Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-12 / 42. szám

1988. február 12., péntek Dunántúli napló 3 l> tagkönyvcserét előkészítő beszélgetések tapasztalatai Felelősen a tennivalókról Pozsdítöen ható közéleti nyíltság Több információt az alapszervezeteknek A pórt valamennyi tagját önvizsgálatra is szorította a tagkönyvcsere előkészítését szolgáló véleménykérés, be­szélgetés: vajon képességei szerint teljesitette-e megbíza­tásait, s hogy a jelenlegi hely­zetben mivel szolgálhatja leg­jobban a gazdasági, társa­dalmi kibontakozási program megvalósítását? Az egészsé­ges arányt azoknál az alap­szervezeteknél találták meg, ahol a saját munkahelyük, kö­zösségük gondjait, megoldan­dó feladatait egybekapcsolták az országos dolgokkal, egy hivatás, egy szakma, egy munkahelyi közösség sajátos szemszögéből fogalmazták meg a véleményüket. A pécsi Jókai Utcai Általá­nos Iskola pártalapszervezete valójában nemcsak ennek az intézménynek párttagjait fog­ja össze, bár ők képviselik a taasáq zömét, hozzájuk tar­toznak a Dolgozók Általános Iskolájának, az általános isko­lai központi műhelynek a párt­tagjai is, valamint az iskola két nyugalmazott vezetője. — Húsz tagja van alapszer­vezetünknek, mégpedig életko­rok szerint szerencsés arány­ban: a huszonévesek aktivitá­sa, vitakészsége, friss szemlé­lete jól ötvöződik a régebbi párttagok tapasztalatával. Ez tükröződött az elbeszélgetése­ket összegző taggyűlésünkön is: aki hozzászólt, az lénye­ges Kérdésről beszélt — mond­ja Nyári Gézáné, az alapszer. vezet titkára. — Tagságunk zöme sckat vállal a közélet­ben. A, munkaerkölcsön is le­mérhető, hogy feladataikat jói teljesítik a párttestületekben, a népfrontban, az MHSZ-ben, az úttörőmozgalomban. Hely­zetünkből adódóan természe­tes, hogy munkatervünkben az oktatáspolitika, a nevelőmun­ka figvelemmel kisérése meg­határozó részt kéovisel. A taq- könyvcserét előkészítő beszél­getéseken, ezek tapasztalatait összegző taggyűlésünkön is szinte minden téma ebbe tor­kollott. Általános volt az a véle­mény, hogy pezsditőleg ha­tott a kibontakozási program­hoz kapcsolódó közéleti nyílt­ság, ugyanakkor az is meg­fogalmazódott, hogy a politi­kának, ideológiának fel kell zcrkóznic a gazdasági válto­zások újdonságaihoz. Ezekben a változásokban bizonyos fo­kú kapkodás is felfedezhető, leginkább az intézkedések üte­mezésében. Példaként lehet felhozni a pedagógus bér­rendszer módosítását, ameiy vagy nem volt teljesen átgon­dolt, vagy a végrehajtásához késett a szükséges informá­ció, ide sorolható a bérek bruttósítása, vagy a gyermek- étkeztetés térítési díja, amiről jóval előbb írt a sajtó, de hi­vatalos rendelkezést mindmáig nem kaptunk róla. Mindez za­vart keltett, s kellő informá­ció híján párttagjainknak sem volt elég muníciója a válto­zásokat támogató érveléshez. De az előbb vázolt példákon túl is mutatkozik hiány az olapszervezetünk napra kész in­formáltságában. Az nem lehet megoldás, hogy innen-onnan moqánúton szerezzük be a szükséges információkat. Nem­csak párttagjaink, de egész tantestületünk örült az iskolák szakmai, s most már gazda­sági önállóságának. A közok­tatás fejlesztésének programja legálissá tette, amit mi már korábban elkezdtünk, amire hároméves belső továbbkép­zéssel készültünk. Az önálló­ság persze naqyobb felelős­séggel jár, s több hozzáértést követel a pedagógusoktól, mint a korábbi centralizáció. A tan­testület 60 tagjának igazi mű­helymunkája ez idáig is ho­zott olyan eredményeket, ame­lyek biztatóak a jövőre. Ez azért is fontos, mert a követ­kező években talán minden eddiginél nehezebb lesz a pedagógusok helyzete. A komlói egészségügyi in­tézmények pártalapszervezeté- hez a városi kórház, rendelő- intézet és az üzemorvosi há­lózat párttagjai tartoznak: az 54 fős taglétszám fele orvos, a többi kórházi szakmunkás, nővér. — Párttagjaink felkészülten, véleményüket rendszerezve jöt­tek a beszélgetésre — tájé­koztat dr. Kiss Huba belgyó­gyász főorvos, az alapszerve­zet titkára. — Egybecsengő vélemény volt, hogy társadal­mi-gazdasági kibontakozási program helyes irányokat, cé­lokat jelölt meg, hogy gond­jainkból kilábalhassunk. Sike­réhez következetes végrehajtás, a feladatok teljesítésének ugyancsak következetes, szigo­rú számonkérése szükségelte­tik. Ezzel kapcsolatban vetették fel többen, hogy helyzetünk alakulásáról szóló figyelmezte­tő információk az utóbbi évek­ben vajon hol akadhattak el, mi lett a sorsuk, hol és kik szépítették meg ezeket, hogy idáig jutottunk. Jó néhányon említették, hogy időszerű len­ne mind a párt, mind az ál­lami és társadalmi szerveknél, de az egészségügy szervezeté­ben is o generációváltás, s nem elsősorban az életkor, ha­nem a rátermettség alapján Sokan kifogásolták, hogy társadalmi értékrendet mester ségesen állították szinte a fe je tetejére, az értelmiség er kölcsi-anyagi elismertsége el marad a társadalmilag kivá natos, egészséges szinttől. Töb ben szóvá tették, hogy az Egészségügyi Dolgozók Szak szervezete nem megfelelően látja el az érdekképviseletün­ket. Számosán kifejtették, hogy az egészségügyi dolgozók, az orvosok erkölcsi-anyagi meg­becsülését nem tartják meg­felelőnek. A hálapénz ebből a helyzetből fakad, s ez tu­lajdonképpen senkinek sem jó. Az is megfogalmazódott, hogy bizonyos politikai jellegű dön­tések előkészítésekor legalább a párta la pszervezetek vezetőit |s össze kellene hívni, véle­ményüket megkérdezni. Kriti­kaként hangzott el, hogy az irányító pártbizottságok gyak­ran cserben hagyják az alap­szervezetek vezetőit, akik meg­felelő információk hiányában kiszolgáltatottak a felmerülő kérdéseknek. A kibontakozási programban többen is azt a feladatot is­merték fel az egészségügy számára, hogy az ésszerű ta­karékosság útjait a gyógyítás­ban is sürgősen meg kell ta­lálnunk. Ehhez szükséges a társadalombiztosítási rendszer teljes átalakítása: a társada­lombiztosítás fizesse a gyógyí­tást, de egyben ellenőrizze is annak célszerűségét, eredmé- nyesséqét. Ez utóbbi munká­ban ielentős feladatai lehet­nének az eqészségügyi port­ála pszervezeteknek. Felmerült az is, hogy hasz­nos lenne, ha az egészség­megőrzés feladatait nemcsak állami, de a párt vonalán is megyei szinten koordinálnák. A prevenció terén történtek már lépések, de sokan úqy lát­ják, hogy az egészséges élet­mód meghatározott kritériumai és az élelmiszerárak alakulá­sa között komoly ellentmondás mutatkozik, tehát átgondoltab­ban, komplexen kellene ezzel a kérdéskörrel foglalkozni. Ugyancsak a komplexitás kö­vetelményét támasztottuk az egészséges életmód elterjeszté­sére folytatott propagandával szemben is. D. I. ■«t* A pécsi Tolbuhin Úti Általános Iskola es a József Attila Művelődési Ház közös honismereti szakköre tartja foglalkozását Gábori Imréné vezetésével Fotó: Läufer László Beszámoló és kritika Megújulásra vár a honismereti mozgalom A honismereti mozgalom a Népfront által patronált tár­sadalmi vállalkozások közül a legkiterjedtebbek közé tartozik. Nem véletlen, hogy a leg­utóbbi népfrontkongresszus is nagy teret szánt a honismereti mozgalom értékei felsorolásá­nak, az aktivisták további mun­kára buzdításának. „A Nép­front hazafias mozgalom. Ezért illeszkedhetett a kereteibe szer­vesen a honismeret, amely so­kat tett és kell hogy tegyen a jövőben is nemzettudatunk, történelmi önismeretünk erősö­déséért. Kivonatos, hogy le­gyen a jövőben is élesztője a lokálpdtriotizmusnak, s a hagyományok összegyűjtésével, megőrzésével segítse a törté­nelmi múlt őszinte leitárását, jelenünk jobb megértését, jö­vőnk alakítását" - olvashatjuk a kongresszusi állásfoglalás­ban. Néhány hete a Baranya Me­gyei Tanács közművelődési al­bizottsága beszámolót hallga­tott meg o honismereti mozga­lom baranyai helyzetéről. A viszonylag kevés konkrétumot, inkább óhajokat és célkitűzése­ket tartalmazó dokumentum, híven tükrözi a válságjelensé­gekkel küzdő társadalmi „fel­építmény" e csöpp szeletkéjé­nek mai állapotát. A beszámoló szerint a szakkörök száma gyarapodott a megyében: mintegy félszázro tehető. Ezek többnyire iskolai, Harminckilenc éve a honvédelmi szövetségben Hegedűs Lóránt, az MHSZ Mohács városi titkára Hegedűs Lóránt, az MHSZ Mohács városi titkára közép­termetű, kisportolt alakú fér­fi. Nyugodtan letagadhatna legalább tizenöt évet a korá­ból — ránézésre senki nem mondaná, hogy elmúlt hatvan éves. Egész fiatalon eljegyezte magát a sporttal, a mozga­lommal. Kölkedi születésű, jelenleg is ott él. A szülei gazdálkodó kisporasztok voltak — a fiúkat kereskedőnek szánták. De köz­beszólt a háború, így ő is gaz­dálkodni kényszerült. Szeretett az emberekkel foglalkozni, sportolni, mozogni, ezért ÉPOSZ-titkárnok javasolták. Rá két évre párttag lett. — Pártmegbizásból elvégez­tem a szabadságharcos tanfo­lyamot, így kerültem az MHSZ közelébe. Lövész, műszaki, és motoros körvezetői tanfolyamo­kon is részt vettem. A Szabad­ságharcos Szövetség alapító tagja lettem, majd járási el­nökségi tag. Nagynyáródon a Szabadságharcos Szövetség alcpszervi elnökének választot­tak 1952-ben - emlékszik visz- sza a mozgalmi évek kezdeté­re Hegedűs Lóránt. Hat évvel később visszakerült a családjával Kölkedre, és azóta is ott élnek. Bekerült az MHSZ hivatásos állományába: előbb gépjárműoktató, járási előadó és tizennégy éve városi titkár. Minden idejét az MHSZ- nek szenteli, mindene a mun­kája. Az eredmények is híven tükrözik mindezt. Mohács vá­rosban és térségében 64 000 ember él. Több mint négy százalékuk klubtag. Nincs olyan ezer fő körüli település, ahol ne lenne klubjuk, vagy szak­osztályuk. Fő feladatuknak te­kintik a fiatalok katonai szol­gálatra való felkészítését, az általános honvédelmi oktatást, a gépjármű, ejtőernyős, rádiós, modellező, valamint a tarta­lékosok szakfegyvernem és tá­jékoztató oktatását. Ezeken be­lül legnépszerűbbek a honvé­delmi jellegű sportok. A Hon­védelmi Kupaversenyeken éven­te több mint négyezer embert mozgatnak meg. Ugyanennyien vesznek részt a tavaszi és őszi összetett honvédelmi versenye­ken. Az utóbbi években a csapatuk a megyei versenyen mindig az első helyezést szer­zi meg. Az országos, és a nem­zetköz' versenyeken is helye­zést érnek el. Rengeteg tár­sadalmi munkát végeznek az MHSZ-tagok: így épült fel a huszonhat lőállásos fedett lő- csornck, és a négypólyás ÖHV akadálypálya. Harminckilenc éve tevékeny­kedik az MHSZ-ben, illetve an­nak jogelődjében. Ez év júniu­sáig dolgozik, aztán a jól meg­érdemelt pihenés következik. — Azt hiszem én nyugdíjas­ként sem szakadok el az MHSZ-mozgalomtól — jegyzi meg végül. — Az egykori tanít­ványaim már felkerestek, hogy rám szeretnék bízni a gyere­keiket: tanítsam meg őket is a sportok, a versenyek szerete- tére. Úgyhogy a kölkedi MHSZ- klubban dolgozom majd to­vább ... Adóm Erika gyermekszakkörök. A növekedés azonban nem egyenletes, és vidékenként változó. Az ötna­pos tanítási hétre való átté­rés, a fakultációk bevezetése néhány helyen segítette tolni a honismereti mozgalom sze­kerét, sok helyen azonban ká­tyúba juttatta. Nem sikerült kellő mértékben megnyerni e szép munkának a középiskolás fiatalokat. Ezen a honismereti diákkonferencia megszervezésé­vel igyekeztek segíteni. A felnőtt közösségek sorá­ban a vár és múzeumbaróí köröknek tulajdonít nagy je­lentőséget a honismereti bi­zottság beszámolója. Elsősor­ban a szigetvári (önálló egye­sületként működő), a siklósi és a pécsváradi kör érdeme! elismerést, színvonalas rendez­vényéiért, kutatómunkájáért. Akadnak iá példák a művelő­dési központok, tanácsok által patronált szakkörökre és gyűj­teményekre is. A Népfront évenként továbbképzést szer­vez a szakkörvezetőknek, s küldöttséget meneszt a Hon­ismereti Akadémiára — olvas­hatjuk a jelentésben. Eredményként könyveli el a beszámoló, hogy Baranya va­lamennyi községében és vá rosában — a megyeszékhely ki­vételével —, krónikát vezetnek a település napi történéseiről. Ugyanakkor „sajnálatos, hogy a kutatóink által feltárt ered­mények publikálására csak ke­vés lehetőség kínálkozik". Gondok vannak az üzemtörté­neti pályázat körül is, amelyre mindössze huszonhárom brigád jelentkezett. Sikeresebb volt az oktatástörténeti pályázat, s vonnak eredmények a helyi műemlékvédelemben is, jólle­het a beszámoló szerkesztői elismerik: „Mozgalmi eszköze­ink elsősorban a mozgósításra ódnak lehetőséget" . . . Az összefoglalóból érezhe­tő, hogy a megye honismereti mozgalmát maga a honismere­ti bizottság sem o hurráopti­mizmus talajáról ítéli meg. Dr. Vargha Károly elnök azonban - aki az említett olbizottsági ülésen nem volt jelen —, még ennél is kritikusabban látja a helyzetet. Véleményére érde­mes odafigyelni, hiszen csak­nem harminc esztendővel ez­előtt az ő vezetésével indult útjára Baranyában a mozga­lom, s tapasztalatai, tanácsai kincset érhetnek a „hogyan tovább” szempontjából. Dr. Vargha Károly minde­nekelőtt a honismeret teljes­ségre törekvését hangsúlyozza : önmagában sem a helytörté­netkutatás, sem az üzemi és falusi krónikairás, sem a nép- lajzi tárgygyűjtés nem elegen­dő ahhoz, hogy a szó legkiter­jedtebb értelmében vett hon­ismereti munkáról lehessen be­szélni. A gyűjtésnek, a feldol­gozásnak, a leírásnak és a köz­kinccsé tételnek egységet kell alkotnia. Azon sem csodálkozhatunk, ha kifogásolhatónak tartja, hogy az önkéntes kutatók dol­gozatait egynémely társadalom- tudományi műhelyek ellenszol­gáltatás nélkül felhasználják, sokszor még annyi elismerésben sem részesítve o szerzőt, hogy nevét lábjegyzetben feltüntes­sék. (Mi a sorsa például az aranyérmes helikoni dolgoza­toknak?) Ügy véli — joggal -, hogy a honismereti munkának elsősorban helyben kellene hasznosulnia, beépülve az is­kolai oktatásba, az ifjúsági és a felnőtt korosztály közműve­lődési tevékenységébe. Nem vitás, hogy ezt a munkát csak az alapoknál érdemes elkez­deni, gyermekkorban. Aztán kézről-kézre adni, a diákokat egyre komolyabb feladatokkal megbízva, had épüljön egy­másra mindaz az ismeretanyag, amelyet megszereznie sikerült. Valahogy úgy, ahogy Lengyel­tóti János tette Mozsgón, év­tizedeken keresztül . . . Egész­séges kultuszt teremteni a helyi hagyományoknak, évfor­dulós eseményeknek, magya­rán: tartást adni a lakosság nak. Fontos szempont, hogy a honismereti gyűjtőmunka ne essék áldozatul a kampányok­nak. Különösen, ha ezek a kampányok nem is mindig tisz­tességes szándékúak. Gondol­junk csak azokra a vigécekre, akik fillérekért fölvásárolták (és fölvásárolják), a néprajzi tárgyakat, hogy kemény ha­szonnal túladjanak rajtuk. Vagy a somogyhárságyi Kapoli- faragványok elsikkasztására, amelyekből egy külföldre sza­kadt hazánkfia megalapozta egzisztenciáját, miután kiállí­tási céllal összeszedegette őket. Aligha túlzás a honismeret hiányosságait fölfedezni pél­dául a szentlőrinci sírrablás hátterében. Ha egyes sírkőfa­ragók büntetlenül „egészíthetik ki" készletüket a temetők kő­anyagából ha többszáz éves köveket tanácsi intézkedésre lehet kitraktorozni a földből, miért ne rombolhatnának o sirkertekben mások is? — te­szik fel a kérdést, akiknek még szemet szúrnak az efféle dol­gok. Több honismereti kiadvány kellene. Jó volna. Jó volna elő- bónyászni a porosodó irattárak­ból a hajdan született tanul­mányokat, könyveket. (Más kérdés, hogy lenne-e pénz o kiadósukra.) Érdemes volna az utókor számára elraktározni az ipari termékek egy-egy darab­ját (ahogy a Szigetvári Cipő­gyár és a Hunor Kesztyűgyár teszi). A parttalan mozgal­mat konkrét feladatokkal ori­entálni, gyarapítani a szakkö­rök számát, testre szabni a korosztályok tennivalóit, az állami preferenciából a szű- kebb haza megismerésére több forintot csurgatni - a tovább­lépéshez ennyi minden szük­séges, mondja az elnök. Iga­zában nincs okunk kételkedni. A Néofronttal, a mozgalom befogadójával egyetértés van abban, hogy hazaszeretet nem létezhet honismeret nélkül. Másképpen szólva: szerethe­tünk-e olyasmit, amit nem is­merünk? Am mindez csak szólam ma­rad, ha nem kezdődik apró­lékos. az alapoktól induló mun­ka, valódi újjászületés a hon ismereti mozgalomban. És per­sze tógabb környezetében, a társadalomban. Havasi János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents