Dunántúli Napló, 1988. február (45. évfolyam, 31-59. szám)

1988-02-13 / 43. szám

1988. február 13., szombat Dunántúli napló 3 I ______________Hullqdektqrolonqk lennie kell! S oha annyian népfőiskolái órán nem voltak tán Ófalun, mint hétfőn este, amikor a Pak­si Atomerőmű szakemberei tartottak előadást a tervezett „objektumról". Az előadó messziről indít. A veszélyt, mint filozófiai, tech­nikai, társadalmi stb. kategó­riát fejtegeti. — Meg kell érteniük, kérem, hogy minden tevékenység rejt magában veszélyeket. Veszé­lyes a közlekedés, az ipari ter­melés, de még a műtrágyázás is. Veszélyes persze az atom is, ha nem tartjuk be a sza­bályokat. De mi a maximális, száz százalékos biztonságra tö­rekszünk. Amikor measzületett a dön­tés, hogy Magyarország atom­erőművet létesít, egyszersmind az is eldőlt, hogy a másodla­gos hulladékot — amelyet a szakemberek „kis- és közepes aktivitású radioaktív anyagok" néven emlegetnek - valahol el kell helyezni. A nagy aktivitá­sú anyagot, tehát az elhasz­nált fűtőelemeket visszaszál­lítjuk a Szovjetunióba. Mint azt Láczai $zobó Tibor ipari minisztériumi főtanácsostól a héten megtudtuk, a visszaszál­lításról immár érvényes állam­közi szerződésünk van. Másod­lagos hulladéknak számítanak egyebek között a védőruhák, a sugárral szennyezett műsze­rek, szerszámok, laboratóriumi tárgyak és a radioaktív anya­gokat tartalmazó mosóvíz. Pakson csak 1991-ig tud­ják ideiglenesen tárolókban őrizni, addig tehát újabb te­lephelyet kell találni. Szigorú nemzetközi és ha­zai előírások szabályozzák, mi­lyen követelményeknek kell megfelelnie a tározónak és környékének. Érdi-Krausz Gá­bor geológus idézi egyik szak­véleményében a Nemzetközi Atomenergiai ügynökség inté­zetének ajánlását: „A geoló­giai környezetnek lehetőleg olyannak kell lennie, hogy az összes mesterséges gát meg­rongálódása, összeomlása, el­pusztulása stb. esetén önma­gában is biztosítsa a radioak­tiv anyagok helyben maradá­sát." A magyar szabványok sze­rint a tároló nem lehet köze­lebb lakott helyhez egy kilo­méternél: ezer méteren belül (más adatok szerint ötszáz méteres körben) nem lehet fel­színi vízfolyás; a létesítményt befogadó talaj nem lehet víz- áteresztő; a területnek men­tesnek kell lennie az eróziótól és a földmozgások veszélyétől. (Ez csak néhány kritérium a sok közül.) Ami pedig a társa­dalmi tényezőket illeti, az egészséqügyi szabvány előírja: az izotóptemetőt csak olyan helyen szabad létesíteni, ahol az nem károsítja elfogadható mértéken felül az emberi éle­tet és életfeltételeket. Dr. Kassai Miklós, a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Dél-dunántúli Területi Földta­ni Szolgálatának vezetője mondja: — 1979-ben kaptunk megbí­zást a veszprémi Kőolaj- és Földgázkutató Intézettől arra, hogy a Paks 100 kilométeres körzetében keressünk további kutatásra érdemes helyet, ahol az atomhulladékot el lehet he­lyezni. Négy területet jelöltünk meg: Sárbogárd térségét, ahol riofit tufa található, a Hidas környéki úgynevezett halpikke­lyes márgaképződményt, a Mó- lágyi-rög grónitkibúvásait és az Uránbánya felhagyott mű­velési tárlóit. 1980. második felében a VÁTI is megbízást kapott hasonló célú komplex kutatásokra. Atomtemető Viták egy tervezett nobjektum" körül A felmérés, vizsgálódás szé­les körben megindult. A te­lephely kiválasztását az Orszá­gos Környezetvédelmi Tanács az Ipari Minisztériumra bízta. A történet ezután — leg­alábbis baranyai szempontból - meglepő fordulatot vett: — A megye vezetése az Ál­lami Tervbizottság ' döntése után értesült arról, hogy Ma- ayaregregyet választották ki az izotóptemető céljaira - mond­ja Polgár Antal, a Baranya Megyei Tanács Környezetvédel­mi titkára. — A helyi szakem­berek terepbejárás alapján meggyőződtek arról, hoy a ki­szemelt terület alkalmatlan o tároló biztonságos befogadá­A paksi kis és közepes ak­tivitású izotópelhelyezést célzó fekedi összefoglaló döntéselő­készítő környezetföldtani szak- véleményben „meglepetéssel olvastam, hogy a kutatást a MÁFI Dél-dunóntúli Területi Szolgálata javasolta, illetve a terület kijelölését az FTV-vel (Földtani és Talajvizsgáló Vál­lalat — a szerk.) közösen vé­gezte. (...) Ezek a megálla­pítások nem felelnek meg a valóságnak, és kérem minden ezután következő jelentésből, okmányból kihagyni". (...) 1979-ben „a Feked—Bátaapá. ti-Kismórágy térségben a gránitban történő elhelyezés perspektivikus lehetőségére lenne szükség, mert a szak- területi vélemények közül a leglontosabbak sem adnak egyértelmű választ, hanem más területről várják a meg­erősítést, vagy cálolatot, azon­ban a többiek is csak a kér­dőjeleket erősitik." Majd a részletes szakmai kifogások összefoglalásaként: „A geológiai környezet al­kalmassága erősen vitatható, véleményem szerint nem meg- lelelö. Ennek következtében a geológiai környezet alkalmas­ságára alapozott területlel- használási engedélyt jelen stá­diumában nem kell kiadni." A szakigazgatási szerv még­is úgy dönt, hogy szigorú ha­sára. Ezzel a véleménnyel szemben a főhatóságok szá­mos pozitív kutatási összefog­lalót, intézeti állásfoglalást tudtak felsorakoztatni, mégis sikerült elérni, hogy a kutatá­sokat, immár a mi szempont­jaink szerint, megismételjék. Ekkor végérvényesen bebizo­nyosodott, hogy a baranyai geológusoknak igazuk volt. A te­rület — amelyet egyébként a térkép is Szakadásnak nevez! — erősen csúszósveszélyes, a kijelölt hely közvetlen közelé­ben számos forrás ered, a ta­laj vízáteresztő. A megismételt vizsgálatok alapján, ha nem is könnyen, de sikerült megváltoztatni az ÁTB döntését. Magyaregregy történetét ezért kell most újra fölmelegíteni, mert a laikus és a szakmai közvéleményben máig él olyan tévhit, hogy pusztán „társadalmi szempon­tok” alapján sikerült megvéde­ni Magyaregregyet az izotó­poktól. (A lakosság „harcias­sága” a „jó vadászterület” miatt.) Az említett független vizsgálatok egyértelműen cá­folják ezt a feltételezést. De ha nem Magyaregregy, hát melyik körzet lesz a kivá­lasztott? A baranyai geológu­sok (MTESZ égisze alatt) Bo- da térségét ajánlották, a permi homokkőbe süllyesz­tett aknákat. Ki tudja miért, az ipari miniszter által meg­rendelt tanulmányra választ sem kaptak. 1983-ban új verzió született: Feked-Véménd-Bátaapáti tér­sége. — Iparági zsűri és egy akadémiai alkalmi bizottság szakvéleménye alapján válasz­tottuk ki a helyet — mondja Láczai Szabó Tibor. — Egy­séges volt a szakértők állás- foglalása, hogy itt kell to­vábbi kutatásokat kezdeni. A döntés hátteréről némi képet ad az a levélváltás, amelyet Kassai Miklós folyta­tott főhatóságával, azon kí­vül az ERÖTERV-vel és más intézményekkel: mutattunk rá, és semmi szín alatt arra, hogy a gránitot fe­dő néhány méter, vagy né­hány tízméter löszös, lejjebb törmelékes pleisztocén fedőt kutassuk." A válaszlevelek el­ismerik a tiltakozás jogossá­gát. S kiderül belőlük, hogyan került mégis ide a tároló: „A feked-térségi előzetes kutatás alapján dr. Jantsky Béla szakvéleménye mutatott rá arra a tényre, hogy az ezer méter vastagságot meg­haladó ősi kristályos és gra­nitoid alaphegységi kőzet- összlet nem önmagában, ha­nem a felette települő több tízméteres pleisztocén fedővel olyan földtani szituációt je­lent, amely az országban egyedülálló, és lerakóhely lé­tesítése szempontjából ked­vezőnek minősülhet, megfelelő műszaki megoldás mellett." Hát így lett Fékedből Ófa­lu, a gránitból fedőréteg, lösz és agyag. Az már korábban eldőlt, hogy — úgymond —, gazdaságossági okból a fel­szín-közeli elhelyezést része­sítik előnyben. Az Erőmű Beruházási Válla­lat 1984 decemberében az ed­digi vizsgálatok alapján terü­letfelhasználási engedélyért fo­lyamodott a Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osz­tályához. A tanács szakértőt kért fel a kérelem és a hoz­zá csatolt dokumentáció véle­ményezésére. Érdi-Krausz Gá­bor 1985 januárjában kelt szakvéleményéből idézünk: „összefoglalóan megállapít­ható, hogy az anyagok korrekt módon készültek, és ha nem is hangsúlyozzák, de megem­lítik a módszertani hiányossá­gokat, hibákat. (. . .) Rendkí­vül helytelennek tartom azon­ban, hogy a minősítést szub­jektív alapon egy tervező és beruházó vállalat végezte el, és nem egy országos - szak­mailag is hozzáértő - ható­ság. Erre különösen azért tósági előírások kikötésével — két évre — megadja a terü­letfelhasználási engedélyt. Az FTV — bevonva a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem ille­tékes tanszékét — kötelezi ma­gát az előírt kutatások elvég­zésére. Az események ettől kezdve felgyorsulnak. Erőgépek jelen­nek meg a helyszínen, villa­mos távvezeték épül, kijelölik az útvonalat, hiszen az építé­si osztály előírta: csak a Bonyhód-Cikó— Kismórágy— Bátaapáti vonalon történhet a szállítás. A lakosság még mindig nem értesült róla, mi is folyik köz­vetlen közelében. Manapság sokan a helyi tanácsokon igyekeznek elverni a port, mondván: a véméndi és a me- cseknódasdi tanácselnök is aláírta a szükséges dokumen­tumokat. 1985-ös (glasznoszty) előtti ésszel, azonban ki gon­dolhatná komolyan, hogy ami­kor országos szinten, ahol a döntés született, nem történt tájékoztatás, o „végvárakban” nagydobra lehetett volna ver­ni a dolgot. .. A terület. Dombtetőn ál­lunk Weckler Ferenc mecsek- nádasdi tanácselnökkel, Pol­gár Antallal és dr. Kassai Mik­lóssal. Körülöttünk letarolt er­dő, betoncsövek, betonlapok. Azt mondják, a kutatáshoz szükséges kellékek. Körülöttünk csend, csak egy fantom-mikrobusz áll’ az út kö­zepén. A slusszkulcsot is ben­ne hagyták. Kezemben a miskolci Ne­hézipari Műszaki Eavetem 1987-es kutatási összefogla­lója : „E kutatási jelentés az el­készült összes mérési adatot és dokumentációt lelhasznál­ta. Megállapítható, hogy a külön-külön készült részanya­gok a legteljesebb összhang­ban vannak egymással. A mérések mindegyike simul a teljes anyaghoz. A kutatási anyagok feldolgozása azt mu­tatja, hogy a terület alkalmas a kiválasztott célra." Fúj a szél, fázósan nézzük a vidéket. Az út másik oldala mór a fekedi határ. Itt a tetőn, tizenhárom mé­ter mélységig nyúlnak le a betonmedencék. Speciális jár­műveken. a legkorszerűbb NSZK-beli technológia szerint meatöltött. különleqes* hordók­ban szállítanák ide a hulladé­kot. Naponta minimálisan néav-öt fordulóval. A szállit- mánvt speciálisan felkészített szakember kísérné, a járat minden lépését megtervezték. A tároló kapacitása 48 ezer köbméter lenne, állandó fegy­veres őrséa vigyázná, legkeve­sebb száz esztendeig. A ter­vek szerint még a csapadék­víz sem folyhatna el ellenőri­zetlenül. Nem kételkedem a paksiak biztonsáqi intézkedéseiben. Ófaluban is csak egyetlen észrevétel hangzott el, igen, ezt nem tudták megcáfolni. Langmár László, az ELTE kör­nyezetvédő klubjának tagja a Műszaki Információ 1985 20-as számából idézett egy francia szakcikket, amely szerint a be­ton 10—15 év múlva repedezni kezd, s így fennáll a veszélye a radioaktív környezetszennye­zésnek. — A Budapesti Műszaki Egyetemen most folynak egy újfajta beton kísérletei. Azon­kívül a hordókat rozsdamen­tes acél is védi — hangzott a szakemberek válasza. Amit az ember megtehet, megteszi. És a természet? — Szerintem ez a hely nem alkalmas izotóptárolónak — mondja csendesen Kassai. - Az összefoglalás ugyan pozi­tív, de a kutatási részeredmé­nyek olyan ellentmondásokat tartalmaznak, amelyeket fel kell oldani. Hulladéktárolónak lennie kell. Ez nem népszava­zás kérdése. De a szakkérdé­seket nem szabad nyitva hagyni. Kassai Miklós ezt az állás­pontját Pécsett is megismétli azon a fórumon, amelyet la­punk hívott össze. Az Ipari Minisztérium képviselőinek, Lá­czai Szabó Tibornak és Mo- renth Andrásnak, az Atomerő­mű Indító Bizottsága titkárság vezetőjének egybehangzó vé leménye szerint a kutatá­si eredményt objektívnek, mérvadónak kell elfogadni. A Paksi Atomerőmű Válla­lat 1987 decemberében nyúj­totta be a létesítési engedély iránti kérelmét a Baranya Me­gyei Tanács építési osztályá­nak. Az osztály azonban csak a kiegészítő létesítmények szakhatósági engedélyét ad­hatja meg. Az izotóptemető felépítését egy tavaly született kormányrendelet szerint a Szo­ciális és Egészségügyi Minisz­tériumnak kell engedélyeznie. — Az elvi engedély már megszületett - közli Láczai Szabó Tibor. - Valamennyi szakhatósági hozzájárulás megérkezett, csupán a Bara­nya Megyei Tanács építési osztályáé hiányzik még. — Azonkívül tisztázni kell, a mi­nisztériumon belül melyik osz­tály nyomja rá a pecsétet - teszi hozzá Morenth András. Eldőlt hát a kérdés? — Még nincs meg az enge­dély! - mondja nyomatékkai Kovács Lajos, a megyei épí­tési osztály vezetője. - A szakhatósági engedélyt csak akkor fogjuk megadni, ha az említett szakmai ellentmondá­sokat a szakértőknek sikerül tisztázniuk. Kiértékeljük a ku­tatási jelentéseket, és szigo­rúan megvizsgáljuk, hogy az 1985-ben előírt feltételeinket teljesítette-e a beruházó. Az eddigi kutatásokra és a terület előkészítésére mintegy 150 millió forintot költöttek el. És még tovább folytatni a kutatást? Az erőmű szakemberei nem ok nélkül idegesek. 1991-ben, ha törik, ha szakad, a hul­ladékot valahol el kell helyez­ni. Ügy érzik, ők a maguk ré­széről mindent megtettek, s ebben nem is kételkedik senki. A természettudományok — mint tudjuk — objektív tudo­mányok. De emberek művelik őket, a szubjektivitás lehető­ségével. Ilyen - az utókor által meg nem bocsátott — szubjektivitás lehet (feltételez­ve, de nem állítva!) ha a vizsgálatok egy korábbi dön­tés jogosságát hivatottak iga­zolni. Havasi János Bővül az olcsó cikkek bolthálózata Az átlagosnál olcsóbb, de . megfelelő használati ér- I tékű termékek iránt egyre inkább növekszik az igény. | Különösen azok az üzletek j — például a bizományi és alkalmi-boltok — népsze­rűek, amelyekben kifejezet- j ten olcsó holmikat árul­nak, de mind több kereske- I delmi vállalat nyit olyan j egységekét is, amelyekben a végleg leértékelt készle­teket, a kishibás, vagy pél- | dóul mérethiányos terméke­ket árusítják kisebb-nagyobb I árengedménnyel. A Kereskedelmi Miniszté­rium anyagilag is támogat­ja azokat a vállalatokat, j amelyek úgynevezett olcsó I boltokat nyitnak. Tavaly I pályázatot hirdetett ilyen I üzletek létesítésére, s 2,6 I millió forinttal járult hozzá a vállalatok költségeihez. A pályázat eredményeként hat vállalat összesen 19, olcsó cikkeket árusító boltot nyitott. Az idén a minisztérium tovább folytatja a pályázati rendszert, s további támo­gatást nyújt az olcsó boltok nyitásához. Elsősorban olyan üzletek létesítését szorgalmazza, amelyekben egy adott árucsoporton be­lül a mindenkori átlagár alatti fogyasztói áron kínál­nak bizonyos árukat, s a választékot úgy alakítják ki, hogy az egymást helyettesí­tő terhiékek közül az ol­csóbb fajták legyenek kap­hatók. A minisztérium ott is ajánlatosnak tartja az ala­csonyabb áru termékek kel­lő választékának kialakítá­sát, ahol nem kifejezetten olcsó áruk forgalmazása a cél. Ezért meghatározta az olcsóbb kategóriába sorol­ható árucikkek körét, s az ajánlott terméklistát a vál­lalatok rendelkezésére bo­csátotta. A boltokban azon­ban a helyi adottságoktól és a vásárlók igényeitől füg­gően az olcsó áruk kínálata az ajánlott listánál termé­szetesen bővebb is lehet. A pályázati feltételeket és az olcsó , cikkek listáját a Ke­reskedelmi Értesítőben te­szik közzé,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents