Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-19 / 78. szám
Zselici uadaszhazak „Köztiünk híven” (A baranyai-pécsi ellenállók, antifasiszták. Internacionalisták önéletrajzi köteteJ A magány szépsége Mögöttünk, a domb túlsó felén lévő völgyben cudar hideg volt. Két gyanakvóan tétova őz lépdelt a magasles elé, később kijött egy szarvastehén is a ■ nyiladékra, távolabb a sűrűben, egy glmbika kopogtatta agancsaival a fák törzsét, valamitől megijedve ropogva-recsegve zúdult a völgy felé, de az erdő hajlata eltakarta előlünk, amikar a sáros úton átvágott. A várva várt vaddisznók nem jöttek. Elhalkultak a baglyok kivételével a modarak is. Kívántuk mgr nagyon a hidegben a fogat jöttét. Halkan zörög a szekér. Elöl c bakon csendes diskurzus folyik arról: mennyire nem lenne érdemes ezt a' két jó lovat lecserélni terepjáró gépkocsira. Mert a gyors vizek errefelé — a Sasrét környékén — mély horhosokat vágtak a Zselic dombjainak földjébe, szakadékok, süppedős laposok, meredek völgyek között sok helyütt csak szekérrel-szánnal lehet az elejtett vadhoz jutni, onnan kihozni. Teljes fénnyel ragyognak már . a csillagok. Pislákoló suttogásuk itt - a domb gerince alatt húzódó, szélcsendes er- döszéli úton - puha sötétséggé némul. Alattunk Sasrét. A gyalogösvényhez érve lekószá- lódunk a fogatról, átmegyünk a patak hídján, a megyében egyedülálló és a vadászház felé terelő utat szegélyező lucsövény mellett a házba jutunk, a társötgóba. Barátságos meleg volt, a kandallóban jókora fahasábok izzottak. A kényelmes fotelbe süppedve némi bánattal gondoltam: vége ennek a napnak is. * A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak hat vadászháza van: Hamuháza, Sasrét, Körcsönye-puszta, Vajszló, Nagymáté, Mészke- mence. Egy részük a nagybirtokok — Biedermannok, Esz- terházyak, az egyház tulajdonából. — „velejárójaként" ke- rüIt a gazdaság kezelésébe. — Sokat áldoztunk ezekre — mondja a MEFAG vadászati csoportvezetője Zsoldos Gábor -, de a vadásztatás színvonala ezt megköveteli. Kihasználtságuk a főidényben — szeptember 1-jétöl január 31-ig — 80 százalékosnak mondható, májusban 50 százalékos. Egy- egy vadászházunkban 8—12 vendéget tudunk elhelyezni. A vadászházak közül I. osztályúnak minősül az, amelyikben a szobák mindegyikében fürdőszoba is van. Ezekben a szállásköltség 60 márka naponta, eggyel alacsonyabb fo- kozatúakban mór csak 30 márka. Márpedig' a szállásdíj a fedezete a vadászházakro költött pénzeknek. A terv: a holtidényben növelni a kihasználtságot, a MAVAD idegenforgalmi szervező tevékenységére támaszkodva, üdültetési jelleggel, elsősorban külföldieknek. Természetesen nemcsak a szállásdíj „születik" a vadászszezonban. Az ellátásért a vendégek hetente 390 márkát fizetnek, pénzbe kerül a fogatok, a terepjáró gépkocsik használata is. De mindenekelőtt a trófea!- A bőgési szezonban 3 kilóig 990 márka a trófea ára, utána kilónként, majd félkilónként emelkedik. Például egy 6 kilogrammos gímszarvasagancsért 2800 márkát kell fizetni, egy 9 kilogrammos 6300 márka, mondom a tizenegy kilósét is, bár ez ritka: 13 800 márka. Az érmesekre felárat kell fizetni, aranyérmes esetében 20 százalékot. Az a tapasztalatunk, hogy az utóbbi években vendégeink elsősorban, a közepes nagyságú trófeákat keiesik — a nyugat-európai, elsősorban NSZK-beli gazdasági helyzetet pontosan tükrözi, vendégvadászaink igénylistája. Ezen túl befolyásolja vendégeink számát az is, hogy akik már évek óta hozzánk járnak, „elteltek" trófeával, s új vendéget szerezni nehezebb. — Melyik a legjobb és melyik az erdőgazdaság legszebb vadászháza?- Ez persze egyéni megítélés kérdése, különösen ami az utóbbit illeti: a legkényelmesebb, legújabb vadászházunk a nagymótéi, szerintem a legszebb a közel 100 éves sasréti. Sűrűn hullt a hó, már a „go- ricai leágazásnál", a nagymo- téi ház felé vezető utat lezáró sorompónál félni kellett: ha fel is tudunk kapaszkodni a vadászházhoz, sikerül-e visszajönni? — A nagymótéi ház a ten gerszint felett 400 méterre van. Ezért sűrűbb itt a hóesés - mondja kísérőm, Dévényi Ágoston, a MEFAG ma is aktív nyugdíjasa, a gazdaság vadászterületeinek nagy ismerője. Elmegyünk oz 1000 hektáros, bekerített disznóskert rr,ellett, konokul emelkedik az út, mígnem a ház elé kanyarodunk, ahol egy szarvasbika szobra gyűjti hátára-agancsó- ra a puha hópelyheket. — Egy sellyei bika trófeája volt a modellje — mondja Guszti bácsi. — Hogy aztán a testét honnan mintázta a művész, nem tudom . . . Nagymáté eredetileg György- puszta volt, egy régebbi bérlőről kapta új nevét. Múlt év szeptemberében készültek el a vadászhoz felújításával, most valóban minden kényelemmel szolgál, s így a gazdaság legjobb házának minősül. Temesvári Csobáné, a vadászház gondnoka - felesége a terület fővodászának — juharleveles hamutartót, tölgy famakkos kávéspoharakat rak oz asztalra. — Szigorú előírások szabályozzák a vendégek ellátását — mondja. — Reggelire például legkevesebb háromféle felvágottat, ugyanennyi sajtot kell tálalnom, oz ebédre is előírás az előétel, a leves, a kétféle húsétel. Különösen főszezonban ez állandó készenlétet követel. A vendégekkel zsúfolt hónapokban a ház gondnokasz- szonya napi legkevesebb 16 órát dolgozik.- Ezt nem panaszképpen mondom. Miután a férjem fővadász, kényszerpályán mozgunk. Eddig meg is érte. Most a költségek elszámolása nehézkesebb lett, reméljük, megoldják. Időközben megérkezik a fővadász is. Elégedett. A sósdi erdészet üzemi vadászterületén — 11 000 hektárról van szó — könnyen telelt idén a vad.- A múlt év telén szinte sírva lőttem meg a szarvasokat, olyan soványak voltak szegények... Most meg! A disznókon például tenyérnyi szalonna van . . . Nagyon örü lök, hogy ilyen könnyű volt a telük. A dombtetőn lévő ház mellől messze látni. Túl, a mosl már fehérbe takarózott mezőkön Felsőkövesd - itt volt valamikor gazdatiszt a nagyszerű író, Fekete István. Guszti bácsi a vadászhoz északnyugati falát mutatja:- Olyan szelek szoktak ebből az irányból jönni, hogy átpréselte az esőt a falon. Rászorult már Nagymáté a felújításra ! Bársonyzöld fotelek, a zo- diákus jegyeivel díszített cserépkályha, kifogástalan tisztaság - látom a tekintetükben a kérdést: ez már valami, nem? * Sasrét völgyben van. Apró patak beszélget az Idővel, kicsit arrébb gátat építve vágtak a szavába, szép kis tó^ - szigetén nádfedeles, faragott korlátos esőbeállóval — fürdeti sima hátát a napfényben. A kerületvezető vadász nincs itthon. — A tervet teljesíti - mondja a- felesége, a ház gondnoka, Máthé Lajosné. - Elment már reggel fél 6-kor, 9 körül hazajött, mert teljesen átázott, átöltözött, fogatra ült, megint kiment. Tarvadselejtezés van, azt hiszem idén 70 darabot kell kilőnie. — Huszonötnél tartok — mondja később a szúrós tekintetű kerületvezető vadász.Közel 100 éve már, hogy a csehországi Égerből Lukafára költözött Büssler Ernő fövadász és felesége, Bitterlich Franciska. A kitűnő Bossier nevéhez fűződik a hajdani Biedermann- birtokon a korszerű erdő- és vadgazdálkodás megkezdése. És ő volt az is, aki tervezte és építtette ezt a szépséges vadászházat — egy több mint félszáz éves képeslap szerint Lukafai vadászlak, Almamellék -, s készült el vele 1898 körül. A falon lévő egyik trófeát nézegetem, Guszti bácsi persze ezt is ismeri: — Draskovics-bika, a Dráva mentén lőtték vagy 60 éve. 12-es, aranyérmes. A jókora fahasábokkal fűtött hallban ülünk le — ezekben a hetekben nincsen vendége a MEFAG vadászházainak, maid a májusi őzekre jönnek ismét — a ház asszonya már körbejáratta velünk a szobákat, apróra megmutatott mindent, csöppet sem palástolva elégedettségét. — Sok munka, az biztos! — mondja. — Ha pusztán azért jön ide valaki és látja el egy ilyeh ház gondnokságát, mert a férje hivatása így kívánja, vagy pici gyermeke van — ezt a feladatot nem szabad elvállalni. Csak akkor, ha minden terhe mellett szereti is csinálni. — A vendégeken kívül mások nem is jöhetnek ide? — A házba? Nem. A környékre kirándulók, turisták jönnek. Túl sokan is . . . Ez különösen a vadászati szezonban zavaró — és lehet rájuk nézve veszélyes is —, de más időszakokban is gyakorta tapasztaljuk: szemetelnek, rombolnak, a tiltó tábla ellenére kocsival bejárnak. Nem általában mondom ezt a kirándulók ellen, hanem csak az ilyenekkel szemben. — Van bevételi terve a háznak? — Nincsen. Nem tudunk beleszólni a vendégek elosztásába, de egyébként is a szezonban egymásnak adják a kilincset. Két óra felé megjön Máthé Lajos. — Csoda tudja, milyen időjárósváltozás lesz. Elég csak meglátnia a vadnak a fogatot, már meg is ugrik ... mondja, s a tervteljesitésre gondol, mert így nehéz lesz. Fogatra ülünk. Halkan zörög a szekér. A ház melletti hatalmas fenyők panaszosan sóhajtoznak a szélben. — Gyerekkoruk óta ismerem ezeket a fákat — mereng el Guszti bácsi, aki negyedszázadon át dolgozott ezen a környéken. — Ha álmodom, mindig azt álmodom vissza: megint itt élek, az erdők ölében . . . Mészáros Attila Az elmúlt esztendő utolsó napjaiban újabb munkával gyarapodott memoár-irodalmunk. Megjelent az MSZMP, illetve a KISZ Baranya Megyei Bizottságának, valamint a Magyar Ellenállók, Anti- fcsiszták Szövetsége Baranya Megyei Társadalmi Bizottságának közös gondozásában az a gyűjteménykötet, amely a megyénkben és Pécs városában élő ellenállók és antifasiszták életútját, visszaemlékezéseit tartalmazza. . A magyar ellenállási mozgalmak történetével foglalkozó szakirodalom az antifasiszta küzdelmekben való részvételüket — kiváltképpen, am> a II. világháború alattit illeti —, nem sorolja a kiemelkedők közé. Mindazonáltal úgy értékeli, hogy a magyar antifasiszta ellenállás hősies és a nemzet történetében előremutató jelentőségű volt, bár különböző objektív és szubjektív okok folytán nem • jutott olyan szintre, mint a környező és a távolabbi országokban. Ez utóbbi megállapításból logikusan következik, hogv még inkább felértékelődik azoknak a bátor kiállása, akik az említett kedvezőtlen körülmények dacára is vállalták a fasizmus elleni nyílt fellépést mind hazai, mind pedig nemzetközi viszonylatban. Történelmi tény ugyanis, hogy — a belső ellenállás méreteit jóval meghaladó arányban - több ezer magyar segítette Európa más népeinek antifasiszta felszabadító küzdelmét. A ikötetben szereplő ellenállók közül — ellentétben az országos átlaggal — többen harcoltak hazai földön, mint idegenben. A kiadvány szerkesztői különböző okok folytán nem törekedhettek teljességre. Az itt szereplő 134 életrajz azoknak az életútját mutatja be, akik a megyében tevékenykedtek, itt élnek (vagy éltek) ellenállási, illetve antifasiszta múlttal. A megszólaltatotíak legnépesebb csoportja (megközelítőleg 40 százaléka) ellenállási érdemeit az ország felszabadítása közben megalakult új, demokratikus hadseregben szerezte. Egy részük tagja volt a budai önkéntes ezrednek, a többiek pedig a Jászberényben feóllitott magyar hadosztályban teljesítettek szolgálatot. Baranyából — lévén Jugoszláviával szomszédos megye- viszonylag sokan (25 százalék) léptek a jugoszláv partizánok soraiba. Többségük a Petőfi dandárban küzdött, de más egységekben is találtunk magyar résztvevőket. A baranyai ellenállók között jelentős arányt (22 százalékot) képviselnek azok a személyek, akik részben a magyar baloldali szociáldé- mokrata, részben pedig az illegális kommunista mozgalom révén kerültek kapcsolatba az ellenállással. Az ő tevékenységük többnyire a két világháború közti időben bontakozott ki, s a háború utolsó éveiben kulminált. Ugyancsak a megye földrajzi fekvésével kapcsolatos — de ellentétes előjellel — az a tény, hogy a szlovákiai partizánok között viszonylag kisebb részük (8 százalékuk) harcolt. Hasonló arányt (8 százalékot) képviselnek egyébként azok is, akik a háború éveiben a Vörös Hadsereg vagy valamely szovjet partizánegység tagjaiként fordultak szembe a német megszállókkal. S mindössze 6 százalékos a részesedése azoknak, akik spanyol és francia földön harcoltak a fasizmus éllen. A kötetben olvasható visz- szaemlékezések, életrajzok - különféle okokra visszavezethetően — tartalmukban és stílusukban is viszonylag nagy eltéréseket mutatnak. A baranyai ellenállók többsége — köztük nagy számban az itt élő nemzetiségiek is — ipari vagy mező- gazdasági proletár, illetve kisparaszti csalódból származik. Bár közülük a felsza- badulás^után többeket kiemeltek különböző tisztségekbe, a- háború után jelentős részük visszatért eredeti foglalkozásához. Az ellenállás résztvevői lettek továbbá olyan személyek is, akik mozgalmi munkájuk, üldöztetésük folytán jutottak antifasiszta álláspontra. Az ő későbbi sorsuk, egziszten ciájuk ugyancsak nagyon eltérően alakult. De a résztvevők egyéniségük tekinteté ben is nagy tarkaságot mutatnak, ami valamilyen formában szintén rányomja bélyegét az itt szereplő írásokra. A fentiek együttesen adnak magyarázatot arra a körülményre, hogy olyan visz- szaemlékezések is születtek, melyeknek c forrásértéke egészen magasra értékelhető. Többen a kifogástalan stíluson kívül történelmi elemzésre is vállalkoztak, de olyanokkal is találkozhattunk, amelyek írói megelégedtek a tények, események rövidebb felsorolásával, saját maguk és bqjtársaik tevékenységének részletesebb bemutatása, elemzése nélkül. A fentebb említett eltérések ellenére, minden életrajz hozzájárul - a szerkesztő dr. Varga Dezső szavaival szólva - „az ellenállással összefüggő történelmi tudat formálásához, az antifasiszta haladó hagyományok feltárásához, őrzéséhez és ápolásához". A kötet megbecsülésünket fejezi ki azok iránt, akik, ha kellett, fegyveresen, életük kockáztatásával is harcoltak azért, hogy a mai szocialista társadalmi rendszerünk megszülessen, legszebb éveiket áldozták fel a haladásért, nemzetünk boldogulásáért, és ha kellett, országhatárainkon túl is teljesítették internacionalista kötelességüket. Ügy véljük, hogy e kötetet haszonnal forgathatják majd mindazok, akiket érdekelnék a viharos évtizedek, hasznát veszik az iskolák, s őszinte elismeréssel és nagyrabecsüléssel olvassák barátok és ismerősök, akik közé - többeket tekintve — jelen sorok írója is sorolhctia magát azzal a meggyőződéssel, hogy példájukból mindannyian tanulhatunk igoz ügybe vetett hitet, közösségi magatartást, bátor kiállást és áldozatvállalást napjainkban is. Dr. Komanovics József 1988. március 19., szombat HÉTVÉGE