Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-06 / 5. szám

Technikusképzés A világ világossága Elmaradt a minőségi válogatás A technikusképzés jelenlegi rendszerének megindításakor úgy rendelkeztek, hogy a ta­nulók a második év végén alopvizsgát tesznek adottsá­gaik, képességeik mérésére. Az általános képzést adó első két év intenzív pályaorientációs jel­legű, és a kellően előkészített tanulóknak törés nélkül bizto­sítaná az iskola, szak változ­tatását is. Mivel az induláskor elképzelt szakmunkásképző le­ágazások dokumentumai csak részben készültek el, illetve a középfokú iskolaszerkezet ösz- szerendezése is elmaradt, két­ségessé vált, megvalósítható-e az elképzelés. A megyei művelődési osztály véleményét az alapvizsgákról Mészáros Zsolt tanulmányi fel­ügyelő fogalmazza meg. — A technikusképzés a négy pécsi műszaki szakközépiskolá­ban harmadik éve tart, tehát a múlt tanév végén lett volna esedékes a másodikosok alap­vizsgája. Az Országos Pedagó­giai Intézet három vizsgatípust dolgozott ki, választékát köz­ponti feladatok, értékelő eljá­rás formájában az iskolák ren­delkezésére is bocsátja. — Megítélésünk szerint az alapvizsga pedagógiai lehető­ségét ki kellett volna használ­ni a minőségi válogatásra. Ez­zel azonban nem éltek. Ügy látjuk, hogy ahol erre lehető­ség van, célszerű lenne egy­más mellett működtetni az el­méletigényes technikusképzést és a gyakorlatigényes szakmun­kásképzést (mivel e két képzé­si forma egymást erősítené, s az iskolát a rendszeres gya- kcrlatközelségre inspirálná és oz iskolákban versenyhelyzetet teremtene) és e kettős elága­zás szelekciójára az alapvizsga lenne a legalkalmasabb. Saj­nálatos, hogy az iskolák hú­zódoznak a szakmunkásképző leágazások indításától, és ez­zel oz alapvizsga szükségessé­gét is megkérdőjelezik. — Mind a vizsgák lebonyolí­tásához, mind a szakmunkás- képző leágazásokhoz az anya­giakat (pl. ösztöndíj) a városi tanács az előzetes garanciák alapján vállalja — mondja Ró­na Géza, a pécsi városi ta­nács művelődési osztályának tanulmányi felügyelője. Azon az állásponton vagyunk, hogy az iskolák vezetői a tantestü­letek meghallgatása alapján döntsenek, kívánnak-e alapvizs­gát tartani? Az Országos Pedagógiai In­tézet vizsgatípus-aiánlatát arra alapozza, hogy az adott isko­la milyen funkciót szán a vizs­gának, így értékelő vizsgát ajánl — amely elsősorban az iskola pedagógiai munkájáról ad információt —. szelekciós vizsgát (ez a tanulókat a to­vábbi tanulási ágak közötti al­kalmasságuk szerint osztja szét), tobcrzóvizsgát (amely le­hetővé tenné más iskolákból pályázók elbírálását), az adott szak, szakma ismereteinek, ké­pességeinek elsajátítása szem­pontjából. Felmerül a kérdés, miért e nagy bizonytalanság, óvatosko- dós az alapvizsgák ügyében? A választ Zentay Kornélia, az OPI főmunkatársa így fogal­mazta meg. — 1985 szeptemberében meg­indultak az első technikuskép­ző osztályok. Az iskolák nagy része nem tervez elágazási pontot 26 iskolában (országo­san) pedig a 4-j-1 képzési mo­dellt választották. Előzőekből következik, hogy a technikus- képzésről, s így az alapvizs­gákról is rendelkező 16/1984 sz. rendelet mechanikus vég­rehajtása tovább gyarapítaná a jelenlegi vizsgarendszerben már kiüresedett, funkciótlanná váló vizsgaalkalmakat. Mivel a vizsgarendszer korszerűsíté­sét célzó kutatás még folyik, a megoldást abban látjuk, hogy 1988-ban nyújtunk vizs­gaválasztékot azoknak az is­koláknak a technikus alapvizs­ga lebonyolításához, amelyek élni kívánnak ezzel a lehető­séggel. Az tény. hogy a jelenlegi, kiüresedett középiskolai vizs­gákat hozzájuk hasonlókkal bővíteni nem szabad. Csak akkor és olyanokat érdemes bevezetni, amelyeknek pedagó­giai, közvetlen gyakorlati hasz­na van akár az iskolai munka eredményessége visszajelzésé­re, akár a tanulók rátermettsé­ge, leginkább megfelelése megállapítására. Ahhoz vi­szont be kellene vezetni és értelemszerűen hasznosítani. Czuczor József Irodalmi, kiadói tanácsadó bizottság alakult Hogy ne hiányozzanak a gyerekek Amatőr együttesek alapítványa a látáskárosult gyerekek javára Megtartotta alakuló ülését a művelődési miniszter mellett működő irodalmi, kiadói ta­nácsadó bizottság. A bizott­ságban írók, költők, "kritikusok, esztéták, irodalomtörténészek, kiadói vezetők, lap- és folyó­iratszerkesztők, az irodalmi társaságok, szervezetek, vala­mint az írószövetség képvise­lői és a Művelődési Miniszté­rium vezető munkatársqi vesz­nek részt. A testület feladata, hogy társadalmi és szakmai véle­ménynyilvánítással és tanács­adással segítséget nyújtson az irodalmi élet és a könyv' kiadás tartalmi, szervezeti, gazdasági és technikai kér­déseinek megoldásához. Az alakuló ülésen megvitat­ták a bizottság ügyrendjét, munkamódszerét és legfonto­sabb soron levő feladatait. A Pécsi Gyermekkórház sze­mészeti szakrendelőjének kez­deményezésére társadalmi ala­pítványt hozott létre a pécsi KISZÖV— Pannónia Tánc­együttes és a Szélkiáltó együttes. Az alapítvánnyal a két amatőr együttes egy Bara­nya megyei gyermekszemésze­ti gondozóház és egy vak és csökkentlátó gyermekek fog­lalkoztatójának létrehozását kívánja támogatni. A komplex, és a Gyermek- kórház szemészeti szakrende­lője által egyéb formában végzett szemészeti szűrések a gyermeklakosság mintegy 20 százalékának szemészeti elté­rését bizonyítják a megyé­ben. Közöttük is magas azok­nak a száma, akiknek látása — Két évig ültem Budapes­ten, a Markó utcában — mondta mindjárt beszélgeté­sünk elején Tóth Laci bácsi, de még mielőtt rosszra gon­dolhattam volna, már hozzá is tette: — ugyanis oda jár­tam gimnáziumba. Illik a tréfa az idős peda­gógushoz, aki bár mór nyolc­vanharmadik évében jár, még mindig gyerekekkel foglalko­zik. — Alaptermészetem a vi­dámság, azt hiszem, enélkül nem maradtam volna ilyen so­káig a [jályán, amely bizony nem egy megpróbáltatást ho­zott számomra. ötvennégy éven át tanítottam. Tóth László 1927-ben sze­rezte első diplomáját a Deb­receni Agrártudományi Egye­tem elődjében, a Gazdasági Akadémián. Néhány évig gazdászként dolgozott, ám 1930-ban gondolt egyet és beiratkozott a kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Intézetbe. — Tudja, nem ízlett a gaz- dászélet. Nagyon korán kel­lett kelni, sokat dolgozni, de a nagyobb gond az volt, hogy nem is bántak jól velem az uradalomban. 57 000 hol­das birtokon voltam segéd­tiszt — mesélte Laci bácsi. A tanító diploma megszer­nem teljes, szemüvegviselésre és egyéb speciális beavatko­zásra szorulnak, melyek hosz- szú évekig tartó gondozást igényelnek. Sok esetben a be­avatkozás — a felismerés el­maradása vagy késése miatt - csak késve vagy későn tör­ténik meg, ami igen komoly lá- táskárosodóshoz vezethet. A szembeteg gyerekek felfedezé­sére Baranyában az ország­ban először szerveztek széles körű szűrővizsgálatot. Ezzel lé­nyegesen megemelkedett és folyamatosan emelkedik a gondozásra szoruló gyerekek száma, égetően szükségessé zése után Orgovány—-Karga- ián helyezkedett el, 83 gye­reket tanított osztatlan iskolá­ban. Az iskolával a mai na­pig tartja a kapcsolatot, 1978-bcn az iskola alapításá­nak 50 éves évfordulójára em­lékplakettet is készíttetett. A következő állomás a sik­lósi Téli Gazdasági Iskola volt, ahol Tóth László egy év alatt megjárta a ranglétrát. Segédtanítóként kezdte, ma­gyar királyi tanítóként folytat­ta, év végére pedig már igaz­gatónak nevezték ki. Hat évig dolgozott itt. A siklósi után további négy gazdasági iskola következett. Kunszentmiklóson és a Pest megyei Örkényen igazgató volt, Kiskunfélegyhá­zán tangazdaságvezetőként és agronómusként, Csurgón gazdasági tanárként dolgozott. A sok munkahely ellenére mégsem lehet vándormadárnak nevezni. Felesége magyarázza a dolgot. — Mindig nagyon jó szer­vező volt. Ha valahol új isko­lát alapítottak, őt mindig megkeresték, hogy segítene-e. Laci bácsi 1965-ben a nagytoldipusztai iskolában tanítva érte el a nyugdíjkor­határt. Ekkor történt, hogy egy megalapozatlan tanácsi határozat eltanácsolta a pá­lyáról. A téves döntés gyors orvoslása után azonban to­vább folytatódott a gazdag pedagógus pályafutás. Tóthék Pécsre költöztek, és már mint vált a gondozóház és a fog­lalkoztató létrehozása. Az alapítványt tevő KISZÖV- Pannonia Táncegyüttes és a Szélkiáltó együttes közös már­ciusi nyitó rendezvénye után ismertetőt adnak közre az ala­pítvány létrehozásának okáról, céljáról. Az ismertetőnek egy csekkszámla is a tartozéka lesz, amelyen segítőkész üze­mek, vállalatok és magánsze­mélyek fizethetik be az alapít­vány javára felajánlott forint­jaikat. A gondozó és a foglal­koztató létrehozásához szüksé­ges pénz körülbelül 20 mil­lió forint. A KISZÖV-Pannonia nyugdíjas, húsz év alatt Laci bácsi nyolc pécsi iskolában tanított szerződéssel. Minden­hol alsósokat, és munkájával mindenhol elégedettek voltak. — Aztán két éve, hogy egy kis tanítványom az osztályom­ból — kevés tehetségesebb diákkal találkoztam — azt ja­vasolta, hogy jelentkezzem a Leg, leg, leg-be, hiszen már olyan öreg vagyok és még mindig tanítok. De tréfán kí­vül: akkor abbahagytam. Hogy mégse hiányozzanak annyira a gyerekek, elvállal­tam a Berek utcai iskolában a menzai étkeztetést. Laci bácsi a közélettől sem vonult még vissza. Alig több mint egy hónapja a Magyar Család- és Nővédelmi Tudo­mányos Társaság és a Hazafi­as Népfront Országos Csa­ládvédelmi Tanácsa tudomá­nyos konferenciáján előadás­ban mondta el gondolatait az időskorúakat érintő kedvező és kedvezőtlen jelenségekről. Beszélgetésünk végén a nagy becsben őrzött elsők mellett előkerülnek az azóta kapott arany- és gyémánt­diplomák is. Egy nem minden­napos pályafutás elismerései. Talán ennél is örömtelibb az élet elismerése. Laci bácsi jó egészségnek örvend. így még mindkét régi kedvtelésének hódolhat. Kertjében fát és szőlőt, az iskolában gyerekeket nevel és nemesít. Kaszás Endre Táncegyüttes és a Szélkiáltó a nyitó rendezvényt követő három éven át évi két fellépés, illetve koncert bevételét fizeti be a társadalmi alapítvány ja­vára. Az amatőr művészeti vi­lág válságos helyzetét tekintve — amikor a csoportok nagy ré­sze a fennmaradásért küzd — különösen nemes dolog a két együttes felajánlása. A kezdeményezés máris lel­kes patrónusokra talált, többek között Fehér Klára írónő és Érdi Sándor, az MTV kulturá­lis osztályának vezetője sze­mélyében. K. E. Bemutatjuk P. Müller Pétert A Dunántúli Napló szer­kesztőségéhez verset, novellát küldő olvasó a válaszlevél aláírójaként P. Müller Péter nevét olvashatja tavaly nyár óta. Dr. Müller Péter a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar— angol tagozatán végzett 1980-ban, majd két év múlva az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem magyar szakán. 1982 óta a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem irodalomtudo­mányi tanszékén tanít iroda­lomelméletet, dráma- és szín- hózelméletet. Doktorátusát Örkény István drámáiból sze­rezte, a disszertáció átdolgo­zott változata az idén megje­lenik a Fiatal írók József At­tila Körének füzetei sorában. A JPTE adjunktusa rendsze­resen ír színházi kritikákat a Jelenkor, a Színház- és a Kritika című folyóiratok szá­mára nemcsak pécsi és ka­posvári, hanem budapesti előadásokról is. S hogy dr. Müller Péterből miért lett P. Müller Péter? Mert amikor rendszeresen publikálni kezdte cikkeit és tanulmányait, a szakmában mór ismert volt Müller Péter drámaíró, a bu­dapesti Madách Színház dra­maturgja. így a fiatalabb pá­lyatárs szükségét érezte, hogy megkülönböztesse magát a neve elé illesztett betűvel. A jövő héttől kezdve a szerdánkint jelentkező Képer­nyő előtt felcímű tévéjegyze­tünket P. Müller Péter írja majd. |||pMÍ|ÍÍi I! ÜiÉN Fordult az év Fordult az év, és e sorok írója most fog utolsó tv- jegyzetének megírásához. Televízióapó kedves volt hoz­zá az óév utolsó és az új év első napján. Elszórakoztatta és csak egy alkalommal hozta ki a sodrából. A tele­víziós év vége ugyebár a po­litikai kabaré, a Szuperbola, A denevér és az újévi kon­cert meg az újévi köszöntő jegyében zajlik. A szilveszteri műsor sok­színű volt, kedves, bolondos, szalonspicces. Mindenki mást csinált, mulatságos meglepe­téseket hozott a házaspárok vetélkedőié és főként a Szín­házi buli (Fónay Márta, Za- latnay Cini, Psota Irén, Pit­ti Katalin és Mikó István el­sősorban). Mást csináltak a politikusok is — ezúttal ők kérdeztek — s egyáltalán, hajlandóak voltak részt venni az általános bolondozásban. Aztán Árkussal, Nagy Ban­dával keményedni kezdett a dolog, mígnem a Mikroszkóp Színpad Sass József vezeté­sével valódi politikai kaba­rét celebrált. Az ünnepek sztárja mégis Vitray Tamás volt, aki előbb a Teleferében volt a meg­szokott kedves házigazda, majd elvezetett a Színházi buliba, ahol sanzont énekelt Szilágyi Jánossal és szép szí­nésznők körül legyeskedett, hogy másnap a Miniszterta­nács elnökével társalogjon az ország, a világ s a kor­mányfő évkezdéséről, embe­ri, politikai pályájáról. Meg­győzőek voltak a kormány­fő válaszai és meggyőző volt a beszélgetőpartner. Ez a három fellépés is erősítette a meggyőződést, hogy a televíziós szakma nagy profija Vitray Tamás, és vele meg még néhány kollégájával lesz a mi tele­víziónk európai televízióvá. Vitroyt a mérték jellemzi, a természetesség: nem szervi­lis a kormányfővel folytatott beszélgetésben, és nem be­szél magas lóról az „egysze­rű kuncsafttal" sem. Mértéktartás jellemezte a szilveszteri műsort is, Gál- völgyi szuperprodukcióját is beleértve, igazi komédiázás. Kevesebb volt benne a ko­rábbinál az olcsóság, az íz­léstelenség — bezzeg pótolta ezt A denevér elsejei tv-vól- tozata Szinetór Miklós ren­dezésében. Aki netán a Bécsből köz­vetített hagyományos újévi koncert után azt gondolta volna, hogy ez a bohém, mégis elegáns Bécs a kedé­lyes kispolgárokkal és kika­pós menyecskékkel, az este kapott egy másik Bécset. Nem annyira a Straussok, sokkal inkább Freud úr váro­sát. Ennek az előadásnak a báléjszakája nem egy dús­gazdag unatkozó orosz her­ceg — bár az orosz szárma­zás Iván szolga (Antal Im­re) szerepeltetésével alapo­san eljátszatott —, hanem inkább valami újgazdag bakhanáliája volt. Extrava­gáns ötlettel egyenesen a Gellértfürdő szecessziós ho- dályait bérli ki ez az Or­lovsky. Itt készül néhány ar- tisztikus víz alatti felvétel a második felvonás fináléjá­ban. Ez a Bódy Gábor mo­dorában készített rendkívül látványos jelenetsor elegye­dik aztán túlzsúfolt enteriő­rökben játszatott naturális jelenetekkel. Női fenekek és egyéb testrészük sűrű tapo- gatása adta a „fűszert” mindehhez, és vette el a jó ízét ennek a remek énekesi és színészi gárdával elját­szott klasszikus operettnek. G. O. Nyolcvan- három évesen még tanít

Next

/
Thumbnails
Contents