Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-26 / 85. szám
HÉTVÉGE 12. hét A nyilvánosság Nem értele egyet azzal az ifjú baranyai pályatársammal, aki néhány napja publikálta nézeteit az információs jelentésekről. Azt írta, hogy e jelentésekkel szemben bizalmatlan és egyre mélyülnek agyában a kételyek. Csak remélni tudja, hogy a döntéseket nem ezekre a jelentésekre alapozzák, s ha nem, akkor meg minek kellenek? „Ha az arra hivatottaknak egyébként lila dunszt- juk sincs az igazi közhangulat- ról, akkor már úgyis minden hiába” - summázza véleményét. Senki sem állította, hogy az információs jelentésekre azért van szükség, hogy a „tájékozatlan" vezetés a különböző szinteken megismerje a valóságot, s ezekre alapozva hozzon fontos politikai döntéseket. A közelmúltban végigkísértük a tevékenység tapasztalatait, az alopszervezetektől a megyei pártbizottságig, s a közreadott cikksorozatunk azt igazolta, hogy felelősségteljes összegzés történik 02 információs jelentések készítése é; továbbítása során, melyekből hasz nos következtetéseket lehet levonni a politikai közhangulat alakulásáról. Néhány hónapja bevezetett gyakorlattá vált, hogy a megyei párt-végrehajtóbizottság munkatervi napirendjein túl, napi politikai kérdéseket is megvitat. E viták egyrészt a központi és megyei párthatározatok végrehajtásának feladatairól, másrészt a közvéleményt foglalkoztató politikai kérdésekben kialakítandó közös álláspontról zajlottak. És nem maradtak titokban, mert igen sok témája folyamatosan megjelent az elmúlt hetekben lapunkban. Sőt, rendeztek olyan eszmecseréket is, pl. művészekkel, pártiskolai hallgatókkal, ifjúsági vezetőkkel, alapszervezeti titkárokkal, melyek keretében megyei pártvezetők és a résztvevők vitattak meg aktuális politikai kérdéseket, s ezek legfontosabb összegzései is megjelentek a Dunántúli Naplóban. Nemrégiben közzétettük, hogy a végrehajtó bizottság március 29-i ülésén azokat a közérdekű és sokakat érdeklő politikai kérdéseket kívánja megvitatni, melyeket az érdeklődők levélben juttatnak el a testülethez. E napirend tanulságait, a közvéleményt érdeklő válaszokat lapunkban közzé kívánjuk tenni. Már eddig is van érdeklődés e kezdeményezés iránt, s bizonyára a jövőben még lesznek, akik élnek a kérdezés, az informálódás újszerű lehetőségével. Tehát nem tartom értelmetlennek odafigyelni az „alulról" érkező jelzésekre, nem tekinthető haszontalannak és feleslegesnek a politikai információs tevékenység, ha a politikai vezetés, szerepének megfelelő komolysággal kezeli — s mint a példák bizonyítják, erre megvan az elhatározottság -, akkor hasznos segítője lehet a nyilvánosság további szélesítésének, melyet oly sokan igényelnek napjainkban. Elkészülte utón, még az idén napi harmincezer köbméter vizet képes tisztítani a Mohácson épülő viztisztitómü. A Duna-ve- zetékről szóló Írásunk a 6. oldalon olvasható. Läufer László felvétele B enyomásaim előjelét az időjárás rovására írtam: rohanó szél, el-eleredő eső, hideg, sárfoltokon csusz- szan meg a kocsi a Bodára vezető úton. A falu is üresnek tűnt, elhagyatottnak. Az utcán jószerével senkit sem láttam, csak ázott kutyák csatangoltak, emelték fel szimatoló orrukat az autó közeledtére. Láttam egy embert a pásztorház körül: a falutól talán fél kilométerre van ez az öreg épület, a Bodára vezető úttól 300 méterre, ottfelejtve a mező közepében. Vele egyma- gasságban, az országút szélén autóbuszmegállót jelző tábla — de út nem vezet innen sehova. A sok régi, közöttük számos elhanyagolt és ápolatlan környezetű ház- után már-már meghökkentő Gergulás Imre családi otthona: új épület, szép előkerttel, dísznövényekkel, cseperedő örökzöldekkel. Gergulás Imre, a somogyi Vízvárról több, mint két évtizede Bodára került Volán autóbusz- vezető a falu elöljáróságának vezetője. — Több. mint húsz éve már — mondja —, hogy Boda megszűnt önálló község lenni. Néhány évig volt itt még tanácsi kirendeltség, de azután az is bezárt. Valahogy megerősödött bennem ezekben az időkben: pásztortalan lett a község, magára hagyták, bedugultak az előrelépés lehetőségei. Bicsérdhez tartozunk, ott van a közös tanácsunk. Beszélgetésünk közben megerősödik bennem: belejátszik ugyan az időjárás is az első benyomásokba, de ha egy idegen körbejárja a falut — mint tettem ezt én is, mielőtt az elöljárót megkerestem volna —, 'bőven talál lehetőséget az előrelépésre. Megbizonyosodhat róla, hogy maguk a bodaiak is — elsősorban saját portájukon kezdve — többet tehetnének lakóhelyükért. Azzal együtt, hogy a falu 470 fős népességéből naponta 120 ember jár e.l dolgozni Pécsre, a bányába. Vagyis napközben kevés az aktív korú ember itt, sok hárban csak idősek élnek. Persze, hogy kérdés: ha egy hosszú idejű — bár viszonylagos — magárahagyott- sággal kell számolni, továbbá nagyobb törődést lehet kívánni a lakóhelyükkel szemben a bodaiaktól is, mit tehet a falu ez évekbeni gazdája, az elöljáróság? Mert Gergulás Imre elhatározott szándéka: nem oda, Boda, amerre kényelmesebb . . . — Nyilván ígért valamit a falu közösségének, amikor a választások voltak . . .- Természetesen. Általában azt. hogy megpróbálom ebből az állóvíz-helyzetből elmozdítani a települést. Konkrétan pedig egy évek óta befejezetlen utca szilárd burkolatának elkészíttetését. Ez ugyan nem tűrök soknak, de gondoljon csak abba: miféle eszközökkel rendelkezik az elöljáróság? Mire és mennyi pénze van? 1988. az első olyan év, amikor meghatározott összeggel rendelkezünk, ez a pénz pedig nem más, mint a településfejlesztési hozzájárulás. Évi hatszáz forint a fizetésre kötelezettektől, összesen 60 000 forint. — Úgy tűnik akkor, hogy nemcsak megszerezni volt nehéz a bizalmat, hanem megtartani is. — Az elöljáróság a választást követően alakult meg, Bo- dának hat tanácstagja van. Kettős jelölés volt, én azt tapasztaltam, hogy amelyik név a választónak ismerősebb volt, jobban hangzott, azt nem húzták ki. És van ennek egy másik oldala is: az az igazság, hogy a közéleti szereplésre, annak megfelelő szintű ellátására kevés alkalmas ember van. Igen megkopott az értelmiségiek és az olyan emberek száma a falvakban, akik vállalkoznak ilyen tisztségre. Ugyanokkor vannak, akik nemcsak, hogy legyintenek egy- egy közös feladatban való részvételre, hanem megpróbálnak másokat is lebeszélni erről .. . Márpedig az elöljáróság a lakosság támogatása, a feladatok megoldásában való aktív részvétele nélkül csak puszta formalitás. Az elöljáró nem a bodaiak- ra mérgelődik, hanem a bo- daiakért. Monc ugyan kemény szavakat is — alkoholizmus, önzés, betartás, nemtörődömség, tengés-lengés —, de a kesztyűt fel is vette. Itt van például a művelődési ház. Sok társközségben gondja a falu vezetésének —, de a közös tanácsnak is —: mi legyen vele, hogyan lehetne felhasználni szinte semmi pénzzel, mit lehetne vele csinálni? Nos, Pécsett, a Széchenyi tér alsó sarkában áll újabban egy csinos kis könyvárusító pavilon. Ez itt készült Bodán, egy szövetkezet az itt kapott helyiségért bért fizet — ha tágabb lehetőségeket tudna nekik adni a falu, akkor többet is fizetnének —, s ez a pénz is a művelődési ház. működtetését szolgálja. — Itt van a iehó, itt ez a bérleti dij. Nyilván a közös tanács is ad fejlesztésekre pénzt. Mennyit? — Nekem ugyan naprakész kapcsolatom van a tanáccsal, — már csak azért is, mert társadalmi elnökhelyettes vagyok —, de a tervekben ilyen tételt, hogy Bodára költendő fejlesztési összeg, külön szerepeltetve nem találtam. Vagyis nem tudom megmondani, mit ad a tanács. Csak azt, hogy valamennyit biztoson Talán nem is itt keresem én a továbbjutás első lépéseit, hanem helyben, Bcdán. Már két évvel ezelőtt azt javasoltam: mindenki elsőként a saját portáját, annak közvetlen környékét tegye rendbe. Szerintem egy- csapásra óriásit változna jó irányba, a falu képe. Az utóbbi 7—8 évben itt hét új ház épült, további tíz telek — villannyal és úttal — kialakítására lenne lehetőség. Ez azért fontos, mert itt vagyunk Pécs „torkában". Vagy másképp: a pécsieknek könnyűszerre* elérhető távolságban. Nem tudom elfogadni, hogy ilyen körülmények mellett állóvíz-helyzettel kelljen szembenéznünk... Apropó: víz! Nitrátos, a csecsemők nem is ihatják, oly mértékben káros az egészségükre. A boltban árulják a palackos vizet. Ebben a tervidőszakban Boda vezetékes ellátásra nem számíthat. — Kút van — nagyon közel a tortyogói víznyerő terület, s már beszéltünk a Vízművekkel ahol nem zárkóznak el a rákapcsolástól —, a bicsérdi termelőszövetkezetre támaszkodva, a jövőben ez megoldható lenne. Felmérésünk szerint a község lakosságának 80 százaléka szívesen venne részt egy társulásban — mondja az elöljáró. — A tanácsra nem is számit? — Annyiban mindenkeppen, hogy a fejlesztésekre szánt — egyébként szűkös — összeget a társközségekre nagyobb figyelemmel osztanám fel. Mészáros Attila ■ _ -ST V I WA//, •" /. v/ŰZm///. w,'#'■ /MrtfrZXm'Av*' Nem oda, Boda!
