Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-06 / 36. szám

HÉTVÉGE Gyerekholmi Belépni manapság egy gyerek­boltba, felér egy horrorfilmmel. Vagy a szellemvasúttal. Sokan csak szörnyülködni járnak ide. Tőrként villannak meg előttünk az árak: ke­zeslábas hétszáz forintért, kiscipő ezerért, rugdalózó hatszázért, in- gecske százötvenért. Egy hónap alatt kinövi a baba, és nem egy darab kell belőle.- Kinek volt ez jó? — kérdezik döbbenten azok is, kiknek fia- lánya mór nem a járókában, ha­nem a diszkóban rugdalózik. Kinek volt jó ez a brutális áremelés? Halljuk persze már jóideje, hogy le kell venni a gyerekholmit az állami támogatás oxigénpalackjá­ról. Ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám: fizesse meg, akinek az a hobbija, hogy gyereket nemz és szül. Jobb helye van az állami pénzeknek, mint a más kölykének eltartása. Meg kell menteni a szo­cialista nagyipart, be kell fejezni azokat a nagyberuházásokat, ame­lyekbe évekkel ezelőtt belefogtunk. Cinizmus és demagógia. Szeren­csére Janika, Pistike, Évi nem cini­kus. Mind értelmes gyerek, odafi­gyel arra, amit mondanak neki. Egy illetékes éppen most magyarázza, hogy a külföldiek miatt kellett föl­emelni a gyerekholmik árát. Mert hogy bagóért fölvásárolták és ki­vitték az országból. Janika, Pistike stb. nem buta gye­rek, de most elakad az esze kereke. Eddig is tudta, hogy két ország ha­tárán van olyan hosszú, csíkos b!- gyó, amit sorompónak hívnak. Ahol meg lehet nézni, mi van az utas­táskában. Példát akár az északi ol­dalunkról is vehetnénk, éppen gye­rekcipő dolgában. Ám ha már úgy döntöttünk, hogy a határon nem, csak a bizományiban turkálunk, kí­nálkozna egy másik megoldás: ne a termék kapja a dotációt, hanem a vásárló. Kerüljön a kiscipő any- nyiba, amennyit ér, s vegyük meg annyiért, amennyibe kerül. Honfi­társaink szülői költségeihez azon­ban (s csak az övékhez!) járuljon hozzá állambócsi a szükséges összeggel. A jelenlegi családi pótlék nem ez az összeg. A következményekhez nem kell nagy jóstehetség. Az árak a csillagokban, a polcok mégis üresek. Ez számomra a leg- lélelmesebb horror. Hát már ezer­ötszáz forintért sem éri meg gye­rekcipőt gyártani? Mennyit fizes­sünk ahhoz, hogy végre megfelelő mennyiség és minőség versenyez­zen a pénzünkért? Kétezret, Há­romezret? Mit bánom én, így is rámegy a negyed fizetésem egy párra, most a harmada, fele men­ne rá. így mulat egy magyar szülő, ihaj-csuhaj! Csak lenne végre ám, hogy be­hunyt szemmel is találjak tartósat, kényelmeset, csinosát annak a sze­rencsétlen kölyöknek, akit két nö­vekvő lábbal áldott-vert meg a sors. LeVine végre meleg zoknija, erős nadrágja, tartós esököpenye. De hogy drága is és hiánycikk is? Ez már nem horror. Ez már ka­Pécs-Bálicstetö. A hét kérdése (6. oldalon): mikor jár ismét a bálicsi busz? Proksiá László felvétele Látásélesség-vizsgálat Catford-készülékkel a pécsi gyermekkórház szemészetén „A Világ Világossága” Háromszor jártam a Megyei Gyermekkórház gyermekszemé­szeti rendelőjében. Mindig telt ház volt. A szűk, kicsi folyosó­rész — ami a váró — mindig zsúfolt. A gyermekszemészeti vizsgálat időigényes, meg kell először nyerni a gyerekeket ah­hoz, hogy együttműködjenek az orvossal. Nem pécsiek, a me­gye minden részéből érkeznek, van, akinek kora hajnalban kell elindulni hogy ideérjen, és itt sokszor órákig is várni. A kicsik egy idő után nyűgösek, büfé nincs, de gyerek WC se. Az egyetlen felnőtt WC-t hasz­nálja mindenki. Márpedig ah­hoz, hogy a tompalátású, a fénytörési hibával rendelkező gyerek szeme javuljon, szüksé­ges a rendszeres vizsgálat, el­lenőrzés. Ilyen körülmények kö­zött azonban . . . Baranya megyében a szemé­szeti szűrővizsgálatok a gyere­kek mintegy 20 százalékánál találtak különböző szemelvál­tozást. A gyengén látó gyer­mek az információk jelentős részétől elesik. Emiatt közössé­gekbe nehezen beilleszkedő, rossz tanuló, vagy gátlásos lesz, vagy az úgynevezett ne­hezen kezelhető bélyeget sütik rá. Pedig az esetek nagy szá­zalékában korrigálható a hiba — ha idejében orvoslásra kerül. * „A Világ Világossága" tár­sadalmi alapítvány: „Alulírot­tak a KISZÖV Pannónia Tánc- együttes és a Szélkiáltó Együt­tes vezetői és tagjai kötele­zettséget vállalunk arra, hogy társadalmi alapítványt szerve­zünk Baranya megyei gyermek­szemészeti gondozóház és egy vak és csökkentlátó gyerme­kek foglalkoztatójának létreho­zása céljából. 1988. év január 1-jétől 3 éven át évi két hang­verseny, illetve fellépés teljes bevételét az e célból alakult társadalmi alapítvány javára befizetjük." Az alapítvány felügyeletét a Baranya Megyei Tanács Egész­ségügyi Osztálya látja el. Az alapítvány kuratóriuma kezeli a befolyt pénzt és ellenőrzi a fel- használását. A kuratóriumnak tagja lehet minden olyan vál­lalat, intézmény vezetője, akik felajánlást tesznek az alapít­vány céljaira. A kuratóriumnak jelenleg 13 tagja van. Érdi Sándor, a Magyar Te­levízió osztályvezetője, a Stú­dió '88 egyik műsorvezetője is tagja lett a kuratóriumnak. Vajon miért vállalta a Baranya megyei kezdeményezés támo­gatását? — Van egy vak kis­fiam. A Budapesti Vakok In­tézetében tanul. Etikai okok miatt összeegyeztethetetlen, hogy ezt az intézetet segítsem, ezért megpróbálok másutt ten­ni valamit, hiszen nem a fiam az egyetlen ilyen károsodással született gyermek. Minden ha­sonló kezdeményezés mellé ál­lok és a magam eszközeivel — például megfelelő nyilvánosság biztosítása - próbálom előbb­re vinni az ügyet, hogy egyet­len vak kisgyermek sem kal­lódjon el megfelelő képzés hiánya miatt. A kuratórium tagja dr. Dá- nyi Pál, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának első tit­kára is. Részlet az alapítvány első alakuló ülésére írt levelé­ből: ,,A Világ Világossága el­nevezésű alapítványt tiszteletre méltó kezdeményezésnek tar­tom. Szándékával azonosulni tudok, a további tevékenysé­get támogatom, ezért a kura­tóriumi tagságra való felkérést köszönettel elfogadom." •k Az alapítvány születéséről dr. Sebestyén Ibolya, a Megyei Gyermekszemész Szakrendelő vezető orvosa beszél: — Ma a gyerekek többségé­nél csak a továbbtanulásnál vagy a katonai sorozáskor de­rül ki, baj van a látásával. Ebben a korban már sajnos nem sokat tehetünk. Ha óvo­dáskorban kiszűrjük, és rend­szeresen kezeljük a szem fény­törési hibáit, jó eredményeket érünk el. Azonban az éleslátást csak hosszú évekig tartó rend­szeres ellenőrzéssel és kezelés­sel tudjuk megadni a rászoru­lóknak. De ehhez feltételek kellenek Kellene például olyan gondozóház, ahol a szakren­delés mellett kórházi fekvőágy és a műtéti feltételek is bizto­sítva lennének. A másik a vak és gyengén- látó gyermekek problémája. Baranya megyében 47 ilyen gyerek él. Nekik a világképük más, mint a látóknak, más esz­közökkel kell (kellene) nevelni, tanítani őket, amihez speciális képzettségű pedagógusok kel­lenek. Jelenleg Magyarorszá­gon két ilyen iskola működik, Budapesten és Debrecenben. Ez egyrészt messze van, más­részt túlzsúfoltak, egy-két éves sorbaállás után juthat csak be egy-két baranyai gyerek. Megyénkben a gyerekek jobb híján a rendes iskolába jár­nak, itt pedig a minimális pro­dukáláshoz is tízszer akkora erőfeszítésre kényszerülnek, mint az egészséges társaik, mégis nap mint nap kudarcok érik őket. így előbb-utóbb lelkileg is sérültek lesznek. Kell tehát, ha nem is iskola, legalább egy foglalkoztató, ahol a megfe­lelő szakemberek a megfelelő módon tanítanák őket. Azon­ban közölték, se a gondozó­házra, se a foglalkoztatóra nincs pénz. Nem akartam be­letörődni, és akkor elkezdtem kutatni a lehetőségek között és szerencsémre a Szélkiáltó Együttes és a KISZÖV Tánc­együtteseinek vezetői megér­tették a gondot, és megszüle­tett a gondolat: a cél megva­lósítására alapítványt létre­hozni. Az azóta megtartott kurató­riumi ülésen újabb felajánlá­sokkal támogatták az alapít­ványt. A Konzum Rt. igazga­tója például 200 000 forintot ajánlott fel, valamint azt, hogy a befolyt összeget a legmeg­felelőbb módon fekteti be és forgatja Konzum-részvényként. A pécsi püspökség ugyancsak jelentős pénzösszeget utalt át e célra, és több ifjúsági és társadalmi szervezet ajánlotta fel a legkülönbözőbb segítsé­get. — Amikor elindultam - mondta dr. Sebestyén Ibolya — először mindenki lebeszélt, nem fog sikerülni a jelenlegi gaz­dasági helyzetben, mondták. És milyen csodálatos, hogy az emberek, ha értelmes jó célt látnak, a nehézségek ellenére hajlandók a segítésre. Az ed­digi ténykedésünk konkrét eredménye, hogy a rendelő mellett kapunk még egy he­lyiséget és a megyei főorvos biztosított még egy szemész szakorvosi és asszisztensi stá­tuszt. Talán egy kicsit szűnik a zsúfoltság. Az első alapítványi koncert február 8-án és 15-én 18.30- kor kezdődik a Pécsi Kamara- színházban. (Belépőjegyek a színház jegypénztárában vált­hatók.) Sarok Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents