Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-08 / 38. szám
1988. február 8., hétfő Dunántúli napló Maskarák és gyerekek Két okos, szép és ötletes kiadvány került a boltokba, pavilonokba az elmúlt hét végén: . . áll a bál. . ." címmel. Tizenhat-tizenhat bájos, hangulatos és főképp nem szokványos farsangi sminktervet mutat be (jelmezzel együtt); színes fotók, kai, részletes elkészítési útmutatóval, sminkleírással, szabásmintákkal. Az egyik kiadvány fiúknak, a másik lányoknak szól. Szerzőjük: Szigmund Zsófia kozmetikus és Tóth József fotóriporter. A két füzetke alapötlete a kozmetikus fiatalasszonytól származik, aki néhány éve Pécsett él, dolgozik. Mint elmondta: a sminkelés a hobbija. S voltaképp ez adta kiadványuk ötletét is.Nem sokkal azután ugyanis, hogy férjével és kéthetes kisbabájával leköltöztek Pestről, készített egy sminket sógora kislányának, amely nagy sikert aratott Pécsváradon egy farsangi bulin. — Itt vettem észre —, meséli —, hogy mennyi a jellegtelen, fantáziátlan maskara a gyerekeken. Akkor elkezdtem rajzolni. Vázlatokat készítettem, s úgy 30—40-nel próbáltam kiadót találni rá. Másodszori nekirugaszko. dósra a Magyar Médiával sikerült megegyeznünk. Tavaly májusban megkötöttük a szerződést, és szeptemberben leadtam a teljes anyagot, amely most jelent meg. Mint a szerző ajánlásában is kifejti, e kiadványukkal új színekkel, ötletekkel szeretné gazdagítani a farsang hangulatát. Vagyis: segítséget, fantáziamozgató tippeket kíván adni ahhoz, hogy a gyerekek maszkái mások legyenek, mint az eddigi megszokottak. Hogy mozduljon meg a képzeletük, legyen kedvük, örömük továbbgondolni (is) a Csiga, Kukorica, Zebra, Denevér, Fagylalt, Süni, Kagyló stb. (fiúk) vagy a Káposzta, Páva, Szaloncukor, Gyertya, Szivárvány, Masni stb. (lányok) megjelenési formáit a maszkabálban. Szigmund Zsófia elképzelése szerint a külső és az arc kikészítése, a smink harmonikus egységben álljon egymással a farsangi mulatságon is: a kettő kiegészíti egymást. Búcsúzóul megkérdeztem: tervez-e valamilyen újabb kiadványt? — igen, de ez még titok . . . —, válaszolta. W. E. Tizenöt éves testvérvárosi kapcsolat Pécs utca - Eszéken A hét eseménye, hogy Piti Zoltán városi tanácselnök vezetésével pécsi küldöttség utazik Eszékre az idei testvér- városi együttműködésről szóló okmány aláírására. Az esemény külön aktualitása, hogy ebben az esztendőben 15 éves a Pécs és Eszék közötti testvérvárosi kapcsolat. E másfél évtized rövid értékelésére kértük Pécs tanácselnökét:- A kezdeti kulturális, sport- és idegenforgalmi kapcsolatokat követően mind szélesebb körben találta meg a két város az együttműködés formáit. Az utóbbi években sokat erősödött a gazdasági együttműködés is, gondoljunk csak a két terület mezőgazdasági termékcseréjére, a feldolgozásban való együttműködésre, vagy arra, hogy a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat keretében évek óta — és most is! — jugoszláviai munkások vesznek részt a belvárosi rehabilitációs munkákban. A legújabb, hogy eszéki kollégám, aki a „polgári életben” ' jónevű agrárkutató, a Pécsi Állami Gazdaságnál tett látogatást, az ottani tervek megismerése után a mezőgazdasági kutatás területén történő együttműködésre tett kezdeményező lépéseket. Újdonság a városüzemeltetésben érdekelt vállalatok kapcsolati rendszerének a kialakítása. Folyamatban van a Közgazdasági Társaság, a Janus Pannonius Tudományegyetem, a Központi Statisztikai Hivatal Baranya Megyei Igazgatósága és az eszéki testvérintézmények közötti kapcsolat építése elsősorban a számítástechnika terén. Megkérdeztük Piti Zoltántól, hogy a moi helyzetben — mindkét ország gazdasági nehézségekkel küzd — milyennek látja a testvérvárosi kapcsolat jövőjét. — Egyértelmű a véleményem: fenntartandó a kapcsolatunkban, az együttműködésünkben minden, amit elértünk. Egyrészt azért, mert ez példa az országok közti együttműködésre, a határ menti kapcsolatok ápolására, a helyes nemzetiségi politika megvalósítására. Másrészt mert kölcsönös előnyöket jelent a kapcsolat mindkét fél gazdasági életében a bonyolult elszámolási rendszer ellenére is. A pécsi küldöttség rövid eszéki tartózkodása alatt tájékozódni kiván a gazdaság, a városépítés és üzemeltetés, a lakásgazdálkodás, a szociálpolitika és a családgondozási rendszer ottani tapasztalatait illetően. Itt említjük meg, hogy Eszéken idén Pécsről neveznek el utcát a Dráva-parton születő új lakóterületen. H. I. Talán mégsem „a táj szégyene” az Igmándi-kúria Egy olasz rugdalózó 924 forint Akik a legdrágábban öltözködnek... Alig-alig nyitják ki az üzlet ajfajáf A közelmúltban tartott ülésén ugyancsak elmarasztalta a Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Vállalatot a Baranya Megyei Tanács műemléki clbizottsága boldogasz szonyfai egykori Igmándi-kúria, ma kacsakeltető állapota miatt. íme, ahogy a jelentés fogalmazott: „ Hasznosítása nem megnyugtató. A szobák válaszfalait kidöntötték, s egyterű csarnokká alakították. Általános renoválására, külső karbantartására évtizedek óta nem került sor." Szóban elhangzott, hogy minden baranyai kastélyok és udvarházak közt ez a legelhanyagoltabb, s „a táj szégyene". Felmerült egy ötiet is: miért ne, működhetne ez a keltető az egykori almamelléki állomásépületben? No és a legfontosabb: nagyon sokat várnak az Ig- móndi-kúria esetében a vállalat új vezetésétől. Mindezek után a termsze- tes kíváncsiság űzött-hajtott Boldogasszonyfára a valóságban is látni mindama csúfságot. Boldogasszonyfa falu végén jobb napokat látott parkban az út mentén áll az épület. Áll, s viszonylag nem is rossz lábakon. A múlt század első évtizedeiben klasszicista stílusban épült ez a hosszúkás, • földszintes (a hátsó szárnyakon a terep lejtése miatt emeletessé magasodó) épület, melynek a két végén egy-egy oszlopos, timpanonos veranda van. Voltaképpen ezek adják a ház egyéniségét. Bent valóban lehangoló a kép, a hajdani kúriabelső milyenségére még csak következtetni sem lehet, hiszen teljes mértékben átalakították, s a hosszú csarnokban egymás mellett sorakoznak a keltetőgépek, mint a teret uraló berendezési tárgyak. Körben az épületen viszont friss vakolás látható, a közelmúltban végzett szigetelés nyomai. A kúriától lejjebb, a völgyben vannak a kacsafarm épületei, a keltetés tojástermelő „alapüzeme’’. A látottak után kerestük meg Deme Jánost, a Baromfi- feldolgozó igazgatóját. Ezt mondta: — Amikor lehetett volna, nem csinálták, most meg a nehéz helyzetben — természetesen a számunkra kötelező állagmegóváson kívül — keveset tehetünk. Korábban a vállalat valami különleges reprezentatív helyet alakíthatott volna ki az Igmándi-kúriában, talán még pénzt is lehetett volna ehhez szerezni, de — gondolom - ez senkit nem érdekelt. Most meg, amikor a fennmaradás érdekében 300 milliós fejlesztést kell végrehajtanunk, érthető, ha érdemben és látványosan nem tudunk a kúriával foglalkozni. Ezután arról beszélt, hogy ő maga is lelkes híve a műemlékvédelemnek, s hogy szerinte sem arra valók a másfélkét évszázados kastélyok, udvarházak, hogy magtárak, keltetők és egyéb mezőgazda- sági célok érdekben hasznosuljanak. „Sajnos' nagyon sokat tettünk tönkre feleslegesen" - tette hozzá. És a kitelepülés? — Arról szó sem lehet, hiszen évi 5—6 millió dollár alapját megtermelő hely ez.. Később természetesen kell építenünk egy korszerű keltetőüzemet, csak azt nem tudom még, hogy mikor. Az állapotról pedig ez a véleménye: — Az Igmándi-kúria három éve komoly veszélyben volt. Akkor kellett leverni a vakolatot, mindenféle csöveket beépíteni az alapfalakba, hogy jól ki tudjanak száradni, ez pedig két évig tartott. Aki akkoriban messziről látta, az valóban elkeserítőnek tarthatta a helyzetet. Azóta megtörtént az utólagos szigetelés, ezzel elejét vehettük a további állagromlásnak. Tudom, hogy nagyon sokat kellene ráfordítanunk, de ez idő szerint a tisztességes karbantartásnál többre nem gondolhatunk. Mindezek után talán mégsem „a táj szégyene" az Ig- mándi-kúria. Hársfai István Akkor hát számoljunk, javasoltam, s hárman elkezdtük összeírni, hogyha egy reggelen valaki föl szeretné öltöztetni még pályás gyermekét, mi az a minimum, amiből ez sikerül — hogy ez az öltözék legalább fél vagy egy óráig kitartson. A végeredmény 1901 forint 10 fillér lett. Ebben a következő ruhadarabok szerepelnek: egy pólyabetét, egy pólyahuzat, egy ing, egy rékli, egy sapka, egyetlen darab pelenka, egy guminadrág, egy fürdőlepedő és egy Tetra lepedő - hátha ez is kell egy órán belül —, valamint egy kisméretű bébitakaró. Egy újszülöttnek legkevesebb harminc darab pelenkára van szüksége; ezek tizes csomagokban kaphatók. Míg korábban egy pelenka 14,10 Ft-ba került, ma ez 31,40. Több mint a duplája, tehát a korábbi harminc pelenka 423 forintos ára helyett ma ez már 942 forint. De, hál’istennek, új, kínai pelenkák is érkeztek, nagyon finom, frottírszerű anyagból, ezek darabja 39,10. Lehet ezt is harminccal beszorozni. Ezt nem tudjuk a korábbihoz viszonyítani, mert eddig ilyen nem volt, de „szerencsére” most rendkívül bő a választék az import, főleg a jugoszláv és olasz bébiruhából, s attól tartok, bő is marad, hiszen lepkehálóval kell fogni azt a vevőt, aki közel ezer forintot ad például egy rugdalózóért. A pécsi Kossuth Lajos utcai Gólya boltban elmondták, hogy aki mór biztosra tudta év végén, hogy gyermeket vár, igaz, még csak két-három hónapja, az is elrohant bevásárolni, félve — és teljes joggal félve - az idei áraktól. Decemberben az átlagos forgalomhoz képest egymillió forinttal többet hozott csak ez az egy üzlet. Januárban azonban, leszámítva a magyar rug- dalózókat, egyetlen egy darabot sem adtak el, sőt még pelenka sem fogyott. A vevők alig-alig nyitják ki a bolt ajtaját, s aki bejön, az is csak nézelődik - és szörnyülködik. De az év végi felvásárlás után majd eltelik egy-két hónap, és sokan lesznek ismét, akik rákényszerülnek, hogy ezen az áron vásároljanak be. Ha ugyan ezt lehet bírni. Egy ismerősömmel találkoztam az utcán, éppen a cipőboltból jött, kétéves gyermekének 22- es cipőt vásárolt, pár forint híján 600-ért. Mikor találkoztunk, még nem tért egészen magához, s teljes joggal mondta, hogy ha jól körülnéz és ügyesen választ, ennyiért saját magának is kap, s így máris jobban járt volna, hiszen az ő lába már nem nő. (Nem véletlen, hogy szombati számunkban kollégám is éppen ezen háborgott.) De egy kisgyerek és egy csecsemő annál gyorsabban fejlődik, s igen rövid idő alatt kinövi a kis ruhácskákat, amiket szülei kénytelenek megvenni számára, hiszen valamit csak rá kell adni. A legnagyobb botránykő a bébiruhák között a rugdalózó, a kocsikabát és a kétrészes kötött vcgy pamutruha. Meg kell mondani, hogy annak ellenére, hogy az állami dotáció a gyermekruhákra megszűnt, mégis még mindig a magyar Békéscsabai Kötöttárugyár termékei a legelfogadhatóbb ór- fekvésűek.- Ha mindennek csak ennyire ment volna föl az óra, ' akkor nem lenne különösebb baj. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy ezek a legkevésbé tetszetősek. Míg eddig egy magyar rugdalózó 91,50 volt, ez most „csak" 176 forint. És azért „ások", mert a jugoszláv import 435-ről 837 Ft-ra, az olasz pedig 480-ról 924-re emelkedett. Egy hazai szellőztetőzsák régi ára 295 Ft volt, ma ezt potom 526-ért lehet megkapni. A jugoszláv kocsikabát most 519 forint, a magyar 401. S amit a világ egyik legbájosabb reklámja hirdet, a Libero, az sem a régi áron kapható: 147 helyett 203 Ft az ára. A betétes Rugi guminadrág 25,40-ről 58,40-re emelkedett, a kising 23,30-ról 55- re, egy másik fajta ingecske 65-ről 136-ra — és még sorolhatnánk, de ennyi talán már elég is. És itt most nem is beszéltünk a gyerekruhákról, hanem kizárólag csak a bébiholmikról, amelyeket, mint ismeretes, egy-két hónapon belül, hacsak nem hamarabb, egy egészséges újszülött ki is nő. És persze, hogy mindenki azt szeretné, ha az ő gyermeke szép ruhákban járna, s mindent meg is adna ezért — de most már csak adna, hiszen ilyen árak mellett ez lehetetlen. S aki ezután szeretne családot alapítani, az lehet, hogy már meg is gondolta, mert tudja, hogy képtelen lenne ruházni már csecsemőkorában a gyermekét, aki, bár nem tehet róla, mégis ő öltözködik a legdrágábban a családban. Dücső Csilla A Hónap füzei Parázs a petárdák után Az, hogy januórbon Baranya megyében — a tűzoltóság statisztikája szerint — 48 tűz volt, csak első hallásra tűnik soknak — milyen kevés tűz nem sok? —, valójában egy átlagos számot takar, mint ahogy az is, hogy az egy-egy tűzesetre eső kár valamivel több mint 20 000 forint volt. Ha azonban a két adatot beszorozzuk, akkor közel 1 millió forint érték vált ebben a hónapban a tűz martalékává, s ez már sok. Különösen azért, mert jó néhány eset megelőzhető lehetett volna. A szakembertől hallottak szerint például januárban a tűzkeletke- zési okok között feltűnően sok az úgynevezett „egyéb” kategóriába eső: hat tűznél tüntették ezt fel, s mögötte jószerével más sincsen, mint csillagszórók, petárdák nyomán keletkező tűz. Azt pedig aligha kell bizonygatni, hogy ezek megelőzhetőek lehettek volna. Ha már az .okoknál tartunk: a szezonhoz „illően” sok tűz keletkezett a tüzelő-, fűtőberendezések szabálytalan, hanyag kezelése miatt, hét alkalommal ismét tüzet okozott a dohányzás, jeleskedtek a gyerekek is: öt esetben volt tűz felelőtlen, felügyelet nélküli játékuk miatt, s kiugróan sok tűz keletkezett elektromos hibából. Ez annyiban elgondolkodtató, hogy például a szállításban, közlekedésben a gép- járműpark elavultsága miatt keletkezik számos tűz — vagyis korszerűbb, fiatalabb járművek esetében ez a szám csökkenne —, így nem zárható ki, hogy az elektromos berendezések minőségének állapota, a rendszeres és alapos karbantartás hiánya ugyancsak közrejátszhat sok tűz keletkezésében. Ebben a hónapban két gázrobbanás is volt Baranyában, az egyik — Kispostavölgyben — halált okozott. A másik — Pécsett, a Sétatér utcában — súlyos sérüléssel járt. A legnagyobb kár a Szentlőrinci Áfész bútorüzemében öngyulladás miatt bekövetkezett tűz nyomán keletkezett: 120 000 forint. A másik tetemes kár egy siklósi lakásban volt: 60 000 forint érték ment veszendőbe — egy petárda miatt. M. A.
