Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-30 / 89. szám

1988. március 30., szerda Dunántúlt napló 3 Még csak közeledik a demográfiai csúcs Harmadéves cukrász ipari tanulók gyakorlati foglalkozáson a Kereskedelmi és Vendéglátó- ipari Szakmunkásképző iskolában. Fotó: Kóródi Gábor Jelentkezések a középfokú iskolákba Mintegy 6000 tovább­tanuló az általános iskola után A Baranya Megyei Pedagó­giai Intézet három évvel ez­előtt 'készült prognózisa úgy jelezte, mintegy 5800 nyolca­dik osztályos szándékozik to­vább tanulni az 1988/89. tan­évben. Az idei március 10-i első jelentkezések szerint a végzős általános iskolai tanu­lók között 5742 fő kíván to­vábbtanulni megyénk középfo­kú iskoláiban, csaknem 600 fővel többen, mint tavaly. (Ez a szám még mintegy 300-zal nőhet, mégpedig a más me­gyébe jelentkezőkkel, akiket oda nem vesznek fel, illetve az évismétlőkkel, és újrakez­dőkkel.) Baranya középfokú is­kolái 6304 helyet kínálnak a megye létszámtervei szerint. Az 1504 szakközépiskolai helyre megyénkben 1697 je­lentkező van. Évék óta tart az a tendencia, amely szerint ezen Iskolatípus iránt egyenletesen nő az érdeklődés — bár meg­lehetősen differenciáltan. A legnagyobb mértékű a jelentkezés a Kereskedelmi Szakközépiskolába, ahonnan csaknem 180 tanulót el kell utasítani, mivel három és fél­szer többen jelentkeztek, mint a felvehető létszám. Továbbra is keresett az óvónői szak a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskolába - an­nak ellenére, hogy Pécsett óvónők már évek óta nem tudnak elhelyezkedni — ke­resett a Pollack Szakközépis­kola és a Komarov postafor­galmi szaka, a Radnóti Szak- középiskola számviteli és pénzügyi ágazata. A gazdaság bizonytalansá­gát jelzi, hogy a fém- és vil­lamosipari szakterületek iránt a szükségesnél kisebb mérté­kű az érdeklődés függetlenül attól, technikusképzésről vagy 4 éves szakközépiskolai kép­zésről van-e szó. A Széchenyi távközléstech­nikai és az autószerelő szak­középiskolai szakait leszámítva, ahova megfelelő válogatást biztosító túljelentkezés van, a többi ipari és mezőgazdasági szakközépiskolába — köztük a 75 éves Zipernovszkyba is — a tervezett létszámot alig meghaladó vagy annál is ke­vesebb a jelentkező. Ebben a helyzetben kedve­ző, hogy az idén induló szakok közül csaknem 50 jelentkező van a bányaiművelő szakra a Vegyipariba, az viszont kevés­bé, hogy Szigetváron, a Zrí­nyi Gimnázium és Szakközép- iskolába a cipőipari, és Pécs- váradon, a Szakmunkásképző és Szakközépiskolába a 4 éves állattenyésztő szakközép­iskolai szakra kevés a pályá­zó. A túljelentkezett szakoknál a fel nem vehetők egy része gimnáziumot jelölt meg a má­sodik helyen (pl. Janusban), illetve kevésbé keresett egyéb szakközépiskolát, vagy szak­munkásképzőt (pl. kereskedel­mi szakközépben). A Művészeti Szakközépisko­la 75 helyére 246 tanuló je­lentkezett. (Tasnádiné Rónaki Edit igazgató szerint a zene- művészeti szakon a felvehető­nél lényegesen több tehetsé­ges gyerek jelentkezett, s kö­zülük a legjobbakat válogat­ták ki. Az elutasítottak szeren­csétlensége, hogy a korábbi években biztosan bekerültek volna ilyen felkészültséggel. Megyei szinten mintegy 250. nel kevesebben jelentkeztek gimnáziumba, mint a felvehe­tő 1362. A leginkább keresett iskola idén — évek óta növekvő ér­deklődés kíséretében — a Leőwey, ahova a túljelentke­zés másfélszeres. A 216 helyre 313 tanuló jelentkezett. (Köz­tük van az a 35 nyolcadikos, cki ebben az iskolai félév­ben készül fel a kétnyelvű orosz-magyar gimnáziumi kép­zésre. Beilleszkedésükről dr. Szolcsányi Jánosné igazgató­helyettes elmondta, hogy nem várt módon, szinte zökkenő- mentesen álltak át a „kicsik" az új iskolára. Igaz, az iskola tantestülete fokozott figyelem­mel segítette ezt, például az­zal is, hogy több szabad pén­teket adott nékik, s így a háromnapos hétvégékre az or­szág távoli helyeire is haza­utazhattak.) Jelentős az érdeklődés a Nagy Lajos Gimnázium spe­ciális angol tantervű osztály iránt (két és félszeres) és kedvező, módon nőtt a jelent­kezés a Honvéd Kollégiumba, illetve a Komarov testnevelési osztályba. A többi gimnázium mindegyikébe - eltérő mér­tékben — de kevesebben je­lentkeztek. Iskolai szinten még a Nagy Lajosba is. A szakmunkásképzők 3276 helyére 2804 jelentkező pályá­zik első helyen. Ez magasabb szándékot jelez az előző évek­hez képest, s úgy tűnik, hogy a demográfiai növekedés na­gyobb létszáma ezt az iskola­típust célozta meg. Több mint másfélszeres a túljelentkezés a Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkás képzőbe, ezen belül a 64 szakács helyre 104, a 36 ru házati eladó helyre 118 je lentkező van. (Gádi lózseiné, az iskola beiskolázási felelőse szerint nagy a nyomás az is kólára, s még tovább nőhet az a jelentkezési szám, mert a Kereskedelmi Szakközépiskolá­ból elutasítottak egy jelentős része második helyen őket je­löli meg.) A szolgáltató típusú szak­mák közül a legkeresettebb az autószerelő (500-ban) a szo­bafestő és mázoló (506-ban), a szabó szakmák, a dísznö­vénykertész Villányban és va­lamennyi kereskedelmi és ven­déglátóipari szakma. Kedve­ző az 508-as jelentkezési szintje, az új szakmák közül az 509-ben, Szigetváron, az asztalos szakma iránt van ér­deklődés. Viszonylag egyenle­tesen oszlanak el a tanulók a szakmunkásképzők között, de létszámuk növekedni fog a középiskolai elutasítottakkal. Az egészségügyi és gépíró szakiskolák felvehető létszá­muk közelében kaptak jelent­kezési lapot az első forduló­ban. Ettől a tanévtől a Gépíró Szakiskola minden évben két osztályt indít, s ezzel 72 lány­nak ad továbbtanulási lehető­séget. A napokban beindultak a felvételi eljárások. A lépcsőze­tes felvételek, az eljárás üte­mezése biztosítja, hogy minél kisebb zökkenőkkel játszódjon le ez a sokak számára sors­döntő eseménysor. Czuczor József Amatőr képzőművészeti alkotások katalogizálása Negyedévenként zsűriztetési lehetőség Bizonyára mindenki látott, hallott már olyan képzőmű­vészeti alkotást, művészi pro­dukciót, amelyre a hivatásos és amatőr művészek, illetve kritikusai közötti, időnként fellángoló polémia valame­lyik megállapítása alkalmaz­ható. Nem szándékozom er­ről részletesen elmélkedni, hiszen oly sokan megtették már ezt. Az azonban nem vitatható, hogy egy alkotás értékét nem eredendően lét­rehozójának profi vagy ama­tőr mivolta határozza meg, mert mindkét területen szü­letnek kiemelkedő művek. Az amatőr művészek ugyanak­kor több nehézséggel talál­koznak, amelyekkel való megbirkózásban sokat je­lenthet számukra a „hivata­los", szervezeti segítség. Az amatőr baranyai képzőmű­vészek megyei közgyűlésén elég szép számmal megje­lentek a képzőművészettel foglalkozók, de kiderült, hogy az 5-600-ra becsült amatőr létszámhoz képest mégis ke­vesen voltak kíváncsiak kö­zös dolgaikra. Szeretnének nívódíjat ala­pítani az amatőr képzőmű­vészek számára, és negyed­évenként zsűriztetési lehető­séget biztosítani. Nyaranként megrendezik az amatőr kép­zőművészeti tábort, amelybe a jelentkezőket pályázatok alapján választják ki. Mivel jelenleg senki sem tartja rendszeresen számon az egy­re gyarapodó alkotásokat, tervezik, hogy katalogizálják a legjobb műveket, megbe­csülve a munkák rangját és megmentve azokat az elkal- lódástól. Megpróbálkoznak az évenkénti két közgyűlé­sen, a megyei és országos bemutatók mellett gyakoribb találkozókat szervezni az amatőröknek, hogy jobban megismerjék egymás tevé­kenységét. A pécsi Művészetek Házá­ban megtartott közgyűlésen új vezetőséget választottak és meghallgatták az eddigi el­nök, Soltra Elemér rövid be­számolóját. Elnöknek Húsz Máriát, vezetőségi tagnak Soltra Elemért, Szatyor Győ­zői és Pandúr lózselet java­solták. A megyei szervezet titkára Kovács Ferenc, aki a Megyei Művelődési Központ­ban keddenként 8-12 óráig várja, hogy telefonon vagy személyesen felkeressék az amatőr képzőművészek kü­lönböző gondjaikkal, kéré­seikkel, javaslataikkal. B. A. Királysírok - hozzászólás A Dunántúli Napló már­cius 19-i számában Gállos Orsolya gondolatkeltő cikket írt a pusztulásra ítélt magyar királysírokról. A cikk Székesfe­hérvárott említi Szent Lászlót is, pedig őt nem ott, hanem az általa épített váradi (nagy­váradi) székesegyházban te­mették el — utóda — Kál­mán (Könyves Kálmán) halála után. Addig sem a fehérvári királysírban nyugodott (féltek Kálmán haragjától), hanem ideiglenesen Somogyvórott. Egyébként Váradon szobrot is emeltek neki, és mind ehhez, mind pedig bebalzsamozott holttestéhez legenda is fűző­dik, mely legendát Janus Pan­nonius is felhasználja Búcsú Váradtól című versében. László földi maradványai aztán 1565- ben kerültek a szemétdombra. Nem a török dobta ki, hanem az akkori belső viszályok foly­tán kerültek oda, melyekről tapintatosan nem nagyon be­szélünk, mint ahogy arról sem, hová lettek a magyar nádori kripta lakói, pedig a vártemplom és benne a krip­ta viszonylag kevésbé sérülten került ki az ostromból. Szó van a cikkben Szapolyai Jánosról is. Eszerint azért vit­ték át Gyulafehérvárra, mert a székesfehérvári bazilika őt nem iljette meg. Ez tévedés, mert Szapolyai megkoronázott magyar király volt (I. János), így a fehérvári kripta megil­lette. Ö azonban mindig Er­délyhez vonzódott, és erdélyi vajdai hatalmát soha nem fe­ledte. Ezért temették az erdé­lyi vajdák, majd fejedelmek kriptájába Gyulafehérvórott, ahol Hunyadi János hamvai is nyugodtak — az erdélyi püs­pökök majd az erdélyi feje­delmek székhelyén. Dr. Rajczi Péter Az aacheniak pécsi koncertjéről Kiemelkedő zenei esemény­ben volt részük azoknak, cfkik ápr. 21-én, a Csontváry Mú­zeumban meghallgatták az Aacheni Kamarakórus hang­versenyét. Európai rangú együttes kezdte itt meg ma­gyarországi hangversenykörút- ját. Már maga a műsoruk is csemegét ígért. Aachen nagy múlttal rendelkező város, egy­kor Nagy Károly német—római birodalmának fővárosa, ma is összegyűjti, magába szívja mindazt a kultúrát, amit Európa az Alpoktól észak­nyugatra létrehozott. Ezt te­kinti tisztének kórusa is: a meghívó angol, flamand, né­met és svéd muzsikát ígért. Reneszánsz angol zenével nyitottak, s hangzáskultúrájuk már az első pillanatban meg­ragadta a hallgatót. Thomas Tallis: Jeremiás siralmai c. ritkán felcsendülő müvének bizonyára továbbihletői voltak a falról letekintő biblikus Csontváry képek is. A modern flamand zene ki­emelkedő clkotása Vic Nees nemrég keletkezett nagyszabá­sú a cappella Magnificatja. Ennek megszólaltatása jelen­tette az est csúcspontját. Osztozott a sikerben Jolanthe Kuznik szoprán szólista, a kölni zeneakadémia ötödéves hallgatója, feladatát bravúro­san oldotta meg. A német zenét Brahms: Ci­gánydalok ciklusa képviselte. A színes és magávalragadó előadásban nagy szerep ju­tott az igényesen alkalmazko­dó Andreas Schnieder zongo­rakíséretének. A műsor hiva­talos része mai svéd szerzők hangulatosan megformált népdalfeldolgozásaival zárult, majd forró légkörben Udvardy- és Kodály-művek, valamint spirituáfék szólaltak meg so­rozatos ráadásokban. Ritkaság, hogy egy együt­tes tagjai - akik foglalkozá­suk szerint amatőrök a zené­ben - külön-külön is - ennyi muzikalitással, előadói kész­séggel és nálunk csak nagy­ritkán jelentkező hangkultúrá­val rendelkezzenek. A kórus hangzásképe pedig sokszínű. Ta­lán kissé sötétes tónusú, s ez a mély szólamoknak kedvez. Dinamikai skálájuk irigylés- reméltóan széles; gyönyörű, zengő fortéikat magával viszi emlékül a hallgató. Nemcsak a „finomkodás" idegen tőlük, de a „német pedantéria" is. Bár ők is perfekcióra töreksze­nek, természetesek, élő zene fakad belőlük. Fegyelmük ol- dottsággal és kedéllyel páro­sul. Karmesterük, Fritz ter Wey fiatal kora ellenére is ismert nemzetközi fórumokon. Elsősorban muzsikus: a zenét belülről ragadja meg, nyitott­sága és humánuma átterjed kórusára és hallgatóságára egyaránt. A technicizmus felé hajló karvezető nemzedéknek okulás lehetne. Úqv történt, hogy másfél órával a koncert előtt érkeztek meg messzi útjukról. Ám fá­radtságnak nvoma sem lát­szott rajtuk, sőt egyre jobban é'vezték sikerük pillanatait. Kórus és értő közönsége egy­más ihletőjévé vált, s véqül a ráadások után levonult kórust szűnni nem akaró tapsával a közönség a pódiumra vissza- csclta. T. A. Képernyő Übll király A magyar tévé műsorszer­kezetében vannak rejtekhely­ként szereplő időpontok. Ha biztosak akarunk lenni ab­ban, hogy lehetőleg senki se nézze meg — az egyébként bizonyíthatóan és adminiszt- rálhatóan adásba került - programot, akkor leghelye­sebb főműsoridőben egy, az egyesen menő sorozat mel­lett a második csatornán sugározni. Ez történt pár he­te Petrusevszkaja Zeneórák című darabjának közvetíté­sével, mely valamilyen sze­szélyes véletlen folytán. A klinikával egyszerre került adásba. A zalaegerszegi elő­adás közvetítése december­ben „technikai okok miatt" elmaradt. Noha a szovjet új­hullám írónőjének művei — így a budapesti Katona Jó­zsef Színházban éveken át kényszerűen elhalasztott Há­rom lány kékben (mely va­sárnap este a Kossuth Rádió műsorán szerepelt) - sokkal közelebb vannak hozzánk szemléletben, életérzésben és valószerűségben, mint a Schwarzwaldklinik mézeska­lácspalotája, a benne tur- békoló személyzettel és be­tegállománnyal, a Zeneórák mégis visszhangtalanul süly- lyed el a műsorfolyamatban. Mint ahogy valószínűleg ez lesz a sorsa Alfred Jarry Übű királyának is, mely nem vehette fel a versenyt Vit- ray Tamás Teleleré jével. Pénteken a kettes program mintegy hatórás műsort szen­telt a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak. Ebben láthat­tunk körkapcsolást hangver­senyhelyszínek között, kon­certet, balettet, mozifilmet, és itt szerepelt az Állami Bábszínház néhány éve nagy sikerrel bemutatott és azóta is műsoron tartott produk­ciója: az Öbü király báb­változata. A darab, ami a századfordulón annyira meg­hökkentette a polgárt, ma már nemigen alkalmas efféle zavarkeltésre. Ebben azon­ban nálunk még sokan ké­telkednek. Ezért is kellett az 1896-os — akkor botrányos — párizsi ősbemutató után több mint nyolcvan évig várni, míg a magyarországi premierre 1977-ben (éppen Pécsett) végre sor került. Azóta a pesti Katona és Boglárlellén a kaposvári társulat mutatta be. A dráma bábos változatá­nak, melynek adaptálója és rendezője Balogh Géza volt, persze bizonyára nemcsak az első műsor programjával, hanem a bábozáshoz tapa­dó előítélettel is meg kellett küzdenie. Azzal, hogy a mű­faj a gyerekeknek szól, és felnőtt, elmélyült tartalmak kifejezésére nem alkalmas. Ez esetben már a darabvá­lasztás is az ellenkezőjét bi­zonyítja. És mint ez a műsort bevezető beszélgetésben is elhangzott, az író először bábjátéknak írta meg az Übüt, és a figurában a ké­sőbbi (öt) dráma is meg­őrizte ezt a bábujelleget. Ez a Macbeth-paródia, melyben übü mama a több hurka ígéretével biztatja föl übü papát a hatalom meg­szerzésére, azok közé a mű­vek közé tartozik, amelyek döbbenetes történelmi jós­latnak bizonyultak. Erre a jóslatra futtatja ki a báb­színházi előadás is a dara­bot. A zárójelenetben a mel­lékszerepek alakítói kilépnek a paraván mögül, és elének- lik a finálét übü haláláról. Am a záróakkord nem ez, hanem übüék feltámadása, mégpedig mai rekvizítu- mokkal: aktatáskával, kalap­ban. Az übük, királyok és kiskirályok számunkra is is­merősek. Akik egy kicsivel több hurkáért, nagyobb fa­latért áttaposnak mindazon, ami emberi. Jó velük szem­benézni: a műsorányékban, eldugva valahol a kettesen. M. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents