Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-21 / 80. szám
1988. március 21., hétfő Duncintüli napló 3 Tíz óra a megyei pártbizottságon Tájékoztatás, tájékozódás az első titkárnál Az alapszervi titkárok egy csoportja A tájékoztatás és a tájékozódás volt a célja annak a két hosszú beszélgetésnek, amelyet dr. Dányi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első titkára folytatott pártiskolai hallgatókkal, illerve alapszervezeti titkárokkal a József Attila utcai székházban. Pénteken inkább „kér- dezz-telelek" folyt, a szombatnak o délutánba nyúló délelőttjén viszont főként a titkárok vitték a szót. Ez a pártbizottság gyakorlatában újszerű kezdeményezés, aligha vitathatóan, mindkét fél számára gyümölcsöző volt. Az öthónapos és egyéves pártiskola hallgatói első kézből kaphattak információt számos őket érdeklő problémáról, az első titkár pedig „testközelből" értesült, hogyan vélekednek az olapszervezetek- ben a társadalom mai helyzetéről. Bármennyire szerteágazó volt is a beszélgetés, kis idő után mindig visszakanyarodott négy csomóponthoz: Mire számíthatunk a pártértekezleten és azután? Melyik rosszabb ma: a társadalom helyzete, vagy a közhangulat? Milyen {legyen) az információáramlás a társadalomban és a pártban? Hol tart a reform a párton belül és kívül? Szinte valamennyi hozzászóló megfogalmazta azt az „alulról" jövő igényt, hogy a pártértekezletnek világos, markáns társadalmi és gazdasági irányvonalat kell megszabnia. Ha a XIII. kongresszus határozataiban hibák voltak, ha a pártvezetés akkor nem látott előre bizonyos folyamatokat, most kérlelhetetlenül le kell vonni a konzekvenciákat. Dr. Dányi Pál elmondta, hogy a megye 28 ezer fős párttagságát 29 küldött fogja képviselni az előreláthatólag május közepén megtartandó értekezleten. A KB az elkövetkező napokban téziseket bocsát ki, amelyet minden alapszervezetben megvitatnak. Arra törekszenek majd,✓ hogy a küldöttek — akiket a megyei bizottság koordinálásával — olsóbb szinteken választanak meg — a tagság valamennyi rétegét képviseljék. „Nem várhatunk csodát az értekezlettől. Azt sem, hogy utána minden egycsapásra jobbra fordul. A pártértekezlet feladata oz lesz, hogy a XIV. kongresz- szusig kijelölje az MSZMP feladatait, reális helyzetelemzést, pontos orientációt adjon" - mondta az első titkár, s hozzátette: — Nem elég a gazdasági reform. Teljes társadalmi megújulásra van szükség. A vita résztvevőinek sokkal jobban megoszlott a véleménye abban a kérdésben, hogy a társadalom rossz hangulata megfelel-e az ország mai helyzetének. A többség úgy vélekedett, hogy a hangulat most kedvezőtlenebb, mint azt a helyzet indokolná, s igen sokan ezért nyíltan a sajtót tették felelőssé. Mondván: a tömegkommunikáció „kipécézi" a negatív jelenségeket, és csak ezeket mutatja be. így maga is hozzájárul az emberek el- kedvetlenedéséhez, távlatvesztéséhez. A aárt belső információs rendszerét bírálva többen megjegyezték, hogy felvetéseikre az alapszervezetek ritkán kapnak gyors és konkrét választ a felsőbb szervektől. Ami információ érkezik, az „Bizalmas!", „Szolgálati használatra!" jelzéssel gyakran megreked a munkahelyi pártirodón. Dr. Dányi Pál a sajtóval kapcsolatban kifejtette: nem ért egyet azzal, hogy olyan dolgokért is a tömegkommunikációt hibáztassuk, amelyért másokat terhel a felelősség. Magyarán: ne a tükröt szidjuk, ha rossz képet látunk benne. Ugyanakkor a sajtó nem ragadhat le a jelenségek szintjén, be kell mutatnia a jó kezdeményezéseket, az előbbre vivő lépéseket, az emberek hangulatát pozitív irányba befolyásoló intézkedéseket. Ami pedig a belső információt illeti: szükségtelen a titkolózás. At olapszervezeteknek joguk van hozzájutni az igényelt információhoz. Nem szabad mereven kezelni az adminisztratív előírásokat. A megyei pártbizottság minden olyan kezdeményezést támogat, amely a bürokrácia ellen irányul. Elhangzott a beszélgetés során, hogy a tagkönyvcserék kapcsán mintegy 1600 fő lépett ki a pártból Baranyában. (A kép valamivel kedvezőbb, mint az országos átlag.) A fizetett apparátusi tagok ezreiről szóló kósza hírekkel szemben a főállású pártfunkcionáriusok száma a megyében 129 — közölte dr. Dányi Pál, aki végül kifejezte azt a szándékát, hogy a hétvégihez hasonló kötetlen beszélgetéseket gyakorlattá kívánja tenni H. J. Bicsérdi kísérlet A szervesanyag utánpótlási gondjait elemezve a bicsérdi Arany Mező Termelőszövetkezet vezetősége az elmúlt évben úgy határozott, hogy trágyagiliszta tenyésztéssel igyekszik enyhíteni gondjain. A mezőgazdasági termelés legfontosabb termelő- eszköze a föld. Adott helyen a gazda az évezredek során kialakult talajtípust megváltoztatni nem tudja, de ésszerű gazdálkodással a talaj termékenységét fenntarthatja, fokozhatja. Bár a használt műtrágya mennyisége általánosan emelkedett, a szervesanyagok utánpótlása azonban még mindig komoly gondot okoz a legtöbb helyen. Bicsérden is ezért döntöttek úgy, hogy alkalmazzák az új technolóBiohumusz giát és a Biohumusz Vállalat közreműködésével trágyagilisztát telepítettek. A trógyagiliszta az istállótrágyából - bármilyenféle is az — az emésztőrendszere segítségével értékes biohumuszt állít elő. Ez a tápszer sötét színű, szagtalan finom por, természetes szerves termékenyítő anyag. Kedvező hatása, hogy lassan szabadítja fel az ásványi anyagokat, miáltal a növényeknek állandó táplálkozási forrást biztosit, elősegíti a fizikai-kémiai egyensúlyt és lehetővé teszi a növény számára, hogy felszívja a mikro- és makroelemeket, megállítja a talaj sótartalmának növekedését. Alkalmazása növeli a növény immunitását és a szárazsággal szembeni állóképességét, javítja a talaj porózusságát és szellőzését, megállítja kémhatásának változását. A bicsérdi tsz új üzemágában kb. öt-hat év szükséges, hogy a felszaporodott gilisztákkal a saját állatállomány trágyáját feldolgozzák. A szövetkezet területén előforduló talajtípusokra már ebben az évben kísérleteket állítanak be, de nem titkolt célja a tsz vezetőségének, hogy a saját hasznosítás mellett előbb-utóbb értékesíteni is szeretnék a fel nem használt tápszert. K. E. KSH-felmérés Idegennyelu-tudäsban Baranya az élen Már önmagában az is beszédes, hogy kínai nyelvoktatás is folyik Pécsett, s egyre többen tanulnak például portugálul, ám ennél is sokatmondóbb: a legutóbbi népszámlálás adatai alapján Baranya népességének 15,5 százaléka, több mint 67 ezer ember, értett, illetve volt képes megértetni magát anyanyelvén kívül más nyelveken is. Az országban — ahol egyébként a lakosság idegennyelvi ismeretei és kultúrája rendkívül alacsony fokúnak minősíthető — a mi- enké volt a legmagasabb arány, megelőztük Békés, Tolna és Komárom megyéket. Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy több nemzetiség is él megyénkben, s hogy az idegen- nyelv-ismerettel rendelkezők csaknem egyharmadát a nem magyar anyanyelvűek tudása teszi ki, még akkor is változatlanul a miénk az első hely. A kép a Központi Statisztikai Hivatal Baranya Megyei Igazgatóságának legújabb kiadványából tárulkozik elénk, •melyben felmérte az idegen- nyelv-ismeret és -oktatás helyzetét. Az a bizonyos 15,5 százalék az 1980-as népszámlálás adata, azóta a helyzet nyilván tovább javult, mind többen tanulnak nyelveket az iskolákban, tanfolyamokon vagy éppen magántanárnál, a KSH kiadványából is ez derül ki. örüljünk neki, hiszen ez gazdasági ügy is, miután idegen- forgalmi ágazatunkat szeretnénk fölfejleszteni, ehhez pedig az idegen nyelveket ismeA délszláv óvodában rők sokaságára van szükség. A statisztika szerint egyébként megyénk több mint 430 ezres lakossága 1980-ban a következő arányban ismerte az alábbi nyelveket: 6,7 százalékuk beszélt németül, 1,6 százalékuk a délszláv nyelvek valamelyikén, 1 százalékuk oroszul, s ennél is kisebb százalékban cigányul és angolul, románul és más nyelveken. Mint mondtuk, egyre többen tanulnak idegen nyelveket. A KSH-kiadvány adatait tanulmányozva megtudhatjuk, Baranyában 1987-ben 44 településen működött olyan óvoda, ahol valamilyen formában nemzetiségi nyelvoktatás folyt, tegyük hozzá, területi eloszlásuk megfelel a nemzetiségek megyén belüli elhelyezkedésének. Az óvodákban összesen 3000 kisgyermeket tanítottak főként német nyelvre. Krumpliból főzött pálinka a bezártság érzése ellen Építőmunkásként Souk-Ahrasban Az Opel Montéból jó kötésű fiatalember száll ki, nemrég tért haza Algériából, ahol építkezésen dolgozott. — Tulajdonképpen ezért a kocsiért mentem ki — hallom tőle később, de kezdjük az elején, hogyan lesz manapság valakiből külföldi munkavállaló, milyen az élet Afrikában, s most, hogy újra itthon, mit kezd magával és pénzével? Az ötgyermekes bányászcsaládból származó, 34 éves Lázár Zoltán eredeti szakmája lakatos, a MÁV-nál kezdte, majd Pécsbányán föld alatti lakatos. Közben megnősült, majd elvált, s mintegy kiutat keresve lett külföldi munkavállaló, először 1982-ben, amikor is részese volt a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat líbiai kalandjának és tönkremenetelének. Másfél évig tartott a kintlét, s végül is csinos kis összeget keresett meg, amin egyebek mellett márkás elektronikai cikkeket, háztartási gépeket vásárolt. Itthon valahogy nem találta a helyét, no és szeretett volna egy kocsit is, úgy hogy 1985 márciusában újra szerencsét próbált, ezúttal Algériában. — Megtudtam, hogy a Duna—Tisza-közi Építőipari Vállalat keres embereket külföldi munkára. Elutaztam Kecskemétre, ahol közölték, vasbeton- szerelőkre van szükségük. Elkezdtem tanulni, amiben segített az öcsém is, aki építész- technikus, aztán hét hónapig dolgoztam a Dutépnél, a végén sikeres szakmai vizsgát tettem. Ezután kerültem ki Algériába, Souk-Ahras városába, ahol lakótelepet építettünk. Sajnos megismétlődött a líbiai kudarc, a fővállalkozó Nikex és a Dutép is tönkrement. Szerencsére volt ott egy olasz cég, mely átvette a magyarokat gépestül, emberestül, úgy hogy nem maradtunk munka nélkül, s ráadásul még jobban is kerestünk. — Maga szerint mi az oka építőiparunk afrikai vállalkozásai balsikerének? — Nem látok a kulisszák mögé, csak azt mondhatom, amit munkásként tapasztaltam. A legkülönbözőbb nehézségeink támadtak. Például a cementet Magyarországról szállítottuk, képzelheti, milyen körülményes volt az útja. Nem volt kő, mert a bányában nem engedélyezték a robbantásokat. Aztán a gépek . . . Odahoztak egy aggregátort, amiről kiderült, hogy hajóaggregát, a kősivatagban nem volt hozzá elegendő víz. Vásároltak használt nyugatnémet gépeket, s miután odaszállították és letették, a gép azontúl meg sem moccant. Szóval, rossz volt a szervezés. A kudarc oka érzésem szerint az, hogy az ottani építésvezetők nem voltak anyagilag érdekeltek, ha volt, ba nem munka, akkor is megkap ták a fizetésüket. Amikor aztán az olaszok átvettek bennünket, minden megváltozott, felgyorsult az építkezés. — Mennyit keresett a három év alatt? — Havi 800—850 dollárt, összesen huszonötezret. Ezenkívül idehaza is kaptunk a Dutéptől havi 4800 forintot. Odakint nagyon takarékosan éltem, feleslegesen nem költőt tem. Gondolom, senki sem irigyli tőle, Lázár Zoltán ezt a pénzt napi 10 órai kemény munkával, túlórákkal kereste, szenvedve a különleges éghajlattól, a monotóniától, a bezártság érzésétől, amiből csak egy-egy pillanatnyi megszabadulást jelentett a krumpliból főzött pálinka, amivel a kintiek élelme- sebbjei titkon szolgáltak. A palermói cég főnökei egyébként igen elégedettek voltak a magyar munkával, szerintük a magyarok többet és jobban dolgoztak mint saját honfitársaik. — Most mihez kezd? — Nem tudom, három évig nem voltam itthon, most ismer- kedek az itthoni viszonyokkal. A vendéglátásban látok lehetőséget, meg azt fontolgatom, betársuljak-e pénzemmel egy autójavítóba. Tudja, most érzem milyen igaz a mondás: könnyebb a pénzt megkeresni, mint okosan elkölteni. De az is lehet, hogy kimegyek az NSZK-ba dolgozni . . . Nagy a csábítás, valahogy úgy vagyok már ezzel, megszoktam, hogy jó pénzt keressek. Miklósvári Zoltán Az általános iskolákban nemzetiségi tannyelvű, kétnyelvű és nemzetiségi nyelvet oktató intézmények találhatók. Az 1987/88-as tanévben német nemzetiségi nyelvet 56, szerbhorvátot 14 általános iskolában tanítanak 6183, illetve 936 tanulónak. A többi tanuló — a többség — kötelező idegen nyelvként oroszt tanul, számuk 33 000. Nagyságrendekkel kisebb a többi idegen nyelvet tanulók száma, jóllehet itt az utóbbi években növekedés tapasztalható, például az angolul tanulók száma csaknem háromszorosára nőtt. Ugyanakkor a nyelvtanulási lehetőségeket illetően a statisztikusok élesen jelentkező területi egyenlőtlenségekre hívják fel a figyelmet: a szakosított tantervű vagy második idegen nyelvet oktató 17 általános iskola közül 1980-ban 14 pécsi volt, s mindössze 3 orosz tagozatos iskola működött a megyében másutt. A gimnáziumokban tanuló diákok többsége 1987-ben legalább egy idegen nyelvet tanult az oroszon kívül is. Míg 1980-ban a német, 1987-ben már az angol volt a legnépszerűbb. A felsőoktatási intézményekben a kötelező oroszon kívül más nyelvet a legnagyobb arányban a JPTE jogi és közgazdasági karán tanulnak — a diákok 60, illetve 52 százaléka —, a legkisebb mértékben a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. Ez utóbbi elgondolkodtató, tekintettel a műszaki értelmiségre váró feladatokra az innovációs folyamatokban. A TIT és más intézmények által indított nyelvtanfolyamokon tanulók száma 1980—1986 között nőtt, majd némileg csökkent, ami a szabadidő eltöltésének szerkezetében bekövetkezett változásokkal, a magántanárok szaporodásával magyarázható. M. Z.
