Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-08 / 7. szám
)Í* szociälis segélyeies beIsö gondjai Ellentmondások Magyarországon a rendszeres szociális segély összege 2520 Ft a 70 éven felülieknek A házi szociális gondozás törődött vele, de az örökséget a távoli rokon kapta. Történt már hasonló eset, bizonyára nem is ez az utolsó. Ám mivel nagyon friss, érthető, hogy foglalkoztatja a Szigetvári Gondozási Központ dolgozóit. Tíz éven át jártak egy idős asszonyhoz. Mostak rá, takarítottak nála, ők művelték meg a veteményes kertjét. Akkor sem próbáltak szabadulni tőle, amikor az idős asszony már a legelemibb szükségleteit sem volt képes önállóan végezni. Mindezt kilenc éven át teljesen díjmentesen tették. Csak ez év elejétől — az új házi gondozási szabályok életbe lépésétől - számítottak fel neki minimális térítési díjat. Aztán egy napon, egy távolabbi hozzátartozó magához vette a nénit, aki alig egy hét múlva meghalt. Mint kiderült, 700 000 forint készpénzt örökölt a rokon, s mellé azt a belvárosi házat, amely ugyan csak telekként értékesíthető, de így is megér két-háromszázezer forintot. Az örökös törvényes jogosultságához természetesen nem fér kétség. Akkor is övé lett volna minden, ha egy órára sem veszi magához. S ügy lehetett volna az örökségből akkor is, ha a néni netán a házi szociális gondozás javára végrendelkezik. De nem tette .. . Egy idős bácsi viszont papíron is megerősítette, hogy ingatlanját és egyéb vagyonát kizárólag az unokája örökölheti, akivel eltartási szerződést kötött. Ugyanakkor — nem rosszhiszeműségből, hanem pusztán tájékozatlanságból — igénybe vette alacsony nyugdíja miatt az ingyenes szociális étkeztetést. Véletlenül derült ki, hogy neki az unoka személyében van támogatója, akinek az öröklés fejében gondoskodnia kell róla. A bácsi természetesen a jövőben is kapja az ebédet - az unoka távol van —, ám fizetnie kell érte. Ezek a helyzetek a szociális gondoskodás belső gondjai. Lehet beszélgetni, vitatkozni róluk, egyet viszont sosem szabad: magukra hagyni azokat, akiknek - ha lenne is, aki gondoskodjon róluk, ám nem teszi — segítségre van szükségük. Sokan vannak. Az állami támogatás egyik formája a rendkívüli vagy esetenkénti szociális segély, amelyet Baranyában 1986-ban 17 103 alkalommal utaltak ki. Juttatása vagy nem adása körül akár egy- egy helyzetre vonatkozóan vagy átfogóan, de időnként akadnak viták. Esetenkénti segélyt az a tizennyolcadik életévét betöltött személy kaphat, akinek megélhetése veszélyben van és anyagi helyzetének átmeneti javítása más módon nem biztosítható — mondja a jogszabály. — Elsősorban azt kell támogatni, akinek a jövedelme a létfenntartáshoz nem elégséges, illetve alkalmankénti jelentős kiadásai következtében- például tüzelővásárlás, ruházat pótlása — vagy egyéb ok miatt anyagi segítségre szorul. Az esetenkénti szociális segélyezés gyakorlata Baranyában sem teljesen egységes. A települések többségén évente hatszor és legalább 1500—2000 forint segélyt adnak a rászorulóknak. Túlnyomó többségében idős emberek kapják. Ugyanakkor az is tény, hogy egyes községekben viszont marad pénz ebből a keretből. Szigetvár térségének 18 községében szeptember elején 893 000 forint maradvány volt. A „megtakarítás” szétosztására egy értekezleten hívták fel a községek szociális ügyintézőinek figyelmét, kimondva; valószínűtlen, hogy ne lennének olyan emberek, akiknek teljesen szabályos és törvényes alapon ne lehetne azt az ösz- szeget támogatásként szétosztani. Az egyik jelentős maradvánnyal — szeptemberben még 100 000 forinttal rendelkező település - Szentlászló volt. A község főutcájában két nagy ház által közrefogott kis épület kapuját nyitjuk. Az udvaron néhány baromfi. A lakás egy előszobából és két szobából áll, ám az egyik szobát - hogy csak itt kelljen fűteni — konyhának használja a 80 éven felüli házaspár. A bácsi vastag dunna alatt fekszik, arca láztól piros, és rázza a hideg. Felesége nem is tudja, hogy az ő állapotán, vagy az októberben meghalt fiuk elvesztésén keseregjen. Csak a bácsi kap nyugdíjat, 4306 forintot. Ebből élnek, no meg a korábban 15 000 forintért eladott szőlő árából, amihez akkor nyúlnak, ha nagyobb összeg kell valamire. A 15 000 forint már 7000-re fogyott. Az unokák messze laknak, de jönnek látogatóba, csomagot is küldenek. Igen ám, de a támogatásra szinte naponta szükség van. A házi szociális gondozónő jár hozzájuk. Azokon a napokon, amikor nem jön, a jóérzésű szomszédok visznek nekik egy-egy vödör vizet, mivel a néni nem emelhet. A szigetvári vezető gondozónő, Jenczer Jánosné gyorsan dönt: a jövőben többször jön a gondozónő. Megérdeklődi a tanácson, van-e lehetőség étkeztetésre. — Két helyről is kaphatnak ebédet — mondja Welsch Ottó tanácselnök —, mivel az iskola napközijének a konyhája közelebb van, onnét lenne célszerű elvinni nekik. Tizenöt forintért kaphatják. Ez közétkeztetési ár, amelyhez nyilván munkáltatói hozzájárulás társul. A két idős ember részére a tanács vállalhatja át a különbözetet, mivel Szentlászlón nincs szociális étkeztetés. A szociális étkeztetés keretében kapott ebéd napi díja ugyanis maximum 14,50 Ft. Ám a közétkeztetési lehetőség is lényegesen jobb a semmilyennél. Abból a százezer forintból, amely szeptemberben még esetenkénti szociálissegély-ma- radvány volt a szentlászlói tanácson, kétezret kapott az idős házaspár is, akiknél jártunk. Szeptember óta csaknem hetvenezer forintot osztott ki a tanács a szentlászlói, boldogasszonyfai, antalszállási és te- recsenyi idősek között. Van még harminchatezer forintjuk, de nyolc újabb kérelem mór a tanácson van. A szentlászlóiak tehát gyorsan megtalálták, kiknek kell és lehet adni segélyt, s a jelzések szerint így tett a térség többi települése is. Mégis furcsa, hogy a községeket szeptemberben külön figyelmeztetni kellett arra, hogy nézzék meg, kiknek van súlyos anyagi gondjuk, s osszák szét a pénzt. Hogy miért alakulhatott ez így, arra több ok ad magyarázatot. Sajnos, még ma is előfordul, hogy alocsony ösz- szeget utalnak segélyként. Pedig jóformán alig jelent valamit az ezer forint alatti ösz- szeg. Az sem teljes körű gyakorlat, hogy a rendszeres szociális segélyből élőknek - akiknek ez az egyetlen megélhetési forrásuk, s ennek maximuma a 70 év felettieknél 2520 forint — minden külön kérés nélkül adjanak esetenkénti támogatást is. Több helyen nem jellemző az sem, hogy elnöki méltányossági alapon a rendszeres segély maximumánál magasabb rendkívüli támogatást utaljanak az igazán rászorult embereknek. Mindezek mellett akad egy új probléma, amely ma már érzékelhető. Mivel a tanácsok egy részénél a bevételekkel gondok vannak, több helyen biztonsági okokból visszafogják az év első felében a kiutalásokat. Jóllehet az intézmények üzemeltetési költségei,, illetve az ott dolgozók bérének biztosítása után rögtön a szociális segélyek következnek a sorban, mégsincs garancia arra, hogy a tanácsok ezt a juttatást folyamatosan biztosítani tudják. S mindemellett bár más jellegű, de élő probléma az is, amit Bíróné Kiss Mária, a Szigetvári Városi Tanács szociálpolitikai főelőadója fogalmazott meg. — Sok a határeset, nem könnyű dönteni. Az érvényes rendelkezések értelmében nekünk vizsgálnunk kell a kérelmező körülményeit, s ha vannak tartásra képes és köteles hozzátartozói, akkor őket kell felszólítanunk a nehéz körülmények között élő idős hozzátartozóik támogatására. Ha a szülők megtudják, hogy a gyerekeiket törvényes úton kötelezni akarjuk a rendszeres támogatásukra, inkább elállnak a kérelemtől. Magyarországon mo a rendszeres szociális segély összege a hetven éven aluliaknál 2450 forint, a hetven éven felülieknél 2520 forint. Ebből egy hónapon át létezni valóban ^sak úgy lehet, hogy más formában is kapnak támogatást: ingyenes az étkeztetésük és esetenkénti segélyekkel is segítik őket. A nem rendszeres szociális segélyből, hanem alacsony nyugdíjból élőknél — akik rendkívüli segélyekkel szeretnék úgy-ahogy egyensúlyban tartani magukat — szintén vizsgálni kell a hozzátartozók anyagi körülményeit. Jóllehet méltányossági alapon nem kötelező fillér pontossággal figyelembe venni, hogy mennyi a hozzátartozók egy főre eső jövedelme, de a jogszabály szerint, amennyiben az összeg meghaladja a 2922 forintot, akkor már kötelezhetők arra, hogy támogassák az idős szüleiket. Az viszont nem ritkaság, hogy egy középkorú, kétgyermekes család havi összjövedelme, ha nem is jelentősen, de meghaladja a havi 12 000 forintot. Ezek után nem csoda, hogy az öreg szülők inkább nélkülöznek, semmint, hogy a gyerekeiktől, unokáiktól törvény vegye el azt a párszáz forintot, amellyel az ő helyzetük jelentősen nem javulna, de a gyerekeiknek körülbelül annyira csökkenne az egy főre eső jövedelmük, mint amennyi ma a rendszeres szociális segély összege! Török Éva FOLYOIROTSZEMLE A PÁRTÉLET januári száma közli Lukács János: A párt kádermunkájának tapasztalatai című írását. A Központi Bizottság titkára felhívja a figyelmet arra, hogy az 1986. évi Központi Bizottság határozata alapján létrehozott Káderpolitikai Bizottság két nagy munkaterület figyelemmel kísérését vette tervbe. Az egyik a párton belül folyó kádermunkát, a másik az állami személyzeti munka politikai jelentőségű kérdéseit öleli fel. A folyóiratban közölt írás annak a vizsgálódásnak a tapasztalatait és következtetéseit adja közre, melyet a bizottság a párton belül folyó kádermunka területén összegzett. Milyen kérdésekre irányítja az olvasók figyelmét a szerző? Szól arról, hogy van olyan tapasztalat, mely szerint a Á kádermunkáról pártközvéleményben vannak bizonyos félreértések a Káderpolitikai Bizottság szerepét, feladatkörét illetően. Téves az a felfogás, mely szerint ennek a bizottságnak az lenne a feladata, hogy konkrét káderügyekkel foglalkozzon. A Központi Bizottság abban jelölte meg feladatát, hogy segítse a vezető pártszervezeteket a káderpolitikai elvek megvalósításában, kísérje fio-elemmel az egyes területek káderhelyzetét, összegezze az általánosítható tapasztalatokat, dolgozzon ki elvi állásfoglalásokat, ellenőrizze a kádermunkára vonatkozó határozatok végrehajtását és folyamatosan elemezze azok helyességét, időszerűségét. A kádermunkában szerzett eddigi tapasztalatok közül az írás többek között megállapítja, hogy ez a tevékenység hatékonyabbá vált, több új elemmel gazdagodott. Fokozódott e tevékenység demokratizmusa. A személyi kérdésekben nőtt a választott testületek szerepe. Kollektívabb az előkészítés, több az alternatív javaslat. Meghonosodtak olyan módszerek, mint például a jelölőbizottságok működtetése, a többes jelölés, a vezetők választása, a pályázati rendszer, a meghatározott időre szóló kinevezés. Előrehaladás történt a hatáskörök pontosításában, a decentralizálásban, a káderutánpótlási tervek készítésében. Néhány gondra és feladatra is felhívja a szerző a figyelmet. Megállapítja többek között, hogy a kádermunka gyakorlata nem mindenben és nem mindenütt alkalmazkodik a társadalmi, gazdasági változásokhoz, a növekvő feladatokhoz. A vezetőkkel szemben támasztott követelmények sok esetben formálisak, általánosak, nem igazodnak eléggé a munka- terület sajátosságaihoz. Sokan szóvá teszik, hogy nem eléggé átgondolt és tudatos a vezetőknek a munka szükségletei szerinti cseréje, a döntésre érett káderügyek pedig változatlanul lassan, vontatottan rendeződnek. A káderhatáskörök felelős gyakorlásával kapcsolatban szól az írás az eddiginél is elmélyültebb politikai munka, bizonyos szemléleti és módszerbeli változás szükségéről. Végezetül a szerző arról szól, hogy a pártmozgalomban most egyik fontos feladat a kádermunkára hozott határozat következetes végrehajtása. Ez nagyban segítheti a párt vezető szerepének hatékonyabb érvényesítését, a pártélet és a pártmunka megújítását. M. E. Húsz éve szb-titkár Sabacz László Á mostani helyzetben nehezebb az érdekek összehangolása Sabacz László, a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat szb-titkára végül is a német vendégekkel csereüdültetésről folytatott tárgyalást szakította meg, hogy a már korábban elhatározott beszélgetésre sor kerülhessen. Ebből is látszik, az szb-titkár napjai mostanában zsúfoltak. Persze mikot nem az? November 7. alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki Sabacz Lászlót. — Az ÉDOSZ elnöksége kezdeményezte kitüntetésemet. Ebben a kitüntetésben a mozgalmi munkám tartalmi elismerésén túl minden bizonnyal benne van az a tény is, hogy a húsipari ágazat vállalatainál dolaozó szb-titkárok közül én vagyok legrégebben folyamatosan ebben a tisztségben. Sőt Pécsett alig egy-két olyan szb- titkár van, aki hozzám hasonlóan 20 éve tevékenykedik ebben a tisztségben. Amikor 1962-ben a vállalathoz került, már jelentős ifjúságmozgalmi munka állt mögötte. Kezdetben a vállalati sportélet szervezésében tevékenykedett. Harmincegy évesen 1967-ben választották meg először szb-titkárnak. Az; akkori bizottság tagjai közül már alig maradt néhány a mostaniban, de Sabacz Lászlót újra és újra megválasztották. Az ÉDOSZ központi vezetőségének és elnökségének is tagja 1980 óta. Ezek a tisztségek nagyobb, országos áttekintést nyújtanak a vállalaton belül végzett szakszervezeti munkához is. Elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet és több szaktanfolyamot mint például a munkaügyit. — A húsz év alatt soha nem gondolt arra, hogy elég volt. tovább nem csinálom? — Természetesen akad nem is egy ilyen pillanatnyi elkeseredés, amikor egy-egy ügyben tehetetlennek éreztem magam. Ezeken azonban mindig túllendített az évről évre sokasodó tapasztalat, a tisztség tekintetében magam elé támasztott követelmények, elvek. Ennyi idő után ez a munka már életforma, a nehézségeivel együtt is szép, tartalmas. Emberekkel foglalkozni soha sehol sem könnyű, mindegyikük más és más egyéniség, de éppen ezért izgalmas feladat. önbizalom, szakmai ismeret és határozottság, bátor szókimondás' kell hozzá. A nyílt szókimondás miatt soha semmiféle hátrányt nem szenvedtem. Egyébként nem ismeretek híján csöppentem bele a szakszervezeti munkába: az ötvenes években édesapám ugyanennél a vállalatnál volt szb- titkár néhány évig. — Első megválasztásának időszaka és a mostani sok hasonlóságot mutat: akkor az új gazdasági mechanizmus meghirdetésének éve volt, most a társadalmi-gazdasági reformfolyamat új szakasza kezdődött el. — A mostani helyzetben sokkal nehezebb az egyéni és a népgazdasági érdekeket összehangolni érdekvédelmi tevékenységünkben, mint a hetvenes évek fellendülésének időszakában. Vállalatunk az utóbbi években az országos átlag felett tudott bért fejleszteni, részesedést fizetni és reménykedhetünk abban, hogy dolgozóink életszínvonalát a jövőben is meg tudjuk őrizni. Szeptember óta dolgozunk a bérek bruttósításán: számtalan alternatívát munkáltunk ki, vitattunk meg, hogy valamennyi dolgozónk értékben 1988-ban is azt a keresetet kapja, mint az idén. Ez azoknál a dolgozóknál a legnehezebb, akiknél a bérszerke-' zet több tételből áll. S ebbe a körbe tartozik a vállalati összlétszám kétharmada. A napi gondok, határidőhöz kötött teendők tömkelegében Sabacz Lászlót a szak- szervezeti mozgalom általánosabb, elvi jelentőségű, éppen ezért minden bizonnyal legfontosabb feladatai foglalkoztatják. — A dolgozók * óhatatlanul a hetvenes évek életszínvonalemelkedéséhez mérik a mostani időszakot, s az előnytelen változás okai közé a szakszervezptek érdekvédelmi tevékenységének elégtelenségét is besorolják. Okkal, vagy igazságtalanul - ezt azt hiszem, csak egyedi példákra lehet határozottan kimondani. Lehet, hogy a szakszervezeti! munka propagandáján is ja< vítani kell, de a lényeg mé-> giscsak az, hogy a szakszervezeteknek, a mozgalom tisztségviselőinek úgy kell tévé-’, kenykedniük, mind a gazdasági életben, mind a politikai munkában, mind az érdekvédelemben, hogy a dolgozók érezzék: értük tesszük, amit teszünk. D. I.
