Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-24 / 83. szám
1988. március 24., csütörtök Dunántúli napló 3 Kinek éri meg? Tanulótartás a kisiparban Közel hétezer baranyai kisiparos közül tavaly há- romszázhúszan 500 tanulót foglalkoztattak, harmincöt szakmában. Ez a szám 1945 óta a csúcsot jelenti. Annál szomorúbb a következő adat: idén a 320 kisiparosnak még a fele sem jelentkezett, hogy tanulót szeretne tartani. A legkritikusabb szakmák: a kőműves, a női .ruhakészítő, az ács, akik közül egyetlen sem kezdi el az oktatást ebben az évben. Jelentősen meqcsappant a tanuló foglalkoztatási kedv a foqtechnikusoknál és a villanyszerelőknél. Mi lehet az érdektelenség oka? Kinek éri meg és kinek nem tanulóval foglalkozni? Nézzük először a tavalyi helyzetet! 1987-ben eqv szakember három fiatallal foglalkozhatott. A kedvezmény fejenként hatezer forint volt, ezt az összeqet az általános jövedelemadóból lehetett levonni. Nyilván megérte mindenkinek. Idén a három helyett öt tanuló sürgölődhet a műhelyekben, a kedvezmény pedig kilencezer forint fejenként. Úgy tűnik, hogy ez a rendelet kedvezőbb. Az 1988-ban bevezetett új adózási rendszer azonban alaposan megváltoztatja ezt a véleményt. A kilencezer forint kedvezményt a vállalkozói adóból vonhatja le a kisiparos. Vállalkozói adót viszont csak százezer forint éves jövedelem fölött kell fizetni, mégpedig annak az összegnek a huszonöt százalékát, amennyivel a százezret meghaladja. Tehát, ha valakinek az éves jövedelme nem éri el a százezres határt, nincs miből levonni a kilencezer forintot. A végeredmény legalább 140 000 forint azaz összeg, amennyi mellett megéri tanulót tartani. Ügy tűnik, kevesen keresnek ennyit. A KlOSZ-központban már a rendelet módosítását javasolják, a kilencezer forint kedvezményt támogatásként vagy költségtérítésként kapják meg a szakmunkástanulót foglalkoztató iparosok. Ó. Zs. Lesz-e gondozási központ Újmecsekaiján 7 Keresik a megoldást az idősek étkeztetésére, ellátására Újmecsekalja HNF-bizottsó- gónak vezetősége, dr. Angyal Endre körzeti orvos segítségével tanulmánytervet készített: egy gondozási központ kialakítására. Ügy vélik, ezt a Hajnóczy utcai kihasználatlan bölcsödében és óvodában kellene megvalósítani. Ehhez kapcsolódva a mögöttük levő házakban - most újítják fel őket - célszerű lenne nyugdíjasok házát is létrehozni. Az elköltözők helyére a Hajnóczy utca hat házában mostantól csak nyugdíjasok kerülnének, illetve az itt lakó fiatalokat egy-egy átköltözni kívánó nyugdíjas leadott - nagyobb - lakásában helyeznék el. A Hajnóczy utca lakóinak 85 százaléka (1960 személy) idős ember. Ételeiket naponta öt különböző helyről kénytelenek hordani. Nincs biztosítva a terület állandó orvosi ellátottsága sem, hiszen a rendelőintézettől több szakrendelést nemrég a belvárosba költöztettek. Megoldásra vár a területi szociális gondozás, oz idősek hasznos szabadidő eltöltése és az esetleges rászorulóknak alkalmankénti szállásadás lehetősége. A létesítendő szociális központ étterme naponta meleg ételt, egy állandóan itt lakó nővér ápolást, egy külön a szociális központ részére rendelő orvos, orvosi felügyeletet nyújtana. Ezenkívül pszichológus, gyógytornász, fodrász, pedikűrös is segítené oz idősek mindennapi életét. Vállalnák az itt dolgozók a környék területi szociális gondozói hálózatának megszervezését, idősek klubja, és szállást biztosító idősek klubja üzemeltetését. Választásuk azért esett éppen a Hajnóczy utcai bölcsődére, óvodára és a közeli hat lakóépületre, mert szerintük itt kisebb funkcióváltással, kevesebb anyagi ráfordítással lehetne nyugdíjas ház jellegű szociális központot létrehozni. A tanulmányterv vitában többen megfogalmazták: vajon tényleg áhajtják-e a környék idősei ezt a nyugdíjasházat? Ha igen, hol lehetne elhelyezni a Hajnóczy utcai lakásokban élő fiatalokat, és az óvodába, bölcsődébe járó gyermekeket. Honnan lenne anyagi támogatás az épületek átalakítására, az orvos, ápoló fizetésére? Felmerült az is, hogy a Karikás Frigyes úti bölcsődét miért használják raktárnak, ha gyermekek elhelyezésére van szükség? Piti Zoltán tanácselnök és dr. Sohár Endre, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője is hozzászólt a vitához. A városi főorvos elmondta, hogy négy központ szervezi az idősek, házi gondozását Pécsett, és ezek közül az egyik Uránvárosban, a Tijizér urában dolgozik. Jogos igénynek tartja az idősek szociális támogatását, de szerinte nem az említett két intézményt kellene erre a célra felhasználni, hiszen mindkettő nemrég felújított épületben, nagy kihasználtsággal üzemel. Szerinte a Karikás Frigyes úti bölcsőde épületét lenne célszerű átépíteni öregek otthonává. Piti Zoltán tanácselnök hangsúlyozta: a gondozási központ megteremtése jó javaslat. De vajon kivitelezhető-e? A terület elöregedése nem olyan nagyfokú, mint ezt o vita során megfogalmazták. A tetőtér-beépítésekkel igen sok fiatal került a városrészbe, és az ő kiköltöztetésük és gyermekeik elhelyezése problémát okozna. A legégetőbb kérdés, úgy tűnik, az idősek mindennapi étkeztetése. Éppen ezért a tanácselnök azt javasolta, alakítsák ót a Karikás Frigyes úti bölcsőde épületét szociális étkezővé, illetve, ha van hely, egy szobát közösségi helyiség. |gé. Mivel az épület busszal is könnyen megközelíthető, egész Uránváros gondját megoldaná. A bölcsőde átalakításához egymillió forintos támogatást is felajánlott. Ha a tanácskozási központ, a körzeti párt- alapszervezet, a HNF, a körzet üzemei és a lakók is támogatják az elképzelést, a tervek akár ez évben meg is valósíthatók. Aztán újra lehet gondolkodni, hogy második ütemként érdemes-e a Hajnóczy utca hat házát nyugdíjas házzá átalakítani. A Hajnóczy utcai óvoda és bölcsőde vezetői tőlünk hal- .lottak először a tervről. Az óvoda vezetője elmondta, nyolcvan személyes épületükben ma 130 százalékos a kihasználtság. A 104 apróságot bizony bajos lenne kiköltöztetni. Nem is beszélve arról, hogy a peremterületeken egyáltalán nincs óvoda, s az ott lakó gyermekek is idejárnak. A bölcsődét három éve 1,8 millió forintért újították fel, azért, hogy bölcsődeként üzemeljen - mondta a bölcsőde vezetője. Korszerűen felszerelt, s 47 területi és 14 bentlakásos - hetes bölcsődés - gyermeknek ad otthont. A kicsinyek zöme urános szülők gyermeke. A 70-es években valójában az ő gyermekeik elhelyezésére építették a létesítményt. A megoldás tehát a Karikás Frigyes úti bölcsőde átalakítása lenne? Megkérdeztük az Egyesített Egészségügyi Intézmények (ők üzemeltetik a raktárt) véleményét is.- Több mint 10 millió forint értékű orvosi műszert és mindennapos használati cikkeket tárolunk — mondta a raktár vezetője. — Az épületet egy éve alakítottuk át raktározási célokra. Azért esett a választás éppen erre az épületre, mert a régi funkció megtartásához a vizesblokk és a tetőtér átalakítására pénz hem állt rendelkezésre. Mostani állapotában az épület raktárnak használható, de ha szociális otthont szeretnének itt létrehozni, legalább 3 millió forintot emésztene fel a felújítás. Emellett gondot okozna egy új raktárépület kiválasztása, átalakítása és az átköltözés is. Egy éve a raktári dolgozók, orvosok annak örültek, hogy végre nem a város öt pontjára szétszórt raktárból kell szállítani a szükséges eszközöket, hanem imnden egy helyen tárolható. Most újabb helyiség kellene, és több millió forint az átalakításra. Mindezek ismeretében a terveket méq egyszer át kellene gondolni, és egyeztetni ez érdekeket! Hámori Andrea A Hajnóczy utcai óvoda és bölcsőde együttes tömbje Vukovics Márk Rögtön egy pontosítással kezdem. A címben jelzett szakma, foglalkozás ugyanis nálunk hivatalosan nem létezik. Vukovics Márknak, o Pannon Volán dolgozójának is az szerepel a személyi igazolványában, hogy jegykezelő. Pedig a kalauz jóval több annál, minthogy csupán elkérje és lekezelje az utasok jegyét. — Szerintem nem fedi a munkánkat a jegykezelő szó jelentése, hisz alapvető feladatunk közé tartozik az utasokról való gondoskodás, az utazás során felmerült gondok megoldása. Ez különösen azokon a járatokon fontos, melyeken én is já- » rok. A Pécsi Volán Vállalatnál a helyi járatokon 1977-ben, a helyközieken 1980-ban szüntették meg a kalauzos rendszert, perselyeket, lyukasztó automatákat szereltek fel, illetve a jegykezelői feladatokat az autóbuszvezetőknek adták. A Pannon Volán Vállalatnál jelenleg összesen négyen dolgoznak kalauzi munkakörben, valamennyien az Eszékre közlekedő járatokon. Vukovics Márk annak idején felkészült a váltásra: éppen ezért a hetvenes évek végén letette a B, C és E járművezetői vizsgákat, de végül is maradt annál a munkánál, amit immáron 31 éve csinál.- Húszéves voltam, amikor a postától átkerültem az akkori 26-os AKÖV-höz. Akkoriban minden buszon dolgoztak kalauzok. Milyen buszokkal jártunk! Még bó- dés Ikaruszokkal is! A magas lépcsőkön hányszor, de hányszor kellett le- és felszállásnál idős embereknek segíteni. Mert ez is a feladatok közé tartozott, nem csupán a jegyek kiadása. Az alapelv az volt, hogy a kalauz felelt az utastérért, a buszvezető pedig a közlekedésért. Sokfelé jártam az országban, s nagyon hosszú időt töltöttem a pécs—komlói vonalon, úgynevezett 24 órás szolgálatban, ami azt jelentette, hogy délben felléptünk, s másnap tíz óráig dolgoztunk. Vukovics Márk 21 éve a pécs-eszéki járaton dolgozik, 18 éve pedig ugyanazzal az autóbuszvezetővel, Calla Rezsővel. Arra a kérdésre, hogy nem unalmas-e kalauz ez a munka, nagyon határozottan válaszol. — Mindig mások az utasok, más a téma, meg aztán tennivaló is akad, hisz rövid az út. A munkarend szerint minden másnap megy Mohácson keresztül Eszékre, reggel indul, s este ér haza. A személygépkocsik nagy konkurenciát jelentenek. Tíz évvel ezelőtt még előre kellett jegyet váltani, annyian voltak. Vukovics Márk anyanyelvi szinten beszéli a szerbhor- vátot, s mint mondta, szinte jobban ismeri Eszéket, mint Pécset. Ott lent is rengetegen üdvözlik régi ismerősként. Roszprim Nándor Államosítások, I948 Négy ven éve’ 1948március 25- én délután a budapesti Vasas Székházban munkásemberek gyülekeztek. A terem zsúfolásig megtelt. Távirat szólította őket ide. így, amíg a gyűlés el nem kezdődött, növekvő feszültségben erősödött föl az emberi beszéd, a találgatások moraja: „Vajon miért hívtak össze bennünket? . .. " Mindenki érezte: rendkívüli politikai esemény várható, hiszen az ország legkülönbözőbb gyárainak a képviselői találkoztak itt egymással. így is történt. Pontban négy órakor elfoglalták helyüket a kormány tagjai és a koalíció? pártok képviselői. A templomi csöndben Szakasits Árpád miniszterelnökhelyettes emelkedett szólásra: „Rendkívül nagy jelentőségű kormányzati elhatározásról tájékoztatjuk önöket — mondotta. - A munkaverseny láza példátlan lelkesedéssel sorakoztatja föl a dolgozókat a hároméves terv sikere érdekében. Bármekkora lelkesedés fűti is azonban a munkásságot, valami még kell ahhoz, hogy a terv sikerét tökéletesen biztosíthassuk. Ez érlelte meg a kormányzatban azt az elhatározást — amelyet voltaképp a két munkáspárt egyesülése tette lehetővé (viharos lelkesedés, taps) hogy a legalább 100 alkalmazottat foglalkoztató üzemeket államosítjuk ...” A bejelentést követően pillanatokig néma csend ülte meg a termet. A meglepetéstől fölocsúdott emberek perce kig viharos tapssal fogadták a hírt. Majd valaki énekelni kezdte az Internacionólét.. . Rövid, lelkes hangú beszédek indokolták meq ezután a kormány döntését. Hangsúlyozva az ide kirendelt vállalatvezetők felelősségét a továbbiakban. A munkásigazgatók ezután ünnepélyesen elismételték a fogadalomtétel szövegét: „Én ... becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy a Magyar Népköztársasághoz és annak alkotmányához hű leszek. A vezetésemre bizott vállalatot a legjobb tudásom és képességem szerint logom vezetni..." Az ünnepség a Himnusz hangjaival zárult. A kinevezett vállalatvezetői másnap elfoglalták új posztjukat: átvették az üzem vezetését. A köztudatban, az emberek emlékezetében ez a Vasas székházbeli ünnepség képe, emléke jelképszerűen rögződött az államosítások folyamata, történelmi évei sorában. Miként a dátum is: 1948. március 25. Az emberek S2á°r; szerte egy új, jobb világ megteremtésében reménykedtek. Tiszta hittel és igaz lelkesedéssel. Épp ezért, visszapillantva, mai rálátásunkkal az elmúlt négy évtizedre, nehéz torokszorító érzések nélkül olvasni e tudósításokat a korabeli sorsforduló eseményéről; vagy Szakasits Árpád szavait, utalását a munkásegységre, a szónok politikai és emberi sorsának, s mindannak az ismeretében, ami ezután következett a politika eltorzulásának függvényében. Akkor viszont az események részesei okkal úgy érezték, történelmet csinálnak. Tisztázandó kérdés, mi tette szükségessé és milyen folyamat részeként a száznál több munkást foglalkoztató üzemek államosítását; és miért pont 1948 márciusában? A hazánkban 1945 tavaszán elindult demokratikus fejlődés — kor és történelmi viszonyok által meghatározott — útjának és irányának okszerű következménye volt az 1945-ös földreformot követően az ipari termelőeszközök fokozatos állami tulajdonba vétele. A tőkés tulajdon kisajátításának a nyitányát 1946 tavaszán a szénbányák államosítása jelentette. Majd 1947 október-novemberében a nagybankok és az érdekeltségükbe tartozó ipari és kereskedelmi vállalatok kerültek sorra. Ezzel a bánya- és gyáriparban dolgozók mintegy 60 százalékát már az állami szektor foglalkoztatta. S alig fél évvel később, most 40 éve, elkezdődött az ipari tőke kisajátításának második szakasza. Mint már utaltam rá, a fejlődés magyarországi útjának logikus következményeként. Az ország ügyeit akkor még a négy pártból (szociáldemokrata, kommunista, kisgazda és parasztpártból) álló koalíciós kormány intézte. Miközben — 1948 kora tavaszától - az államosított üzemeknél, vállalatoknál mór javában folytak a két munkáspárt egyesülését deklaráló helyi qvűlések. S rendkívül éles politikai harcok, parlamenti szócsaták közepette javában dúlt méq a politikai jobboldal, az ellenzék fokozatos leválasztása. Vagyis (az ún. „szalámi-taktikával") a kisgazdapárt „lépcsőzetes” felszámolása és a jobboldali szoedemek ..kiiktatása” a politikai életből. Azaz kiszorításuk a hatalomból, amelyet ravasz és óvatos eszközökkel, módszerekkel mindinkább a R*kosi-Gerő— Farkas-Révai csoport ragadott magához. E folyamat eredménye végül- is a munkásegvséq névleqes megvalósítása. A két munkáspárt 1948. június 12-i egyesülési kongresszusával, az MDP (Magyar Dolgozók Pártia) létrejöttével az eqypártrendszer kialakítása formálisan befejeződött. A politikai hatalom összpontosításával párhuzamosan a gazdasági döntések, a terv- gazdálkodás formái is „egyszerűsödtek". Folyamatban 0£ roméves terv (1947-től). A gyárakban, üzemekben a dolgozók munkaversenyeket kezdeményeztek. S többségük valóban őszinte lelkesedéssel, erejét megfeszítve küzdött az ország háború okozta sebeinek begyógyitásáért, gazdasági helyzetünk megszilárdításáért. A termelőeszközök, gyárak, üzemek jelentős része azonban ekkor még tőkés magántulajdonban . . . Vagyis: a gyárosnak — a tulajdonviszonyok természetéből következően — nem érdeke a termelés ésszerű felfuttatása, a fejlesztés, a tervfeladatok maximális teljesítése, az előbb-utóbb - tudván-tudvo — államosításra kerülő gyárában, üzemében. Személyes érdeke, osztályérdeke viszont a jogilag még sajátjaként meglevő értékeinek mielőbbi külföldre mentése lehetett csupán — s végső fokon ez a tendencia késztette, az akkor már elég erősen balra tolódott koalíciót arra, hogy a száznál több dolgozót foglalkoztató üzemek államosítását „rajtaütésszerűen", tehát nem előre bejelentve s nem a parlamentáris formák közepette hajtsa végre. Az államosítások - összesen - 596 vállalatot s több, mint 160 000 munkást érintettek 1948 március végéig. Pécsett, az ország egyik legnagyobb ipari centrumában összesen hét — száznál több munkást foglalkoztató - üzem munkásiqazgatójót iktatták be az 1948 húsvétja előtti, illetve utáni napokban. Erről írásunk második részében szálunk. (Folytatjuk) Wallinger Endre
