Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)
1988-02-06 / 36. szám
1988. február 6., szombat Dunántúlt napló 3 Szóvá tesszük szén — a Zsolnay-kút környékétől eltekintve (mert a klinika még nem oldotta meg az udvar felőli betegfogadóst) finomszemcsés, hengerelt asz- j faltburkolatot kapnak a jár- j dák. Sajnálatos, hogy újabban j elharapózott a Széchenyi téren (és több más, belvárosi utcában is) a járdán négy kerékkel való parkolás, amit nehéz járművekkel is megtesznek. Ez a fajta szabálytalanság a járdák gyors tönkremeneteléhez vezet. A város a rendőrség hathatós fellépésére számít. Piti Zoltán: — Sajnos, ma már természetes dolog a közterületek rendje ellen véteni. Mi hiába áldozunk milliókat azért, hogy tiszta és rendes legyen a városunk, ha az emberek — tisztelet a kivételnek — a felelőtlen magatartásukkal azonnal tönkreteszik a munkánk eredményét. A nagy nemzetközi eseményre rendbe akarjuk tenni a városunkat, de ehhez szükség lesz a pécsiek megértő magatartására is. H. I. Tanácsülést követő hagyományos tájékoztatón találkoztak Pécs Megyei Város Tanácsának a vezetői a megye hírközlő szerveinek a képviselőivel. Először Piti Zoltán tanácselnök foglalta össze a tanácsülés eseményeit: — 1987-et nagyobb zökkenők nélkül zártuk, amivel ebben a gazdasági helyzetben elégedettek lehetünk, de azért meg kell mondani, hogy a teljesítményeket illetően jobban alakult az elmúlt év, mint pénzügyileg — mondta elöljáróban a tanácselnök. — 1988Felelöss ___ " a uáros Jön az üdülőhelyi díj — Miért volt zárt ülés? — 150 milliós társadalmi munka 1987-ben — Sűrűzagyos pernyeelhelyezés? Azt írd meg! — Azt írd meg, hogy hogyan lehet egy ilyen híg, langyos, siralmas levest idetá lalni! — mondja szerkesztőm az üzemi ebédlőben. — Azt írd meg, hogy szétválnak ezek a füzetborítók! - mondja otthon dühösen a feleségem, bajmolódva a gyerekek iskolaszereivel. írd meg, biztatom magamat, hiszen időd van, csupáncsak egy mohácsi és egy budapesti telefont kértél a központostól, miután az utóbbi hívásánál a negyvenedik kísérletnél türelmed bemondta az unalmast. Akkor most megírom. Azt mondtam szerkesztőmnek: évek óta esszük ezeket a rossz leveseket, melyek jobbik esetben sótlanok, mert akkor utána lehet sózni, mégjobb esetben a>nnyira sósok, hogy nem kell tovább kanalazni. Szóval, a leves évek óta rossz, s mi hétről hétre mégis befizetünk, tehát joggal hihetik a konyhán, hogy mi szeretjük az ő leveseiket, hisz különben nem fizetnénk be. Feleségemnek is mondom, hogy ezek a nájlon füzetborítók tavaly is szétváltak, meg tavalyelőtt is, miért veszel mégis, nem is kis pénzekért? Merthogy veszel, a gyártó is, a forgalmazó is joggal hiheti: jók a borítók, hisz különben nem vennék meg. Erre legyintenek: a szerkesztőm is, a feleségem is. Jó, hogy azt nem mondják, azt írd meg, hogy nem írod meg! Még iá, hogy nem sorakoztatnak fel a leves, meg a nájlonborító mögé. Vagy elé. Pedig fejtegetem nekik, egy össznépi nagy önmegtartóztatásra lenne szükség, hoqy a gyártók észhez térjenek. Ha egy jó ideig, két- három ciklusideig nem vennénk meg a sós, híg löttyö- ket, a szétváló nájlonborí- tókat, a leváló talpú cipőket, az összegyűrődő szalagú magnókazettákat, a másodnapra széteső gyermekjátékokat, a füstokádó, benzin- zabáló autókat, akkor az a sok lim-lom, mind a gyártók és a kereskedők nyakán maradna, és így rá tudnánk kényszeríteni őket, hogy ehetőt, használhatót, jót állítsanak elő és forgalmazzanak. — Nem kérem, nem a habselyemkötöttáru vagyok, én most cikket írok, míg várok egy-két telefonkapcsolást. — Igen! Akkor azt írja meg, hogy... — Nem, azt már nem! Leteszem a kagylót, s folytatom ezt a cikket, amit ott hagytam abba, hogy meg kéne tartóztatnunk makunkat. Úgy össznépiig .. . No de akkor hol ebédelünk? — teszi fel a keresztkérdést a- szerkesztőm. — Na, de akkor mibe csomagoljuk a füzetet? — kérdi a feleségem. — Talán te főzöl ránk, s bekötöd a gyerekek füzetét? — kérdezik, s kérdésükben benne van, hogy komolyan gondolják, hisz én ráérek, míg bejön az a mohácsi és pesti szám az egész megyének megfőzhetek, s minden gyereknek még oz árvagyerekeknek is becsomagolhatom az oktatási reform valamennyi füzetét. írd meg, hiszen ezekhez igazán nem kell csúcstechnológia, nem kell COCOM- listás import termelöberen- dezés, komputer és precíziós herkentyű, s nem kell termékszerkezetváltás. Nem kell termékszerkezetváltás? Dehogyisnem! A rossz le- i vest fel kell váltani jóval, a rosszul hegesztett nójlonbo- rítót fel kell váltani a jól hegesztettre. Még a termelő- eszközök is maradhatnak: politikai gazdaságtanomra, hisz ugyanabban a lábasban jó leves is főzhet. Nézem a levest: minden benne van ahhoz, hogy jó leves legyen, s mégsem az. Nézem a bori- j tót, ugyanolyan mint a leves — akár jó is lehetne. A munka is amivel előállítót- j ták -hiszen az is lehetne jó, : pláne, hogy a rossz munka- I hoz is idő kell. Azt írjam meg, hogy a minőségi munka a legjobb szerkezetváltós? Hiszen tudjuk: minden vásárló valahol előállító - mindenki reklamál valamit máson: szerkezetváltást, hatékonyságot, műszaki haladást, én is, nem egy cikkemben. De hát mit érdekel engem mindez? A Lego nem azért olyan népszerű, mert csúcstechnológiával állították elő, hanem azért, mert egyszerű, pontos, esztétikus — használható minden darabja, bár igaz, ezer forintot is adtál egy doboznyiért. Ez a leves meg mégiscsak tizenháromöt- ven, COCOM-listán a korszerű telefonközpont, s a füzetborító-hegesztőt is, ki tudja, miféle gond gyötri, hogy na Istenem, hót szétválik az a hegesztés. Olyan jól megértjük egymást - esszük egymás levesét! Bodó László Megszépült a pécsi Leöwey gimnázium. Befejeződött a homlokzat felújítása. at is folyamatos munkával, zökkenőmentesen tudtuk indítani, s ehhez tartozott az is, hogy a tanács több mint négy óra hosszat tartó vitában tárgyalta meg a város idei pénzügyi tervét. A vita hangvételén érezhető volt a tanácstagok felkészültsége, a megfogalmazott részérdekek mellett minden felszólalásból erőteljesen kiérződött a” város egésze iránt érzett felelősség, de a lakossági hangulat is, miszerint többet várnak a pécsiek azoktól, akik a közérzet javításáért felelősek. A tanácsülés a hosszú vita után egyhangúlag fogadta el idei tervünket. Nem mondom, hogy nem lehetett volna módosítani a beterjesztett javaslaton, de teljes volt az egyetértés abban, hogy többletfeladatokhoz nincs forrásunk, illetve más, fontos célok terhére nem lenne szerencsés újabbakra vállalkozni. — Készülünk az új, hosszú távú lakásgazdálkodási koncepció kidolgozására, ennek előzményeként módosította a tanács a lakásgazdálkodásról szóló rendeletünket; a módosítás a jövedelemhatárok és a pénzügyi támogatások mértékének a megállapítására vonatkozott A tanács megvonta Pécs kiemelt üdülőhelyének a határvonalát. Városunk tudatosan vállalja az idegenforgalmi vonzerő növelését, ami abban is kifejeződik, hogy legyen miért idejönni. Ez viszont pénzbe kerül. A tanács mostani döntése eqy folyamat része, az üdülőhelyi díj bevezetésével idegenforgalmi alaphoz akarunk jutni. A tanácselnök a továbbiakban elmondta, hogy a soron következő, márciusi tanácsülés napirendjére tűzik a belváros új közlekedési koncepcióját, az üdülőhelyről szóló tanácsrendelet tervezetét, a hőerőmű perrveelhelyezési terveiről szóló táiékoztatást és az 1987-es társadalmi munkák értékelését. Tavaly 150,5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek Pécsett, az önkéntes pénzügyi támogatások 49 milliót tettek ki, mérsékelten növekedtek a vállalatok közcélú munkái, s az előző évinek mintegy a felére - 23,7 millióra - csökkentek a közcélokra történő vállalati pénzátadások. Ezután az újságírók tették fel kérdéseiket. Dunántúli Napló: — Miért volt szükség zárt ülésre, amire nem volt példa a pécsi tcnács eddigi gyakorlatában? Piti Zoltán: — Szervezeti és működési szabályzatunk szerint bármely kérdésben elrendelhető a zárt ülés, amit a végrehajtó bizottság vagy tanácstag kezdeményezhet. Most tanácstagokra vonatkozó információk hangzottak el, ez indokolta a zárt ülést. DN: — A legutóbbi kormányátalakítás során miniszterelnök-helyettesekből miniszterek lettek. Ez a fajta korszerűsítés nem gyűrűzik-e tovább a tahácsi szférákba? Piti Zoltán: — Ami a kormányzatnál elindult, az to- vábbqvűrűzhet. de mi még nem tudjuk, hogyan. Ennél sokkal fontosabb a számunkra, hoqy oz új irányítási rendszerben a magunk helyzetével sem vagyunk sokszor tisztában. Hogyan alakul például a tanácsok szerepe? Más a gazdaszerepkör, mint méq pár éve is volt. Egyre iobban önállósodó szervezetekkel kell együttműködnünk, miközben eavre csökken a ráhatási lehetőségünk. DN: — Célszerű volt-e a város ellátásáért felelős kereskedelmi osztályt beolvasztani a mezőgazdasági osztályba? Piti Zoltán: — Szó sem volt beolvasztásról, a tanácsi igazgatós korszerűsítésének egy módját alkalmaztuk, aminél sokkal nagyobb mérvű integrációt hajtott végre a szegedi tanács. Mi ettől az intézkedéstől a város ellátásának a javulását várjuk. De további lépésekre is készülünk: az a cél, hogy kevesebb emberrel tudjuk megoldani a feladayendet kell tenni az utcáink körül, figyelemmel leszünk arra is, hogy tábla kerüljön mindenhová. Piti Zoltán: A tájékoztatási rendszerünk valóban nem kielégítő. Át kell gondolnunk az egészet, s ezt mihamarabb meg is tesszük. MTI: — Lezajlott az energiatakarékos lakóházak nemzetközi pályázata, de nem az utak, járdák állapotáról, a frissen felújított házak tisztán tartásáról, az Europa Can- tat-ra való felkészülésről. A válaszokat az alábbiakban foglaljuk össze: Június 15-ig rendbe akarják tenni a Széchenyi teret a Geisler Eta utcával és a sétatérrel együtt. A Művészetek Háza körül viacolor burkolatot fektetnek le, a tér többi réMikor lesz lakója a pécsi „napháznak"? tokát. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az elsőfokú hatóságot, a Kossuth téri vb- hivatalt erősítenünk kell. Magyar Távirati Iroda: — A Mecseki Szénbányák óvodákat adott át a városnak. Nem indul-e el ezzel egy lavina, ami nehéz helyzetbe hozhatja a tanácsot? Komlódi Józselné: — Ez az átvétel rendben megtörtént, a IMecsekj Szénbányák a működtetéshez szükséges pénzt is átadta. Eqyébként elképzelhető, hogy a vállalati kézben lévő szociális és gyermekintézmények átadási folyamata felgyorsul, amire mi végrehajtó bizottsági határozattal készültünk fel. Eszerint ilyen intézményt csak akkor veszünk át, ha a működtetéséhez szükséges pénzügyi alapot is átadják. DN: — Hallottuk, hogy tanácsülés elé kerül a hőerőmű oernveelhelyezési programterve. Miről van szó? Dr. Molnár Zoltán: A 11-es kazetta néhány évig még megoldást jelent az erőművi zagy elhelyezésére, a 90-es évek eleién azonban már más területre lesz szükség. Az átmeneti évekre kell megoldást találni, s erre kínálkozik az ún. sűrű- zagyos elhelyezés. Jelenleg 10:1 a zagyban a víz és a pernve aránya, a sűrű zagynál 1:1. Itt tehát lényegesen kisebb térfogatról van szó, nem tudni azonban, mi módon tör- téniék a szállítás. MTI: — A város kiváló személyiségeket tisztel meg díszpolgári címmel. Nem lehetne ezekről haláluk után utcát is elnevezni? Esetleg még Pro urbe-sokat is figyelembe lehetne venni, mint például a közelmúltban elhunyt Fetter Antalt is, aki életében nagyon sokat tett e városért. Dr. Farkas Károly: Köszönjük a javaslatot, élünk vele. Pécsi Rádió: — Nagyon gyakori az utccnévtáblák hiánya és általában nem kielégítő a városon belüli tájékoztatás rendszere. Dr. Farkas Károly: — Az 1990-es népszámlálásra és a választásra készülve amúgyis tudjuk, mi van a megvalósításra vonatkozó pályázattal. És miért üres még mindig az első magyar napház? Ez nem jó propagandája az ügynek. Dr. Molnár Zoltán: — A beköltözésnek elvi akadálya már nincs, a gyakorlati akadály az, hogy beázik a napház, és most akörül folyik a vita, hogy ki fizesse a hiba kijavítását. A kivitelező ugyanis — kísérleti házról lévén szó — nem akar garanciát vállalni. Piti Zoltán: — A díjazott pályamunkák megvalósítására a DTV jelentkezett: vállalkozásban értékesítésre építené meg a házakat az illető tervező közreműködésével, a tanács ehhez kedvezményes áron ad telket. PR: — Megoldást kellene találni a magántulajdonú tehergépkocsik szervezett elhelyezésére. Tűrhetetlen, hogy a lakóterületi parkolókban végeznek szervizmunkákat. A közelmúltban egy vasárnapi napon Lvov-Kertvárosban 32 helyen figyeltem meg olajcserét. Dr. Somlai Csaba: Van rendelkezés arra vonatkozóan, hogy magántehergépkocsi használatára úgy adható ki engedély, ha a tulajdonos vállal anyagi közreműködést a pcrkolóterület kialakításában. De ez sajnos nem történik meg, így aztán eqy ipari funkció a szemünk láttára lopja be magát a lakóterületre. Utólagos rendőri módszerekkel viszont nehéz ezt megoldani. DN: — Mi van a Mátyás király szoborpályázottcl? Komlódi Józselné: — Idén nem számolunk a szoborral, ezért nem is szerepel a tervünkben. Egyébként pedig vártuk az országos emlékbizottság megalakulását és állásfoglalását. Tárgyaltunk Köpeczi elvtárssal legutóbbi pécsi látogatása alkalmával; az ő véleménye szerint ez országos téma, és az sem biztos, hogy Pécsett kel) felállítani egy Mátyás-szobrot. Mindenesetre ha pénzünk lett volna rá, magunk is megcsinálhattuk volna, de hát nincs pénzünk . . . Végezetül több kérdés hangzott el a város tisztaságáról,
