Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-22 / 52. szám

1988. február 22., hétfő Dunántúlt hqdió 7 Kesilabdazo kismamák klubja Képeink a játékosok előző aktiv versenykorszakában készültek, amikor Kruzics a beállás, mig Mészáros a jobbszélröl ballal volt eredményes. Kikkel erősíthet a PMSC női csapata? Edzésben Horváth, Kruzics és Mészáros A népesedéstervezéshez ha­sonlóan, akár csapatépitési tervezésként is felfoghatnánk - ha éppenséggel nem vol­na a természet rendje —, hogy a PMSC női kézilabdacsapa­tában az elmúlt év elején egy­szerre három stabil játékos­nak számító fiatalasszony egy­szerre jelentette be családnö­velési szándékát. Érzékenyen érintette ez az együttes veze­tését, annál is inkább, mert az NB l-be való feljutásról kétszer 1—1 ponttal való le­maradás után, Hang kapus visszatérésével egyszeriben ütő­képes gárda vehette volna fel a harcot a legjobbak közé jutásért. A vezetőségnek azon­ban be kellett látnia, hogy a csapat érdekében otthoni ter­veket átprogramozó nők nem halogathatták a végtelenségig a kismamaszerep vállalását. Nos, végül is minden jól ala­kult. A három, csapatot meg­határozó játékos, három egész­séges aprósággal növelte ott­honuk létszámát, s mivel a csapattárs lányok sem tétlen­kedtek: sikerült a PMSC-nek nyolcéves „száműzetés" után visszakanyarodni a legjob­bak közé. Ma már azonban mindenki előtt bizonyos, hogy ami elég volt az NB I. B-s cél eléréséhez, nagyon so­ványnak tűnik az NB l-ben maradáshoz. Ezért is fordul most a bajnoki rajtnál a fi­gyelem a három piros-fekete játékos alkotta „kismama klub" felé. Mikor lépnek is­mét pályára? Mikor számít­hat rájuk mint erősítésre a PMSC együttese? Február elején megjelent az edzéseken Szatnikné Kruzics Gyöngyi, majd néhány napos késéssel utána Radochayné Mészáros Bea és az elmúlt hét elején már ott volt az ed­zéseken a csapattal együtt Körmendiné Horváth Zsuzsa is. Az edzésbe állt fiatalasszonyo­kat kérdeztük meg, miként kezdték el ismét a munkát, mit terveznek, mit várnak ma­guktól és társaiktól? Hogyan sikerül majd ellátni kettős fel­adatukat, milyen segítségre van szükségük? Szatnikné Kruzics Gyöngyi: — Balázs most 19-én múlt fél­éves, így mondhatom, hogy már nagyfiú. Ma már bátran rábízhatom másra is, annál is inkább, mert az a más az édesanyám. Pontosan egy évet hagytam ki, s jóllehet itt vol­tam a lányok valamennyi ha­zai mérkőzésén, az mégis más, amikor beszállhattam közéjük az izzasztóba. Február elején kezdtem az edzéseket, szeren­csémre nem sok súlyfelesleg­gel, de igy is át kellett esnem egy „heveny” izomlázon. Ha Horváth jobb oldali átlövőként, ellenfél kapujába az időközben megrándult bo­kám engedi — teljes értékű munkát végzek. Mindent meg­teszek azért, hogy minél előbb hasznára lehessek a csapat­nak. Radochayné Mészáros Bea: - Akik közelebbről ismernek, azok tudják: milyen nagy megpróbáltatás számomra az, ha tétlenül kell néznem a tár­saim küszködését és én nem tehetek semmit. Éppen ezért, jóllehet Viktória még csak egyhónapos, máris elkezdtem az edzéseket. Persze, ehhez hozzájárul az is, hogy férjem is sok időt tölthet az utolsó éves ovis fiammal és az egy­hónapos húgával. Minthogy az is nagy segítség számomra, hogy nővérem is részt vállal a gyereknevelésből. Ma még vagy 10 kiló van rajtam. Csak­hogy én minél előbb játszani szeretnék. Tudom, ez nem lesz de ziccerből is be-betalált az könnyű, de érdemes érte szen­vedni ... Körmendiné Horváth Zsuzsa: — Bevallom, stréberkedtem egy kicsit. Mivel tartottam a visz- szatérés nehézségeitől, neki­láttam otthon, Kertvárosban az izzasztó kocogáshoz. Sajnos, a betonon futás nem tett jót az Ízületeimnek. Dehát ponto­san egy évet hagytam ki, van mit pótolnom. Andrea most volt négyhónapos, s mivel fér­jem szolgálati elfoglaltsága le­hetővé teszi a felügyeletét, na­pi egy edzéssel elkezdhettem a munkát. Mit mondhatok? Az az 5-6 kiló, ami rajtam van, a kezdeti izomlázzal együtt ma még soknak tűnik. Dehát ezen jobb minél előbb túllen­ni. Az az igazság, hogy mind­hárman máris játszani szeret­nénk, dehát az még odébb van. K. L. A PVSK Irénkének köszönheti az új játékosát ű Holland labdarógü a vasutasoknál Intézik a leigazolását Ott fizetett azért, hogy egy­általán futballozhasson, itt meg egyszer pénzt is kap majd a győztes mérkőzések után. így lesz a színtiszta holland ama­tőrből profi Magyarországon. Egyenlítettünk. Mi Róthot ad­tuk a Feyenoordnok, az FC Schageen pedig Jón van Groeningent a PVSK-nak. Ez a 31 éves labdarúgó abban a területi második ligás csapat­ban középcsatár volt. Tanított 10 éve már egy általános is­kolában, esténként pedig en­nek az Amszterdamtól 60 km- re levő kisvárosnak az egyik együttesében játszott. Ki tud­ja, meddig tengette volna így a napjait, ha a nagy ö fel nem tűnik. De Irénke, a har­madéves tanárképzős megje­lent és sok minden megválto­zott a fiatalember életében. A Balatonon ismerkedtek ösz- sze a múlt nyáron, ahol a hol­land tanárember a szabadsá­gát töltötte. Ma mór jegye­sek, a nyáron lesz az esküvő­jük, és decemberben Jan van Groeningen Pécsre költözött. Magyarországon akar végleg letelepedni. Óbányán házat venni, az idegenforgalomban vagy a vendéglátásban pedig munkát találni. A PVSK-hoz úgy került, hogy az egyik újdonsült magyar ba­rátja beprotezsólta oda. A péntekenként tartott haveri sörmeccseken már látszott raj­ta, hogy a vendég ügyesen bánik a labdával, ezért aján­lotta neki a vasutas csapatot, *a PVSK-nak pedig őt. Ami­kor az első edzésre, a must­rára van Groeningen lement, még eléggé furcsán érezte ma­gát az öltözőben. Nem tudott sokat magyarul, de abból, hogy sokszor hangzott el Hol­landia neve, sejtette, hogy ró­la beszélnek. Most már saját fogasa, szerelése van, Jannak hívja mindenki. Ugyan Hollan­diában négy-öt hónapja nem edzett komolyan, ám behoz­hatja a lemaradását. Már jól érzi magát az új egyesületé­ben. Lendvai Miklós edző lát benne fantáziát, mondta a szakosztályvezetőnek: igazoljuk le. Ez azonban nem megy má­ról holnapra, mindenesetre a leigazolása folyamatban van.- Ha az edző betenne, szí­vesen játszanék a PVSK-ban — mondta a holland játékos.- Nem vagyok régóta a csa­patnál, azoyiban megszeret­tem a fiúkat. Persze tudom, ahhoz, hogy a pályán is meg­értessem magamat velük, elő­ször meg kell tanulnom ma­gyarul. Sokan kérdezgetik: mi­ért jöttem Magyarországra, mi­ért nem maradtam ott? Nekik mindig csak azt ismételgetem, hogy Hollandia sem a para­dicsom. Meg aztán itt van ne­kem Irénke. Csak ne kellene mindenért annyi papírt kiállí­tani. Hogy itt élhessek, hogy futballozhassak, hogy meghá- zasodhassak ... Horváth László Megkérdeztük a legjobbakat Hollós külföldre készül Toma a kupaszereplést is lehetségesnek tartja Hollós Anna, Torna Árpád és a PVSK női kosárlabda- csapata nyerte „Az év leg­jobb sportolói Baranyában" pályázatunkat, melynek díjki­osztóját kedden délután tar­tottuk szerkesztőségünk tanács­termében. Ritkán adódik olyan alkalom, hogy megyénk leg­eredményesebb sportolóit egy helyen találja az ember, ezért mi is megragadtuk a lehető­séget és villáminterjút készí­tettünk a két sportolóval, va­lamint a PVSK női csapatá­nak edzőjével, Varga Ferenc­cel. Mindhármuknak két kér­dést tettünk fel: mi segítette őket a cím elnyeréséhez, il­letve milyen terveik vannak a közeli és távolabbi jövőt ille­tően? íme a válaszok: Hollós Anna: — Tavaly fe­jeztem be főiskolai tanulmá­nyaimat, így minden erőmmel a kosárlabdára koncentrálhat­tam. Úgy érzem, ennek meg is lett az eredménye, hisz mind klubcsapatommal, mind a válogatottal igen jó ered­ményeket sikerült elérnünk. Nagy visszhangja volt a baj­noki ezüstnek és a spanyol­országi EB-n elért bronzér­münknek is. Úgy érzem mind­kettőben „ludas" voltam ^gy kicsit. 1988-ban mindenki számára az olimpia a fő cél. No, ez­zel nem azt akarom mondani, hogy a bajnokság nem fontos, mert az erőviszonyok alapján itt is illik megszereznünk az első három hely valamelyikét, de a májusi olimpiai selejtező­re is kell, hogy maradjon bennünk annyi erő, hogy ki­jussunk Szöulba. Ha nem kapjuk meg a Szovjetuniót, vagy Kínát, azt hiszem nem lesz különösebb gondunk. Egyébként az idei tavasz, ha minden igaz, búcsúévem lesz nemcsak Pécstől, de az or­szágtól is. A PVSK-tól mór megkaptam az engedélyt ah­hoz. hogy külföldre szerződ­jek, s úgy néz ki, ősztől Olasz­országban folytathatom pá­lyafutásomat. Torna Árpád, a PMSC lab­darúgója: — jó évet zártam tavaly. A bajnokságban is helyt álltunk és a válogatott­ban is szóhoz jutottam öt mérkőzés erejéig. Hogy en­gem választottak a tavalyi év legjobb baranyai férfi spor­tolójának, úgy érzem, az utóbbi tíz év eredményeinek is köszönhető. Ha a célokról kell beszélnem, elsősorban a PMSC feladatait említem. Csapatunk az 1—8. hely vala­melyikét célozta meg, s most az ötödik helyen állunk. Ha nem rontjuk el a tavaszt, úgy mint 1987-ben, nem tartom kizártnak a dobogós helye­zést, s az ezzel járó kupasze­replés kiharcolását sem. Hogy egyénileg mit szeretnék elérni? Csak annyit, hogy legalább olyan jó évet produkáljak idén is, mint 1987-ben. Kül­földi szerződésre is van elvi engedélyem, de az az igaz­ság, hogy egy védőnek sok­kal nehezebb profi szerződés­hez jutni, mint egy csatárnak, vagy középpályásnak. Majd meglátjuk, mi lesz. Varga Ferenc, a PVSK női kosárlabda csapatának edző­je: — Jól szerepeltünk a baj­nokságban és ezt szurkolóink is örömmel vették. Idén ta­vasszal nem hiszem, hogy összejön az ezüst, az erővi­szonyok figyelembevételével elégedett lennék már a bronz­éremmel is. Fontos feladatnak tartom, hogy a fiatalok közül egyre többen beépüljenek a mostani csapatba, s hogy vá­logatottjaink (Hollós és Sztoj- kovics) megfelelő formában szerepeljenek az olimpiai se­lejtezőkön. Márpedig ehhez a klubedzéseken végzett munka is nagyban hozzájárulhat. Erősítésen is törjük a fejün­ket, neveket még nem aka­rok mondani, de három válo­gatott szintű lánnyal tárgya­lásban vagyunk. Nekem ugyan június 30-án lejár a szerződésem, de ha nem újít­hatnánk meg, ők a klubnak a jövőben akkor is sokat segít­hetnek. P. Zs. DN Kupa eredményhirdetés Az idén 37. alkalommal megren­dezett kézilabda Dunántúli Napló Kupa, téli terembajnokság ered­ményhirdetésére, illetve a kupák ünnepélyes átadására február 22- én, ma délután 4 órakor kerül sor a Dunántúli Napló szerkesztőségé­nek klubjában (Pécs, (Hunyadi út 11.). Az idei DN Kupa nyertesei: Női I. osztályban a PMSC „A", a férfiak­nál a PMSC „B", II. osztályban a nőknél a Komarov, a fiúknál a POTE, III. osztályban nőknél a PBTC, mig a fiúknál ,a KIOSZ. Ugyancsak most kerülnek átadás­ra a serdülő és a középiskolás bajnokságok osztályaiban győztes csapatok dijai is. A társadalmi leánycsapatok kupáját a PMSC, a ,,B" csoportban a TASI II., mig a középiskolás lányoknál a Kodály Gimnázium, az ifjúsági fiúknál a Pollack Szakközépiskola, a serdü­lőknél az 500-as DSK képviselője veheti át. Hámori kifakadására válaszol a PVSK A Dunántúli Napló febru­ár 15-i számában közölt „Rászálltak a középhátvéd­re?" című írásunkra reagált Matis Géza ügyvezető elnök a PVSK elnöksége és a lab­darúgó szakosztály nevében. Leveléből idézünk: „Egyesületünknél, a sport­ban és a munkahelyen be­csülettel helytálló sportolók­nak a múltban, jelenleg és a jövőben is lehetőségük van arra, hogy a sportolás mellett, előírt szakvizsgák le­tétele után a MAV-nál meg­felelő munkakörben dolgoz­hassanak és jövőjüket meg­alapozzák. Ezen lehetősége­ket jelenlegi sportolóinknak is felkínáltuk és biztosítottuk. Minden sportoló figyelmét felhívtuk, hogy a MAV-nál csak úgy tölthetnek be ál­lásokat, ha megfelelő szak­vizsgát tesznek. Hámori László több egye­sületet megjárva 1983-ban került egyesületünkhöz. Ré­szére a MÁV Vontatási Fő­nökségnél a laboratórium­ban kínáltunk fel — iskolai végzettségének megfelelő — állást, lakásproblémája meg­oldásához a szükséges tá­mogatást részére megadtuk. Az 1987—88. évi bajnokság kezdete előtt a labdarúgók bevonásával tűztük ki a célt (1—3. hely), amelyet ők is reálisnak tartottak. Tekintet­tel arra, hogy a kitűzött célt nem sikerült megvaló­sítani, a teljesítmények el­maradtak, igy az elismerés sem realizálódott. Egyébként ma a munkában és az egyesületünknél is ez az elv érvényesül: először a telje­sítmény és utána az elisme­rés."

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents