Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-26 / 85. szám
Lvov-Kertvárostól az alagútig Fürtös György alkotása a Kertvárosban Hi lesz a sorsa? Viszontagságos sorsa van a Fürtös György alkotta Barátság-forrás pirogrónit térplasztikájának. Felállításától kezdve „törődik", többnyire szándékosságból eredően. Hosszabb idő — több esztendő! — óta azonban csend volt körülötte. Talán sikerült jól és végleg kijavítani - gondolhatták az arra járók. Sajnos, nem! Az utóbbi hetekben az egyik oszlopon két elem elkezdett repedezni, majd a repedések nyomán darabokra törni. Mostanra el is tűnt már e két elem minden darabkája, csak a merevítő béléscső áll ott pőrén. És jobban körbenézve, a műalkotás más elemein is felfedezhetők új repedések. Vajon mi lesz a sorsa? Ki kel- v lene találni végre a végleges kijavítás módját. Passzázspanasz Másfél évtizede, hogy megszületett a második pécsi pasz- százs - átjáró -, ám semmivel sem szerencsésebb a több évtizeddel idősebb elsőnél, a Nick-udvarnál, ami képtelen azzá válni, ami lehetne, így van a második is Lvov- Kertvárosban egy tévé-ház alatt, amely a piros ABC melletti teret köti össze a Júlia utcával. A tervezői lelemény annak idején úgy vélte, hogy a rövid passzázs két oldalfalában hat pár csábító kirakat lesz. Ám a vitrinek üvegeit silány reklámokkal pingálták teli, amikre szerintem a kutya sem figyelt oda. Sőt, a magukkal nem bírókat arro ingerelték, hogy az éjszaka nép- ' télén sötétjében be-betörjék egyik-másik üveget. Reményt keltő változást tán két éve környékbeli magánkereskedők bérbe vettek néhányat a tucatból, s- ízlésesen berendezték a kirakatokat. Mára azonban már egy sem kirakat, sőt az egyik pingólt ablak hónapok óta betörten, nyíltszíni szemétlerakóként kínálja magát a rendetlen embereknek. Vajon a „lakótelepi” közöny juttatta ide a dicséretes gondolatot, amitől megállásra késztető szép kirakatokat vártunk? Ehelyett az emberek leszegett fejjel sietnek át a huzatos átjárón. Valamikor tavaly nyáron említést tettem egy évek óta heverő villanyoszlopról és egy buszmegálló melletti, feltehetően vitrin céljára évekkel előbb odaállított alkotmányról. Nos, az előbbit illetően jelenthetem, hogy kár volt egy szót is szólnom. A kidőlt helyett ugyanis új oszlopot állítottak, tetején a lámpa világít is, óm az oszlop máris vészesen ferde, s csak néhány kis lökés kell — erről pedig az ott forgolódó teherautók gondoskodnak — és az oszlop ismét elfekszik. Lehet, hogy nem állólámpa kellene, hanem falikar ez'ekben a szűk közökben? A vitrin pedig? Nos, a cikk megjelenése után hamarosan megjelentek „illetékesek" a helyszínen, befestették az egészet, két oldalról be is üvegezték, s ezzel vége is lett mindennek. Lassan egy esztendeje már... Hi van a mi Pallas Áthénénkkel? Amikor végre a befejezéshez közeledett az Elefántos- tömb felújítása és a munkák már az utcai oldalon folytak, az északi kapu melletti kis üzlethelyiség (most itt van a Pódium-jegyiroda) feletti félköríves mezőből leszedték a sorból egyedül itt megmaradt terrakotta reliefet. Romvári Ferenc a 19. sz. elejére teszi a relief keletkezését, s a „Pécs szobrai" c. könyvében így ír róla: „Feltehetően a görög Pallas Athénét ábrázolta az ismeretlen mester. Erre utal a sisak, a lándzsa, a gorgó- lejes pajzs, valamint az istennő szent állata, a jobb sarokban gubbasztó bagoly. A háttérben lévő köralakú, kupolás csarnok is az antikvitást hangsúlyozza." Akkor úgy mondták, hogy kijavítva - ti. darabokra törten tudták leszedni (de ugyan miért kellett leszedni?) — visszarakják. Akkoriban 1986 derekán jártunk, most pedig 1988 tavaszán. Vajon a mi városvédő Pallas Athé- nénket lándzsástól, pajzsostól, baglyostól „lopták" el? Álagútforrás? Elejétől fogva élcek céltáblája „az alagút". A befolyó víz miatt. Legutóbb ezt hallottuk: be kell falazni a nyugati végét és máris megoldódik a pécsi fedett uszoda régóta húzódó ügye. De félre a viccet! Mert az igazán nem vicces, hogy az alagút északi fala egyre inkább szita módjára viselkedik a víz útjában. Már építés közben, amikor elkészültek a betonfalak, látható volt a fal nedvesedése. A decemberi forgalomba helyezési eljárás idején már csordogált a víz. Március 2-án végigmentem az alagúton,’ s azt láttam, hogy helyenként bőven folyik a víz. Igen: folyik! Mi lehet a beton mögött? Ezt vizsgálják most, kutatják az okokat, is. De hogy miként oldják meg a szigetelést?... Bizony nem lesz olcsó mulatság I Hej, kapuk! Ha már utaltam Ráday Mihály népszerű műsorára, ami különben az alábbiak közreadására ösztönzött. Ráday legutóbb (is) kapukat, portálokat emlegetett, s erről jutott eszembe, amit a Sallai utcában láttam. Természetesen két kaput. Az egyik a 30-as számé. Szépen faragott, üveg és kovácsoltvas betétes kétszárnyú kapu ez, amely megkopott már, festésre szorult. A piktor bizonyára - szépet akart, de valami más sikeredett a szándékából. A faragás néhány motívumát fehérre (!) és ezüst színűre (I!) festette. A puszta szándék méltánylandó, az eredmény azonban méltatlan a Sallai utcához. Mielőtt ecsethez nyúlt az illető — a belvárosról lévén szó —, jobb lett volna megbeszélni a dolgot hozzáértő szakemberekkel. A másik kapunál éppen a nagy szakértés okozott furcsaságot. Befejezéshez közeledik a 22-es számú ház felújítása. A közelmúltban szóvá tettük az ütött-kopott, a ház mai képéhez nem illő „posztmodern" ajtótáblák visszahelyezését, most meg arra figyelhettünk fel, hogy milyen „díszkaput" kapott az épület. Csőből hajlították a kereteket, kerítésfonattal betétezték — maximálisan biztosítva az új udvaron való átlátást. Igaz, hogy az udvar közterület, de az is, hogy lakóudvar lesz. így aztán kérdéses: vajon mennyire örülnek a majdani lakók, hogy az utca még így, a teljesen „áttört” kapu révén is behatol a magánéletükbe. Hársfai István A felújított Sallai utca 22. szám kapubejárója Miért szűntek meg a bevonulási ünnepségek? Hagyománnyá vált, hogy a sorkatonai szolgálatra bevonult újoncokat ünnepélyes keretek között búcsúztatták a társadalmi szervek képviselői, . fogadták a Magyar Néphadsereg tisztjei, főtisztjei. Ezeken az ünnepségeken, szép számmal jelentek meg szülők, hozzátartozók, barátok, akik amellett, hogy elköszöntek a leendő katonáktól, azt is megtudták, az ország melyik részében kezdi meg fegyveres szolgálatéi fiúk, ismerősük. Ezek a ceremóniák megkoptak az elmúlt években, ennek 'ellenére sokan érdeklődtek a bevonulási ünnepségek megszüntetéséről megjelent közlemény után, miért nem lesz a jövőben búcsúztató. A kérdés megválaszolására Balogh Kálmán ezredeshez, a Baranya Megyei Hadkiegészítési és Terület- védelmi Parancsnokság parancsnokához fordultunk. — Egyetlen célunk az volt ezzel, hogy meggyorsítsuk a fiatalemberek eljutását szolgálati helyükre. Az ünnepségeket o délelőtti órákban tartottuk, így az újoncokat Csak délután tudtuk útbaindítani, ami azt jelentette, hogy a távolabbi laktanyákba indulók, a vonatra való átszállások miatt, egy éjszakát vasútállomásokon töltöttek. A laktanyákban pedig nem azzal fogadták őket, hogy kipihenjék az utazás fáradalmait, hisz az érkezést követően fürdés, orvosi vizsgálat, felszerelés, állománygyűlés következett. így előfordult, hogy az újoncok a bevonulást követő második éjszakán’ sem aludhattak nyugodtan. S ha ehhez hozzászámítjuk a bevonulást megelőző „búcsúéjszakát", akkor nyilvánvaló, hogy ézek a fiatalok fáradtan, kialvat- lanul kezdhették meg katonai szolgálatukat.- Azok a szülők, akik elkísérték fiúkat Pécsett például a sportcsarnokba, ott megtudhatták, hogy hova kerül a katonaliúk. Most erre hogyan lesz lehetőségük? — Egyelőre csak úgy, hogy az újoncok a laktanyába ér- kezés után levélben értesítik erről a hozzátartozóikat. Ezen idő alatt, azonban eltelik három, négy nap. Éppen ezért az elképzeléseink között szerepel, hogy valamilyen módon már a bevonulás előtt megtudhassák ezt, például gondolkodtunk azon, hogy a behívóparancsra ráírjuk a helyőrséget. R. N. A személyi kultusz kialakulása a Szovjetunióban A személyi kultusz két téves értelmezése figyelhető meg még ma is. Az általánosító felfogásokban a szocializmus történetének meghatározott alakjával azonosítják, a szűk értelmezések csupán a hatalomgyakorlás szélsőséges rendjének vélik. A személyi kultusz kialakulásának alapját a jövő társadalom merxi tanának és a megvalósulás konkrét történelmi feltétele közt húzódó ellentmondás képezi/egyfelől a legfejlettebb országokban közel egyidejűleg végbemenő proletárforráda- lom tézise, amely Oroszországban viszont a „leggyengébb láncszem" elméletben (Lenin) realizálódott. A személyi kultusz előfeltételének vizsgálatakor az eredeti felhalmozás társadalmi problémáiból és különös történelmi körülményeiből célszerű kiindulni A bolsevik párt számára az nlap- dilemmát Marx tételének igazolási kísérlete jelentette, mely szerint „minden új társadalom a megelőzővel szemben haladó voltát a termelőerők kifejlesztésének manasabb fokával bizonyítja". A forradalom után sürgető gyakorlattá vált ennek teljesítése, vagyis mihamarabb létre kellett hozni az eredeti felhalmozást. Ehhez két alapfeltétel szükségeltetett: a nemzeti felhalmozás (iparosítás) és a munkásosztály kitermelődése. A megoldási alternatívák közül a kollektivizálás került ki győztesen. A kivárási elméletek vitája .(Trockij, Buharin) végül is Sztálin javára dőlt el a „minden áron, rövid idő alatt történő iparosítás" programjával. Az elmaradottságot Oroszországnak egyedül, ellenséges környezetben kel-lett leküzdenie. Ez utóbbi miatt a proletárdiktatúra külső védelmi funkcióin került előtérbe, s visz- szahatott a belső elnyomó funkcióra, de lecsapódott a gazdasági életben is, a lemaradás gyors felszámolásában. A gazdasági kényszer megteremtése azonban —, az objektív hiányosságok miatt —. a gazdaságon kívüli kényszer tömeges alkalmazására vezetett, ami egy katonai mintára szervezett utasítási hatalom kiépítését alapozta meg, s ez együtt járt egy felülről szigorúan irányított, de lefelé teljes hatalommal rendelkező igazgatási funkcionáriusSág kifejlesztésével. Az ilyen formátumú hatalmi szerkezet megvalósulásában utalhatunk a történelmi előfeltételekre, egyfelől az ázsiai termelési mód maradványaira, másfelől a cárizmusnak az európai történeti • folyamatoktól eltérő jellegzetességeire. A közvetlen előzmények közül az orosz munkásmozgalom, a bolsevik pórt ama sajátosságait kell kiemelnünk —, illegalitás, szigorú centralizáció, katonai pártfegyelem, autoritér vezetés, a párt primátusa o szak- szervezet feíett stb. —. melyek túlnyomórészt később is megőrződnek. A hatalom fennmaradásának esélye az 1920-as évek elejére az intervenció elhárítása, s a diktatórikus eszközök hathatós alkalmazása következtében megnőtt A küzdelem sajátságos tudathasadást talakított ki a pár’ban, egyrészt eluralkodott a történelmi sikertudat, másrészt az egyetlen járható út képzete erősítette a vélt vagy valós ellenségtől való félelmet, hiszen a sikert a legk'sebb eltérés is veszélyeztetheti. A kiindulópont a nyers proletárdiktatúra létrejötte, alapjellegzetessége a vezetők relatív önállósodása gyengén fejlett társadalmi bázisával szemben. A bázis gyengeségét egyrészt a munkásság csekély száma támasztja alá, mely később számszerű növekedése ellenére is megőrzi tudati elmaradottságát. Nem stabil a munkás-paraszt szövetség sem a hadikommunizmus, majd a kollektivizálás adminisztratív rendelkezései miatt. A torzulás fő oka azonban a polgárháborús módszerek tartós állapottá válása, amit tovább súlyosbít a sztálini nemzetiségpolitika és az európai munkásmozgalommal kialakított, nem megfelelő viszony. A jövő társadalmának politikai rendszere Marx szerint egy demokratikusan alulról megválasztott, állandó . népi ellenőrzés alatt működő, állami-képviseleti szervekben megvalósuló hatalcmegység- ben fejeződik ki. Szovjet- Oroszországban viszont egy olyan pártközpontú politikai rendszer jött létre, ahol ösz- szemosódtak a párt-állomi- katonai funkciók, szervezetek és degradálódott a demokratikus intézményrendszer. A pártban megsértik a lenini normákat, torzul a demokratikus centralizmus, megszűnik a vezetők—vezetettek kapcsolata szűkül a döntési hatalom, kiépül egy militarista jellegű alvezérségi rendszer és megteremtődik az elit akaratát feltétel nélkül végrehajtó apparátus. A személyi hatalom kiala- ■ kulásához tehát hozzájárult ‘ a bolsevik párt 1917. előtti i karakterének továbbélése, s a pártszakadástól való fé- lelmi pszichózis; a hatalom megőrzésében pedig e miti- í zólt pórtegység segített, amely az egyetlen vezetői ; akarat kritikában elfogadó- j sát, sőt kikényszerítését feltété- ; lezte. Mindez a politikai frakciók, platformok, viták meg- j szűnésére vezetett, és a vélt, ; esetleg valós ellenfelekkel \ szemben a kíméletlen leszá- j molós ideológiájának létre- ! hozására. Az előzetes jogi j alapot a leendő perekhez és j a kényszermunkatáborok rendszerének kialakításé- ! hoz, az 1926-os BTK 58. cikkelye tette lehetővé. Hi- j vatkozhatnánk objektív kö- j rülményekre: a Szovjetunió I újbóli elszigetelődésére a j húszas évek végén, a gabonaválságra,' a Sahti-ügyre, a.j lényeg azonban a szocializ- j musról folytatott vita (NÉP) : lezárásában és az irányzó- j tok elleni adminisztratív fel- j lépésben keresendő. E módszerek éppen akkor kezdődnek, mikor e platformoknak mór nincs tömegbázisa, s elszigetelődtek. 1928-tól az el- ! lenzéket már az imperializmus fizetett ügynökeinek kiáltják ki, melyet ideológiai- I lag az osztályharc állandó | éleződésének sztálini elmélete támaszt alá. Az adminiszt- j rációs intézkedéseket a vezetői tisztségekből való eltá- i volítás, majd a pártból va- I ló kizárások sorozata indítja ! (Trockij, Buharin, Kamenyev, I Zinovjev, Rikov, stb.), és a t párt, valamint az államgépe- I zet „megtisztításával" foly- j tatódik. (Jövő szombati számunkban j folytatjuk.) Dr. Horváth Csaba, JPTE Állam- és Jootudo- mányi Kar, Filozófia Tanszék 1988. március 26., szombat HÉTVÉGE
