Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-26 / 56. szám

1988. február 26., péntek Dunántúli napló 5 Veszteséges év után Zárszámadás Mindszent­godisán Még tart a szanálási eljárás Ülésezett a HNF Baranya megyei elnöksége Vajda György a Nevelési Központ Művészeti Iskolájának munkájával ismerkedik Fotó: Läufer László A Hazafios Népfront Ba­ranya megyei elnöksége teg­nap délután tartotta soron következő ülését, amelyen négy különböző napirendet tárgyaltak meg. Elsőként Krasznai Antal megyei tit­kár terjesztett elő javasla­tot a megyei testületek mel­lett működő tanácsok, bi­zottságok munkaprogramjá­ra. Ezt követően Steinhő- ler Károly megyei főelőadó értékelte a tavalyi társadal­mi munköversenyt. Kasztics István, a HNF mellett mű­ködő megyei cigánytanács titkára adott tájékoztatót az elnökségnek a cigányta­nács eddig végzett munká­járól. Végül dr. Ádám An­tal, a HNF megyei elnöke szólt, arról a tanácsrendelet­tervezetről, amely a nemze­tiségi jogok érvényesítésé­nek előmozdítását segítené. Az elnökség ezt, a későb­biekben a Megyei Tanács elé kerülő anyagot vélemé­nyezte. Értek es tisztessé Vajda György művelődési miniszterhelyettes Pécsen A Pécsett szerkesztett Jelen­kor című folyóirat elmúlt évfo­lyamának értékelése volt a té­ma tegnap Pécsett a szerkesz­tőségben: Csapiár Katalin, a Művelődési Minisztérium iro­dalmi és művészettájékozta- tósi főosztályának munkatár­sa mondott értékelő szavakat. A beszélgetésen a szerkesztő- bizottság tagjain kívül jelen volt Vajda György miniszter­helyettes, Takács Gyula, a Ba­ranya Megyei Tanács általá­nos elnökhelyettese és Kiss György, a megyéi pártbizott­ság osztályvezetője is. Csapiár Kctalin a folyama­tosságot, mint egyik legfőbb erényt emelte ki. Ismeretes, hogy egy évvel ezelőtt elhunyt Szederkényi Ervin főszerkesztő, ezóta megbízott főszerkesztő­ként Hallama Erzsébet jegyez­te a folyóiratot: a havonta megjelenő számokban nem ér­zékelhető semmiféle törés. „A Jelenkor változatlanul a régió lopja, amely országos értéke­ket integrál és Európára is ki­tekint”, szögezte le az érté­kelés. Egyenletesen magas színvonalat nyújt a szépiroda­lomban, esszében és az iro­dalmi tanulmányokban, a szer­kesztés jó egyensúlyt tartott o különböző irányzatok között. Jelen volt az országos hiány­cikknek számító, kispróza, el­ismerést érdemel a kritikai ro­vat, s hogy a folyóirat még jobban nyitott a társművészetek felé. A legmarkánsabb írá­sok a tanulmányok voltak — ez hagyományos erőssége a lapnak —, és sok fiatal jelent­kezett. A bevezető értékelés — mi­közben elismerésként említette, hogy a szerkesztőség a ko­rábbinál céltudatosabban tfál- laltd az irodalomnak a törté­nelembe való beágyazását —, elengedhetetlennek tartotta, hogy egy ilyen rangos folyó­irat foglalkozzon a társadalom- tudományokkal. Baczoni Gá­bor főosztályvezető is megerő­sítette a főosztálynak azt a vé­leményét, hogy a Jelenkor ne legyen tisztán irodalmi lap. Ezen vita kerekedett. Csordás Gábor szerkesztő a lapenge­délyre hivatkozott, amely „iro­dalmi és művészeti" folyóirat nak nevezi a Jelenkort, más­részt arra, hogy a Jelenkor sajátos értéke éppen abban van, hogy meg tudott maradni irodalmi folyóiratnak, mégpe­dig úgy, hogy az irodalom és a társadalom viszonyát kíséri figyelemmel, s hogy az. Írások az irodalom felelőssége felől közelítik meg a társadalom problémáit. A jelenlévők többsége be­kapcsolódott a vitába, és a Jelenkornak ezt a sajátos értékét védte (Csorba Győző, Berták László, Hallama Erzsé­bet, Balassa Péter), míg vé­gül Vajda György leszögezte: „ha az irodalom a Jelenkor­ban mint érték és tisztesség jelen van, márpedig jelen van, akkor a társadalom, a tudo­mányok és az élet is jelen van mindenféle értelemben. A Je­lenkor nélkülözhetetlen felada­tot lát el a magyar kultúra egészében" — mondotta. Ezután Takács Gyula beje­lentette, hogy április 1-jétől Csordás Gábor lesz a Jelenkor megbízott főszerkesztője, Hal- lomo Erzsébet továbbra is szerkesztőbizottsági tagként tevékenykedik; a szerkesztőbi­zottság új tagja lett Balossá Péter kritikus, irodalomtörté­nész. Kiss György a megyei pártvezetés bizalmáról biztosí­totta' az új főszerkesztőt. Délután Vajda György a Keserű Ilona festőművész— Vidovszky László zeneszerző házaspár otthonába látogatott el, majd megnézte a Nevelési Központ művészeti iskoláját, este pedig a színház Tangó című előadását. G. T. Maradékokból, hulladékokból csodaszépet A kiállítás néhány részlete Kiállítás kézimunkákbó Hímzések, kötések, horgolások A sok különleges ötletre és szépségre rácsodálkoztam, de különösebben nem lepődtem meg. Hiszen emlékszem még abból az időből, amikor egy tantestületben dolgoztunk' kol­légákként, hogy dr. Jádi Já­nosáé, Marika soha nem fo­gyott ki az ötletekből, ha tanításhoz valaminek a jobb megértéséhez, szemléltető eszközöket kellett készíteni, ha a gyerekek fantáziáját, kéz­ügyességét fejlesztendő hulla­dékokból, maradékokból szin­te mindenből, amit a termé­szet vagy a környezet kínált, csoda dolgokat tudott produ­kálni és a gyerekekkel pro- dukáltatni. Két éve kérték meg, hogy az „öreg" Kertvárosban alakuló nyugdíjas klub kézimunka szakkörét vezesse. Azóta he­tente egy alkalommal jönnek össze, úgy tizenöten, és gyö­nyörű térítőkét, párnákat hí­meznek, kötnek, horgolnak, apró ajándékokat készítenek. — Jól érezzük itt magun­kat — mondta Tihanyvári Ist­vánná, aki szintén Marika. — Ahogy az ember nyugdíjba megy, elszakad a közösség­től, jobbára csak otthon tény­kedik. Ami jó, de néha hiány­zik valami más is. Ezért jó ez a klub. összejövünk hasonló korúak és sorsúak, beszélge­tünk, mindig hozunk kóstolót Magyar-jugoszláv nemzetiségkutatás ~i is, ha sütünk valamit és így amellett, hogy kézimunkázunk, nagyon jó hangulatban telik el ez az este. Egyet ki nem hagynék. . - Arról nem is beszélve - szólt közbe a harmadik Ma­rika, Kádár Ferencné hogy végtelenül szeretjük a szak­körvezetőnket. Hihetetlenül ügyes, ötleteinek tárháza ki­meríthetetlen, amit tőle tanul­tunk, otthon is hasznosítjuk. Olyan ajándéktárgyak készíté­sére tanított meg bennünket, amire azelőtt nem rs gondol­tunk. Megtanultuk, hogy kevés pénzből, maradékok felhasz­nálásával mi mindent lehet ké. szíteni, csak fantázia kell hozzá. A klubtagok az eddigi mun­kájukból kiállítást rendeztek. A hímzések, kötések, horgo­lósok, a divatos pulóverek, sapkák csodaszépek, egymás­sal versengenek, nehéz lenne eldönteni, melyik a legszebb. A szakkörvezető Jódiné jóvol­tából kicsit rendhagyó is ez (Tudósitónk telelonjelentése I Európában, sőt világviszony­latban sem ismeretes olyan nemzetiségi kutatás, mint amilyen 1983—1987-ben zaj­lott magyar-jugoszláv vi­szonylatban. Elsőként az Ál­lami Gorkij Könyvtár és a Nemzetiségi Kérdések Intéze­te Ljubljanában végzett el egy átfogó felmérést nemzeti­ségi területen, a határ két ol­dalán. Magyarországon a Ró- ba-vidék, a szlovének lakta Felsőszölnök, a jugoszláv ol­dalon a — főként magyarok lakta —, szlovéniai Tobronak község lakói körében kutat­tak mindkét fél részéről nyelvészek, történészek, szo­ciológusok, politológusok négy éven át. A két hasonló lélekszámú közösségben ugyanazon módszerekkel, sőt egyazon kérdőívekkel dol­goztak. Az eredményeket múlt ősszel tették közzé, egy szlovén nyelvű kötetben Ljubljanában és egy magyar nyelvűben Budapesten. A „Szlovének és magyarok" cí­mű dokumentumgyűjtemény­nek tegnap volt az egyik be­mutatója a TIT rendezésé­ben, annak Bocskay úti stú­diójában Budapesten. A számos tudományág együttműködéséből született úttörő kutatás folytatódik magyar-szlovén viszonylatban és tavaly megkezdődött a magyar—horvát nemzetiségi területen, a határ két olda­lán, Baranya területén is. Ez a magyar-jugoszláv programsorozat példás meg­nyilvánulása a két szom­szédos ország nemzetiségi politikájának. Mivel ilyesfajta kétoldali vizsgálódást a nemzetközi kisebbségi kuta­tás nem ismer, túlmutat a két ország határain. A ma­gyar és a szlovén program mögött álló Hazafias Nép­front, illetve a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége úgy tartja, ez a munkaprogram csak első lépése egy hosz- szabb távú és szélesebb kö­rű tudományos együttmű­ködésnek, amelynek célja, a Közép-Kelet-Európában élő inépek és nemzetiségek jobb megismerése, a még meglévő ellentétek feloldása, a megértés, és a barátság erősítése az itt élő azonos sorsú és egymásra utalt nemzetek és nemzeti kisebb­ségek között. Gállos Orsolya a nyugdíjas klubkiállítás. A hagyományos kézimunkák kö­zött ugyanis filcből készült öt­letes állatkák, bőrhulladékból ruhadíszek, száraz virágokból és termésekből ízléses faliké­pek láthatók. Sőt még az öreg vekkerórához való dom­ború üveg is ötletet adott számára. Zsinórral összera­gasztva, apró, száraz, virágokat belerakva, ízléses falidísz (lak- berendezési butikok megiri­gyelhetnék). A kiállítás tegnap délután 5 órakor nyílt a kert­városi könyvtárban. S. Zs. Mindszentgodisán nem volt még ilyen forró hangulatú zárszámadó közgyűlés, minta tegnapi, állították a tsz-tagok, s ezt tanúsíthatják a megje- . lent vendégek is, köztük dr. Cseh Sándor, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetője, dr. Biró Sándor, a TESZÖV titká­ra, Allöldi János, az MSZMP Komló Városi Bizottságának titkára. Az elmúlt év gazdálkodá­sáról Kovács Gyula, a március 1-jével nyugdíjba vonuló tsz- elnök számolt be o tagság­nak: 1987-et a tsz 4,8 millió forint mérleg szerinti veszte­séggel zárta, tíz, egyfolytában nyereséges év után. Saját for­rásból kétmillió forintot ren­dezni tudtak, de visszamaradt 2,8 millió veszteség. Az alap- tevékenységek az elmúlt év­ben csak negatív eredményt hoztak, növénytermesztésben négy és fél milliós árbsvételki- esés volt. az állattenyésztés több milliós mínusszal zárt, s csak a melléküzemági tevé­kenység, (műanvagüzem, fű­részüzem, textilválogató) iöve- delmezőséaének köszönhető, hogy némiképp ellensúlyozni tudta a tsz a számottevő ki­eséseket! Tavaly novemberben a fi­nanszírozási gondokkal is küszködő tsz egyeztető tár­gyalást kért a TESZÖV és a többi hitelező közreműködé­sével: a fizetésképtelenséget ekkor jegyzőkönyvezték. Idén februárban megkezdte a sza­nálási, veszteségrendezési el­járást az országos szanáló szervezet. A veszteség okainak feltárását, a kibontakozás le­hetőségeinek megtalálását se­gíti elő a tsz-tagság és szak­értők közreműködésével a sza­náló szervezet. Az eljárás be­fejezésének várható ideje: március vége. A beszámoló vitájában töb­ben szót kértek a tagok közül. Felvetették, hoay nemcsak ob­jektív okai voltak a tavalyi eredménvtelen aazdálkodásnak, hanem iaencsak szubjektivek: a vezetők nem értették meg eavmóst, közéoszinten sűrűn változtak az utóbbi időben a személyek, a keresetek jelen­tősen csökkentek, (még a nagy nyereséget hozó ioari ágazatban is), a hnztáii óaa- zatot nem szolaóliók ki meq- felelő takarmánnyal, nem érte­nek eavet n nvuadíiba vonuló elnöknek ítélt. hathónaDOS iu- talomszabadságaal, javasolták, hoay nincs szükséa elnökhe­lyettesre, s az önálló gazdál­kodós mellett döntenek, szem­ben a csatlakozási híresztelé­sekkel. A közgyűlés megválasztotta (százhúsz igenlő és tizenegy ellenző szavazattal) az új el­nököt: Kónya Nándort, akit a jelölőbizottság kért fel, hogy vegyen részt a hivatalosan meghirdetett pályázaton. , Kó­nya Nándor a kaposvári főis­kola állattenyésztő szakán vég­zett, február 29-ig még a Komlói Városi Pártbizottság munkatársa. A mindszentgodi- sai termelőszövetkezet nem is­meretlen számára, tudja, mit vállalt, hiszen gazdaságpoli­tikai munkatársként e terület gazdája is volt, valamint e környék szülötte: kisbeszter- cei. Tisztában van a mostoha viszonyokkal, s azzal, hogy az itt élőknek többet kell küzde­niük mindenért. „Ez a közös­ség most újra születik, s én azon leszek, hogy megéljen" — mondta az új elnök a vá­lasztás után. L. Cs. K.

Next

/
Thumbnails
Contents