Dunántúli Napló, 1988. március (45. évfolyam, 60-90. szám)

1988-03-15 / 74. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli XLV evlolyom, 74 nam I ; mm w -Wt wm B mm mu*» K \*\ i«». március »5., kedd L lilUlil L) I Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Beszámoló a nemzetközi tőzsdekonferenciáról (3. oldal) * 75 éves a Zipernovszky (5. oldal) A Pécsi Hőerőmű múltja, jelene, jövője (5. oldal) A valóság hősei Szavahihető történészek már régen kimutatták, hogy ama bizonyos esős március idusán, kereken száznegyven esztendővel ezelőtt, Petőfi sok helyütt elszavalta a Nemzeti balt, csak éppen a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél nem tette ezt, noha emlék­tábla hagyományozza nem­zedékről nemzedékre e le­gendát. S nehogy azt higy- gyük, hogy Hatvány Lajost, akitől e ténymegállapítás származik, a legendarombo­lás, netán valamiféle de- heroizólás szándéka vezette, mint ezt életében, s halála utón is olyan sokan állítot­ták, állítják. Hiszen egy éle­tet szánt Petőfi munkássá­gának tanulmányozására, rö­vid életútjának minden léte­ző dokumentumát felkutatta, s ugyancsak bajos lenne fel­tételezni, hogy e lelkes ku­tatómunkában negatív érzel­mek vezették volna. Öt is és másokat is, akik nem a fra­zeológiában, hanem a té­nyek következetes felkutatá­sában látták az igazán for­radalmi cselekvést, s az 1848/49-es polgári demokra­tikus forradalom, illetve sza­badságharc méltó megbe­csülését - a realizmus igé­nye vezette. Mert a történe­lem lehet az élet tanítómes­tere, hogy a régi latinok közmondását használjuk, de kizárólag abban az esetben, ha a históriát annak láttat­juk és látjuk, ami valójában. És ez minden emlékezés értelme is. Persze, nélkülöz­hetetlen a kegyelet, a tisz­telgés aktusa. Valóban szük­ség van arra, hogy nemcsak számon tartsuk elődeink telje­sítményeit, hanem emberi vállalásaik, elszánásuk me­részségét is ismerjük el. Az az ünnep azonban, amely a koszorúk elhelyezésével ki­merül, amely nem több, mint egy főhajtás a hősök és a nem hősök, azaz az egysze­rű cselekvő emberek emléke előtt - óhatatlanul az Ady által emlegetett Tarjagos Illések malmára hajtja a vi­zet. Frázissá alacsonyul az ünnep, amely pedig mai hét­köznapjaink iránytűje is le­hetne. Március 15-én pediq fel kell tennünk ezt a kérdést, s valójában feltehettük ezt az elmúlt szózharminc- kilenc év alatt minden év­fordulón, hogy voltaképpen ki a reális politikus? S egy­általán „forrófejű” fiatalem­berek csináltók-e 1848-at, avagy megfontolt, a kor va­lóságos lehetőségeivel tisz­tában lévő Dolitikusok? Mert Petőfiről eléggé elterjedt tév­hit, hogy ösztönös „vad­zseni" volt, aki inkább érez­te, mintsem tudta, hogy mit kell tennie. És „forrófejű” volt-e Kossuth Lajos, aki 1849 tavaszán - sok-sok kül­politikai érdek ellenére, nem is beszélve a belpolitikai el­lenállásról - befejezte a forradalom ügyét, s detroni- záltatta a Habsburg-házat a debreceni nemzetgyűléssel? És „forrófejű" volt-e Szeme­re Bertalan? És o heveske­dés, az előre nem látás ho­zatta meg, például, a már Szegeden ülésező nemzet- ayűléssel az akkori Európa (s taión oz egész világ) el­ső nemzetiségi törvényét? Hiszen jószerivel elsorolhat­juk azokat az úgynevezett észérveket, amelyek a fontol­va haladás mellett szóltak, amelyek fokozottabb óvatos­ságra intettek, amelyek sze­rint inkább várni kellett vol­na. Petőfi nem volt „forrófe­jű" fiatalember. És Arany Já­nos sem a pillanat hatása alatt írta a Nemzetőrdalt. És Kossuth Lajos sem azért folyamodott a végső eszkö­zökhöz, tehát Középkelet- Európa e távoli szögletében a köztársaság oly ismeretlen és veszedelmes (mármint a monarchikus Európa számá­ra annyira ellenszenves) in­tézményének ' bevezetéséhez, mert az indulat elhomályosí­totta látását. Az erőviszo­nyok valóbon egyenlőtlenek voltak. De az sem kétséges, hogy az o Magyarország, amely 1849 derekán köztár­saság lett, amely célként tűzte ki az ország lakossá­gának többségét alkotó nem­zetiségekkel való megbéké­lést és polqári. együttélést - a iövö útja volt. Érdemes, noha a kérdés történetietlen, egyetlen pilla­natra arra gondolni, hogy mi lett volna, ha . . . Mi lett volna, ha hetven esztendő­vel később, 1918 azokra a reformokra építkezhet, ame­lyeket 1849 kezdeménye­zett . . . Hiszen még egy év­tized sem telt el, s mór Kö- nigsgrötznél a Monarchia csaknem halálos tőrdöfést kapott a poroszoktól. Tizen­nyolc esztendővel március idusa után, Deák Ferenc a kiegyezést előkészítő iratai­ban - a korra egyáltalán nem jellemző hallatlan me­részséggel - majd a detro- nizóló országgyűlési nyilatko­zat gondolatait idézi vissza. Majdnem szó szerint. . . Mert ő is tudta, hogy a le­hetséges fejlődés útja nem lehet mós, mint a polgári, a népességi viszonyait reálisan látó, a feudalizmustól meg­szabadított ország. Nem a kétségbeesett el­szántság, nem a lendület ereje, nem is valami költői jószándék vezette azokat, akik 1848. március 15-én. és az azt követő 17 hónapban a harcot vállalták. Ök Ma­gyarország jövőjét érezték meq. Ha tetszik, ők voltak a reálpolitikusok, s nem azok, akik március idusába már belelátták Világos szomorú aktusát, Haynau rémuralmát, Bach korszerűtlen és rette­netes rendszerét. A reális politika ugyanis a jövőbe lát. Kicsit tovább, mint a holnap. A holnap- utánba kiván tekinteni. De ehhez az szükségeltetik, hogy a tényeket ismerjük meg. Ahogyan Petőfi tanulmányoz­ta a francia forradalom törté­netét, mely bibliájo volt, hony úgy ismerje valaki az ország gazdasági reáliáit, mint a Védőegyletet szerve­ző Kossuth. S az is szüksé­geltetik, hogy ne a legen­dáknak hianyünk, kapcsolód­hatnak azok bárha a Mú­zeum lépcsőjéhez, avagy ha azt akarják elhitetni velünk, hogy 1848/49 szép ólom vök csupán. Az volt o valóság. Tiszteljük a volóság hőseit. E. F. P. Crósz Károly, a Minisztertanács elnöke a magyarországi egy­házak vezetőivel találkozott a Parlamentben (TELEFOTO—MTI: Manek Attila—KS—DN) Grósz Károly megbeszélése egyházi vezetőkkel Crósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke hétfőn a ma­gyarországi egyházak vezetői- •ffl találkozott a Parlament­ben. A miniszterelnök elöljáró­ban köszönetét mondott azért a támogatásért, amelyet az egyházak közéleti tevékenysé­gükkel társadalmi-gazdasági törekvéseink megvalósításához nyújtottak az elmúlt időszak­ban. Miként hangsúlyozta: a mostani eszmecsere is várha­tóan jelentősen hozzájárul ah­hoz a hagyományosan jó együttműködéshez, amely az állam és az egyhazak között az elmúlt évtizedekben kiala­kult, kapcsolódik a kormány döntéseinek hatékonyabb elő­készítéséhez, a kormányzati munka színvonalának javításá­hoz. A jószándék és a se­gítőkészség jegyében létrejött beszélgetés tapasztalataiból további munkájuk során egyaránt meríthetnek majd az állami és az egyházi vezetők mindazok érdekében, akiknek boldogulásáért együtt mun­kálkodnak. Grósz Károly a továbbiak­ban vázolta az ország társa­dalmi-politikai helyzetét, rész­letesen szólt a gazdasági kér­désekről, s megjelölte azokat a témaköröket, amelyekben az eayházi személyiségek közre­működésére számít a kormány. A találkozón Paskai László esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke nagyra értékelte a kormány vezetőjének gesztusát, hogy lehetőséget teremtett az egy­házi vezetőkkel folytatott esz­mecserére. Biztosította a mi­niszterelnököt, hogy az egy­házak továbbra is • támogatják a kormány kibontakozási prog­ramját. Reményét fejezte ki, hogy az együttműködés a nép javát szolgálja, és feloldja a meglévő feszültségeket. Utalt arra, hogy az emberek köz­érzete nem mindenben jó, s az egyházak is igyekeznek ezen javítani. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy számos hí­vő embernek okoz lelkiismereti konfliktust a fegyveres szolgá­lat teljesítése. A katolikus eqyház nyilatkozatot fogadott el, amelyben alternatív kato­nai szolgálatra tett javaslatot. Tóth Károly püspök, a Ma­gyarországi Református Egyház Országos Zsinatának elnöke megfogalmazta: egyháza meg­ítélése szerint a nemzeti köz- megegyezés újragondolására van szükség, a fogalom tisz­tázása elengedhetetlen. Tájé­koztatott arról is, hogy a re- fo'rmátus egyház fontos fel­adatának tekinti a kallódó fiatalokkal, az öregekkel való törődést, az alkoholisták és ká­bítószeresek felkarolását, itt viszont szorosabb együttműkö­dést sürgetett a különböző állami szervezetekkel. Nagy Gyula, a Magyarort szógi Evangélikus Egyház püspök-elnöke hangsúlyozta: réqebben nem volt magától értetődő, hogy egy asztalhoz (Folytatás a 2. oldalon) Mihail Gorbacsov a jugoszláv fővárosban tárgyal Napirenden: a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet időszerű Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és félesége a ju­goszláv állam- és pártelnökség meghívására hétfőn a kora délutáni órákban Belgrádba érkezett. Péntek délig tartóz­kodik jugoszláviai hivatalos baráti látogatáson. Útjára el­kísérte Vagyim Medvegyev, az SZKP KB titkára és több ta­nácsadó. A belgrádi repülőtéren az II 62-es különrepülőgépből kiszálló Gorbacsovot, feleségét és kíséretének tagjait ünne­pélyes külsőségek között La­zar Mojszov, az államelnökség elnöke, Bosko Krunics, a JKSZ KB Elnökségének elnöke, Mar­jon Rozsics, a szövetségi par­lament elnöke, Branko Miku- lics, a szövetségi kormány el­nöke és mós magas rangú sze­mélyiségek fogadták. Az SZKP KB főtitkárának ez az idei első külföldi útja. Elő­ször jár Jugoszláviában, ahol a Szovjetunióból utoljára 1976- ban Leonyid Brezsnyev tett ilyen jellegű látogatást. Mihail Gorbacsov az ünne­pélyes fogadtatás után a re­pülőtérről belgrádi szálláshe­lyére, a Beli Dvorba hajtatott. Az SZKP KB főtitkára hétfőn délután a Föderáció Palotájá­ban megkezdte hivatalos tár­gyalásait Lazar Mojszovval, a jugoszláv óllamelnökség elnö­kével. A napirenden a kétol­dalú kapcsolatok fejlesztése és a nemzetközi helyzet időszerű témái szerepeltek. A tárgyalások kezdete előtt Mihail Gorbacsov az Avala hegyen megkoszorúzta a ju­goszláv ismeretlen katona em­lékművét, majd pedig a Belgrád felszabadítósá.ért ví­vott harcokban elesett jugo­szláv és szovjet hősök síremlé- két. Mutassanak nekem olyan országot, amelynek nincsenek kérdései Iz SZKP főtitkárának távirata Kádár lánoshoz Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn, úton Belgrádba, Magyar- ország területe felett át­repülve a gép fedélzeté­ről táviratot intézett Ká­dár Jánoshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkárához. A Magyar Népköztársa­ság területe felett átre­pülve szívélyes üdvözle­temet küldöm önnek, az MSZMP Központi Bizottsá­gának, a magyar kommu­nistáknak, s minden dol­gozónak, és sok sikert kí­vánok a szocialista építő­munkában — hangzik a távirat szövege. problémái. Ha ilyen akad, ak­kor én innét, Jugoszláviából Moszkvába ' hazatérőben, nyomban odautazom. Mihail Gorbacsov ezekkel a szavakkal fordult hétfő délután a Föderáció Palotájában a szovjet—jugoszláv csúcstalál­kozó kezdetére várakozó új­ságírókhoz. A szovjet—jugoszláv csúcs- találkozó á tervezettnél fél órával későbben kezdődött el, mert a Belgrád felszabadítá­sáért elesett jugoszláv és Szov­jet hősök emlékművének meg­koszorúzósóra indult Gorba­csovot a Knez Milos utcán összegyűlt tömeg lelkes ün­neplésben részesítette, s az SZKP KB főtitkára a gépkocsi­(Folytatás a 2. oldalon) Szőlő­metszési bemutató Legalább 300-an vettek részt azon a szőlőmetszési bemuta­tón, melyet tegnap délután rendeztek a Pannonvin Kutató Állomásának szentmiklósi te­lepén. Az érdeklődőknek be­mutatták az elmúlt év kutatási eredményeit, valamint korsze­rű tőkeművelési és metszési módok ismertetésére is sor ke­rült. A program a kísérleti bo­rok bemutatásával zárult. Läufer László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents