Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-21 / 80. szám
Március 21. S okan és sokféleképpen emlékeztek meg róla, a tömjénezö magasztalástól a vicsorgó szidalmazásig minden módon. Elhallgatni azonban azóta sem lehetett 1919. március 21-et, hiszen európai jelentőségű esemény volt: a magyar proletariátus átvette a hatalmat a szo- rongattatásaiban tanácstalanná vált polgári demokratikus kormánytól, és megvalósította a világ második munkásállamát. Egy év híján hét évtized telt el azóta, a nagy napok részvevői közül ma már nagyon kevesen vannak köztünk. Akik akkor, fiatalos hévvel — hiszen a forradalmi kormányzótanács tagjai között alig akadt harminc évnél idősebb — megteremtették a Magyarországi Tanácsköztársaságot, minden tiszteletet megérdemelnek az utókortól. Annál is inkább, mert életükben sokmindent kellett elviselniük. Az ellenforradalmi korszakban üldözték, bebörtönözték őket, a sztálini önkény megritkította soraikat, s a Rá- kosi-klikk uralma idején háttérbe szorították, gyanúsították a „19-eseket”. Mindezt azért, mert tiszta szívvel álltak ki a magyar és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyéért. Nem túlzás az, hogy 1919 márciusában 1848 márciusának örökségét akarták teljes diadalra vinni. Hiszen a tennivalók többsége rájuk maradt: a magyar függetlenség ismét nagy veszélyben forgott, az elnyomott néptömegek küzdöttek jogaikért, s a reakció erői éppúgy gyülekeztek a határokon kívül és belül, mint tették elődeik 1849-ben. Hazafiatlansággal vádolták a Magyarországi Tanácsköztársaság vezetőit és harcosait a Horthy-rendszer idején. Igaz: a Tanácsköztársaság egyenjogúságot követelt és adott az ország területén élő valamennyi nemzetiségnek, s ez aligha nyerte meg a 30 millió magyar birodalmáról álmodozó urak tetszését. Még az is igaz, hogy a piros-fehér-zöld helyett vörös zászlók alatt indultak harcba. Ám azok a vöröszászlós munkászászlóaljak diadalmas hadjáratok során visszafoglaltak olyan területeket, ahol magyarok éltek, s amelyekről a hazafias szólamokat pufogtatók akkor már régen lemondtak. Szinte minden napra jutott egy-két rendelkezés a dolgozó tömegek érdekében. Eltörölték az uralkodó osztály kiváltságait, lakáshoz, iskolához, egészségügyi ellátáshoz juttatták az addigi nincsteleneket, korlátozták a munkaidőt — felsorolni is sok volna mindazt, amit a Magyarországi Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja alatt a néptömegekért tett. Mindezt - csupán a maguk erejére és elképzeléseire támaszkodva. Az oroszországi munkáshatalom, Lenin pártja csak elvi segítséget tudott adni, hiszen élethalálharcát vívta az ottani ellenforradalmi erőkkel, és az azokat támogató külföldi katonasággal. S éppen Lenin figyelmeztette a magyar munkásóllam vezetőit: nagy hiba lenne mindent egyszerűen átvenni, lemásolni az j oroszországi gyakorlatból, mert mások a körülmények és a teendők Magyarorszá- j gon. Fölösleges lenne tagadni, hogy az egyszeriben rájuk szakadt ezernyi tennivaló végzése közben követtek el hibákat is a Tanácsköztársaság vezetői. Utólag - természetesen — könnyű érté- kelgetni, s megállapítani: mit hogyan kellett volna tenniük. Mindenképpen biztos, hogy a földosztás elmulasztása éppúgy hiba volt, mint az, hogy sokszor ott és akkor is az ellenség kezét vélték látni, ahol és amikor csak a tapasztalatlanság okozott bajokat. S hogy a vezetők között dúló viták során hol túl-, hol alulbecsülték saját erőiket. Történelmietlen lenne ma azt kutatni, hogy mi lett volna ha i .. Ha felülkerekedik a munkásállam rengeteg belső és külső ellenségén? Ha sikerül közvetlen katonai segítséget kapni Szovjet- Oroszország vörös hadseregétől? Ha fennmarad a Magyarországi Tanácsköztársaság és a szomszédos országok proletariátusa követi a példát? Bizonyos, hogy mindezek bekövetkezése esetén egészen másképpen alakult volna történelmünk az 1919 utáni negyed évszázadban. Sőt: talán máig ható ereje lett volna mindezeknek. Ám a történelem — ha úgy tetszik: a politika — nem ismeri a feltételes módot. A Tanácsköztársaság elbukott, mert az akkori Európa politikáját meghatározó hatalmak nem tűrték meg a földrész közepén a munkásólla- mot. A megtorlás szörnyű volt, s még azokat is tiltakozásra kényszerítette, akiknek nagy részük volt Horthyék uralomra segítésében. De a Magyarországi Tanácsköztársaság nemzetközi hatása még sokáig érvényesült: rövid időre Bajorországban is hatalomra került a proletariátus, s Európa-szerte leszűrték a tanulságokat 1919. március 21. példájából. A jó és a rossz tapasztalatokat is. Ezek a tapasztalatok ma is megszívlelendőek. Mindenekelőtt az, hogy tartós eredményt csak úgy lehet elérni, ha a célokat megérti és magáénak vallja a dolgozó nép nagy többsége. Éppúgy az is, hogy mindig figyelembe kell venni a nemzetközi környezetet, de csak azt venni át más országok módszereiből, ami nálunk is hasznos és szervesen épül a magyar hagyományokra. M anapság - talán, mert jelenünket sok tekintetben újra kell értékelnünk a továbblépés érdekében — sokan hajlanak arra, hogy lebecsüljék, kicsinyeljék mindazt, amit a magyar dolgozó nép vitt véghez az elmúlt évtizedek és évszázadok során. 1919 márciusa vezetőinek és küzdőtársainak, az akkori hősöknek és mártíroknak emlékét tisztán kell megőriznünk legjobb nemzeti hagyomá-. nyaink sorában. V. E.---------------------------------------------------A tegnapi kellemesen tavaszias nop sok embert kicsalogatott a kiskertekbe, ahol kicsik és nagyok egyaránt kivették részüket a tavaszi munkák örömeiből Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli naDlOJH XLV. évfolyam, 80. szám 1988. március 21., hétfő Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja „No Tobacco Day” = Füstmentes nap Pénz a postaládában Dupláz a HB A tartalomból: Tíz óra a megyei párt- bizottságon (3. oldal) • A helesfai Török pince Hl-kai (5. oldal) Komlói bravúr (8. oldal) Sevardnadze Washingtonba utazott Washingtonba utazott Moszkvából vasárnap délelőtt Eduard Sevarnadze. A szovjet külügyminiszter, az SZKP KB PB tagja találkozik az Egyesült Államok elnökével, Ronald Reogannel, és tárgyal George Shultz külügyminiszterrel. A Szovjetunióban azt várják, hogy a látogatás előrelépés lesz majd a szovjet-amerikai párbeszédben, amelynek egyik legutóbbi fontos állomása volt a lazov-Carlucci találkozó Bernben. (Folytatás a 2. oldalon) Április 7-én ünnepük az Egészségügyi Világszervezet fennállósásnak 40. évfordulóját. Ez adta az ötletet a világ első nem dohányzó napjához, angolul: No Tobacco Day. Felszólítják a cigar^ttá- zásnak, pipázásnak, szivarozásnak hódolókat, hogy április 7-én ne gyújtsanak rá! Ismert már az alapítvány is: „A rák ellen, az emberért, a holnapért." (Az alapítvány megyei szervezete a napokban alakult meg Baranyában.) Március 14-én díszelőadás volt a fővárosi Vigadóban, ahol az alapítvány közzétett egy felhívást: legyen Magyarországon is füstmentes április 7. Tegye meg minden dohányos, hogy azt a pénzt, amit ezen a napon elfüstölne, az alapítvány céljai elérésének segítéséhez adja. Korántsem kis összegről van szó: naponta Magyarországon 40 millió forintot költünk dohányárura. Az országban 17 500 postaláda van. Ezek bármelyikébe be lehet dobni azt a pénzt. Sőt: az utcákon találkozhatunk majd perselyes pénzeszsákokat tartó emberekkel: ők arra vállalkoznak, hogy az adományokat összegyűjtik azoktól, akik nem postaládába dobják a felajánlott összeget. A zsákokat a Hungária Biztosító bármelyik fiókjában március 25-ig át lehet venni a vállalkozóknak. Ügy tűnik, van visszhangja az ilyen kezdeményezéseknek, s ehhez jó például szolgált a már említett Vigadó-beli koncert is: a hallgatóságot felkérték, a szünetben ne gyújtson rá, hiszen a rák már annyira sokunk közelében betegített meg családtagokat, jóbarátokat, ismerősöket . . . Sőt volt o Vigadó előcsarnokában egy postaláda is: a szünet ideje alatt 14 000 forint gyűlt össze, benne. Az országos gyűjtés eredményét április 11-én közzéteszik. Ez az összeg tehát 40 millió is lehet — vagy több. Mindenesetre amennyi pénz összegyűlik, azt a Hungária Biztosító megduplázza az alapítvány javára. S méq egy adalék: a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumhoz az ország üzemeitől légszennyezési bírság címén befolyt összeg erre a napra eső részét ugyancsak felajánlotta az alapítványnak, félmillió forintot. M. A. Grazi sajtótájékoztató Mától magyarosztrák szakmai napok az innovációról A graziak előbbre tartanak az elektronika alkalmazásában, az innovációban, a marketingben, az oktatásban, van mit tanulni tőlük. A Magyar Gazdasági Kamara dél-dunántúli bizottsága ezt felismerve, vert hidat és kötött korábban több mindenre kiterjedő együttműködési szerződést a Stájer Kereskedelmi Kamarával, mely gazdaságfejlesztő és az innovációt menedzselő intézetekkel (WIFI, Technová), továbbá technológiai parkkal rendelkezik, ahol az MTESZ és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság közreműködésével pécsi szakemberek is megfordultak már tapasztalatcserén. Most itt a folytatás: a tudományos hetek alkalmából mától kétnapos magyar—osztrák szakmai napokat rendeznek, melyre meghívták a graziakat, továbbá több, Magyar- országon érdekelt osztrák cég szakembereit, cseréljenek ismételten tapasztalatokat, vonják szorosabbra az együttműködés szálait. Az osztrákok jövetelük céljairól tegnap sajtótájékoztatót tartottak a pécsi Hunyor Szállóban. H.-D. Graf, a bécsi Festő cég képviselője elmondta, a meglévők mellett újabb kapcsolatok megteremtését várja a szakmai napoktól a régió vállalataival. Bejelentette, az együttműködés elmélyítése érdekében hamarosan munkába áll a Festő magyarországi közös vállalatának pécsi képviselője. Az ugyancsak bécsi Büll és Strunz cég a szerszámoktól n robotokig sok mindennel kereskedik az egész világban, Magyarországon is. Wolfgang Csar szerint megkönnyíti az együttműködést, hogy újabban forintért is lehet tőlük- vásárolni, miután ezek ellenében (Folytatás a 2. oldalon.) Pannónia mozgásstúdió Mozgósstúdiót indított a KISZOV Pannónia Táncegyüttese a pécsi Steinmetz Művelődési Házban. A vállalkozás mozgatórúgója az ilyen irányú igények kielégítése, és az amatőr együttes fenntartása. Immár a második csoportot szervezik az óvodástornára, s félszázra tehető azoknak az anyukáknak a száma, akik a tornaóra alatt ‘— szakképzett tanár irányításával — maguk is kilóik fogyasztásával törődhetnek (Id. képünkön). Áprilistól néptánciskola indul általános iskolások számára — magyar táncok tanításával. Terveznek társastánctanfolyamot, továbbá nyugdíjasok, valamint mozgássérült gyermekek számára tornaórákat. Fotó: Cseri L.
