Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)
1988-03-15 / 74. szám
1988. március 15., kedd Dunántúli napló 3 A piaci adásvétel tárgya a pénz is Beszámoló a nemzetközi tőzsdekonferenciáról Eszköz és garancia a gazdálkodás egészének társadalmi kontrolljára és nyilvánosságára Március elején Budapesten leiajlott a nemzetközi tőzsdekonferencia, mint a Magyar Tözsde- alapitvány fontos eseménye. A nemzetközi tőzsdevilág kiemelkedő reprezentánsai, a hazai pénzügyi rendszer és a vállalatok szakemberei mellett egyetemi oktatók és kutatók vitáztak és cseréltek tapasztalatokat két napon át. A plenáris és szekcióüléseken részt vett és lapunknak beszámolót irt cikkünk szerzője, egyetemi docens, a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektorhelyettese. A gazdasági reformfolyamat szerves része a pénzügyi intézményrendszer tagolódóso- differenciálódása, a társadalmi tőke folyamatos és hatékony átcsoportosítását biztosító eszköz- és fórumrendszer kiépítésé. A tökemozgatás eredményessége döntő mértékben függ a pénzügyi folyamatokban tevékenykedők szakértelmétől, s annak állandó megújításától. A Befektetési és Forgalmi Leánybank ez év elején éppen ilyen megfontolásokból hozta létre a Magyar Tőzsdealapitványt a közgazda- sági kutatások és az oktatás támogatására. Az alapítás céljai között kiemelkedő helye volt a hazai koncentrált tőke- és árupiacok létrehozását megalapozó elméleti munkálatok segítésének. Á realitások talaján A gazdaság monetarizólásó- nak lényeges feltétele az áru- és munkaerőpiac mellett fejlett és hatékony pénz- és tőkepiac működése. Gazdaságunkban a tőkepiac első kezdeményei a 80-as évek elején jelentek meg, s a fokozatos erősödése bizonyítéka, hogy napjainkban mintegy 30 milliárd forint értékű — döntően beruházási célú — kötvény van forgalomban. Az értékpapírok megjelenése és fokozódó szerepe kitágította a vállala- :ok befektetési lehetőséaeit (pénzügyi beruházás a fizikai tőke fejlesztésén túl), s megkönnyítette a magánmegtaka- ritások termelő befektetésekbe vonását. Az elfogulatlan helyzetértékeléshez feltétlenül hozzátartozik annak ismerete is, hogy napjainkban az értékpapírok sem a termelő beruházások finanszírozásában, sem a megtakarítások összegyűjtésében nem játszanak meghatározó szerepet, funkciójuk inkább kiegészítő. A fejlett pénz- és tőkepiac valamennyi tőketulajdonos és befektető állandó és aktív tevékenységét feltételezi, s e folyamat egyik legfontosabb színtere a koncentrált tőke- és árupiac, azaz a tőzsde. Hazánkban éppen negyven esztendeje szűnt meg a szóban forgó intézmény, s újbóli létrehozó sónak gondolatát a gazdasági reformfolyamat kiteljesítésének igénye táplálja. A megtakarítósok egybegyűjtése, újraelosztása és a befektetési irányok kiválasztása számára kínálna fórumot,Jtiegészítve o forrásgazdálkodás hagyományos csatornát (hitel, finanszírozás stb.). A konfernecia szerencsére nem vált eufórikus hangulatúvá, a legkülönfélébb megközelítések a realitások talaján maradtak. Mindenekelőtt óvni kellett az illúzióktól és a tagadhatatlanul létező félelmektől. A tőzsde, a váltó, a spekuláció közgazdasági szakkifejezésként jelentkezése igen különböző tömeglélektani reakciókat vált ki, könnyen kelthet megalapozatlan várakozásokat, ugyanakkor kiválthat alaptalan és a fejlődéssel szembekerülő ellenállást is. A tőzsde piacgazdaságokból érkezett szakavatott képviselői korrekt megközelítéseikkel óvakodtak attól, hogy univerzális hatóerejű csodaszerként mutassák be a börze intézményét. Az áru- és értéktőzsde a piacgazdasági működés egyik legérzékenyebb és legbonyolultabb műszere, barométer, amelyet a mindenkori reálgazdasági működés s a legkülönbözőbb gazdasági aktorok (tulajdonosok, befektetők, alkuszok) egyaránt befolyásolnak. A koncentrált áru- és tőkepiac hatékony működésének egyik alapvető feltétele a minél nagyobb forgalom, az adásvételi ügyletek nagy számossága, a nagyfokú likviditás. Az értékpapírok értékesítése és vétele során sokak tulajdona forog, a tőzsde tehát képes lehet a lakosság egyre nagyobb hányadát bevonni a megtakarítások piac által szabályozott mozgatásába. A tőzsdevilág tapasztalt szakértői külön is hangsúlyozták, hogy a börze sosem válhat zárt társasággá, a lehető legtöbb gazdasági aktort bevonva mindenki előtt nyitva kell álljon. Hegbízható iránytű A szekcióüléseken sokoldalú elemzés folyt az árutőzsdék sajátosságairól, működéséről, az értéktőzsdék funkcióiról, a nemzetközi tőkepiac fejleményeiről, a tözsdetechnológia jellegzetességeiről, s különösen beható vita a koncentrált tőkepiac hazai megteremtésének feltételeiről. A tőzsde intézménye alapvetően hiányt pótolna, mert ahogy a termelési tényezők saját piacukon értékelődnek és kelnek el. úgy a pénznek, mint hatékony befektetésre váró forrásnak a tőkepiacon kell értékesülnie. A befektethető megtakarítást gazdaságunkban hosszú időn keresztül elsősorban nem értékesülésre és megtérülésre váró tőkeként tekintettük, s a tőkepiacot helyettesítő mechanizmusok a minden akció fölött vállalt állami garanciával közömbössé tettek a befektetések kockázatával szemben. Ez is mutatja, hoijy a tőzsde nem egyszerűen egy újabb eszköz vagy intézmény a pénzügyi rendszer egyre színesedő skáláján, hanem ennél lényegesen több: a pénztőkét szigorú piaci szabályok szerint kezelő szemlélet, felfogás és magatartás, amely az árukon, szolgáltatásokon, a tőkejavakon, a munkán, a földön kívül a pénzt is piaci adásvétel tárgyának tekinti. mények közötti képességeiről, érthetetlenül hiányzik a vállalati gazdálkodás így is érzékelhető nyilvánossága. A konferencia talán legmaradandóbb eredményeit azok a gondolatmenetek hordozzák, amelyek a mai struktúrapolitikai útkereséssel kapcsolták egybe a tőzsde feltételezett működését. Ez magyarázza azt is, hogy a legnagyobb figyelem az értéktőzsde megteremtésének esélyeit kísérte. Minthogy a tőzsde a saját vagyon kockáztatásának színtere, ezért valamennyi kérdés mélyén a tőketulajdonosi érdek nyílttá tétele húzódik. A prof illői egy- benövö vállalatokról több évtized alatt kiderült, hogy elsősorban a termelési tényezők mennyiségi gyarapításában érdekeltek, a vállalat nem a hozamban érdekelt tőketulajdonosként viselkedik. Hatékony tőketulajdonosi kontroll hiányában egy-egy vállalat gazdálkodási zavarai hosszú időn keresztül kumulálódnak, s a vállalkozás beértékelődése, a teljes pespektívavesztés robbanásszerűen derül ki. A hazai reformfolyamat ellenzői a tulajdonviszonyok esetleges reformját előszeretettel azonosítják a reprivatizá- lóssal. A csak körvonalaiban kibontakozó elméleti útkeresés ezt- a félelmet egyértelműen cáfolni látszik, amikor az eddig gyakorolt államigazgatási tulajdonlás helyébe a tőke- megtérülés társadalmi ellenőrzését és gazdasági alkotmányosságot kívánja állítani. A tőke átcsoportosítás döntő kérdése mindig az, hogy a megtakarító odaadja-e szabad tőkéjét valamilyen befektetéshez, s ennek során a tulajdonos a vagyon bizonyos részét kockáztatja. A tőzsde a pótlólagos tőke megszerzésének fóruma, ahol bizalom mindig csak a vélhetőleg eredményes befektetővel szemben érvényesül. Ha egy gazdaságban az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, a munkaerőhöz, tőkéhez hasonlóan folyamatosan mérik a különböző vállalatok piaci értékét, akkor megbízható iránytű áll rendelkezésre a megtakarítások befektetése számára. Ha ez nem történik meg, akkor a vállalatok vagyonát jövedelemtermelő és piaci teljesítőképességét torz mércék mutatják, a nyilvánosság elől elzárt informális értékelő rendszer minősíti, s hogy mikor, hova, mennyit érdemes beruházni, azt nem a piaci motiváció, hanem a láthatatlan érdekviszonyokkal átszőtt bürokratikus rutin határozza meg. A társadalmi kontroll minimális feltétele lenne a vállalatok felemelkedésének és leértékelődésének láthatóvá tétele, s egyáltalán nem azért, mintha ma a következetesen titokban tartott vállalati mérlegekből sok minden kiderülne a vállalat valódi piaci körülÁz értékpapírok megmérettetése A minden tekintetben önkényes állóeszköz- és (vagyon)- értékeléssel és a merőben szubjektív beruházási irányválasztással szemben piaci tőkeértékelésen alapuló mércékre és mechanizmusokra van szükség. A tulajdon mozgás- képessége modern gazdasági körülmények között csupán a társulási formában biztosított, hiszen ez egyszerre teszi lehetővé a pótlólagos tőkeszerzést és tőkék kivonását adott vállalkozás esetében. Ha a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság uralkodó vállalkozási formává válik (s ekkor a megjelenés előtt álló társulási törvény alkotmányos bázist teremthet), akkor a vállalati tulajdont reprezentáló értékpapírok állandóan változó piaci értéke szolgál alapul a tőkeszerzés és -kivonás számára. A tőzsde e nagyszámú értékpapír állandó adásvételének, árfolyamingadozásának és objektiv piaci megméretésének lenne színhelye és intézménye. A vállalati vagyont képviselő értékpapírokat birtokolhatnák vállalatok, bankok, intézmények, közületek, a legkülönfélébb közösségek és természetesen magánszemélyek is. Az állandó strukturális átalakulásban levő modern termelésben a magán- és közületi megtakarítók, valamint a tőkebefektetők közé szükségszerűen iktatódnak a tőkevogyon hosszú távú megőrzésében és gyarapításában érdekelt közbülső intézmények. A töredéktőkék összegyűjtésében, tőzsdei mozgatásában nagy szerep juthat a társadalombiztosításnak (betegbiztosítós, nyugdíjalap, családalap), a biztosítósnak, a különböző befektetési és vagyonkezelési társaságoknak. A konferencián lezajlott véleménycsere legalábbis a jelen volt szakemberek számára jelentősen átértékelte a szakmai köztudatban is honos képet a tőzsdéről, és élesen megvilágította ideológiai értékrendünk és társadalmi valóságunk kontrasztjait. Sok jelből következtethetünk arra, hogy a munka nélkül szerzett jövedelem és a spekuláció csupán nyilvános formáit ellenezzük, burkolt megnyilvánulásaikkal tartósan egvütt élünk. Míg a törvénnyel szabályozott tőzsdei spekuláció egyfajta közösségi kontroll alatt áll és nem korlátok nélkül való, addig a hiánygazdaság lakás- és ingatlanpiacának manipulációi és spekulációi minden társadalmi kontrollt nélkülöznek, és táptalajt jelentenek a munka nélkül szerzett jövedelmek számára. Az értékrend mélyreható átalakulása, az önkényes irányítói beavatkozásokat akadályozó gazdasági alkotmányosság mellett a tőzsdét is magában foglaló tőkepiac lehet garancia a gazdálkodás egészének társadalmi kontrollja és nyilvánossága számára. Or. Bélyácz Iván Uj családi házak Gyüdön Fotó: Cseri László 192 közművesített telek Siklós és Gyűd között Újabb lakások épülnek a belvárosban Hatszoros visszatérítés a leadott bérlakásokért Siklóson a VII. ötéves tervben összesen 470 lakás, 60 szociáils bérlakás, 150 OTP-s, valamint magánerős házak építését tervezték. A városi tanácson . jelenleg 250 lakásigénylőt tartanak nyilván. A szociális bérlakások építésére kijelölt területet a tanács már közművesítette. Az 1988- ro ütemezett harminc bérlakásra azonban jelenleg nincs pénz. A tervezett százötven OTPlakós í"lkei‘ is közművesitet- ték. Tekintettel a magas lakásárakra és a meaemelke- deti építési költségekre, a siklósi tanács úgy döntött, hogy lassabb ütemben építi meg ezeket. Először a posta előtti részen — a belvárosi tömbbelsőben - kezdik meg harminchárom lakás építését. Az éDÜlet földszintjén üzlethelyiségeket alakítanak ki. További lakások építését az igényektől teszik függővé. A magánerős építési feltételek megteremtéséhez 192 családi háznak alkalmas, teljesen közművesített telket alakítottak ki Siklós és Gyűd között. Kész a szenny- és ivóvízhálózat, a köves út és a villanyhálózat is. Eddig ötven telken kezdődött meg az építkezés. A fiatal házasokat és a sokgyermekeseket kamatmentes hitel és vissza nem térítendő támogatás nyújtásával segíti a tanács. A vissza nem térítendő támogatás összege legfeljebb nyolcvanezer forint. A kamatmentes kölcsön nanvsága általában ötven—nyolcvanezer forint között mozog. A lakásmobilitás növelésére a következő tanácsülés egyik napirendi pontjaként szerepel, hogy a bérlakások visszaadásakor az eddigi négyszeres használatbavételi díj helyett hatszoros visszatérítési dijat fizetnek. Ezenkívül lehetőséget keresnek arra is, hogy a lakás: építő komfortos és összkomfortos lakás: leadó — nem fiatal házas és nem sokgyermekes — bérlők részére miként nyújthatnak vissza nem térítendő támogatást és kamatmentes hitelt. A benzinkút mögötti területen kialakítót Ságvári KISZ - lakótelepen hatvan-száz lakás megépítésére van lehetőség. Negyvenöt garzon-modul ház már el is készült. Sz. K. Pályázati felhívás külföldi szakmai gyakorlatra A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa' pályázatot hirdet a termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, azok társulásaiban dolgozó fiatal szakemberek számára 3—6 hónapos fizikai munkavégzéssel együttjáró szakmai gyakorlatra a Német Szövetségi Köztársaságba, Svédországba és Franciaországba. A szakmai gyakorlaton való részvétel feltétele: 18—30 év közötti életkor, közép- vagy felsőfokú mezőgazdasági szakmai végzettség és legkevesebb egyéves üzemi gyakorlat, a német, az angol legalább középfokú, a francia nyelv jó iskolai szintű ismerete, á munkáltató termelőszövetkezet vezetősége a szakember kiutazását támogassa és a részére a gyakorlat időtartamára fizetés nélküli szabadságot biztosítson. A gyakornok részére a fogadó ország mezőgazdasági üzeme (családi gazdasága) szállást, teljes ellátást, havi zsebpénzt, teljes körű beteg- és balesetbiztosítást és adómentességet biztosít. Előnyben részesülnek azon tsz-ek szakemberei, amelyek a csereprogram keretében vállalkoznak külföldi gyakornokok rgggyarországi foglalkoztatására. A pályázathoz csatolandó egy rövid önéletrajz, egy fénykép és a termelőszövetkezet vezetőinek nvilatkozata, hogy a jelentkező kiutazását támogatják és a szükséges feltételeket biztosítják. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet a TOT titkárság külügyi csoportjánál a 328-167-es telefonszámon, illetve a Baranya megyei Tsz Szövetségnél a 14-915-ös telefonszámon. A pályázatokat 1988. április 1-jéig kérik a TOT titkárságra eljuttatni (1054 Budapest, Akadémia u. 1-3.).