Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-28 / 58. szám

Halaiért, halait — mondta Á Halotti beszéd a páratlan oldalon van 1990-ben Budapesten az összes Corvina Amikor útjára indult lapunk­ban a fenti című sorozat, eszembe^jutott az a látogatás, amin az újságírókat több fon­tos beruházásra kalauzolta Somogyi László, a Középület­építő Vállalat akkori igazga­tója, a jelenlegi építésügyi és városfejlesztési miniszter. Az egyik színhely az Országos Széchenyi Könyvtár éppen el­készült új, várbeli otthona volt. Az újságírók betódultak akkor egy Tabánra néző, kü­lönlegesen berendezett helyi­ségbe, aminek a jövőjéről azt a magyarázatot adták, hogy ott fogják őrizni a Corviná­kat. Ennek a bemutatására gon­doltam, ám az első telefonok után kiderült, hogy szó sincs a Corvinák ilyetén őrzéséről. De különben is: a Mátyás­kódexek csak egy részét je­lentik a könyvtár kincseinek, amelyek az ún. különgyűjte- mények főosztálya hatásköré­be tartoznak. Itt van a kézirat­tár, a régi nyomtatványok gyűjteménye, a színháztörté­neti, a zenemű, a térképtár, az apró nyomtatványok tára, továbbá a zárolt kiadványok tára. A kéziarttárban annak ve­zetője, dr. Karsay Orsolya a kalauzom; ő ismertet meg az itt őrzött, valóban kincsnek tekinthető felbecsülhetetlen ér­tékű anyagokkal. Bár őriznek itt egyiptomi papiruszokat, gö­rög, arab és szláv nyelvű kéz­iratokat, számunkra azonban mind között a legfontosabb, a Pray-kódex is itt pihen nagy-nagy biztonságban egy páncélszekrényben. A mai fo­galmaink szerinti normál mé­retű könyv egyik páratlan ol­dalán olvasható a Halotti be­széd. A szöveg csaknem egy oldal terjedelmű. Az első sor a közismert Latiatuc léleym zumtuchel szavakkal kezdődik és folytatódik piros betűkkel a címmel: Sermo sup(er) se­pulchrum, azaz „beszéd a ha­lott fölött", majd tovább a magyar szöveg. Itt van aztán a pár éve a csere útján a könyvtár birtokába került leu- veni kódex első verses szöveg­emlékünkkel, az Ómagyar Má- ria-siralommal. A kézirattár állománya ma 700 ezernél több darabot fog­lal magába, s ez szüntelenül gyarapszik (az 1985-ben meg­jelent ismertető leporelló még 600 ezer darabról tájékoztat). A gyarapodás ma már első­sorban újkori hagyatékokat je­lent: írók, költők, művészek, tudósok, politikusok hagyaté­kait. Az állományt eddig a klasszikus értelmű kézirat je­lentette, ám a legutóbbi évek­ben itt is megjelentek a kor­szerű eszközök: ezernél több kazettán őriznek magnóra mondott visszaemlékezéseket, s 200 órányi interjúfelvétel is van már videókazettán, ezek a Magyarságkutató Intézettel közös vállalkozásban készül­nek. Ezeknek a korszerű anya­goknak a forrásértéke termé­szetesen megegyezik a ha­gyományos kéziratokéval. Sőt! Az új technika egyébként itt is a mikrofilmmel jelentkezett már évtizedekkel ezelőtt - ál­lományvédelmi okból az anya­gokat legtöbbször ilyen for­mában adják ki kutatásra. Ugyanígy van a kódexekkel is, amelyekről színes diafel­vételeket is őriznek a minden­napi munkára. Itt el is jutottunk a Corvi­na-kiállításhoz. Karsay Orsolya elmondja, hogy annak idején valóban volt egy ilyen elkép­zelés, amiről azonban le kel­lett mondani, hiszen ezeket az értékeket nem lehet állandó közszemlére tenni állapotuk veszélyeztetése nélkül. Alkal­manként így is a közönség elé kerülnek (amint most a lég­kondicionált „Corvina-szobá­ban" a könyvtár holland anya­gából mutatnak be gazdag válogatást), s éppen most ké­szítenek elő Mátyás király ha­lálának az 500. évfordulójára egy nagyszabású kiállítást, amelyen bemutatnák a világon fellelhető valamennyi Corvi­nát - itthon 45-öt őriznek, más országok gyűjteményeibe további 155 található. És még egy kiállításról: I. István halálának közelgő 950. évfor­dulóján kerül a közönség elé egyebek között az Admonti- kódex, az államalapító nyolc­lapos latinnyelvű törvénykönyve, amelyet hasonmáskiadásban a Helikon is megjelentet. És még néhány szót a gya­rapítás lehetőségeiről. Sok szó esik mostanában — legutóbb a Stúdió '88 foglalkozott ezzel - a kulturális intézmények szű­külő lehetőségeiről, ennek a várható hatásáról. Érvényes-e ez a Széchenyi Könyvtárra is? Megnyugtató, hogy — eddig legalább is - nem, nemzeti könyvtárként kiemelt helyzet­ben van. Pl. nemzetközi auk­ciókon is tudnak vásárolni. Tavaly a világhírű londoni Shoteby-nél hozzájuthattak vol­na egy számunkra fontos 13. századi kódexhez, melynek a kikiáltási ára 55 ezer font volt, de végül egy amerikai ma­gángyűjtő kezébe került - kö­zel 100 ezerért. Hársfai István Holttest az ágynemütartóban Iszonyatos kínok között halt meg az élettárs Sallai Károly, 44 éves rokkantnyugdíjas, Komló, Sportvölgy 6. szám alatti lakos, alaposan gyanúsítható azzal, hogy 1988. ja­nuár 7-én, éjszaka megölte élettársát, a 28 éves Kupái Évát. Az asszony holttestét az ágynemütartóba rejtette el. A hír — ennyi. A dossziéban, a holttestről ké­szült színes fotók - iszonyatosak. Még a sokat próbált és látott rendőrtiszteknek is. A fiatal nő tetemén vörös véraláfutá- sok, ütések, vágások, szúrások mindenütt. Az arcán, a sze­mén, a száján, a nyakán, a mellén, a végtagjain. Nincs egy tenyérnyi ép folt sem. Az igazságügyi szakértő vélemé­nye szerint borzalmas kínok, szenvedések közepette halt meg. Kilencvenöt sérülési nyo­mot számoltak ‘ meg a fiatal nő testén, közülük mintegy 80—85 ütés piszkavastól szár­mazott, attól az 53 centi hosz. szú vastól, amellyel élettársa agyonverte. A többi eqy sep­rűnyéltől, amely ütleqelés köz­ben eltört. A halál beállta után egy borotvapengével még összemetélte oz alsókarját. Részlet Sallai Károly vallo­másából - a sokadikból, mert tettét először nem ismerte el, s vallomását naponként vál­toztatta : — Elment más férfiakkal, nemegyszer úqv kellett kihúzni az ágyukból. Most is Így volt. Mérges lettem, mert mással volt, s jól elvertem egy söprű­vel. Addig ütöttem, amíg élt. (A piszkavasról itt nem is tesz említést.) Ö paplant, ván­kost húzott magára, azzal vé­dekezett. Amikor abbahagytam a verést, mondtam neki, hogy takarózzon be és aludjon. Én is lefeküdtem mellé, s el­szundítottam. Aztán felébred­tem, nekiálltam tüzelni a kály­hába, és gondolkodtam, hogy mit csináljak? Néztem a szí­vét, nem mozgott semmi. Szól­tam, nem válaszolt. Betettem az ágyneműtartóba. Nem akar­tam, hogy a gyerekem lássa az Évát. Másnap reggel át­mentem az édesanyámhoz és közöltem vele, hogy megöltem Évát. Jöjjön, segítsen felöltöz­tetni. Nem jött. Itt találtak rá, az édesanyja konyhájában a rendőrök, amint egy kólásüvegből pálinkát iszogatott.- Alig múltam 18 éves, ami­kor először börtönbe kerül­tem. Eddig 22 évet és 4 hó­napot töltöttem rács mögött — lopás, csalás, sikkasztás, ma­gánlaksértés, testi sértés, hiva­talos személy elleni erőszak stb. miatt. Szeged kivételével minden börtönt megjártam. Negyvenszer műtötték, idegen­testek lenyelése miatt, kaptam már műhasfalat is, de az is szétment. Többször voltam kór­házakban, ideggyógyászati problémák miatt. 15-20 éve epilepsziás vagyok. Tavaly nváron voltam elvonókúrán. Többször volt öngyilkossági kí­sérletem. Nem akartam élni, most sem akarok, én ezt mór nem fogom kibírni. Sallai Károly a börtönben is­merte meg az élettársát, ő 1987. május 9-én szabadult, élettársa pedig máius 17-én. Azóta éltek egvütt. A szomszé­daik, ismerőseik vallomása sze­rint a veszekedések, verekedé­sek, sikoltozások, italozások mindennaposak voltak az élet­társaknál. Kupái Éva „csapo- dársáaa" miatt nap mint nap kék-zöld foltokkal jelent meg a ház lakói előtt. 1987 nyarán történt az eset, nem sokkal azután, hogy élet­társi kapcsolatot létesítettek. Sallai ittas állapotban, félté- kenységi rohamában kikötötte az ágyra élettársát, ököllel verte, majd fogott egy éles zsilettpengét, azzal felvágta az asszony combját. Az asszony eszméletét veszítette, s amikor hajnalban felébredt, már el- oldozták kötelékeit, csak más­nap került kórházba. A komlói rendőrkapitányságon ekkor sú­lyos testi sértés alapos gya­núja miatt eljárás indult Sal­lai Károly ellen, azonban ezt megszüntették, mert Kupái Éva azt vallotta, hogy ő csonkította meg saját magát. Ezekután jogos a kérdés. Örült ez az „ember”? Nem. Az igazságügyi szakértői véle­mény szerint tudata tiszta, szel­lemi leépülésre utaló tünet nincs, gyengeelméjűség kizár, ható. Viszonylag fejlett intel­lektuális képessége van. Tettét súlyos alkoholos befolyásoltság állapotában követte el. Hogy Kupái Éva miért ma­radt élettársóval??? . . . Én látni akartam ezt az „embert". Felhozták a fogdá­ból. Cigarettát kért, kattant a bilincs, de nem fogadta el a felé nyújtott Sopianaét. — Gyenge ez - Kossuthot szívok. Nézem a cigarettát forgató kezét, mintha millió hangya nyüzsögne rajta, tetoválások­kal borított. De minden test­része, amely kilátszik a ru­hából, még a torkán is fel­iratok. — Hány tetovált jegy van a testén? — Tizenkétezer — mondja, s kifordítja a száját, amely be­lül is sötétkék pontokkal min­tázott. Nem tudok kérdezni, csak annvit — amikor eléje teszem a holttestről készült színes fo­tókat —, hogy embernek érzi magát? — Világéletemben annak tar­tottam magam - mondja szem­rebbenés nélkül. - De engem itt úgysem tudnak megmal- mozni, de ha kettesben ma­radnánk!!! — mindent elmon­danék! — Milyen büntetést szabna ki magára? — Halálért, halált. — Kegyelmet kérne? — Nem. De a Kék Fényt, azt intézze el nekem, hogy tudja meg az egész világ ... — szól vissza az ajtóból. Marton Gyöngyi Ételbár a Petőfi mozinál Színes palacsinták — és TZAZIKI A hangulatos kis Ételbár csak február 17-én nyitott Pé­csett - a Doktor Sándor utcá­ban, a Petőfi mozival átellen- ben —, s máris több főiskolás­nak szinte törzshelye lett. Nem is csoda, hiszen eddig nem igen ismert, egészen kü­lönleges étel-, illetve szendvics­kompozíciókat kínál és vi­szonylag olcsón, 16 és 22 fo­rint közötti áron. Ám ezek olyan szendvicsek, hogy már egytől is bőven jóllakik az ember, hiszen burgonyapüré­vel és különböző ízesítésű hú­sokkal, vagy gombával, kagy­lóval, gazdagon megrakottak. Az édességek is különlege­sek, a közkedvelt Gofri mellett a gyerekek kedvence lett az élénk piros, kék és sárga szí­nű palacsinta, különböző ízű lekvárral töltve. A tészta ké­szítése maradjon meg üzleti titokként. Fiatal tulajdonosnő Antal Gyöngyi, eredetileg vegyész, o pécsi Vegyipari Szakközép- iskolában végzett. Mivel an­nakidején, e terület meglehe­tősen telített volt, állást nehe­zen tudott találni, elment elő­ször bérelszámolónak, majd a színházba súgónak. No, de aki fiatal és nincs szülői tá­mogatás, de azért szeretne normális színvonalú, önálló életet teremteni, ezekből a fizetésekből ez lehetetlen volt. Elment hát Balatonra, egy maszekhoz Hamburgert árusí­tani. Ott tanult bele egy ki­csit a szakmába, és amikor visszajött, kölcsönökből bérel­te, és alakította át a régóta üresen álló lerobbant üzlet- helyiséget. A különleges szendvicsek készítésének re­ceptjei nem saját ötlet, de azt megint csak nem írhatjuk le, honnan, kitől származik. Mivel minden valamirevaló szakácskönyvben, a nagy fogások mellett szerepelnek vendégváró bor-, sörkorcsolyák, szendvicsek is, így a vasárnapi szakácstanács is ezúttal ehhez ad ötletet. Antal Gyöngyi mondta, ő maga is többször készítette ezeket otthon ven dégeinek, és mindig sikert aratott vele. Tehát: a széndvicsalap vagy nagy zsemle, vagy pirított ke­nyér, amelyre jön a vajjal ki­kevert fűszeres burgonyapüré és erre a legkülönbözőbb va­riációt lehet tenni, például füstölt csülök főzve, felaprit- va, fűszerekkel keverve, gomba párolva, vagy paprikásnak el­készítve, fűszeres, egészen ap­róra vágott sülthúsok. Ezt a kínálás előtt sütőben át le­het melegíteni. Ugyanezeknek hideg változata, amikor a zsemlére vagy a pirított ke­nyérre az Ételbár specialitá­sát, a TZAZIKIT tesszük (gö­rög étel: tehéntúrót tejföllel, kevés fokhagymával, kaporral és nyers uborkával, sóval ízlés szerinti mennyiségben össze­keverünk), és erre jönnek a húsok, gombák, vagy kagyló, de reszelt sajttal meghintve magában is igen ízletes. S. Zs. Területi ifjúság^ parlament a Bőven a délutánba húzódott a MÁV Pécsi Igazgatósága gazdasági vezetősége által szervezett területi ifjúsági par­lament. Az igazgatóság irányí­tása alá tartozó terület — amely magába foglalja a Ba­laton déli partjától egész Dél- Dunántúlt — dolgozóinak 30 százaléka 30 éven aluli. Ezt a mintegy 4 ezer főt kitevő kor­osztályt 56-an képviselték a tegnapi parlamenten. Az ifjúsági parlamentre elő­zetesen készített írásos beszá­molót az igazgatóság ifjúság- politikai feladatainak végre­hajtásáról, valamint az intéz­kedési tervezetet Fényes lózsel igazgató terjesztette elő, rövid szóbeli kiegészítéssel. Néhány kiragadott részlet a beszámolóból: Az igazgatóság területén vezető beosztásban dolgozó 30 éven aluli fiatalok száma 156 fő, amely a veze­tők létszámának 18 százaléka. Az elmúlt évben új jelenség tapasztalható, a jobban fizető, fizikai munkakört betöltő fiata­lok anyagi okok miatt nem vál­lalják az irányító apparátusba való bekerülést. A brigádmoz­galomban dolgozó fiatalok száma csökkent az elmúlt há­rom évben. A korosztály anya­gi helyzete a jelenlegi gazda­sági körülmények között foko­zatosan romlik, ez a szocia­MAV-nál lista brigádokban is érezteti hatását. A Pécsi Igazgatóság lakáspolitikájában arra törek­szik, hogy a lakások és egyéb támogatások nagyobb részét fiataloknak biztosítja. Az el­múlt évben 83-an kaptak vagy vállalati bérlakást vagy szol­gálati lakást, és 98-an része­sültek vállalati kamatmentes kölcsönben. Természetesen az igények ennél jóval nagyobbak. A parlamenti felszólalások tükrözték a fiatalokat foglal­koztató problémákat. Többen szóltak a pályakezdők lakáshoz jutásának gondjairól, a bérek­ről. Sokan kifogásolták példá­ul a vasutas egyenruhák minő­ségét, és' a nem megfelelő mennyiségű utánpótlását. Né­hány felszólaló a vasúti mun­ka irányításának szervezettsé­gét kifogásolta. Volt, aki a szo­cialista brigádmozgalmak fe­lülvizsgálatának szükségessé­géről beszélt, hiszen a túlórák, és egyéb kötelezettségek miatt formálisak a vállalások. Fényes József igazgató va­lamennyi felszólalónak a kér­désére válaszolt, továbbá ígér­te, hogy írásban mindenki név szerint bő tájékoztatást kap a felvetett problémákra. Végeze­tül az ifjúsági parlament egy ellenszavazattal elfogadta a beszámolót és az intézkedési tervet. S. Zs. vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents