály nevében. Politikai zsargonnal élve „az elmúlt évek társadalmi­gazdasági változásainak ha­tására felértékelődött az ifjú­sági munka”. Hogy ez mit je­lent magyarul? Mindenekelőtt a tények mondják el: az if­júság helyzete az élet csak­nem minden területén rom­lott. Sokok számára vált el­érhetetlenné a lakás, rosszab­bodtak a munkába állás fel­tételei, a kerekdeden megfo­galmazott és rózsaszínnel föl­festett jelszavak nem tudták eltakarni a valóságot. A problémák „kezelésére" (de jó lenne minél hamarabb elfelejteni ezt a fölkapott el­lenszenves szót!) sorra jöttek létre a különböző ifjúsági bi­zottságok. Alakított ilyet a Népfront, az MTESZ, a SZOT, működött már korábban az MSZMP KB mellett, legutóbb pedig oz Országgyűlés kebe­lén belül született meg az if­júság ügyeivel foglalkozó bi­zottság. Az államigazgatási hierarchiába illeszkedő kor­mányzati szerv azonban alig több, mint egy esztendeje van - az Állami Ifjúsági és Spori- hivatal. Az egész szocialista tá­borban újdonságnak számit egy ilyen funkciójú szervezet létrehozása, ami persze nem azt jelenti,- hogy világszerte mint újításról lehetne beszél­ni róla. A nagy polgári de­mokratikus hagyományokkal rendelkező országokban nem ritkaság, hogy közigazgatási hivatal foglalkozik az ifjúság­nak állampolgári jogon járó érdekvédelmével. Az AISH - bár egyre mar­kánsabban írja be nevét a hazai közéletbe -, egyelőre még keresi helyét a politikai- igazgatási struktúrában. Di­cséretére legyen mondva: tu­datosan keresi. Ezt mutatja az a tény, hogy immár a harma­dik konferenciát rendezte meq az ifjúsági igazgatás időszerű kérdéseiről. Szekszárd és Deb­recen után ezúttal Pécsett. A vita résztvevői — dr. Varga- Sabján László elnökhelyettes­sel az élen — az AISH vezető munkatársai, a megyei és vá­rosi ifjúsági és sportosztályok vezetői, valamint elméleti szak­emberek voltak. A fontosabb előadások szerzőinek nevét a konferenciáról meqjelent köz­leményben felsoroltuk. A kö­zel hétórás eszmecsere min­den kérdésére nincs módunk kitérni, így azokat vesszük sor­ra, amelyeket az előadások, a korreferátumok és a felszó­lalások alapján a legfonto­sabbaknak tartunk. Érdekes, hogy még mindig felmerül sokakban, miért szük­séges az ifjúság problémáival külön foglalkozni? Dr. Bihari István főosztályvezető ezt a következőképpen indokolta meg: mert az ifjúság köré­ben együtt jelentkeznek azok a problémák, amelyek a tár­sadalom egyes rétegeiben esetleg külön-külön adódnak elő: mert a fiatalabb korosz­tályoknak korlátozott az ér­dekérvényesítési képessége: mert ez a réteg a legfogéko­nyabb a változásokra, s vé­gül: a társadalorp jövője szem­pontiából kulcsfontosságú né­pességről van szó. Hasonlóképpen tisztázásra szorul az a kérdés, hogyan gyakorolja kormányzati (ága­zati és „törzskari"),- valamint érdekvédelmi funkcióit az AISH. Milyen legyen a viszo­nya a KISZ-hez, az Ország­gyűlés, a párt- és a tömeg­szervezetek ifjúsági bizottsá­gaihoz, tagozataihoz? Mikép­pen illeszkedhetnek a lehető legolajozottabban az állam- igazgatás gépezetébe a me­gyei és városi ifjúsági osztá­lyok, anélkül persze, hogy át­vennék annak bürokratikus, iratközpontú, beavatkozó jel­legű hatósági és „ügyfélkeze­lői" mentalitását? Hogyan nyújthatja kezét az ifjúsági irányítás a megyeszékhelytől, a várostól messze eső apró­falvak fiatalságának? A két­szintes igazgatás tervezett ki- terjesztése különösen nagy súllyal veti fel a kérdést, hi­szen a városkörnyéki szerep kiiktatásával újra kitágulhat a szakadék a központ és a „vé­gek" között. A vita résztvevői egyetértet­tek abbon, hogy az AISH-nak és az ifjúsági igazgatás al­sóbb szerveinek egyik legfon­tosabb tennivalója a koordi­náció, vagyis a fiatalok ér­dekében tett intézkedések összehangolása. Ami pedig a munkamódszert illeti: el kell szakadni a papirostól, s az ügyeket lehetőleg a helvszí- nen, az érintettek személyes részvételével kell- megoldani. Óvakodni kell a magyar köz­igazgatásra sainos iellemző túlszabályozástól. (Utoljára a Bach-korszakban alkottak eny- nyi rendeletet — mondta az egyik előadó, dr. Kiss László.) A csatát nemcsak a körülmé­nyekkel. oz objektív - vagy annak látszó - problémákkal szemben kell megvívni, ha­nem alkalmasint az appará­tus többi osztályával, amely hajlamos azt állítani. hogy „a MISO-k olyan pályán fo­ciznak, amelyen más játszik". A csongrádi osztályvezető nyíl­tan meamondta: „Szívósan kötözködő munkamódszerre van szükség!” S a hangsúlyt a szí­vósságra tette. Úav tűnt fel számomra, hogy az ÁISH példát akar mutatni a minisztériumok és tanácsi osztályok számára: kihasznál­va a hivatal sajátos jellegét, a feladatok összetettségét, az iránvítandó és képviselendő „közeg" természetét. a nem jogi eszközök túlsúlyával akar célt érni. Céltámogatások, pá­lyázatok, társadalmi viták, ja­vaslatok, ajánlások, iránymu­tatások szerepelnének az első vonalban. Rokonszenves elképzelés. Jó lenne, ha sikerülne, s a pél­da átragadna o többi ága­zatra is. Illúziókat azonban kár lenne táplálnunk. Minde­nekelőtt átfoqó és hosszú tá­vú társadalompolitikai kon­cepcióra volna szükséa. Enél- kül az ifiúsági irányítást sem lehet tartós időszakra ter­vezni. Tegyük hozzá, hogy a gaz­dasági életet sem, jóllehet egyik-másik hozzászóló éppen a gazdaságirányítás kapkodá­sára iqyekezett hárítani a fe­lelősséget a társadalmi élet bizonytalanságaiért. A dolgok összefüggenek. Mindenesetre biztató, hogy egyre több szervezet és in’.éz- mény igyekszik átrendezni so­rait, megtalálni helyét az utóbbi években bonyolulttá vált társadalmi viszonyaink­ban. Havasi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents