Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-08 / 67. szám
Ne csak virágot! J ólesik látni, hogy nők napján a férfiak többsége meg-megáll a virág, üzletek kirakata előtt. Ki-ki a nagymamára, az édesanyjára, a párjára vagy a lányára gondol. Válogat a virágok között: melyik illene leginkább a kedves ünnepekhez, az otthon hangulatához. Magányos asszony közeleg, letörten, szomorúan. Vajon neki ki ajándékoz virágot? S van-e olyan szép virág, amely feloldaná magánya keserűségét, a kínzó társtalansá- got? Idős néni hétrét görnyedve cipeli bevásárló- szatyrát. Egy-egy lépést tesz, majd megpihenteti fájós lábait. Van-e valaki, aki meghajol majd őelőtte is egy szál virággal? Ha már olyan hozzátartozója nincsen, aki a fárasztó terhet cipelné helyette. Amott csitri lányok vágtatnak viháncolva. Nem hiszem, hogy egyetlen szál nőnapi virág rendet teremtene az életükben. A kezüket kellene fogni inkább, egész éven át. Inteni, nevelni, segíteni őket. Nehogy utat tévesszenek egy olyan társadalomban, amely jogokat szánt és boldogulást ígért nekik. S ki ünnepli azt a feleséget, akit otthagytak egy szebbért, fiatalabbért? Vagy az anyát, akit magára hagyott lánya-fia? Szép jelkép a nőnapi virág, mint ahogy a nőnap is a tavasz egyik legszebb, legbensőségesebb ünnepe. Csak azt ne higgyük ml, férfiak, hogy ennek az egyetlen napnak a 24 órája, a nőnapi virágcsokor és köszöntő garantálhatja egész évi tiszta lelkiismeretünket. Ha ilyenkor szép szavakkal méltatjuk a küzdelmet, melyet bátor nők vívtak az emancipációért. Ha mutatós számokat sorolunk fel arról, hogy mi, az új társadalom építői, milyen erőfeszítéseket tettünk azért, hogy nálunk eleven valóság legyen a nők egyenjogúsága. Hogy milyen felelős posztokat foglalnak el lányaink, asszonyaink az iparban, az oktatásban, az egészségügyben. Ha magasztos frázisokat mondunk a • családban betöltött szerepükről, a gyermeknevelés és a háztartás növekvő gondjairól, a ki tudja hány műszakról, amelyben helyt kell állniok. Az élet most sok gondot ró nőkre, férfiakra egyaránt. A gazdasági élet akadozása, az árak emelkedése napjainkban a férfiakat is rákényszeríti a második, sőt a harmadik műszakra is. Ma már a legtöbb családban nem úgy van, hogy a férfi délután újságot olvas vagy televíziót néz, ahelyett, hogy a feleségének segítene. Ma asszonyaink többsége a második műszakot vállaló férje, fia helyett is kénytelen az otthon gondjait vállalni. S ezért a helytállásért valóban nem elég 02 egynapi hála, a bármilyen szép nőnapi virágcsokor. Nagy erőfeszítések, próbatételek napjait éljük politikai, gazdasági és családi életünkben is. Új számvetéseket, új terveket kell készítenünk. Szerényebben, visz- szafogottabban kell élnünk. Nem addig nyújtózva, ameddig szeretnénk, hanem ameddig a takarónk ér. Ez a megszorítás sok vita, összetűzés forrása lehet közéletünkben éppúgy, mint otthon, a családban. Ám régi tapasztalat, hogy csak a gyenge, a laza közösségek sínylik meg az embert próbáló időket. A jó közösség, az összetartó család erősebb lesz, még inkább összekovácsolódik. De csak akkor, ha sikerül valódi „közteherviselést" kialakítani otthonainkban is. Ha mi, férfiak is osztozunk a családért vállalt egész éves felelősségben. Ha az otthon rendjének, kényelmének nemcsak élvezői, hanem szervezői és építői is vagyunk. Ismétlem, szép jelkép a virág, illő, ám csekély ajándék annak, aki az otthont, a hazaváró kikötőt akár a napi — gyárban, intézetben, irodában - végzett munka után, akár otthoni „főállásban" megteremti. Hiszen az otthon nemcsak ágy és asztal, hanem nyugalom, békesség, jó közérzet is. Ha valóban igazi otthon. S aki ezt fenntartja, gondját vállán viseli, az a legtöbbet teszi értünk a mai zaklatott világban. M it ajándékozzunk hát a deklarált jogokon és a nőnapi virágcsokron i kívül asszonyainknak? Egész évi biztonságot! Küzdésüknek, törődésüknek azt a jóleső ellenértékét, amit csak mi, férfiak adhatunk meg ne- ; kik. A mindennél többet érő j tudatot, hogy áll mellettük ; valaki, akire minden ünnepen és minden hétköznapon I számíthatnak. Kékesdi Gyula Világ proletárjai, egyesüljetek Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Tudásunkkal Baranyáért A megye gépipara - a termelők egymásért Szakmai nap a tudományos heteken Javaslatok a vállalatok együttmunkálkodására A tartalomból: Felvirágzó kiskereskedelem a városokban (3. oldal) PETA barkácsház épül Pécsett (5. oldal) Kettőszázhúsz versenyző jön (8. oldal) Yárkonyi Péter Ausztráliában Várkonyi Péter külügyminiszter, aki körúton van az ázsiai és a csendes-óceáni térségben, hétfőn megkezdte hivatalos tárgyalásait Canberrában, az Ausztrál Államszövetség fővárosában. A nap folyamán találkozott és megbeszélést folytatott Bill Hayden kül- ügy- és külkereskedelmi miniszterrel, Bob Hawke szövetségi miniszterelnökkel, a szövetségi parlament külügyi, védelmi és kereskedelmi közös bizottságának tagjaival. Vendéglátójával, Bili Haydennel aláírta a magyar-ausztrál konzuli egyezményt. Fogadta hétifőn a magyar külügyminisztert sír Ninian Stephen, az Ausztrál Államszövetség főkormányzója is. Bill Hayden a Várkonyi Péter tiszteletére adott ebéden pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy az ausztrál-magyar kapcsolatok szilárd alapokon nyugszanak, míg Várkonyi Péter azt húzta alá, hogy a kapcsolatok ígéretesek és problémamentesek. A Canberra Times című ausztrál lap hétfői számában közölt kommentár szerint történelmi fontosságú esemény az első magyar külügyminiszteri látogatás és az ebből az alkalomból aláírásra kerülő ausztrál-magyar konzuli egyezmény. A megye gépipara talán mégiscsak összeölelkezik, megtalálják azokat a további szálakat és együttműködési területeket, ahol kiegészíthetik és erősíthetik egymást, anélkül, hogy messzire kellene menniük az országban, esetleg külföldi partnert találniuk. Az ilyen együttmunkálkodás előmozdítására voltak már próbálkozások, de — talán azért, mert „felülről" kezdeményezték — a „megyei koordinációs ösztönzések”, az érdekelt vállalatok deklarációja az együttműködésre nem sok kézzelfogható eredményt hozott. A tudományos hetek kapcsán most új megközelítésben, újabb nekirugaszkodással merült föl —, a korábban és ma is változatlanul időszerű — gondolat és elhatározás, tudni kell egymásról és ismerni a mások fejlesztési elképzeléseit, összehangolni a lépéseket, esetleg gyártási és piaci hátteréül szolgálni egymásnak. Tegnap erről volt szó a Gépipari Tudományos Egyesület által rendezett gépipari szakmai napon, melyre a pécsi Ságvári Endre Művelődési Házban került sor. A gondolat fölkarolását az összejövetel megnyitója, dr. Ceisz Mihály, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titkára, és a GTE megyei elnöke, Kovács László vállalta, majd sorra megnyilatkoztak, fejlesztési elképzeléseiket, törekvéseiket ismertették a baranyai gépipari vállalatok és üzemek vezetői. A kép színes és változatos, sokféle gépet és berendezést gyártanak és terveznek vállalataink: a pécsi Sopiana Gépgyár, az ÉPGÉP pécsi gyara, a Pécsi MEZŐGÉP, a Mecseki Szénbányák komlói központi gépüzeme, a Mecseki Ércbányászati Vállalat gépüzeme és a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság gépüzeme. Az összejövetelen végül is javaslatokat fogalmaztak meg, az ebben való együttműködési készség kifejezésével. Többek között előirányozták: minden eszközzel elősegítik a gyártmány- és gyártásfejlesztés egységes, összehangolt rendszerű kezelését. A megye gépiparában ennek a közös műszaki fejlesztésnek az eredményeit a lehető legrövidebb idő alatt termelésbe kívánják állítani. Megállapodnak a háttéripari elemek közös gyártásában és fejlesztésében, a gyártmány- fejlesztés területén lehetővé teszik egymás között a CNC- gépek programcsomagjainak cseréjét, valamint a különleges technológiák terén a fokozott együttműködést. Egyes termékek beszerzése esetében ösz- szehangolják vásárlásaikat, tájékoztatják egymást az elfekvő készletekről, összehangolják, közösen próbálják megöl-' doni oktatási, továbbképzési feladataikat. Mindezek megvalósítása érdekében a Gépipari Tudományos Egyesület létrehozza a gépipari vezetők és vezető szakemberek klubját, lehetőséget biztosítva a rendszeres, kötetlen eszmecserére. A klub nyitott, az alapítókon kívül ide- várjók a megye bármely, hasonló tevékenységet folytató cégek vezetőit. Ugyanakkor az egyesület összeállítja a gépipar megyei szakértői jegyzékét, az érdekeltek rendelkezésére bocsátva, hogy a vállalati tervezéseknél és fejlesztéseknél számításba vehessék, speciális kérdések megoldása esetén — megyén belül —, kihez vagy kikhez lehet és kell fordulni. Miklósvári Z. Új termékekkel bővíti tevékenységi körét ebben az évben a SOMÁK Csomagolástechnikai Gép gyártó Kft. olasz—magyar vegyesvállalat. Az üvegcímkézö gépek gyártása mellett újabb 5—6 féle csomagolástechnikai gép előállítására kerül sor. Képünkön egy új terméken, a konzerv- doboz-cimkézőgép szerelésén dolgoznak. Proksza László felvétele 0 Nemzetközi Sajtóintézet tanácskozása Budapesten Grósz Károly fogadta a konferencia résztvevőit A nemzetközi tömegtájékoztatás vezető újságíróinak részvételével tanácskozás kezdődött hétfőn a budapesti Hilton Szállóban. A Nemzetközi Sajtóintézet (IPl) soros rendezvényén —, amelynek szocialista ország először ad otthont —, két napon át tizenöt állam képviseletében mintegy 30 újságívó vitatja meg a glasznoszty jelentőségét a kelet—nyugati kapcsolatokban. A magyar újságírókat Aczél Endre, Balázs ló- zsel, Boldizsár Iván, Pálos Tamás és Vince Mátyás képviselték. A világ minden tájáról egybegyűlt újságírókat a kerek- asztal-konferencia elnöki tisztét betöltő Paul Lendvai, az Osztrák Rádió intendánsa köszöntötte, majd Peter Galliner, az IPI igazgatója emlékeztetett arra, hogy a szakmai testület — amely Zürich—London székhellyel a második világháború után alakult —, az újságírók szakmai felkészültségének tökéletesítését, az információáramlás és a tájékoztatás hatékonyságának elősegítését tekinti elsődleges feladatának. A résztvevőket köszöntötte Balázs József, a Külpolitika című folyóirat főszerkesztője. A magyar politikai közélet nevében Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte a nemzetközi tanácskozás képviselőit. A tájékoztatás személyiségei mindaddig, amíg meg nem szólalnak a fegyverek, erősebbek lehetnek minden hadseregnél —, utalt a sajtó hatalmas közvéleményformáló erejére Berecz János. Ennek az erőnek azonban — fűzte hozzá —, nagy felelősségérzettel kell párosulnia, hiszen a sajtó munkatársain múlik, mire mozgósítanak, hogyan tájékoztatnak; az együttműködést keresik vagy a szembenállást élezik, őszinte, nyílt tájékoztatással, az emberi értékeket becsülik, vagy az értékek pusztulását kiváltó ellenségeskedés erőit feszítik. E közös felelősségben nem mutogathatunk egymásra; minden ország tájékoztatási személyiségei, a kelet—nyugati tájékoztatás szakemberei csak közös utat járhatnak, annak ellenére, hogy jó néhány kérdésben különbözik a véleményük, a meggyőződésük, eltérő normák szerint élnek és dolgoznak. A glasznoszty szellemében közösen kell keresni a kelet—nyugati együttműködést. E gondolatot folytatva, a nemzetközi sajtót a megismerés nélkülözhetetlen eszközeként értékelte Berecz János. A tanácskozás vitával kísért előadásokkal folytatja munkáját. Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta a Nemzetközi Sajtóintézet budapesti ke re kasztal-konferenciájának részvevőit. (Folytatás a 2. oldalon)
