Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-19 / 78. szám

1988. március 19., szombat Dunántúli napló 3 Nagyobb élettér, szervezettebb munkavégzés *Dn POLITIKAI FÓRUMA Kockázat és lehetőség Politizálóbb pártmunkát! Foghíjbeépítés Marcaliban. A SÁÉV munkáiban a BÉV is közre­működött. Február 18-án Baranya és Somogy legnagyobb állami építőipari vállalatának válla­lati tanácsa úgy döntött, hogy feloszlatja önmagát és a vál­lalatot. A volt BÉV és SÁÉV - jonuár 1-seji hatállyal vissza­menőleg - 1988. március 1- jétől új vállalatként, közös működési területen, a szelle­mi és fizikai, gépészeti és üze­mi erők összevonásával, az építési kapacitások teljesebb és hatékonyabb kihasználásá­val dolgozik tovább. Kockázat és lehetőség ez a javából. Miért kell most egy nagy dél-dunántúli építőipari válla­latot létrehozni, amikor az élet egyre több példát mutat arra, hogy a kis szervezetek életképesebbek. Miért van szükség monopolhelyzetre az adott térségben? A tárgyilagos megítéléshez tudni kell, hogy ez a kapaci­tás a tényleges építőipari szükségletnek egyharmadát sem töltik ki. Másrészt: ameny- nyiben mégis meghatározó szerep jut a nagyvállalatnak a két megyében, azt a felada­tok indokolják. El nem hanya­golható szempont az is hogy a nagyvállalat képes a legol­csóbban, leggyorsabban és a legjobb minőségben megolda­ni minden építési feladatot. De ez — állítják — nem jelent automatikusan monopolhely­zetet. Már a döntések meghoza­tala előtt tényként fogadta el mindkét volt vállalat vezetése és vállalati tanácsa, hogy a hajdani BÉV szerkezeti felál­lásába olvad be a volt SÁÉV, így térben tagoltabb lesz min­den üzemigazgatóság köre. A líbiai fiaskó után a BÉV új vezetése új szervezeti felállást és minőségileg a korábbihoz képest merőben új tartalmat adott a vállalatnak és az ké­pes volt leküzdeni a vészhely­zetet, sőt megerősödve került ki a szorongattatásból. Az összevonással megalakuló új vállalat 8 önálló, vállalat­szerűén működő termelőszerve zetbe épül be és így válik eggyé a baranyai és a somo­gyi termelőkapacitás. Ezáltal biztosíthatják a kisvállalatok rugalmasságát és a nagyvál­lalatok koncentrálóképességét. Ez új vállalatszervezési modell, amely garanciát nyújt Baranya és Somogy megyék fejlődésé­hez szükséges építőipari kapa­citásfedezetre, és annak meg­felelő összetétele garantálja c változatos igények szakszerű kielégítését. * Miért és miként jutott az önfelszámolás és az egyesülés gondolatára a SÁÉV? Heim Miklós, a volt vállalati tanács elnöke tömören fogalmaz: „Az okok nem újkeletűek. Tavaly jutott el arra a pontra a vál­lalat, hogy önerőből már kép­telen rendezni saját helyze­tét." A SÁÉV fennállása óta 1986-ban zárt először veszte­ségesen, mégpedig 37,5 millió forint hiánnyal. Az 1987 feb­ruári mérleg elkészültét köve­tően az akkori igazgató fel­mentését kérte, azt a vt elfo­gadta. A pályázati kiírás ha­táridejére egyetlen jelentkező sem akadt. 1987 március közepén a SÁÉV vezetése felkereste a BÉV vezetését és útmutatást, segítséget kért. A BÉV szak­emberei felmérték a SAÉV helyzetét és javaslatot tettek a szükséges intézkedésekre, hogy kikerülhessenek a mély­pontról. A meghosszabbított hctáridőn belül egyetlen pá­lyázó akadt: Szabó Gyula, a Somogy Megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályának vezetője. A vt döntése nyomán május 1-jétől ő lett a SÁÉV igazgatója.- Ha Szabó Gyula előbb jött volna a vállalathoz né­hány évvel, és ha kaptunk vol­na külső segítséget, lett volnc esélyünk a talpánmaradásro - kommentál Heim Miklós. — A vállalat vezetése azonban tel­jesen szétesett, az I. félévi ter­melés és árbevétel nem érte el egy jobb negyedév eredmé­nyét . . . Kérésükre a BÉV nemcsak elméleti (szervezési, ésszerűsí­tési stb.) segítséget adott, a II. félévben a kaposvári Búza­virág utcai lakótelep építésé­nél pécsi panelszerelők is dol­goztak, természetesen üzleti alapon. A SÁÉV anyagellátási gondjain is segítettek: hitelbe adták a Bévcell szigetelőanya­got, enélkül nem lehetett vol­na a lakásokat átadni a már többszörösen módosított határ­időre sem. Bár a SAÉV gárdája az el­múlt II. félévben megtáltoso­dott, banki hitelt is kaptak, a helyzetük így is reménytelen maradt a korábbi évek rossz gazdálkodása és más hiá­nyosságok miatt. A III. negyed­évben megkezdődtek a kiutat kereső tapogatózások és konk­rét tárgyalások. — Nagy lökést adott a kiút­keresésben a november 18-i kormányszóvivői tájékoztató a bankok tevékenységének sza­bályozásáról, miszerint a bank köteles a 3 hónapon át átla­gosan 25 millió forintos sor- banállás (tartozás) esetén megkezdeni a felszámolási el­járást — mondja a volt vt-el- nök. - December 11 -én, ami­kor a tartozásunk 5 hónapon keresztül meghaladta a 70 milliót, a bank meg is kezdte a SÁÉV-vol szemben a felszá­molás előtti egyeztetést a Ma­gyar Kereskedelmi Kamaránál. Az egyeztető tárgyalásig - 1988. január 8-ig - a sorunk csökkent a banknál, viszont a kintlevőségünk (a nekünk tar­tozók adóssága) ennél is na­gyobb összeget tett ki. A hite lezőink ezt tudomásul vették és a bank elállt , a felszámo­lási eljárás meginditásától. A vállalati gazdálkodósunk tartó­san veszteségessé vált, és bi­zonyosnak tűnt, hogy az 1988- as évben önerőből nem tudjuk fenntartani a működőképessé­günket. így elvileg 3 lehetősé­günk volt a helyzet rendezé­sére.- Melyek ezek?- A szanálás, amiről tudtuk, hogy számunkra nem járható út, hisz az ehhez szükséges külső fedezet biztosításától a Pénzügyminisztérium elzárkó­zott. A felszámolás olyan mér­tékű károkat és feszültségeket okozott volna, melyeket nem vállalhattunk. Harmadik lehe­tőségünk: összevonás más vál­lalattal. Kivonat a SÁÉV 1987. de­cember 15-i vállalati tanács­ülésről készült jegyzőkönyvből, mely szerint a vt több mint kétharmados szótöbbséggel az alábbi határozatot hozta: „1. A vállalati tanács feltétel nél­kül hozzájárul, hogy a Somogy Megyei Állami Építőipari Vál­lalat egyesüljön a Baranya Megyei Állami Építőipari Vál­lalattal, amennyiben a BÉV által támasztott feltételrend szer teljesül, és az egyesülés­sel egyetért a BÉV vállalati tanácsa." — Nehéz volt meghozni a döntést? — Ez volt fennállásunk alatt a legkeményebb határozatunk. De tudtuk, hogy az összevo­nást követően minden dolgoz­ni tudó és akaró emberre to­vábbra is szükség van, legyen az fizikai vagy szellemi dol­gozó. A volt BÉV 37 tagú vállalati tanácsának elnöke, Szende Antal, az egyesítéssel kapcso­latban a szerencsétlen körül­mények szerencsés összejátszá­sát emeli ki: — A vállalati tanácsunk már tavaly márciusban stratégiai előretekintést határozott el a novemberi ülésére, hisz mái tudtuk, hogy a beszűkült ba­ranyai lehetőségek miatt nem lesz elegendő munkánk 1988— 89-ben. Vállalati öncsonkítást sehogy sem akartunk végrehaj­tani, így azt kellett keresnünk, hogy hol találunk megfelelő munkát, hogy életben marad­hassunk. Kapóra jött - és ez a szerencsés közrejátszása a véletlennek —, hogy átmehet­tünk Somogyba dolgozni, de a fővárosban is megjelentünk lakásépítkezéseken. Nekünk is jobban megéri, ha közelebb dolgozhatunk. Nekünk van ka­pacitásunk, de Baranyában nem volt megfelelő fizetőké­pes keresletünk, a SÁÉV-nak viszont nem volt működőképes kapacitása. Ezért is kölcsönös érdek az egyesülés. A két vál­lalat egyesítésének kérdése ta­valy október körül merült fel. A különféle felmérések, a várható éves gazdálkodási eredményeik leinformálása után született meg december 15-én a vállalati tanácsunk döntése: a feltételeink teljesí­tése esetén készek vagyunk egyesülni a SÁÉV-vel.- Melyek voltak ezek a fel­tételek?- Az 1987. évr mérleg sze­rinti veszteség ne legyen 40 milliónál több, hisz csak így kerülhetők el a büntetőadók, melyek alaphiányhoz vezetné­nek. Aztán a SÁÉV összes vesztesége az 1988-ra áthúzó­dókkal együtt nem haladhatja meg a 100 millió forintot és a veszteségeket az átvett vagyon terhére kell rendezni.- Az egyesítéssel mit vál­lalt magára a BÉV?- A SÁÉV erőforrásokra építve biztosítja Somogy me­gye építési kapacitásszükség­leteit. Ennek mértéke 1988-ban — az 1987-es árszinten — maxi­mum egymilliárd forint lehet, de a további években igény szerint változhat. Biztosítjuk a meglévő munkaerő teljesít­ményarányos foglalkoztatását, gondoskodunk a meglévő szakmakultúra megőrzéséről és továbbfejlesztéséről, garantál juk az ipari és építési üzemek rentábilis működését, valamint, hogy hatásköri kérdésekben szabályos és harmonikus együttműködésre törekszünk.- Könnyű volt a döntés?- A megfelelő mélységű tá­jékoztatósokat követően a stra­tégiai céljainknak megfelelően egyhangú döntés született: a feltételeink teljesítése esetén készek vagyunk egybeolvadni a SÁÉV-vel. Tanácstagjaink joggal féltették a vállalatot, hisz az egybeolvadással nem­csak lehetőséghez jutunk, de kockázatot is vállalunk. Az egyik vttagunk, aki fizikai dolgozó, így fogalmazott: „Ne­künk, régi dolgozóknak is jobb lesz, ha az új választás után ugyan nem is leszünk, esetleg vt-tagok, de lesz továbbra is munkánk, és tisztes megélhe­tésünk, mintsem vt-tagként jussunk el oda, hogy már munkánk sem lesz." Február 28-án mindkét vál­lalat vállalati tanácsa felosz­latta magát és ezzel a válla­latot is; a vezérigazgató és az igazgató megbízatása is lejárt - tehát szabaddá vált az út az egyesítésre. Az átmeneti ál­lapotban az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter megbí­zásából előkészítőbizottság szervezi az új vállalatot Mischl Róbert (volt BÉV vezérigaz­gató) elnökletével, Szabó Gyu­la (volt SÁÉV-igazgató) és dr. Fehér Mihály (volt BÉV gazda­sági igazgató) közreműködé­sével.- Mikor alakul meg az új, kétmegyés építőipari vállalat?- A létesítő határozat sze­rint január 1-sejei induló va­gyonnal március elsejével. Március 30-án vagy 31-én tart­juk meg a vállalati tanács alakuló ülését. A vt jóváhagy­ja a szervezeti és működési szabályzatot (SZMSZ), megvá­lasztja a vt elnökét és elnök- helyettesét, valamint a pályá­zati kiírásra beérkező pályá­zatok alapján a vezérigazga­tót, jóváhagyja a „Bázis" Dél­dunántúli Építőipari Vállalat 1988. évi tervét. Murányi László Munkahelyi fórumon, tag­gyűlésen, baráti összejövetelen vagy szórakozás közben miről esik manapság a legtöbb szó? A politikáról. Aki nyitott fül­lel jár, hallja, hogy az- embe­rek mind többet, és mind sza­badabban politizálnak: érvelő módon vagy indulatosan, job­bító szándékkal vagy éles kri­tikával. Az ember politikus lény Az olasz filozófus, Gramsci ezt így fogalmazta meg: „Az ember lényegében véve poli­tikus, mert a többi ember tu­datos átalakítására és neveié sére irányuló tevékenység va­lósítja meg emberségét, em­beri természetét." Valószínű, hogy a leggyakrabban idézett marxi gondolatok közé tarto­zik, hogy: ........az ember lé­ny ege a maga valóságában társadalmi viszonyainak ösz- szessége." Egyszerűen úgy is mondhatjuk, hogy az ember lényege, léte és tudata, öröme és bánata szorosan összefügg a társadalom életével mert:- az ember tükrözi korának viszonyait;- az embert alakítják a tá'- sadalmi viszonyok;- az ember alakítja társa­dalmi viszonyait. Ezek az összefüggések je­lennek meg mindennapi for­májukban, amikor az emberek kimondják politikai vélemé­nyüket, kifejezik elégedetlen­ségüket, féltik létüket, szenve­délyesen vitatkoznak, vagy tün­tető passzivitásba burkolóz­nak. Ezek motiválnak más irá­nyú türelmetlenséget is: prob­lémáink megoldatlansága, párttagságunk kishitűsége, egyes vezetők tehetetlensége miatt. Hosszan lehetne sorolni a reagálások különböző típusait, a felsorolás végén bizonyára azt látnák, hogy a napi politi­zálás sok egyoldalúságot ta­kar. Elterjedt egy kesergő, semmiben nem bízó hangulat a közvéleményben. A párttag­ság sem mentes ettől, sőt né­mely kérdésben élesebb a kritikája. Az ilyen egyoldalú vita nem cselekvésre sarkall, hanem sok benne a másra várüs és a másra mutogatás. Érdekes egyoldalúsága poli­tikai közvéleményünknek, az emberek nagy részének „ma­gabiztossága", egyeseknek a „tévedhetetlensége". Sokan pontosan tudják, mit rontottak el — mások, mit kellene tenni - másoknak, miért kellene fe­lelősségre vonni - másokat. Sokan tetszelegnek a „bezzeg én megmondtam" pózában. Ha az ő torz optikájukon néz­nénk az eseményekre, az len­ne a látszat, hogy nálunk csak rossz van, hogy nálunk sem­mi nem sikerül, mi a tévedé­sek és kudarcok országa va­gyunk. Ha nem tudjuk visszaszorí­tani — legalább a pártban — az ilyen negatív attitűdű poli­tizálást, akkor valóban bekö­vetkezhet a kudarcok világa. És itt térek vissza a hivat­kozott elméleti összefüggések­hez, kiemelve, hogy az embert alakítják társadalmi viszonyai, de az ember is alakitja tár­sadalmi viszonyait. Erről a tár­sadalomalakító hatásról le­mondani egyet jelentene az ember lényegének tagadásá­val. És ugye, idáig még nem jutottunk el?! Érteni a politikát Tényként kell elfogadnunk a rossz hangulatú, fásult, politi ka iránti bizalmában megin­gott közvéleményt, mert ilyen­né formálták régóta húzódó gazdasági, társadalmi problé­máink. De nem fogadhatjuk el a társadalmi viszonyok alakí­tásáról való lemondást, mert az tétlenségre késztet, bénítja a gondolkodást és a cselek­vést. Különösen nem viselhető el ilyen szemlélet a társadal­mi vezető szerepet felvállalt párt szervezeteiben. A politikai vélemény forrá­sa a tapasztalat, az elméleti felkészültség és a politikai in­formáltság. A tapasztalatot az élet produkálja. Megértése, az összefüggések . belátása, a he­lyes véleményalkotás már nagyrészt a politikai művelt­ség függvénye. Teljesebbé te­szi ezt, ha az ember megfe­lelő információt is kap a poli­tikai eseményekről, döntések­ről. Ha együtt vannak e té­nyezők, akkor jöhet létre - ezek szintéziseként - a poli­tikai kultúrának az a szintje, amit a párt joggal elvár tag­jaitól, mert ez képezi a kívánt társadalmi magatartás alap­ját. A politikatudomány művelői a szocializmus politikai rend­szere fontos elemének tekin­tik a társadalom politikai kul­túráját. De a politikai kultúra természetéhez tartozik, hoqv hajlama van bizonyos fokú megcsontosodásra. Mint Bihari Mihály írja: ,,A megőrzött po­litikai kultúra új formák között is képes a régi módon funk­cionálni és az új politikai fó­rumokat réai elemekkel átitat­ni. " Az intézményrendszer csaj<_ ekkor tud megújulni és korsze­rűen működni, ha magasabb politikai ismeretet, új reagálá­si módot és politizálás! készsé­get is kialakít. Ez minden po­litikai változás alapfeltétele, és különösen fontos feltétel olyan helyzetben, amikor bo­nyolult és nehéz körülmények közt kell megújítani a politi­kát. Csak a múltba néző, a ki Iá - tóstalanság érzésével küzdő közvélemény, saját cselekvő erejében nem bízó, a gazda­sági, politikai összefüggéseket csak felszínesen látó párttag­ság nem lenne képes komo­lyabb politikai változásra. A párt sokat tesz tagsága felró zására, pozitív vitakészségének fejlesztésére. A párttagokkal lefolytatott személyes beszél­getések nz ideológiai munká­ról, a párt vezető szerepéről, o politikai rendszer fejleszté­séről szóló széles körű orszá­gos eszmecsere, a megye! párlbbottsáa nyitottságra és nagyobb nyilvánosságra törek­vő munkastílusa, mind fontos lépései a párttaqsóq politikai kultúrája növelésének. Megyei politikai fórumokon gyakran hangzik el az igény, hogy a pártszervezetek mun­kastílusában is a politizáló, mozgalmi jellegű pártmunka váljék elterjedté. Ez a munka­stílus azonban a politikai be- avatottságon túl magasabb politikai tudást, elméletileq megalapozottabb, áttekintő képességet is feltételez. Éok feladat hárul ebben a párt­oktatás rendszerére és az Ok­tatási Igazgatóság oktató-ne­velő munkájára. A jövőben súlyponti kérdés lesz, hogy a politikai oktatás jobban segítse elő a gazda­sági folyamatok és az ideoló­giai munka lényegi elemeinek megértését, a politikai rend­szer fejlesztésének tartalmi kér­déseit, és a tavaszi pártérte­kezlet anyagának elemző fel­dolgozását. Adjon mélyebb és friss ismereteket a szocializ­mus új kérdéseiről, a megyei politika arculatáról, fejlesztési elképzeléseiről. Mindezt abból a célból, hogy a magasabb poli­tikai kultúra segítse elő a komp­lexebb érvanyaggal is politi­zálni tudó pártmunkát, és já­ruljon hozzá a kibontakozás­hoz nélkülözhetetlen elvi, po­litikai és cselekvési egység ki­alakításához. Dr. Antal Gyula, az Oktatási Igazgatóság igozgatója IMS-technológiával épülő, új siófoki kórház

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents