Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-18 / 77. szám

1988. március 18., péntek Dungmunngpiö 3 Befejeződött az Ország- gyűlés tavaszi ülésszaka Kádár János munkamegbeszélése iparvállalatok vezetőivel (Folytatás a 2. oldalról) megszakításának a lehetősé­gét, és hatósági jogkörrel hoz­ta létre az abortusz-bizottsá­gokat. Ám azóta nem sikerült elérni, hogy érdemben javul­jon a helyzet. Ahhoz viszont, hogy ezt a rendelkezést hatályon kívül he­lyezhessék, számos újabb in­tézkedésre van szükség. A mi­niszter ezért azt javasolta az Országgyűlésnek, hogy a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi, va­lamint a Szociális és Egész­ségügyi Bizottság rövid időn belül foglalkozzék a kérdés­sel, és vitassa meg a lehetsé­ges javaslatokat. Az interpellációra adott vá­laszt a képviselő, majd az Országgyűlés — két tartózko­dással — elfogadta. Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), az Ácsai Nagyközségi Közös Tanács elnöke Vác vá­ros és környékének soroza­tos villamosenergia-ellátási problémái tárgyában interpel­lált az ipari miniszterhez. Az interpellációra Horváth Ferenc ipari minisztériumi államtitkár válaszolt. Az interpellációra adott vá­laszt a képviselő, majd az Or­szággyűlés - három tartózko­dással - elfogadta. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővállalkozó és Tervező Vállalat létesítmé­nyi főmérnöke a lakónyilván­tartás tárgyában interpellálta belügyminiszterhez. Horváth István belügyminisz­ter az interpellációra válaszol­va tájékoztatta a képviselőket, hogy még az idén, az első fél­évben előterjesztés készül a Minisztertanács számára a sza­bályozás pontosítására. A fejlesztési elképzeléseket ismertetve kifejtette: a meg­oldást csak a korszerű számí­tógépes nyilvántartásra alapo­zó szabályozós adhat. Ennek részeként'az elképzelések sze­rint létrehozzák például oz or­szágos lakcímregisztert, amely kizárja annak lehetőségét, hogy egyesek nem létező lak­címre jelentkezzenek be. Ez­zel együtt kiegészítik a beje­lentőlap rovatait a szállásadó nevével és személyi számával is. Mindezek a tervezett intéz­kedések pontosabbá teszik maid a lakcímnyilvántartást. A belügyminiszter válaszát az interpelláló képviselő el­fogadta, az Országgyűlés pe­dig három tartózkodással tu­domásul vette. Pálli Dénes (Zala m., 3. vk.), a Növénytermesztési és Minősítő Intézet Fajtakísérleti Állomásának vezetője az Or­szágos Árhivatal elnökéhez in­tézte interpellációját. Elmond­ta, hogy az ország 1962-ben befejeződött teljes villamosítá­sa új feszültséget szült, sértő, mára már elfogadhatatlan ár­különbséget teremtett a fővá­rosi és a vidéki áramfogyasz­tók között. A jelenlegi árak a népesség nvolcvan százalékát érintik — a képviselő szerint - hátrányosan. Szikszóy Béla államtitkár, az Országos Árhivatal elnöke - egyebek között — elmondta, hogy a kormány eddig is tett már két intézkedést az áram- díj-különbségek mérséklésére. Az úgynevezett éjszakai áram díját országosan egységesen ál­lapították meg. Ugyanakkor a nappali áramért valóban csak­nem kétszer annyit kell fizet­niük a vidékieknek, mint a fő. városban élőknek. Szikszay Béla kijelentette: a kormányzat célja a jelenlegi közigazgatási besorolásoktól függő áramdij-rendszer meg­szüntetése, s egy, az önköltség átlagos szintjét kifejező, igaz­ságos. országosan egységes tarifarendszer fokozatos meg­valósítása. Az egységesítés csak több ütemben lehetséges. Az interpelláló képviselő is­mét szót kért, s kompromisz- szumos megoldást javasolt, mert az elhangzott választ, mint mondta: „így nem tud­ja elfogadni”. A rendezést két lépésben kérte úgy, hogy 1990-ben, tehát még ebben a tervidőszakban befejeződjék. Az államtitkár válaszát az Országgyűlés nagy többsége nem fogadta el, ezért a Terv- és Költségvetési Bizottság, va­lamint az Ipari Bizottság a témát megvizsgálja, és a kö­vetkező ülésszakon jelentést tesznek erről. Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk), az Elektronikus Mérőké­szülékek gyárának üzemmérnö­ke a magántulajdonú üzlet­bérlemények felmondása tár­gyában interpellált az építés­ügyi és városfejlesztési minisz­terhez. Elmondta, hogy a he­lyiséggazdálkodásról szóló 19/1984 (IV. 15.) számú mi­nisztertanácsi rendelet nyomán a bérbeadói felmondás telje­sen szabaddá és kötöttségek nélkülivé vált. Ez azt eredmé­nyezi, hogy a magántulajdonú helyiségben működő üzletek je­lentős része megszűnik. Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter utalt arra, hogy a rendelet kiadása­kor, 1984-ben már tisztában voltak azzal, hogy a felmon­dási jog érvényesítése a ke­reskedelemben feszültséget okozhat. Ezért két lényeges korlátot iktattak közbe. Az egyik: a rendelet érvénybe lé­pése után a felmondás há­rom évig nem lépett érvénybe. Ma is egyéves felmondási ha­táridő van érvényben. A má­sik korláttal azt szabályozták, hogy nem lehet minden indok nélkül felmondani, hanem csak akkor, ha a felmondó ezt az épületrészt lakás céljára akar­ja igénybe venni, vagy ha maga akar ebben kereskedni, illetve ipari tevékenységet vé­gezni, továbbá, ha bontási en­gedélyt kapotf az épületre. A miniszter válaszát a kép­viselő és az Országgyűlés egy­hangúlag elfogadta. Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöke a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez interpellált az élelmiszergazdasági üzemek, vállalatok hitelellátási ügyében. Szerinte a hitelezési gyakorlat­ban nem következett be ked­vező fordulat. Gyors és konk­rét intézkedést sürgetett a hi­telezési ellentmondósok föl­számolására. Timár Mátyás, az MNB el­nöke - kiegészítve a pénzügy- miniszter beszámolóját - arról szólt, hogy a szigorúbb pénz- politika ellenére úgy ítéli meg: a hitellehetőségek korlátozása nem olyan mértékű, hogy az elviselhetetlen terheket róna a gazdaságra. Amikor az év elején érzé­kelni lehetett a hitelezési gon­dokat, főleg az élelmiszergaz­daságban jelentkező pénzellá­tási problémákat, a kormány­nyal konzultálva - február ele­jén — intézkedések történtek azok áthidalására. Ennek meg­felelően a pénzügyi szigorítás­sal kapcsolatos intézkedések végrehajtását időben elnyújtot­ták, elhalasztották. Ezt kö­vetően további mintegy tízmil- liárd forinttal bővítették a ban­kok hitelnyújtási lehetőségét azért, hogy az élelmiszergaz­daság idényszükségleteinek megfelelhessenek. Mindezek nyomán — a bank elnöke szerint — a feszültsé­gek jelentősen csökkentek az utolsó hetekben. Az MNB elnökének válaszát a képviselő nem fogadta el, mivel —, mint mondotta — konkrét és gyors intézkedése­ket várnak az élelmiszerterme­lők. Az MNB elnökének vála­szát az Országgyűlés nagy szótöbbséggel szintén nem fo­gadta el. A témát a Terv- és Költségvetési Bizottság elé utalták elemzésre, a szükséges döntések előkészítésére. A tárgysorozat végeztével Peják Emil (Bp., 56. vk.), a HNF budapesti bizottságának vezető titkára jelentkezett szó­lásra: új törvény megalkotásá­ra tett indítványt. Elöljáróban hangsúlyozta, hogy a hazai és a nemzetközi körülmények kö­vetkeztében a nemzetiségi kér­dés közvéleményünk figyelmé­nek középpontjába került. A hazánk politikáját realizáló jogrendszer a szocialista de­mokratizmus kiteljesítésének keretében tükrözi a magyaror­szági nemzetiségi viszonyok fejlődését, a lenini nemzetisé­gi politika gyakorlati megvaló­sítását. Ám egyelőre hiányzik e szabályok méltó, törvényi szintű rögzítése. Peják Emil arról is szólt, hogy jelenleg eltérő elveket alkalmaz a szabályozás, hi­szen például az Alkotmány a nemzeti kisebbségi jogokat ál­lampolgári jogokként rögzíti, más rendelkezésekben a nem­zetiségek etnikai, közösségi viszonyai szerepelnek rendező elvként. Javasolta törvényben szabá­lyozni a nemzetiségi szerveze­tek létesítésének módozatait, a kulturális élet, a művelődés, a sajtókiadás, az ismeretterjesz­tés, a rádió, a televízió nem­zetiségi adásaival kapcsolatos kérdéseket. Átfogóan szüksé­ges szabályozni a nemzetiségi oktatási, nevelési intézmények létesítésének feltételeit, a két­nyelvű közigazgatás ügyét. Felvetődik, hogy mivel a nemzetiségi problémák nem­csak kulturális, hanem társa­dalompolitikai jelentőségűek is, a nemzetiségi ügyek állami szervezeti elhelyezése jelenleg megfelelő szinten van-e. Meg­fontolandó egy nemzetiségi ügyekkel foglalkozó, magas szintű állami szerv létesítése. — A javaslat és az ajánlás elfogadása esetén kérem a kormány elnökét, hogy a tör­vényelőkészítő munka megin­dításával kapcsolatos intézke­déseket tegye meg - mon­dotta végezetül a képviselő. Markója Imre igazságügy­miniszter hangsúlyozta: a nem­zetiségek jogegyenlőségének kérdését soha nem lehet le­zártnak tekinteni. Markó­ja Imre a kormány nevében támogatásáról biztosította Pe- iák Emil javaslatát: vizsgálják meg egy eaységes nemzetisé­gi törvény megalkotásának kérdését. Az Országgyűléstől válaszá­nak tudomásul vételét kérve Markója Imre reményét fejezte ki, hogy közös erőfeszítései, a Parlament illetékes bizottsá­gaival szoros együttműködés­ben a jogi rendezést illetően is sikerül olyan megoldásokat találni, amelyek előbbre viszik a hazánkban élő nemzetisé­giek ügyét, s ezzel növelik po­litikai és erkölcsi hitelünket a világban. Peják Emil törvényalkotási javaslatát az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka — amelyen felváltva elnökölt Cservenka Ferencné, Péter János és Sarlós István - ezzel befejezte munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) ről is, hogy egyszerre munka­adók, és részben betöltik az adóhivatal szerepét is. Ez utóbbi az adminisztratív ter­hek mellett rontja a kollektí­vák vezetőinek és dolgozóinak kapcsolatát. Utalt arra is, hogy a feldolgozóiparnak nem kedvez a jelenlegi gazdasági környezet, pedig itt a befek­tetett pénz ayorsabban hasz­not hoz, mint például az alap- anyagiparban. Pera Ferenc, a Veszprémi Szénbányák Vállalat vezér- igazgatója a többi között ar­ról szólt, hoay az utóbbi idő­ben kedvezőtlen kép alakult ki az ágazatról. Mint mondta, a tömegtájékoztatás nem a valóságos folyamatokat, lehe­tőségeket vizsgálva értékelte a szénbányászat helyzetét, pedig a bányászok igen sok áldozatot hoztak. A találkozó befejezése után a párt főtitkára nyilatkozatot adott a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda munkatársának. Rámutatott, hogy mindennapi tennivalóink középpontjában három kérdés áll: az 1988-as év népgazdasági feladatainak eredményes megoldása, amely most különösen nagy figyelmet kíván, mert az amúgy is meg­újuló gazdálkodási rendünket két új adórendszer is befolyá­solja. A második feladat a párt vezető szerepével foglal­kozó vitákhoz, a politikai in­tézményrendszer működésének elemzéséhez és korszerűsítésé­hez kapcsolódik. S a harmadik feladat: felkészülés az orszá­gos pártértekezletre. Mi, akik a párt Központi Bi­zottságában dolgozunk, rendel­kezünk a munkánkhoz szüksé­ges megfelelő információkkal, ismerjük a jót és a rosszat egy­aránt. Ez többnyire jelentések­ben kerül elénk, de én mind­ezt szeretem közvetlenül is hal­lani, például az ilyen kötetlen beszélgetéseken, taiálkozókon. Ezeknek a beszélgetéseknek van egy sajátosságuk. Itt nincs napirend, nincs határozat, ha­nem informáljuk egymást arról, kit mi foglalkoztat, kinek mi a gondja, véleménye. Nem titok­zatos dolgokról van szó, ha­nem arról, ami napjainkban minden embert foglalkoztat. Számomra ezek a találkozók sokat jelentenek, mert külön­böző területek felelős emberei­nek véleményét ismerhetem meg arról, hogyan látják a helyzetet, a hangulatot. Hadd mondjam meg: általános véle­mény szerint Magyarországon semmiféle értelemben nincs válság. Nagy és nehéz problé­máink vannak, nagy és nehéz feladatokat kell megoldanunk következetes, szívós munkával, módszereink és stílusunk meg­újításával. Ez a mai találkozó azért is jelentős, mert az ipari nagy- vállalatainak vezetőivel be­szélgethettem. Az a benyomá­som, hogy a valóságos hely­zet jobb, mint a hangulat. S jobb annái, amilyet a tájékoz­tatási eszközök tükröznek. Az egyik felszólaló említette is, hogy most divat „bátornak” lenni, most mindenki újít, bí­rál, kritizál. Ez elviselhető, de az már baj, ha mindez pesz- szimizmust sugall. Most az ipar dolgozóival ta­lálkoztam, és ismert problé­mákról beszélgettünk, arról, hogy országunk adottságaiból következően nekünk kiterjedt nemzetközi közegben kell dol­goznunk, s nemcsak gazdasá­gi, hanem politikai értelem­Köveskuti Lajos az ipari szövetkezetek nevében a kis és közepes nagyságú üzemek helyzetéről adott képet. El­mondta, hogy az ipari szövet­kezetek tavaly 22 százalékkal növelték a teljesítményüket. Változatlan törekvésük, hogy a tavalyihoz hasonlóan az idén is öt-hatezer új munkahelyet teremtsenek. Szóba hozta a hagyományos szövetkezetek és a kisszövetkezetek eltérő sza­bályozási rendjéből adódó problémákat. Horváth Ede, a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyár ve­zérigazgatója — ez utóbbi gon­dolatot mintegy kiegészítve — annak a véleményének adott hangot, hogy a gazdaság nem válságban, hanem változó helyzetben van. Ez a világ­gazdaság valamennyi részt­vevőjére érvényes megállapí­tás. Személyes tapasztalatai ben is. Gondoljuk csak meg: nemzeti jövedelmünknek csak­nem a fele a nemzetközi áru­forgalomban realizálódik. Alapvető követelmény tehát, hogy olyan termékeket állít­sunk elő, amelyek a magyar népgazdaság számára is hasz­nosak, előnyösek, s olyan mi­nőségben, olyan áron, amely a nemzetközi piacokon is ver­senyképessé teszi őket. A piacnak, minden piacnak, igényei vannak. Ma részt vet­tem az Országgyűlés ülésén, ahol a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, Váncsa elvtárs azt mondta: véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hoay háromféle piacot külön­böztetünk meg egymástól. A hazai piacot, a szocialista piacot és a tőkés piacot. A minőségi követelmények mind a három piacra érvényesek, itthon is, a szocialista világ­ban is, s a kapitalista piacon is csak jó és tartós minőségű, megfelelő árukkal tudunk bol­dogulni. Az iparvállalatok vezetői több problémát vetettek fel. Szóvá tették, hogy a közgaz­dasági szabályozók nem sta­bilak. Ebben igazuk van, de a stabil közgazdasági szabályo­zókhoz is bizonyos feltételek szükségesek. Azért dolgozunk, hogy ezeket a feltételeket megteremtsük, és az iparválla­latok is több évre tudjanak ter­vet készíteni. De az is tény, hogy ugyanazon közgazdasá­gi feltételek között a vállala­tok nem egyformán dolgoz­nak. Vannak, amelyek korsze­rű terméket megfelelő áron tudnak a szocialista és a nem szocialista piacokra szállítani, s ezzel világszerte elismerést vívnak ki. Az ilyen magas szín­vonalon dolgozó iparvállalatok száma, ha lassan is, szaporo­dik. Jó volna, ha erről is tudo­mást szerezne a közvélemény. Itt szóvá tette valaki, hogy a bányászok is keményen dolgoz­nak, nehéz munkát végeznek, becsülettel eleget tesznek kö­telezettségeiknek. Ennek tük­rözését hiányolták a tömegtá­jékoztatási eszközökben. A pártértekezletről az én vé­leményemet tudom elmondani, hiszen még csak készülünk ró. Azt hiszem, arra van szükség, hogy ezen a tanácskozáson is megerősítsük a Maayar Nép- köztársaság szilárd alapjait, az elért eredményeket, s azokat minden területen tovóbbfejlesz- szük. A világ most elsősorban a szovjetunióbeli peresztrojkára figyelve foglalkozik azzal a megújítási folyamattal, amely a szocialista világban végbe­alapján szólt arról, hogy or­szágunk politikai megítélése kedvező a nagyvilágban, ám ez a gazdaságunkra ma már nem mindig vonatkozik. Nagy nyomatékkai szólt a műszaki képzettség növeléséről, a szak­mai tudás javításáról, mindket­tőt a haladás alapkövetelmé­nyének ítélve. Gábor András, a Tungsram Rt., a tanácskozásnak helyet adó vállalat vezérigazgatója kiemelte a társadalompolitikai problémák megoldásának fon­tosságát. A jól szervezett mun­ka az emberek hangulatát is befolyásolja. Hangsúlyozta a határozatok következetes meg­valósításának érdekében a nagyobb határozottságot. Ezt követően Kádár János megköszönte a tájékoztatást, és kifejtette véleményét az el­hangzott kérdésekről, észrevé­telekről. megy. Mindez végső soron a szocialista építés, a nemzet­közi viszonyok javulását fogja eredményezni. Ennek a megújulásnak min­denütt — a Szovjetunióban, Kí­nában, számos más szocialista országban — az első és leg­fontosabb ismertetőjele a rea­litás. A belső építés kérdései­ben, a nemzetközi helyzetet il­letően egyaránt számot vet a valósággal és ahhoz igazítja a politikát. A szovjet erőfeszí­tések eredménye máris látha­tó: a Washingtonban aláírt megállapodás, az atomfegyve­rek két típusának felszámolá­sáról. Ehhez persze szükség volt bizonyos fokú realitásra az Egyesült Államok vezetésé­ben is, hiszen másképp nem lehet nemzetközi egyezséget létrehozni. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés országai által képviselt álláspont fő jellem­zője, hogy reális, minden or­szág kölcsönös biztonságából indul ki. A politikai struktúra alap­kérdését én abban látom: meglévő intézményeinket meg kell erősíteni, gyakorlatukat tovább kell fejleszteni, hogy mindegyik a rendeltetésének megfelelően dolgozzon. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt politikai pártként működjön, az Országgyűlés legyen az ország legfőbb törvényhozó szerve, és a kormány elgondolásainak megítélője, a kormány pedig kormányozzon. A szakszervezet, az ifjúsági szövetség, a nép­front, s a többi társadalmi szervezet is végezze a maga feladatát. Nagyon bízom ab­ba, hogy az értekezlet mind­ebben megfelelő eligazítást ad, és bizakodó vagyok a kérdé­sek megoldását illetően is. Van harcedzett pártunk, politikailag érett magyar közvéleményünk. Társadalmi intézményeink ké­pesek a gyakorlatukat az új követelményeknek megfelelően változtatni. Ez számomra a mai beszél­getés legfontosabb benyomá­sa. Őszintén megköszöntem a szervezőknek és minden felszó­lalónak azt, amit a találkozó sikere érdekében tettek. Jó ér­zéssel távozom, mert hasznos volt ez a kötetlen beszélgetés. Elvtársaimnak is ajánlom: kü­lön napirend nélkül folytassa­nak időközönként kötetlen esz­mecseréket, mert ez nagyon sokat segít a kölcsönös meg­értésben, abban, hogy nagyobb legyen közöttünk a bizalom, és ezeknek megfelelően cse­lekedjünk. Köszönöm, hogy al­kalmat kaptam mindezek el­mondására — mondotta vége­zetül Kádár János. 20% visszatérités 1988. március 21-én. Utazó- és sporttáska (tőkés import kivételével) 400—720 Ft-ig, női övék 120—240 Ft-ig. PÉCSI ^Centrum Áruház--------------------------------------------- * ■--------------------------------------------­N agy és nehéz feladatokat kell megoldanunk következetes, szívós munkával, módszereink és stílusunk megújításával Az MSZMPfőtitkárának nyilatkozata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents