Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-27 / 57. szám

Budapesti Tavaszi Fesztivál ’88 Színházi bemutatók, vendégtársulatok Az idei fesztivál nemigen vádolható azzal, hogy szű­kölködne színházi esemé­nyekben. Budapesten ven­dégszerepei például a to- valy egyszer már nagy si­kert aratott Londoni Panto­mim Színház társulata. Há­lom estjükön ismét Shakes­peare-műveket láthat az ér­deklődő közönség. A műfaj másik két külföldi képvise­lője a nyugat-németországi Makai City Theater és a svájci Polino Pantomim lesz. A nagy színházi társulatok közül március 18—27. között Budapestre látogat a Római Művész Színház. A Brnói Állami Színház, a holland Domus Színház és az NSZK- beli Rambaff Színház. A ha­zai programok közül figyel­met érdemelnek az Orszá­gos Kamaraszínházi Találko­zó rendezvényei, amelyek ez­úttal két helyszínen, a Rad­nóti Színpadon és a SZKÉNÉ Színpadon láthatók. A tíz nap alatt számos be­mutatót tartanak. így pél­dául az Operettszinházban a Vígözvegy, a Radnóti Szín­padon Plautus darabja: A hetvenkedő katona, a Vidám Színpadon Görgey: Szexbo­gyó című műve kerül bemu­tatásra. Az Arany János Színházban Jókai: A kőszívű ember fiait játsszák. A Veszprémi Petőfi Színház ős­bemutatóra készül: Dickens: Pickwick-klub című musical­jét viszik színre. A Győri Balett idei be­mutatójának koreográfiáját Csajkovszkij Diótörő című operájának zenéjére Az ál­mok ura címmel Markó Iván készítette. Az Operaház idei produkciója az eredeti Ha- rangozó-féle koreográfia alapján felújított Csodálatos mandarin lesz. Az Állami Operaház kamarabalettje ez­úttal magyar szerzők darab­jaira, hazai koreográfusok által készített művekkel lép­nek közönség elé. Új műsorral jelentkezik a Mogyar Néphadsereg Mű­vészegyüttese, Ugrótáncot jó­kedvemből . . . címmel. A Va­sas Művészegyüttes a bu­dai Vigadóban mutatja be Naphívogató című műsorát. A 100 tagú Budapest Ci­gányzenekar az Erkel Szín­házban szerepel. Az Orszá­gos Hagyományőrző és Ifjú­sági Táncháztalálkozót a Pe­tőfi Csarnokban rendezik meg. A megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő OKISZ Erkel Ferenc Táncegyüttese Magyar képeskönyv címmel mutatja be jubileumi műso­rát. Az idei év újdonsága lesz, hogy az Artunion kezdemé­nyezésére az Utazás '88 ki­állítás területén, ARTEXPO néven először rendezik meg a nemzetközi műkereskedel­mi vásárt. F. D. GÁL ANTAL GÁBOR Amikor nem érinthettelek (Máriának) Felbukkannak eltűnnek itt-ott az évszak szürke eminenciásai konspirálnak a hallgatag fagyok kagyló a szív a januári mardosásban gyöngyöket épít lassan beléhullt kacagásaidból A „nagy” generációhoz Kocsmázni járunk a reménybe Isteneink is mind velünk Szívünkben egyre több az eldobott jegyzet apró kis öltelektől lerészegedünk KERÉK IMRE Fehér gyász Jegenyék zúzosan pislogó gyertyái fölött bóbiskolva virraszt az Isten. Fekszem hómező-ravatalon, s anyai gonddal rámadja fehér hallotti ingem a tél. Három hétig három hétig vártam a csodát szakadt a hó tájaimat belepte a villanydrótok ezüst sínéin valószinütlen hold gördült fölém néztem csak a tél ideiglenes ablakomig-nyújtózó szobrait az évszak testetöltött szigorát fuldokló barackfák a kertben harangszó megdermedt szívdobogás öldöklő fagy jégálarca mögé lapult a megnevezhetetlen hajnalig hánykolódtam ágyamon E HÉTVÉGE Kákics! csendélet Fotó: Proksza L. „Uj uilagnak kell születnie. Hol sí flz „Ormányság” ötven éve Szinte szétrobbant a TIT Bartók-klubja a rengeteg érdeklődőtől, régi ormónsá- giaktól és fiatal diákoktól, akik múlt csütörtökön ott voltak a TIT és a Pol­lack Mihály Műszaki Főisko­la ,,Ormánysóg"-emlékestjén. A kákicsi pap, Kiss Géza által megírt „Ormányság" című néprajzi monográfia 1937-ben jelent meg, szer­zője tíz év múlva távozott az élők sorából, ötvenhat évesen. Életét a magyar nép pusztulása felett érzett fáj­dalom égette el és a pihe­nést nem ismerő mufika. Kiss Géza, amikor 1915-ben odakerült az ormánsági -kis falu, Kákics szegényes pa­rókiájára, érezte, milyen munkához kell látnia. Meg­mutatni, „volt a magyarság­nak egy ilyen virága is". Hogy ez mennyire volt már csak, azt a három fia­talember, Erdős János, Pán- dy-Szekeres Dávid és Bán Csaba Ormánságban készí­tett diaporámái, az est első programja érzékeltette. A fekete-fehér képek nem csupán pusztuló népi műem­lékekről, pusztuló utcasorok­ról, iskolákról adnak hírt, és jól prosperáló kocsmákról, hanem a társadalmi lét le­épüléséről is beszéltek. A Kiss Géza-emlékest után régi Ormánsógiakból, „or­mányokból" már csak egy­két idős ember él eredeti falujában — a fiatalok, is­kola, tanács, munka híján elköltöztek. Helyükön cigány- családok élnek mostoha kö­rülmények között. Az állam kivonult ezekből a falvak­ból, és az egyes tájegysé­gekből. E képsorok csak összesű­rítették mindazt, amit tu­dunk „szerepkör nélküli te­lepüléseinkről". Sajnos, ösz- szefüggtek mindazzal, ami­re ötven évvel ezelőtt Kiss Géza, valamint Kodolányi János, Illyés Gyula, Fülep Lajos figyelmeztetett - Ba­ranya problémáiból, a né­pességcsökkenésből kiindul­va. Az „Ormányság" című néprajzi monográfiáról, Kiss Géza fő művéről — amit a nyolcvanas évek elején ha­sonmás kiadásban Baranya Megye Tanácsa jelentetett meg, s azóta az állami könyvkiadás is - dr. And- ráslalv y Bertalan néprajz- kutató adott értékelést ezen a csütörtöki estén. Szakmai­lag vita tárgya volt annak idején és ma ezért is ak­tuális az „Ormányság". Mo ugyanis azt mondják a né­met kutatók, hói mányos népraj idillt keres, egy ról fest idilli k sohasem volt szí za azt az utat I Tessedik Sámue czy Gergely, I akik elmarad bajainkra mutat Géza rideg té puló Orm< ugyanakkor költ gű néprajzi mű, sonló nincs sen irodalomban, se néprajzban. Vallomás is jóslat is. A fájt szeretet könyve, igazságé. Azé - összegezte v< falvy —, amely mennyien feleld egymásért és.4 amelyben élűn! rendkívül aktuál dernné Kiss G ötven év után Achsné Kiss < apjáról szólva hogy az irodain sü fiatalembert nye, a népért t ség vitte el az legeldugottabb Kákicsra, és több, mint 30 assfsw Színházi levél Szolnokról A Doktor Zsivago — színpadon Világpremier - Szolnokon. Sikerrel ... , Januárban elég sokat hall­hattunk, olvashattunk róla, ami persze nem ugyanaz, mint lát­ni is. Mert elmenni megtekin­teni ezt a darabot — szép és fölemelő érzés ígérete. Erre gondoltam, amikor a Szigligeti Színház zsúfolt né­zőterén percekig dübörgő vas­taps után a ruhatár felé ara­szoltunk, a Doktor Zsivogó él­ményével a birtokunkban. * A szerzőjéről, Borisz Paszter­nákról, úgy gondolom, min­den fontosat elmondtak, meg­írtak az utóbbi bő egy esz­tendőben, mióta rehabilitálták. Vagyis: — fölvillantva csupán a kulcsmomentumokat — mióta törölték az elítélő, kizáró stb. határozatokat, s ezen túlme­nően - mint ismert - Csingiz Ajtmatov javaslatára emlék­múzeumot állítanak az író pe- regyelkinoi dácsájában, élete talán legfontosabb színterén. S még valami. Prózai főmű­vét, a Doktor Zsivagot, miután több nyugati nyelven már évtizedekkel ezelőtt megismer­hette a világ, nemrég, január eleje óta folytatásokban adja közre a Novij Mir. Az a moszkvai folyóirat, amely há­rom évtizede először utasítot­ta el kéziratát, hogy ezzel, okkor, 1958-ban meginduljon ellene és körülötte Zsdánovék utódjainak újabb politikai tá­madássorozata. Az a hajsza, amelyben ,,A reakciós propa­ganda hűhója egy irodalmi selejt körül" c. cikk, (Pravda, 1958. okt. 26.). mondjuk, az enyhébbek közül való: D. Zaszlavszkij tollából. (Nem vicc, tényleg így hívták; nem Majakovszkij leleménye . . .) Eladdig, hogy Paszternák önkritikára kényszerül, és ön­ként lemond a Nobel-díjról (Pravda, 1958. nov. 5.), ame­lyet „a modern Urai költészet­ben elért kimagasló eredmé­nyeiért és a nagyszerű orosz próza hagyományainak foly­tatójaként" kapott meg. „önkéntes" nyilatkozatában oly szívbe markolóan bizony­gatja e lépése kényszer nél­küli elhatározását, hogy ol­vastán ma ugyanúgy összeszo­rul a torkom, mint 1958 őszén, a Népszabadság kéthasábos közleménye fölött. * Ma már hozzáférhetőek kötetben is olvashatóak) ver­sei, s a szolnoki előadás nyomán a Doktor Zsivago lé­nyegét, szellemét is megismer­hetjük. Merem ezt állítani az eredeti mű ismerete nélkül is, több okból. Részben, mert akik olvasták (is) a regényt, megerősítettek ebben a hi­temben. Részben pedig a szö- vegkönyvíró-dramatizáló Szik o- ra János művészi hitele nem kétséges előttem. Vagyis: bi­zonyára lehet éppen vitatni sok mindent a regény, az epika lelöl nézvést — a mű lelkét, Szikorát ismervén, alig­ha. Innen az érzés, hogy amit láttam, láttunk, az nem lehet más, mint az eredeti mű köl­tői megfogalmazása, színpa­don. Lényegét illetően Orosz­ország mintegy negyedszáza­dos történetének színpadi megjelenítése századunk el­ső harmadában. Párhuzamban vagyis szimbiózisban a főhős, a forradalommal rokonszenvező polgári entellektüel — Dr. Zsi­vago életének válságával, tor­zójával, meghasonlásával. Mindezek egyéni látásmód­dal fogalmazott színpadi le­nyomata az, amit látunk. Lenyomata? Talán ponto­sabb így: képsora, filmszerű mozgóképei: fotográfiája, tablói, ahol „beáll", elénk ve­tül, életre kel a kép, a tabló, hogy benne különböző dimen­ziókban peregjen előttünk a történelem. S vele együtt a főhős tisztességét, lelki világát, filozofikus életszemléletét tük­röző történések egy-egy epi­zódja — vagy maga a 3. fel­vonásban kibontakozó dráma. A főhős drámája és Szovjet- Oroszorszáq drámája. És mind- azóké, akik majd később, a harmincas évektől kerülnek egy zsarnok csinálta történe­lem fogaskerekei közé . . . * A főhőst - aki katonaorvos­ként a polgárháború éveiben ismeri meg szerelmét, Larat ezt a különös alkatú és sorsú asszonyt —, mint „megbízha­tatlan értelmiségit", családjá­val együtt száműzik az Urai­ba. Pedig Dr. Zsivago őszinte híve a forradalomnak, amely számára az emberibb élet ígé­rete. Ám a vele járó megráz­kódtatásokkal szemben védte­len és fölkészületlen. Magán­élete konfliktusai, mikor az Urálban ismét összetalálkozik Laraval, csak elmélyítik lelki válságát. A szerelem hoz eny­hülést - de nem old meg semmit. Dr. Zsivago felőrlődik a vá­gyott, elképzelt (és hirdetett) jövő, az emberség vagy egy magasabbrendű világa — és a konszolidálódó szovjet ha­talom politikai-társadalmi va­lósága közötti szakadékba hullva. Kényszerképzete támad. Eluralkodik benne egy mindent elöntő mániákus tisztaság­vágy. Sikál, felmos udvart, utcát, kövezetét, mindent. Ebben a szituációban hangzik el élete utolsó néhány mon­data. Köztük az, amely üze­net és prófécia vagy akár kulcsmondat is lehet a műhöz, a korhoz, amelyet Dr. Zsivago teljes valójában megélt: „ . . . Az emberek úgy hi­szik, az infarktust egy kis vérömleny okozza. Tévednek. Az igazi oka az a tengernyi hazugság, amelyben élünk . . . És ez erkölcsi kérdés . .." A szolnoki Doktor Zsivago- előadás a rendezésével nyűgö­zött le bennünket, amely a mű szuverén költői megszó­laltatását egyetlen óriási öt­letre építi. Szétnyíló-összezáru- ló s egymásba sikló fekete lemezsíkok mozgásával és fények játékával nyílik meg az a kisebb vagy nagyobb, olykor tabló-teljességűvé szé­lesedő tér, amelyen át meg­jelenik és lepereg előttünk a cselekmény. Szikora János szövegkönyve önálló drámai mű. Megjelení­tése kivételes színházi élmény. Annak a Szikora Jánosnak a rendezésében, akinek néhány pécsi bemutatójára (Óriáscse­csemő, A per, Smürcz.... A tenger asszonya) ma is szíve­sen emlékszünk. Wallinger Endre Krausz György karnagy lemezi között Az egyetlen mohács A tizenegy Beszélgetés Kraus; Oklevelek, kitüntetések, dísztárgyak sorakoznak a mohácsi Kossuth Lajos Filmszínház kiállítótermének vitrinjében. Mindegyikhez valamilyen emlék, föllépés, siker emléke fűződik. Egyéb dokumentumok között 1985- től a művelődési miniszter dicsérő oklevele. S akik kapták: a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ Vegyeskara és a kórus ve­zetője: Krausz György kar­nagy. A kóruspróba előtt né­hány szót váltottunk a pá­lyakezdetről.- Hogyan került kapcso­latba a zenével, a kórus­muzsikával? — A zenei alapokat a Székesegyházi Énekisko­lában kaptam. Mindenek­előtt Mayer Ferenc nevét említeném: őt tekintem máig példaképemnek. Ma is meghatódva emlékszem arra, hogy mi, szegény fa­lusi gyerekek, akik beke­rültünk az iskolába - né­hány hónap alatt igen gon­dos, kitartó munkával je­lentős műveket tanultunk meg. Persze, a relatív szol- mizációt nem ismertük. A dallamokat, hangközöket abszolút módon, gyakran játékosan sajátítottuk el Ami a kórus vezetését ille­ti, annak gyakorlati alap­lépéseit Enge Ján tűk . . .- Ekkor hogy kóru sál foglal- Igen. tem a Pét iskola lev Az éneksz tern el, I - első á saját isko rusom vol Dunaszekt 1977-be megalapít polgári d ként - a dagóguso kart Moht mohácsi I rics téri ban ének hács egyt kara tava állásának mát. — Kikne ja legsziv — Mind* rokk mest is Hände lalkoztam Hadd em a Messiá: ból háron szelet mu kis falvak hol orgc zenekarral tákkal. 1988. febr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents