Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-07 / 6. szám
Vállalkozás vagy visszalépés? Megszűnt boltbérletek A gazdasági vezetők többsége néhány éve még fenntartások nélkül lelkesedett a kereskedelemben és a vendéglátásban meghonosodott vállalkozási formákért. Újabban viszont egyre több bírálójuk akad. A szerződéses üzemeltetés első jelentős kritikája a fogyasztási szövetkezetek legutóbbi kongresszusán hangzott el. Egy Veszprém megyei áfész elnöke elmondta: számukra csak gondot jelentett a boltbérlet, ezért mindenütt megszüntették. A példa a közelmúltban Baranyában is követőkre talált. — A szerződésesek olyan I állapotokat hagytak a vendéglátó üzletekben, hogy azokat csak jelentős pénzért lehetett újból rendbe tenni — mondja Do- bor Nándor, a Pécsi Áfész elnöke. - Nem akarok senkit megsérteni ezzel, de a többség arra vállalkozott, hogy három vagy öt év alatt önmaga számára anyagi jólétet teremtsen. Amennyire csak lehetett, kizsákmányolták a bérbe adott egységet. A szerződés lejártakor nehéz volt megállapítani, hogy az eszközök, épületek a természetes elhasználódás, vagy pedig a hanyagság miatt mentek tönkre. A pécsi szövetkezetnél évente 5—6 millió forintot költöttek az üzletek tatarozására és ugyanennyit fordítottak új egységek létrehozására, az eszközök pótlására. A leromlott boltok, vendéglők korszerűsítése 1989-re fejeződik be. — Egységeink műszaki állapota olyan színvonalon van, hogy jó néhány dolgozónk otthoni lakáskörülményei sem jobbak — folytatja az elnök. — A kereskedelemben, a vendéglátás vagy a felvásárlás területén, szinte mindenütt központi fűtéses munkahelyet alakítottunk ki. Az üzletekben van hűtő, sőt a nagyobbakba elektromos mérlegeket is vásároltunk, darabonként 72 000 forintért. De hogyan teszi a szövetkezet érdekeltté, mivel ösztönzi dolgozóit, hogy a boltokban megfelelő kínálatot alakítsanak ki, hogy több árut szerezzenek be, hogy udvariasabbak legyenek a vásárlókkal? Dobor Nándor szerint ebben szerepe van annak, hogy kétes és felesleges beruházásokat nem végeznek. A Pécsi Áfésznek jelenleg is több mint 20 milliós bankbetétje van. — Az anyagi érdekeltség megteremtése a kereskedelemben a legegyszerűbb. Dolgozóink bérszínvonalát 83—84 000 forintra emeltük. A jövedelem 50 százaléka az alap-, a többi mozgóbér. Ez a nagy mozgóbérhányad ösztönzi dolgozóinkat, hogy jelentő- sebb forgalmat érjenek el, fegyelmezett, jó munkát végezzenek. Másutt ugyanis, sem Pécsett sem a megyében nem juthatnak ilyen jó keresethez. F. D. A „Kertváros" Lakásfenntartó Szövetkezetnél Egymillió Ft-ba kerül idén egy négyemeletes tömb tetőszigetelése. Läufer László felvétele Mire megy el a felújítási alap? Ahol takarékosabbak, ott kevesebb a közös költség A lakók már többször szóvá tették, mire használja fel a „Kertváros” Lakásfenntartó Szövetkezet a havonkénti közös költséget? Milyen munkákat végeznek el ebből, mire megy el ez a pénz? A szövetkezet 92 épülettömböt és 900 garázst tart fenn. A szövetkezeti hozzájárulást - közös költséget — egyrészt üzemeltetésre, másrészt felújításokra használják fel. Más bevételeik is vannak, mint például a bérleti díjak vagy a szőnyegtisztító gép kölcsönzéséből származó pénzek. A közös költség minden lépcsőházban más. Ahol takarékosak a lakók — például nem folyik a víz fölöslegesen csapokból, vagy nem ég akkor is a villany, ha erre semmi szükség, ott kevesebb. Ott is alacsonyabb a közös költség, ahol kiadnak helyiségeket tárolásra, barkácsolásra, mert így nő az épület bevétele. A közös költség üzemeltetési részét a közműdíjak fizetésére használják fel. Ide tartozik a hideg- és melegvíz, szemétszállítás, közös villanyáram felhasználás, a házfelügyelő bére, a takarító- és tisztítószerek térítése, a bérek társadalombiztosítási hozzájárulása, a lépcsőházakban és közös helyiségekben a fűtés díja, javítási költségek, valamint ebből fizetik a MÉSZÖV - nek az érdekképviseleti hozzájárulást. A megmaradt pénzösszeggel a tagság rendelkezik, ebből tartalékalapot képeznek. A felújítási alap természetesen az épületek javítására szolgál. Hogy ez mennyire kevés, arra több példát is mondhatunk. Örökösen visszatérő probléma a tetőszigetelés. Országos gond, hogy mind a négyemeletes, mind pedig a tízemeletes épületeknél a lapostetőt gyakran kell javítani és ez nagyon költséges. Vegyünk egy négyemeletes épülettömböt Pécsett. A tetőszigetelés az idei árak szerint egymillió forintba kerül. A tömb rendelkezésése álló felújítási alap csupán 560 000 forint. A közös költségből ennyire futja. A munkát ezek szerint az OTP-töl felvett kölcsönből lehet megcsináltatni. Hosszú évek tapasztalata azt mutatja, hogy a tető 5 év alatt újból olyan állapotba kerül, hogy fel kell újítani. Ez megint csak egymillió forint, és ezt a szövetkezetnek már saját magának kell fedeznie. Erre pedig nincs és nem is lesz pénze. Kölcsönt ugyan újból fölvehetnek, ehhez viszont az érintett lakók beleegyezése szükséges. A probléma kiküszöbölésére van mór terv, mégpedig az, hogy tetőteret építenek a lapostetőkre. Ennek kivitelezése is tetemes összeget emészt fel, de hosszú távon megérné. A Kertvárosban idén ősszel elvégzett legnagyobb munka a panelhézag-szigetelés volt. A fővárosi Vertikor kisszövetkezet pécsi gmk-ja az Olga, a Júlia, a Gyöngyös utcákban, valamint a Melinda utca 1—3— 5-ben, a Sarohin tábornok útja 2-ben, és a Keszüi út 77—79—81-ben szigetelte a falakat. Ez összesen 17 épülettömböt jelent, az összköltség három és fél millió forint és felújítási alapjuk 80 százalékát elvitte. A maradékból csupán kisebb munkákra van lehetőség: lépcsőházfestés-mázolásra, ablakszigetelésre, ahol amire szükség van. Ebben az évben felújítottak három felvonót. Egy lift 220 000 forintba került. Ősszel a Berek u. 1—3-ban és a 15-ös és 17- es számú épületekben nyílászárókat mázoltak. A Viktória utca 7-ben új műanyag padlót fektettek le. Tervezik, hogy még idén a Viktória utcában aszfaltozzák a járdát. Amelyik épülettömbben nem használták fel a felújítási alapot, az az összeg természetesen áttevődik a jövő évre. Ó. Zs. Elkészült a panelhézag szigetelés az Olga utcában A szülők megegyezése a döntő Kincs befejezett ügy Módosított családjogi törvényünk kimondja, hogy a szülőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is a gyermekével való rendszeres kapcsolattartás. A gyermeknek elsőrendű érdeke fűződik ahhoz, hogy a különélő szülőjével is rendszer rés kapcsolata legyen. Az új rendelkezések értelmében g kapcsolattartás módjáról, gyakoriságáról mindenekelőtt a szülőknek kell dönteniük. Megegyezésük hiányában. illetva vita esetén a bíróság határoz. S most nézzük, hogyan érvényesül ez a gyakorlatban! Egy gyámügyi előadó mondta: a kapcsolattartást csak ott lehet rendezni, ahol van kapcsolat. Nem kényszeríthetem a gyermekétől különélő szülőt arra, hogy a gyermektartás fizetésén túl levelet írjon, csomagot küldjön, illetve az iskolában érdeklődjön gyermeke tanulmányai után. Mit tehet a gyámhatóság, ha a gyermek és a szülő között egyáltalán nem alakult ki kapcsolat? Eszter és Péter szülei közel nyolc éve váltak el és egyezséget kötöttek a gyermekeik láthatására vonatkozóan. Az apa néhányszor megkísérelte, hogy felvegye a kapcsolatot gyermekeivel. Az anya különböző kifogásokat talált ki a láthatások napján: különóra, torna, nyelvóra, betegség. Az apa elmaradt. Külföldön töltött több évet kiküldetésben, családot alapított. Egy szép napon jelentkezett az. anyánál, majd a gyámható* sápnál: szeretné látni a gyermekeit, fizeti a gyermektartást, joga van hozzá. A gyámhatóság külön-külön, majd együtt meghallgatta a szülőket, kikérte a Nevelési Tanácsadó pszichológusának véleményét. majd az összes körülmények figyelembevételével döntött: meg kell kísérelni a kapcsolatfelvétel elősegítése érdekében, hogy a gyermekek találkozzanak az apával. Hiszen még van egy halvány reményfonal, talán fokozatosan, türelmesen lehetne közelíteni egymáshoz őket. A gyámügyi előadóban élt ez a reménysugár, de .. . Az anya úgy gondolta, ha az apjuk ilyen hosszú ideig nem látta a gyermekeket, akkor most ő miért engedjen. S elindult útjára a beadványok, fellebbezések, felülvizsgálati kérelmek tömkelegé. A vád nem kevés, amivel az anya illette a gyámhatóság munkatársait: önök száraz paragrafus emberek, büntetéssel fenyegetnek egy anyát, aki becsülettel nevelte gyermekeit... Ez a láthatási ügy nyolcadik éve folyamatban van, s még nincs vége. Hogy mivel lehet kikényszeríteni egy kapcsolattartást? A gyámügyi gyakorlatban elsődleges a meggyőzés, az, ami nem kevés időt vesz igénybe. Órákat kell szánni egy-egy szülőre, s ha nagy nehezen megszületik az egyezség, kezdődik minden elölről. Panasz- áradatok. Nem hozta vissza időben a gyermeket, tönkretette a „vasárnapi" szülőnél a ruháját stb. A szankció, legközelebb nem engedem el. A kifogás: beteg a gyerek, idegenkedik az apjától. Igen, az apától, mert a láthatás szabályozása 98 százalékában az apai láthatás biztosítására irányul. Mit tehet a gyámhatóság? Él a „száraz" jogszabályok eszközeivel. Ha nem megy a meggyőzés, marad a figyel-j meztetés, illetve a pénzbírság kilátásba helyezése. Hogy ez milyen eredményt szülhet? Az ismételten kiszabott pénzbírság további gyűlölködéshez vezet, nem beszélve arról, hogy a gondozó szülő bírságolásával maga a gyermek is rosszabb anyagi helyzetbe kerül. A folytatás: fellebbezések, majd felülvizsgálati kérelmek. A láthatási ügyek a gyermek 0 éves korától indulnak, s csak akkor van szünet, ha elalszik egy időre az ellenségeskedés. De rövidebb, hosz- szabb távon ismét fellobban, így megy ez a gyermek nagykorúságáig. Nincs befejezett ügy — mondta szomorúan egy gyámügyes. S mindig a gyermek, marad a vesztes a két szülő párbajában. M. Gy. Díszmacskák és palotapincsik exportra Százezer dollárt érő ötletnek bizonyult a kiskunfélegyházi orimőr termelési és ke- reskeo 'mi kisszövetkezetnek az az elképzelése, hogy megszervezi a kedvtelésből tartott állatok exportját. Az önálló külkereskedelmi jogot alig hat hónapja megszerzett kisszövetkezet — együttműködve a magántenyésztők szövetségeivel — eddig ezer sziámi és perzsa cicát s hozzávetőleg ugyanannyi ölebet szállított NSZK-’ beli, osztrák, olasz megrendelői számára. A díszmacskák és a palotapincsik mellett többszáz nekik való „lakosztályt” — fonott kosarat — is elküldték a vásárlóknak. Az ország mintegy száz magántenyésztőjére támaszkodó kisszövetkezet a számítások szerint az idén megduplázhatja nyugati exportját. A kínálatot díszmadarakkal és ma- dóreleséggel is bővítik. Aznap heten feküdtek a kórteremben. Valamennyien mandulaműtöttek. A legna-, gyobb tízéves, a legkisebb, épp hogy három. Sírva, nyö-t szörögve, magukat dobálva ébredeztek az altatással együtt járó kábulatból. A jól ismert arcra, hangra gyor-í san megnyugodtak: édesanyjuk ült az ágyuk mellett, ő fogta a kezüket, csitította őket. Régi gyakorlat a pécsi Gyermekklinikán, hogy a mandulaműtétes kisgyerekekkel reggeltől este 6 óráig bent lehet valamelyik szülő, így volt ez ezen a napon is, Kora délutánra mindannyian túl voltak a nehezebb órákon. Fel-felülve körbenéztek, hogy ki fekszik a mellettük levő ágyon, a másodikon, a harmadikon . . . Csupa ismerős arc. Csak most bágyadtak és szótlanok. Reggel még együtt öltöztek át pizsamára, fölváltva próbálták ki a váróban levő bicikliket, aztán következtek a vizsgálatok, az injekció és a műtét. De ezen már túl vannak. Az édesanyákban is oldódik a feszültség, halkan beszélgetnek. Nincs riadalom akkor sem, amikor ellenőrző vizsgálatra jön az orvos: még csak az első ágynál tart, de már a legtávolabbi fekvő gyermek is felül, ő is nagyra nyitja a száját... Másnap reggel lehet *ér- tük menni. Aki legelsőként öltözött fel és már indulhatna haza, édesanyja legnagyobb csodálkozására visz- szaül az ágy szélére és őt is maga mellé húzza: — Anyu, várjuk meg a többieket, menjünk együtt haza, Régi ismerősként üdvözlik egymást, bár nem találkozhatnak túl gyakran. Ez derül ki a család utáni kölcsönös érdeklődésből és a változások hallatán a csodálkozásból. A kézenfekvő téma után akadozik a beszélgetésük, mígnem újra váltanak. A busz következő megállójában még jobban összepréselődve a zsúfoltságot kezdik szidni. — Én egy ideig mindig le-í ültem, ha volt hely, de be- leuntam, hogy rendre át kellett adni valakinek, aztán már állni sem tudtam kényelmesen — mondja a magasabb férfi. — Most már eljutottam odáig, hogyha találok egy üres helyet, leülök és úgy teszek mint mások: az újságba bújok, vagy kinézek az ablakon, nem érdekel, mi van körülöttem. A másik egy ideig hallgat, látszik rajta a tanácstalanság, mondja vagy ne mondja, amit gondol, aztán kiböki : — A múltkor a 70 éves anyám hozta haza a bölcsődéből a gyereket és a buszon végigállta vele az utat . . A fiatalember már jó ideje ácsorgott az iskola előtt. Időnként sétált néhány métert, de sosem távolodott el túl messze attól a két fonott kosártól, amely púpozva volt almával és körtével. Egy-egy csoport kitóduló gyermek láttán reménykedve kapta fel a fejét, aztán tovább várakozott, öt óra körül újabb csoport tárta ki az. iskola kapuját. Velük jött az a szőke kisfiú, aki férfit meglátva futva indult feléje. Sokáig beszélgettek, aztán elindultak az egyik tízemeletes épület irányába. A férfi a bejáratnál átadta a fiúnak a két kosarat. Mór a másik ház bejáratánál járt, amikor a gyerek hangja megállította: — Apa, ugye elkérsz anyától a disznóvágásra? T. É. Pillanatképek
