Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-06 / 36. szám

Háromlakásos társasház Szigetváron, a Kórház utcában — tervezte Borbás Gábor Sarokház Mozsgón — tervezte Borbás Gábor (Kaposterv) A közelmúlt hónapokban több riportunk jelent meg a megye különböző helységéből azzal a feleimmel, hogy „Ke­ressük az év lakóházát". An­nak eredtünk a nyomába: he­lyénvaló-e az, hogy az ÉVM által kezdeményezett igen fon­tos pályázat számára óriási fehér foltok vannak. Dénesi Ödön Ybl-díjas épí­tésszel kerestünk fel több ba­ranyai települést, elsősorban olyanokat, amelyek a koráb­bi pályázati években nem je­lentkeztek. A tapasztalatunk megegyezett a várakozással, és nemcsak abban, hogy minden­felé találtunk szép, új csalá­di házakat, hanem abban is, hogy láthattunk rossz megol­dásokat is, ami arra figyel­meztet: végre ki kell lépni a pályázat Pécs-centrikusságá- ból, mert a jó példák népsze­rűsítésével eloszlatható gondok szerte a megyében vannak, Pécsett pedig a mértéktartó, a jó ízlés keretein belül moz­gó példákra kell figyelni. Riportjaink megjelenése után beszéltük meg a tapasz­talatainkat az építésszel. Dé­nesi Ödön ezzel az általáno­sítható megállapítással kezdte mondandóját: — Van építési kedv, és van elegendő telek is. Vannak ren­dezési tervek a településeken, s azoknak az előírásait tisztes­ségesen be is tartják a helyi építési hatóságok. Helyenként túl keskeny telkeket láttunk, amiket szemlátomást lánchá­zakhoz alakítottak ki, ám köz­ben változott az építtetői igény. Ezek a telkek bizony nagyon szűkösek a hagyomá­nyos fésűs beépítéshez. — És eqyébként is, hol van már o hagyományos fésűs be­építés? — Hát ez az! A magyar falu hagyományos utcaképé­ben éppen az volt a megnye­rő, hogy a megjelenésükben egyéni házak összességükben harmonikus képet alkottak, hi­szen a tömegükben, a magas­ságukban azért egyformák vol­tak. És most? Minden házon látszik a tehetősség, ami nem egyszer disszonanciához vezet: sokszor bántóan eltérők a párkánymagasságok és a pad­lószintek, hogy csak a leg­szembetűnőbbeket említsem. Szóval, igen vegyes a kép. — Ez viszont nem zárja ki a belső iránti igényességet, amire igen szép példákat lát­hattunk igen korszerű házak­ban. — Való igaz, hogy az épít­tetők otthonteremtő igényessé­ge magas színvonalú, leg­alábbis az általunk látott há­zak többségét tekintve. Meg­látszik ez a felhasznált anyag­ban, a komfortosságban, a fel­szereltségben, o korszerű, energiatakarékos megoldások­ban stb., stb. Ugyanakkor Kitörni a kishitűség béklyójából Beszélgetés Dénesi Ödön Ybl-díjas építésszel ózonban — és ezt nem sza­bad elhallgatni! — láttunk olyan házat, ahol a jónevű építész behódolt az építtetői igénytelenségnek, s csak zu­hanyozót tervezett az egyéb­ként meglehetősen nagy alap- területű családi házba, és saj­nos, az alaprajz sem kínál he­lyet egy későbbi, tisztességes fürdőszobának. — Ha már építészről van szó, sok, számunkra ismeret­len névvel találkoztunk. bizony sajnálnák a háztól ezt a teret. Pedig az építésznek nem lenne szabad belemennie az ilyen építtetői szorításba. A kétszintes, száz négyzetmé­ter körüli alapterületű házban a belső lépcsőháznak megfelelő kényelmet és biztonságot kell nyújtania, különben terhessé válik a mozgás. — Találkoztunk jó építészi gondolat félreértelmezett meg­valósulásával is. voltam kíváncsi. Ezért nem le­pett meg, amikor a kisebbségi érzéssel találkoztunk. A nagyon jó saját házat létrehozó kőmű­vesmester azzal intézte el, hogy „nem oda való ez", a hatóság embere is úgy vélte: bármi is születik a területén, igazán nem rúghat labdába, és a Pécs közeli remek ház tulajdonosa is esélytelennek érezte magát... — Ezt a nem tudom, miért keletkezett kisebbségi érzést Uj családi hói Somberekén — tervezője Várhalminé Németh Ágnes (BÉV) — Ez számomra is meglepő volt. A tapasztalat • szerint sokkal tágabb az építészi kör, mint a pályázatból sejteni le­hetne. De nemcsak ezt tartom fontosnak, hanem azt is,, hogy ezek, a számunkra ismeretlen nevű építészek — néhányuk a megyehatáron túlról jött — )a környezet alapos vizsgálata után a falu morfológiájához kitűnően illeszkedő épületeket hoztak létre. — Megnyerő külsejű épületek figyelemre méltóan és átgon­doltan szép belső tereit lát­hattuk. Viszont volt valami, amit nem hagyhatunk említés nélkül: a belső lépcsők. — Hát igen, azok a belső lépcsők ... A tágas, sokhelyi­séges enteriőrök általában jól kapcsolódóan vannak megold­va, ugyanakkor a lépcsőházak szűkösek, meredekek, tehát tosszul használhatók. Mintha- Szigetváron a Turbéki úti új lakóterületen volt ez, ahol az építész 6 vagy 8 családi ház átriumos jellegű egybeépí­tését képzelte el. Szimpatikus és jó lakások szerves tartozé­ka a belső udvar, amely ez esetben a szomszédtól elzártan töltheti be jól a hivatását, hi­szen mintegy a lakás többedik — és mennyezet nélküli — szo­bájaként is felfogható lenne. Az intimitást biztosító zárt, fölözött kerítést azonban „meg­takarították". Sőt, a megkérde­zett tulajdonos ezt egyenesen jónak is tartotta. Sajnálom, mert nehezen tudom elképzelni, hogy valóban jó lehet „egy­más szójába látni". Mert ezek a csöppnyi, egymáshoz tapadó, és ily módon egymásra nyíló udvarok csak ezt tudják. — Amikor a riportsorozatot kezdeményeztem, a pályázat­tól való távolmaradás okóra valóban fel kell oldani Pécshez közel és Pécstől távol egyaránt, mert amíg ez nem történik meg, a pályázati rendszer nem töltheti be igazán a feladatát. Találtunk ugyanis olyan, a környezetükkel együtt mívesen megmunkált házakat, amelyek bátran pályázhatnának. A ma­gánerőből épülő házak igen nagy hányada épül vidéken; az ott élő építtetőket kell első­sorban inspirálni, a nagyvárosi villák példája pedig erre nem alkalmas, hiszen azok egy egé­szen másfajta életforma teréül szolgálnak, a falusi életformá­tól idegen épület falun nem mutat példát semmire. — Sőt talán még káros is, ha a falusi környezetben a nagyvárosi villacsoda mása je­lenik meg . .. Hársfai István 1988. február 6., szombat Tények könyve ’88 Baló György műsorvezető és Lipovecz Iván tudósító, akiket a képernyőről jól is­merünk, különleges és nehéz feladatra vállalkoztak, ami­kor az információtömegből kiválasztották a leglényege­sebbnek tartott összefüggé­seket és tényeket, s ezeket közérdeklődésre számottartó művé igyekeztek formálni. „Ezt a könyvet — amely két kiadó merész vállalko­zásaként jött létre — elsősor­ban azoknak ajánlom, akik velünk, a szerkesztőkkel együtt előbb mindig a „ki, mi, hol, mikor, mennyi?" kez­detű kérdésekre szeretnének választ kapni. Azért, hogy utána — épp a ténybeli in­formációk birtokába jutva — könnyebben kereshessék a választ a kérdések kérdésére, arra, hogy miért?" — vallja a könvvről Lipovecz Iván. A terjedelmes, 852 oldalas munka almanach-jellegű ké­zikönyv elkészítésében 72 szakember vett részt, a szer­kesztésben kilencen működ­tek közre. Készítőinek szán­déka szerint a könyv a hoz­záférhető legfrissebb adatbá­zisra épült, tematikája szé­les körű, ezért közérdeklő­désre és szakmai alkalma­zásra egyaránt számot tart­hat. A kézikönyv a naptár, a névnapok és az Sl-mérték- rendszer ismertetésével kez­dődik, amelyet 15 fejezet kö­vet. A politika iránt érdek­lődőket az I. fejezetben a szerzők az 1986/87. évek fon­tosabb eseményéiről tájékoz­tatják, az V. fejezet a nem­zetközi szervezeteket ismerte­ti. A történelem egyes kor­szakait a III. fejezet tárgyal­ja, korszerű szemlélettel egy­más mellé helyezi a magyar és egyetemes történelem, a kultúrtörténet, valamint a tu­domány- és technikatörté­net fontosabb eseményeit. Ugyancsak közérdeklődésre tarthatnak számot a Föld és a Világegyetem, a népese­dés, a népmozgalom, a nyel­vek, a vallások, fejezetek. A földrajzot érdeklőket elsősor­ban A világ országai című fejezet kötheti le. amelyben az egyes országok tömör ter­mészeti és oazdasági jellem­zését találjuk. Különösen jól hasznosíthatók az egy főre jutó nemzeti össztermék ada­tok, mivel először nyílik a széles közvéleménynek lehe- tőséae arra, hogy ezen ada­tok alapián a tőkés és szo­cialista országok értékterme­lését összehasonlítsa. Jól szelektált a Világ- gazdaság című feiezet, amely az egyes ágazatok tárgyalá­sa mellett a világgazdaság­ban jelentkező irányzatokkal is foglalkozik, átfo~ó nem­zetközi gazdasági adatokat közöl, ami a közgazdászok érdeklődését is bizonyára felkelti. Korszerű információkkal szolgál a Technika, tudomá­nyok című fejezet is, amely a matematika, a fizika és a műszaki-technikai terü­letéről nyújt hasznosítható tényanyagot. így a fejezet foglalkozik a számítástechni­ka alapkérdéseivel, a szá­mítógépek, a robotok elter­jedésével, valamint planetá- ris környezetünk választási lehetőségeivel. Külön fejezetet szentelnek a szerzők az atomenergia felhasználásának, tájékozta­tást adnak az atomerőművek biztonságának kérdéseiről, a nukleáris fegyverekről. Első­sorban a közvélemény tájé­koztatására készült a Táp­lálkozás című fejezet, amely többek között az egészség­telen táplálkozás veszélyeire hívta fel a figyelmet, táblá­zatokat (napi vitaminszük­séglet, ajánlott napi ener­gia- és tápanyagfoayasztás) és nemzetközi táplálkozási statisztikákat közöl. A nemzetközi kutatás, ok­tatás, kultúra kérdései is he­lyet koptak az egyik fejezet­ben, amelyben adatokat ta­lálunk az egyes területekre fordított kiadásokról, a könyv­kiadásról, a telefonellátott- f ságról, valamint a tömeg­kommunikáció mutatóiről. A sportkedvelők érdeklődését elégíti ki a XIV. fejezet, amely tartalmazza a nyári és téli olimpiák legfonto- ' sabb adatait, a világcsúcs fejlődését az egyes sport- | ónokban a viláabajnokságok eredményeit, valamint ma­gyar versenyzők és csapatok világversenyeken elért helye­zéseit. A könyv terjedelmének 1/6- át a Magyarország társadal­mi-gazdasági helyzetét be­mutató táblázatok, informá­ciók teszik ki. Figyelemfel­keltő alcímei a fejezetnek: Reformhullámaink, A mező­gazdaság szocialista átszer­vezése, Az új bankrendszer, Adóreform, A társadalombiz­tosítás rendszere, Az állam és intézményei, Igazságszol- aáltatás, Honvédelem, bel­biztonság, Társadalmi és tö­megszervezetek, A magyar- országi egyházak és feleke- zetek, Maayor tudomány, ok­tatás, kultúra. A Ténvek könyve ’88 sok­oldalúan hasznosítható kézi­könyv, amit viszonylag ma­gas árfekvése (275 Ft) elle­nére az érdeklődők figyel­mébe ajánlunk. Dr. Vuics Tibor Elméleti kutatások, gyakorlati segítség A Pénzügykutató Rt idei tervei Csütörtökön a Pénzügykutató Rt. képviselői tájékoztatták az újságírókat munkájukról, idei terveikről. Tardos Márton vezérigazgató elmondotta, hogy, a múlt év novemberében alakult szerve­zet bekapcsolódott a tőzsde­napok szervezésébe, és részt vesznek különböző gazdasági kutatásokban is. Legújabb ter­vük reformkönyv-sorozat indítá­sa. Bekapcsolódnak a magyar gazdaság szervezeti rendszeré­nek korszerűsítésébe, elsősor­ban elméleti kutatásaikkal, de vállalatoknak gyakorlati segít­séget is nyújtanak. Több meg­rendelést is kaptak már pénz­intézetek, nagyvállalatok, kü­lönböző kisszervezetek rész­vénytársasággá, korlátolt fele­lősségű társasággá való át­szervezéséhez. A megrendelők között van két kereskedelmi bank is. A Pénzügykutató Rt. jövede­lemérdekelt szervezet; 26 rész­vényes 23,3 millió forintos tő­kével hozta létre. Arra számí­tanak, hogy már az első év­ben nyereséges lesz a szerve­zet működése. Osztalékot egyelőre nem fizetnek, a több­letbevételt kutatási célokra és könyvkiadásuk finanszírozására kívánják fordítani. Bekapcso­lódnak a magyarországi tőke- és pénzpiac szervezeti problé­máinak elemzésébe. Részlete­sen vizsgálni kívánják a pénz­ügyi szabályozás jelenlegi gya­korlatát, hatékonyabbá tételé­nek lehetőségeit. Rendszeres jelentéseket tesznek majd köz­zé a magyor gazdaság helyze­téről, a könyvkiadás keretében pedig eddig nem publikált köz- gazdasági munkákat jelentet­nek meg. Az első ilyen könyv válogatást közöl a Magyar Nemzet című lap Megújuló Gazdaság rovatában megje­lent közgazdasági írásokból. HÉTVÉGEQ

Next

/
Thumbnails
Contents