Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-08 / 67. szám

Ne csak virágot! J ólesik látni, hogy nők napján a férfiak többsé­ge meg-megáll a virág, üzletek kirakata előtt. Ki-ki a nagymamára, az édesanyjá­ra, a párjára vagy a lányá­ra gondol. Válogat a virágok között: melyik illene legin­kább a kedves ünnepekhez, az otthon hangulatához. Magányos asszony közeleg, letörten, szomorúan. Vajon neki ki ajándékoz virágot? S van-e olyan szép virág, amely feloldaná magánya keserű­ségét, a kínzó társtalansá- got? Idős néni hétrét gör­nyedve cipeli bevásárló- szatyrát. Egy-egy lépést tesz, majd megpihenteti fájós lá­bait. Van-e valaki, aki meg­hajol majd őelőtte is egy szál virággal? Ha már olyan hozzátartozója nincsen, aki a fárasztó terhet cipelné he­lyette. Amott csitri lányok vágtatnak viháncolva. Nem hiszem, hogy egyetlen szál nőnapi virág rendet teremte­ne az életükben. A kezüket kellene fogni inkább, egész éven át. Inteni, nevelni, segí­teni őket. Nehogy utat té­vesszenek egy olyan társa­dalomban, amely jogokat szánt és boldogulást ígért nekik. S ki ünnepli azt a feleséget, akit otthagytak egy szebbért, fiatalabbért? Vagy az anyát, akit magára hagyott lánya-fia? Szép jelkép a nőnapi vi­rág, mint ahogy a nőnap is a tavasz egyik legszebb, leg­bensőségesebb ünnepe. Csak azt ne higgyük ml, férfiak, hogy ennek az egyetlen nap­nak a 24 órája, a nőnapi vi­rágcsokor és köszöntő ga­rantálhatja egész évi tiszta lelkiismeretünket. Ha ilyen­kor szép szavakkal méltatjuk a küzdelmet, melyet bátor nők vívtak az emancipáció­ért. Ha mutatós számokat sorolunk fel arról, hogy mi, az új társadalom építői, mi­lyen erőfeszítéseket tettünk azért, hogy nálunk eleven valóság legyen a nők egyen­jogúsága. Hogy milyen fele­lős posztokat foglalnak el lányaink, asszonyaink az iparban, az oktatásban, az egészségügyben. Ha magasz­tos frázisokat mondunk a • családban betöltött szerepük­ről, a gyermeknevelés és a háztartás növekvő gondjairól, a ki tudja hány műszakról, amelyben helyt kell állniok. Az élet most sok gondot ró nőkre, férfiakra egyaránt. A gazdasági élet akadozása, az árak emelkedése napja­inkban a férfiakat is rákény­szeríti a második, sőt a har­madik műszakra is. Ma már a legtöbb családban nem úgy van, hogy a férfi dél­után újságot olvas vagy te­levíziót néz, ahelyett, hogy a feleségének segítene. Ma asszonyaink többsége a má­sodik műszakot vállaló férje, fia helyett is kénytelen az otthon gondjait vállalni. S ezért a helytállásért valóban nem elég 02 egynapi hála, a bármilyen szép nőnapi vi­rágcsokor. Nagy erőfeszítések, próba­tételek napjait éljük politi­kai, gazdasági és családi életünkben is. Új számveté­seket, új terveket kell készí­tenünk. Szerényebben, visz- szafogottabban kell élnünk. Nem addig nyújtózva, amed­dig szeretnénk, hanem amed­dig a takarónk ér. Ez a megszorítás sok vita, össze­tűzés forrása lehet közéle­tünkben éppúgy, mint otthon, a családban. Ám régi tapasztalat, hogy csak a gyenge, a laza kö­zösségek sínylik meg az em­bert próbáló időket. A jó közösség, az összetartó csa­lád erősebb lesz, még in­kább összekovácsolódik. De csak akkor, ha sikerül valódi „közteherviselést" kialakítani otthonainkban is. Ha mi, fér­fiak is osztozunk a csalá­dért vállalt egész éves fele­lősségben. Ha az otthon rendjének, kényelmének nem­csak élvezői, hanem szerve­zői és építői is vagyunk. Ismétlem, szép jelkép a virág, illő, ám csekély aján­dék annak, aki az otthont, a hazaváró kikötőt akár a napi — gyárban, intézetben, iro­dában - végzett munka után, akár otthoni „főállás­ban" megteremti. Hiszen az otthon nemcsak ágy és asz­tal, hanem nyugalom, békes­ség, jó közérzet is. Ha való­ban igazi otthon. S aki ezt fenntartja, gondját vállán vi­seli, az a legtöbbet teszi ér­tünk a mai zaklatott világ­ban. M it ajándékozzunk hát a deklarált jogokon és a nőnapi virágcsokron i kívül asszonyainknak? Egész évi biztonságot! Küzdésük­nek, törődésüknek azt a jól­eső ellenértékét, amit csak mi, férfiak adhatunk meg ne- ; kik. A mindennél többet érő j tudatot, hogy áll mellettük ; valaki, akire minden ünne­pen és minden hétköznapon I számíthatnak. Kékesdi Gyula Világ proletárjai, egyesüljetek Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Tudásunkkal Baranyáért A megye gépipara - a termelők egymásért Szakmai nap a tudományos heteken Javaslatok a vállalatok együttmunkálkodására A tartalomból: Felvirágzó kiskereskedelem a városokban (3. oldal) PETA barkácsház épül Pécsett (5. oldal) Kettőszázhúsz versenyző jön (8. oldal) Yárkonyi Péter Ausztráliában Várkonyi Péter külügyminisz­ter, aki körúton van az ázsiai és a csendes-óceáni térség­ben, hétfőn megkezdte hiva­talos tárgyalásait Canberrá­ban, az Ausztrál Államszövet­ség fővárosában. A nap folya­mán találkozott és megbeszé­lést folytatott Bill Hayden kül- ügy- és külkereskedelmi mi­niszterrel, Bob Hawke szövet­ségi miniszterelnökkel, a szö­vetségi parlament külügyi, vé­delmi és kereskedelmi közös bizottságának tagjaival. Ven­déglátójával, Bili Haydennel aláírta a magyar-ausztrál kon­zuli egyezményt. Fogadta hét­ifőn a magyar külügyminisztert sír Ninian Stephen, az Auszt­rál Államszövetség főkormány­zója is. Bill Hayden a Várkonyi Pé­ter tiszteletére adott ebéden pohárköszöntőjében hangsú­lyozta, hogy az ausztrál-ma­gyar kapcsolatok szilárd ala­pokon nyugszanak, míg Vár­konyi Péter azt húzta alá, hogy a kapcsolatok ígéretesek és problémamentesek. A Canberra Times című ausztrál lap hétfői számában közölt kommentár szerint tör­ténelmi fontosságú esemény az első magyar külügyminiszteri látogatás és az ebből az al­kalomból aláírásra kerülő ausztrál-magyar konzuli egyezmény. A megye gépipara talán mégiscsak összeölelkezik, meg­találják azokat a további szá­lakat és együttműködési terü­leteket, ahol kiegészíthetik és erősíthetik egymást, anélkül, hogy messzire kellene menniük az országban, esetleg külföldi partnert találniuk. Az ilyen együttmunkálkodás előmozdí­tására voltak már próbálkozá­sok, de — talán azért, mert „felülről" kezdeményezték — a „megyei koordinációs ösztönzé­sek”, az érdekelt vállalatok deklarációja az együttműködés­re nem sok kézzelfogható ered­ményt hozott. A tudományos hetek kapcsán most új megközelítésben, újabb nekirugaszkodással me­rült föl —, a korábban és ma is változatlanul időszerű — gondolat és elhatározás, tudni kell egymásról és ismerni a mások fejlesztési elképzelése­it, összehangolni a lépéseket, esetleg gyártási és piaci hát­teréül szolgálni egymásnak. Tegnap erről volt szó a Gép­ipari Tudományos Egyesület ál­tal rendezett gépipari szakmai napon, melyre a pécsi Ságvári Endre Művelődési Házban ke­rült sor. A gondolat fölkarolá­sát az összejövetel megnyitója, dr. Ceisz Mihály, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára, és a GTE megyei el­nöke, Kovács László vállalta, majd sorra megnyilatkoztak, fejlesztési elképzeléseiket, tö­rekvéseiket ismertették a bara­nyai gépipari vállalatok és üze­mek vezetői. A kép színes és változatos, sokféle gépet és berendezést gyártanak és ter­veznek vállalataink: a pécsi Sopiana Gépgyár, az ÉPGÉP pécsi gyara, a Pécsi MEZŐ­GÉP, a Mecseki Szénbányák komlói központi gépüzeme, a Mecseki Ércbányászati Vállalat gépüzeme és a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gépüzeme. Az összejövetelen végül is javaslatokat fogalmaztak meg, az ebben való együttműködési készség kifejezésével. Többek között előirányozták: minden eszközzel elősegítik a gyárt­mány- és gyártásfejlesztés egy­séges, összehangolt rendszerű kezelését. A megye gépipará­ban ennek a közös műszaki fejlesztésnek az eredményeit a lehető legrövidebb idő alatt termelésbe kívánják állítani. Megállapodnak a háttéripari elemek közös gyártásában és fejlesztésében, a gyártmány- fejlesztés területén lehetővé teszik egymás között a CNC- gépek programcsomagjainak cseréjét, valamint a különleges technológiák terén a fokozott együttműködést. Egyes termé­kek beszerzése esetében ösz- szehangolják vásárlásaikat, tájékoztatják egymást az elfek­vő készletekről, összehangol­ják, közösen próbálják megöl-' doni oktatási, továbbképzési feladataikat. Mindezek megvalósítása ér­dekében a Gépipari Tudomá­nyos Egyesület létrehozza a gépipari vezetők és vezető szakemberek klubját, lehető­séget biztosítva a rendszeres, kötetlen eszmecserére. A klub nyitott, az alapítókon kívül ide- várjók a megye bármely, ha­sonló tevékenységet folytató cégek vezetőit. Ugyanakkor az egyesület összeállítja a gép­ipar megyei szakértői jegyzé­két, az érdekeltek rendelkezé­sére bocsátva, hogy a vállalati tervezéseknél és fejlesztések­nél számításba vehessék, spe­ciális kérdések megoldása esetén — megyén belül —, ki­hez vagy kikhez lehet és kell fordulni. Miklósvári Z. Új termékekkel bővíti tevékenységi körét ebben az évben a SOMÁK Csomagolástechnikai Gép gyártó Kft. olasz—magyar vegyesvállalat. Az üvegcímkézö gépek gyártása mellett újabb 5—6 féle csomagolástechnikai gép előállítására kerül sor. Képünkön egy új terméken, a konzerv- doboz-cimkézőgép szerelésén dolgoznak. Proksza László felvétele 0 Nemzetközi Sajtóintézet tanácskozása Budapesten Grósz Károly fogadta a konferencia résztvevőit A nemzetközi tömegtájékoz­tatás vezető újságíróinak rész­vételével tanácskozás kezdődött hétfőn a budapesti Hilton Szál­lóban. A Nemzetközi Sajtóinté­zet (IPl) soros rendezvényén —, amelynek szocialista ország először ad otthont —, két na­pon át tizenöt állam képvise­letében mintegy 30 újságívó vi­tatja meg a glasznoszty jelen­tőségét a kelet—nyugati kap­csolatokban. A magyar újság­írókat Aczél Endre, Balázs ló- zsel, Boldizsár Iván, Pálos Ta­más és Vince Mátyás képvi­selték. A világ minden tájáról egy­begyűlt újságírókat a kerek- asztal-konferencia elnöki tisz­tét betöltő Paul Lendvai, az Osztrák Rádió intendánsa kö­szöntötte, majd Peter Galliner, az IPI igazgatója emlékeztetett arra, hogy a szakmai testület — amely Zürich—London szék­hellyel a második világháború után alakult —, az újságírók szakmai felkészültségének tö­kéletesítését, az információ­áramlás és a tájékoztatás ha­tékonyságának elősegítését te­kinti elsődleges feladatának. A résztvevőket köszöntötte Ba­lázs József, a Külpolitika című folyóirat főszerkesztője. A magyar politikai közélet nevében Berecz János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üd­vözölte a nemzetközi tanács­kozás képviselőit. A tájékoztatás személyiségei mindaddig, amíg meg nem szólalnak a fegyverek, erőseb­bek lehetnek minden hadse­regnél —, utalt a sajtó hatal­mas közvéleményformáló ere­jére Berecz János. Ennek az erőnek azonban — fűzte hoz­zá —, nagy felelősségérzettel kell párosulnia, hiszen a sajtó munkatársain múlik, mire moz­gósítanak, hogyan tájékoztat­nak; az együttműködést keresik vagy a szembenállást élezik, őszinte, nyílt tájékoztatással, az emberi értékeket becsülik, vagy az értékek pusztulását ki­váltó ellenségeskedés erőit feszítik. E közös felelősségben nem mutogathatunk egymásra; minden ország tájékoztatási személyiségei, a kelet—nyuga­ti tájékoztatás szakemberei csak közös utat járhatnak, an­nak ellenére, hogy jó néhány kérdésben különbözik a véle­ményük, a meggyőződésük, el­térő normák szerint élnek és dolgoznak. A glasznoszty szel­lemében közösen kell keresni a kelet—nyugati együttműkö­dést. E gondolatot folytatva, a nemzetközi sajtót a megisme­rés nélkülözhetetlen eszköze­ként értékelte Berecz János. A tanácskozás vitával kísért előadásokkal folytatja munká­ját. Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke hétfőn a Par­lamentben fogadta a Nem­zetközi Sajtóintézet budapesti ke re kasztal-konferenciájának részvevőit. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents