Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-13 / 43. szám

TUDOMÁNY Együttműködés egyetemek, klinikák, vállalatok között A lézerfény új alkalmazási lehetősége Egyedülálló mérőmódszer A lézerek orvosi alkalmazá­sa már jelentős múlttal rendel­kezik. Különböző kórképeknél lényegében mellékhatás nélkül bizonyult eredményesnek a lé­zerkezelés. A nagy energiájú lézerek egy részét a sebészet­ben és a génsebészetben hasz- náják. A fénykés rendkívül pre­cízen, gyorsan tud behatolni olyan területekre is, ahova más eszköz nem vagy alig ér el. Pécsett is alkalmazzák a lézer- technikát, például a Honvéd kórházban az égési sérültek ellátásánál vagy a POTE Sze­mészeti Klinikáján az argon ion készülékekkel a cukorbeteg­ségben szenvedők látását men­tik meg, ha időben kerülnek hozzájuk a betegek. A Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Kar fizika tanszé­ke dr. Kozma László egyetemi tanár vezetésével Magyaror­szágon is lézerközpontnak szá­mít. A kisenergiájú lézerek ku­tatásával foglalkoznak, nem­zetközi mércével mérve is elis­mert színvonalon. Dolgoznak nemzetközi kutatásokban, jó kapcsolatokat létesítettek a Szovjet Tudományos Akadé­miával, annak Általános Fizikai Intézetével, a Lomonoszov Egyetemmel, a minszki akadé­miai kutatóintézettel, részt vesz­ne k KGST-kutatásban, az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bi­zottsággal és a MEDICOR-ral közösen, a szovjet—magyar kormányközi megállapodás ke­retében, együttműködnek mű­szerkifejlesztésben. Tevékeny­ségük és kapcsolataik fölsoro­lása korántsem teljes: alapku­tatásokban, módszerek és esz­közök kifejlesztésében még számos területen dolgoznak, érnek el eredményeket. Nyer­tek OTKA-pályázatot, támogat­ja őket például a Magyar Optikai Művek. Belügyminisz­tériumi megrendelésre dolgoz­nak optikai jelfelfogó rend­szeren vagy a lézer indukált fluoresztencia analitikai alkal­mazásán. De térjünk vissza a lézerek orvosi alkalmazására. A hatás- mechanizmus tanulmányozásá­ra, az alkalmazásokkal kapcso­latban felvethető kételyek tisz­tázására, eredménnyel indul­tak el alapkutatások. Az össze­hangolt lézerfejlesztő, terápiás és diagnosztikai alkalmazás, valamint biomedikális alapku­tatás több területen, hazai és nemzetközi szinten is eredményt hozott. A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Bizottsága felismerve a kuta­tások fontosságát, létrehozott egy munkabizottságot, amely jelentős feladatot lát el a kutatások elvi irányításában, a tapasztalatok átadásában. S mivel Pécsett is többen foglalkoznak a lézerek kuta­tásával, illetve alkalmazásá­val, a bizottság a közös ku­tatásoknak bizonyos szerveze- t: keretet biztosit. A tapaszta­latok azt mutatták, hogy az előrelépéshez viszont még to­vább kell erősíteni a bázis- intézmények és azok vezetői­nek kapcsolatát, ezért kuta­tási együttműködési megálla­podást kötött egymással a JPTE, a Mecseki Ércbányásza­ti Vállalat, a HM 3. sz. Ka­tonai Kórháza, a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem. Együtt­működésük a lézerek orvosi alkalmazási lehetőségeinek és fiziológiai hatásának kuta­tására szól. A megállapodás lehetőséget nyújt a kutató­alkalmazó munka racionális megszervezésére, az eszközök és a szellemi kapacitás op­Készülöben lévő lézerberendezés timális kihasználására. A bio­medikális kutatások folytatá­sa és azok eredményeinek a terápiás lehetőségeinek ki­aknázása mellett a képzésbe és a továbbképzésbe is be­kapcsolódnak, megjelentetik kutatási eredményeiket. A megállapodás tudományos ta­nácsadó testületének nem­csak pécsi, hanem országos intézményekből is vannak tagjai. *- Az egyik legkiemelke­dőbb munkánkat, amelyben szintén egy csapat, egy team vesz részt, jelenleg a Neu­rológiai Klinikával folytatjuk. A lézeringerrel biológiai, idegingerületi változást lét­rehozó módszert szabadal­maztatásra is benyújtottunk, mert ilyen jellegű módszert még sehol a világon nem dolgoztak ki — hívta föl a fi­gyelmemet dr. Kozma László. A klinikán dr. Czopt József docens foglalkozik az újfajta lézerolkalmazósú módszerrel: — Három évvel ezelőtt kezdtük el az igen kis ener­giájú, nitrogénlézerrel való bőringerlést. A kiváltót; válasz módszereknél ismert, hogy csak erős ingerek okoz­nak változást az agyi elekt­romos tevékenységben. A lé­zeringert viszont sok esetben nem is vették észre a vizs­gált személyek, a fejbőrről elvezetett EEG-ben .mégis gyors választ mértünk. A vizs­gálatba bevontak háromne­gyed részénél megjelent ez a válasz. Nem mindegy, hogy milyen pontról indul ki az a laboratóriumban ingerlés, mert nem mind­egyik egyformán érzékeny. A csukló magasságában az ideg mellöl is követni lehe­tett a tenyéren kiváltott elekt­romos jeleket. Reméljük, hogy majd diagnosztikai szintre is tudjuk emelni a módszerün­ket, objektív, a beteget nem terhelő, újfajta differenciáló módszerként az érző rendszert érintő megbetegedések vizs­gálatára.- Említette, hogy még to­vábbi méréseket kell végez­ni és kutatni bizonyos hatás- mechanizmusokat. — Nagyon eltérő vezetési sebességű rostok kerülnek in­gerületbe lézersugárzás ha­tására. Megállapítottuk, hogy a leggyakrabban a 15 m/se- cundum körüliek, de nem tudjuk, hogy milyen recepto­rokhoz tartoznak. Folynak ál­latkísérletek is, és dr. Czéh Gábor megállapította, hogy a béka hátbőrén ugyanígy megy végbe a lézen hatására kelet­kező ingerület, és a békánál is a 15 m/sec. vezetési sebes­ségű rostok alkotják a poten­ciálok nagyobb részét. De még az állatkísérleteket is folytatni kell. További érdekes kérdés, miért érzékeny o bőr a fényre? Egyszerű biológiai lényeknél ismert a testfelszíni fényérzé­kelés, de másoknál nem. Va­jon a lézerrel bevitt energia­csomag átalakul-e a bőrben és ott hirtelen térfogatnöveke­dést csinál? Vagy elsődlege­sen az idegvégkészülékeket hozta szelektíven ingerületbe? A bőr lézer iránti érzékeny pontjainak „térképe" lehet; a tenyér bőre úgy viselkedik, mint egy háló, de ennek a „kötésmintáját’’ még nem is­merjük.- A válaszokat o további kutatások adhatják majd meg. Abban bizonyosak, hogy a lé­zeres mérömódszer nem okoz káros mellékhatásokat? — Semmilyen károsodást nem okozott eddig, és miután lágy sugárzás, nem is várható. Az objektív mért válaszok mód­szere viszont nagyon jelentős lehetőségeket rejt magában. — Külföldön nem ismertek hasonló mérési módszerek? — A világon eddig öten kö­zöltek lézeres méréseket, de ők nagy energiájú lézerekkel próbálkoztak, és nem észleltek a miénkhez hasonló változáso­kat. Az eredményeinkről be­számoltunk több kongresszu­son, Lengyelországban, Po­zsonyban és a Budapesten megrendezett Idegtudományi világkongresszuson. Nagy ér­deklődést keltett a módsze­rünk. Gondunk, hogy kevés idő jut rá, így aki ismeri a mód­szer lényegét, és csak ezzel foglalkozik, hamarabb ered­ményre juthat, de azért mi is szeretnénk folytatni a kutatá­sainkat. B. A. Környezetvédelmi kutatások. Február elején KGST-szintű megbeszélésen vett részt Moszkvában dr. Fodor István, a Regionális Kutatások Köz­pontja tudományos osztályve­zetője. A környezetvédelem társadalmi, gazdasági, szerve­zési, jogi és politikai aspektu­sai című témakör kutatási együttműködéséről volt szó a találkozón. Dr. Fodor István, a KGST Tudományos Műszaki Együttműködési Állandó Bizott­sága első problémakörének magyar témavezetője. Előadások külföldön. Dr. Schneider Imre, a POTE Bőr- gyógyászati Klinikájának igaz­gatója február közepén a bon­ni egyetem Bőrgyógyászati Kli­nikáján, dr. Kollár Lajos, a POTE I. sz. Sebészeti Kliniká­jának adjunktusa Ausztriában tort előadásokat. Ösztöndíj. Weisz János, a POTE Marxizmus—Leninizmus Intézet tanársegédje a frank­furti Goethe Egyetemen foly­tat hat hónapig kutatásokat. A vasbeton alkalmazásával, felhasználásával foglalkozó nemzetközi, szakmai, tudomá­nyos ülésen, melyet Weisba- denben tartottak ezen a héten, dr. Lenkei Péter, a pécsi Pol­lack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatója, a nemzetközi szakmai testület vezetőségi tag­ja is részt vett. Tér és Társadalom. Megje­lent a Tér és Társadalom fo­lyóirat 1987/4-es száma. Ta­nulmányokat közölnek a helyi- területi tanácsigazgatás to­vábbfejlesztéséről. A kulturális innováció területi terjedéséről, a közoktatási intézményháló­zat és a helyi társadalom kap­csolatáról, falusi települések lakossági infrastruktúrájának elemzéséről. Érdekes, elgondol­koztató hozzászólásokat adnak közre a Nyílt tér rovatukban. Beluszky Pál írása „Erős vár a mi megyénk” címmel szól hoz­zá Tóth Józsel meditációjá­hoz, Bukva Anna az átalakított tanácsi gazdasági rendszer működésének első tapasztalatait összegzi. A Fórum rovatban az elmaradott falusi térségek fel­zárkóztatásának lehetőségeiről, illetve a VI. ötéves tervi tele­pülésfejlődés eredményeinek és problémáinak értékeléséről gondolkodó tanulmányok ol­vashatók. * Tudományos ülés. A Pécsi Akadémiai Bizottság székházá­ban február 16-án, a régésze­ti munkabizottság megbeszé­lése után, 16 órakor tudomá­nyos ülést tartanak. Dr. G. Sándor Mária, az OMF régé­sze, a pécsi egyetem és más baranyai műemlékek kutatója Délkelet Pannónia történelmi kérdéseiről (VI—IX. században) tart előadást. Együttműködési megállapo­dást kötött a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetével, il­letve a Művelődési Miniszté­rium Vezetőképző és Tovább­képző Intézetével az MTA Re­gionális Kutatások Központja. Kutatásokban, közös publiká­ciókban kívánnak együttmű­ködni. * A Strasbourgi Társadalomtu­dományi Egyetemmel nemrégi­ben kötött együttműködési megállapodást a JPTE. Elsősor­ban a mindkét egyetemen ku­tatott témakörökben kívánnak közösen dolgozni. Tervezik hall­gatók és oktatók cserelátoga­tását. * Angol nyelvű évkönyv. Ké­szül a JPTE angol nyelvű év­könyve. A nyáron megjelenő kiadvány külföldön is szeretné bemutatni az egyetemet, kép­zési, kutatói célkitűzéseit és önköltséges kurzusait, ame­lyekre külföldiek is jelentkez­hetnek. Oj egyetemi tanárok Dr. Méhes Károly Pályáját Pécsett kezdte, majd tizennégy évig dolgozott Győrben, a megyei tanács kór­házának osztályvezető gyer­mekgyógyász főorvosaként, megyei gyermekgyógyász szak­főorvosaként. Tavaly visszajött Pécsre, a POTE Gyermekklini­kájának igazgatója lett dr. Mé­hes Károly. Az azóta eltelt idő­ben tapasztalatokat szerezhe­tett új munkahelyén, amely nem is annyira új a számára, hiszen 1964-től 1973-ig a klini­kán dolgozott. Az akkori pro­fesszor a neves gyermekgyó­gyász, Kerpel-Frónius Ödön hívta át a kórbonctani inté­zetből. Dr. Méhes Károly a ge­netikával kezdett foglalkozni. Genetikával, amely akkor, a hatvanas években Magyaror­szágon még éppen hogy csak elindult tudományos útjára.- Győrben egy hatvanöt ágyas osztályból fejlesztettük ki a mostani modern, 260 ágyas osztályt, és bevezettük a gene­tikai tanácsadást. Itt a Gyer­mekklinikán, amely egy az or­szág kilenc újszülött intenzív centrumából, úgy látom a kli­nika épülete és felszereltsége kívánnivalókat hagy maga utón. Nincsen például anya­szállás, kevés a lélegeztető­készülék — bár éppen most kaptunk egy újat és nagyon örülünk neki —, nincsen ultra­hangos berendezésünk, nin­csen státuszunk gyógytornász­ra, a gyerekeket sok esetben a folyosón kell átöltöztetni - mondja beszélgetésünk elején dr. Méhes Károly, majd tervei­vel folytatja. A pécsi Gyermek- kórházzal bizonyos „munka- megosztásban" állapodtak meg. A párhuzamosságokat természetesen nem lehet meg­szüntetni, de míg például a neonatológia csakis a gyer­mekklinikáé, a gyermekkórház fogott bele a káros szenvedé­lyektől űzött gyerekek gyógyí­tásába. Szeretnék bővíteni kapcsolataikat a területi, kör­zeti gyermekorvosokkal, védő­nőkkel és a családokkal. — A családdal való együtt­működés hosszú lejáratú cél. Még spórolni is lehet, ha a szülőkkel meg tudjuk beszélni, hogyan lássa el otthon a gyer­mekét, és enyhébb esetekben így nem kell a gyereket befek­tetni a klinikára. Az otthoni gyógyulás a gyermekeknek is sokkal jobb, megrázkódtatáso­kat kerülhet el. A gyermek egyéniségére, érzelmeire a gyerekorvosoknak is nagyon fi­gyelni kell. Ezt tanultam Ker­pel-Frónius Ödöntől és Rom- hányi György professzoromtól is és ezt a szemléletet próbá­lom én is továbbadni a hall­gatóknak. Érezzék át egy-egy gyermek és családja helyzetét, ne csak mint egy esetet tekint­sék. önnek, önöknek is lesz gyerekük és vajon ön hogyan viselkedne hasonló helyzetben? — teszem föl nekik a kérdést, és a hallgatók kilencven szá­zaléka megérti a helyzetet. És ez éppen olyan fontos, mint a minden részletre figyelő gyó- gyitómunka. — Az ön kutatási területe elsősorban a tudományos alak­tan, nagydoktori disszertáció­ját is e téren szerzett tapasz­talataiból, kutatási eredmé­nyeiből irta. Mi a tudományos alaktan lényege és mennyire ismert a genetikának ez az ága? — Ez az én hobbim. A bio­kémiai, citológiai, genetikai kutatások mellett sarjadzott a tudományos alaktan is, amely most éli reneszánszát. A világ igazából úgy öt éve figyelt föl rá, most már-már túlzásba is viszik néhol. Se le-, se túlbe­csülni nem szabad és akkor igen hasznos, a napi gyakor­latban is alkalmazható mód­szerré válik a tudományos alaktan. Lényege, hogy a nor­mális és a rendellenesség ha­tárán levő apró jeleket veszi figyelembe. Nemcsak öröklő­dő, hanem a terhesség alatt szerzett ártalmak is közrejátsz­hatnak a rendellenesség ki­alakulásában. A tünetekből visszafele következtetve meg­tudható, hogy a megterméke­nyítés és a szülés között hol lépett be hiba, milyen fejlődé­si szakaszban, milyen stádium­ban érhette a magzatot. Kide- ríthetők bizonyos anyagcsere­hibák, idegrendszeri vagy húgyúti rendellenességek. Még időben kutathatók fel, nem­csak akkor, amikor már tüne­teket is produkálnak a gyer­mekben és már késő a tanács­adás, a gyógyítás. Apró, alak­tani jelekből, adatokból ösz- szeállítottunk egyfajta szűrő- módszert. Részletesebben kell kikérdezni a szülőket és cél­irányosan megfigyelni az új­szülöttel, hiszen az értőknek megmutatkoznak az eltérések. Általában a csecsemők három százalékánál lehet felfedezni gyanús jeleket és a célzott vizsgálatokkal 15-18 százalék­ban igazolható a rendellenes­ség, amelynél gyógyszeres, vagy műtéti eljárást javaso­lunk és ha szükséges, felhívjuk a szülők figyelmét, lehetőleg ne vállalkozzanak újabb gye­rekekre. A legolcsóbb módsze­rek egyike, amely mellett a bio­kémiai. citológiai, genetikai vizsgálatok jelentőségéről sem szabad elfeledkezni. Dr. Méhes Károlyt sokfelé hívják előadást tartani, szá­mos külföldi és hazai tudomá­nyos társaság tagja. Az idén csak a bécsi egyetemre és egy szicíliai nemzetközi szimpó­ziumra látogat el, mert klini­kavezetői tennivalóit nem sze­retné gyakran megszakítani. Rovatszerkesztő BARLAHIDAI ANDREA HÉTVÉGE 1988. február 13., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents